6.5. A szintézis lehetőségei: Gesamtkunstwerk
Az 1851-es londoni világkiállítás döbbentette rá Ruskint és követőit először az iparosodott világ rútságára, s arra is, hogy a mindennapok embere mennyire eltávolodott a művészi széptől. Ahhoz tehát, hogy a munka újra öröm forrásává váljon, hogy a művészet úgy legyen jelen az átlagember életében, mint a reneszánszkor előtti időkben, amikor a kézművesség és művészet (artizan, artist) ugyanazt jelentette, életmód és életstílus reformjára volt szükség. Esztétikum, etika és életforma egysége így valósul meg Ruskinnál és követőinél - elméletileg. Gyakorlatban azonban - a kézműves körülmények között előállított tárgyak - a tömegigényeket sohasem voltak képesek kielégíteni. A mozgalom ellentmondását Lukács György (1978) a jobboldali ismeretelmélet és baloldali morál összeegyeztetési kísérletének a kudarcában látja.
A művészetek szintézise egy-egy sokoldalú életműben, egy-egy komplex műalkotásban (például lakóházakban, kultúrházakban) vagy egy-egy műfajban (operett, balett) valósul meg.
Az új irányzat legjelesebb képviselői általában rendkívül sokoldalú, hallatlan energiákkal rendelkező emberek, akiknél életforma, művészet, szépség és alkotás valóban elválaszthatatlan volt egymástól. Ruskin legjelesebb tanítványa, William Morris például, noha ügyvédnek készült, végül korának legjelentősebb iparművészévé és művészetszervezőjévé vált. Burkoló táblák festése, kárpittervezés és kárpitszövés, fonal- és szövetfestés, szövőműhelyek megszervezése, ólomkontúros üvegfestészet, csomózott szőnyegek előállítása, az ősgermán népköltészet tanulmányozása Izlandon, műemlékvédelem, lakástervezés, könyvkiadás, politikai jellegű értekezések (Socialism in Art), utópisztikus regény írása (News from Nowhere) költészetművelés mind-mind profi szinten művelt műfajai egy alkotói életnek.
Dante Gabriel Rossetti, a költő-festő példaképéhez, William Blake-hez hasonlóan egy személyben két műfajt is művelt. A ruskini, morrisi koncepció magyar képviselője, Körösfői Kriesch Aladár is sokoldalú személyiség: fest, illusztrál, szövőműhelyeket szervez, tanárkodik, miközben jó stílusú, szenvedélyes előadó és publicista, művészettörténész, egyszóval ő is univerzális művész. Thury Zoltán sem tudta sokáig eldönteni, hogy író legyen-e vagy festő. Justh Zsigmond a festészethez is vonzódott s ez írói látásmódjából is kiderül: fények, színek vibrálnak leírásaiban (Horváth Mária 1989: 124).
Az összművészet gondolatát elsősorban a lakóépületekben lehetett megvalósítani, ahol a célszerűség, anyagszerűség és esztétikum a kertet, a házat - legtöbb esetben műteremházat - a berendezést: a díványpárnákon és bútorokon át a lakók ruházatáig és a használati tárgyakig - mindent átfogott. A ház és a kert az önmegvalósítás helyévé vált. A szecesszióban alakul ki a lakáskultúra igénye, az első hasonló témájú lapok is ekkor jelennek meg, és a világkiállítások először mutatnak be szobabelsőket is.
A belga szecesszió legsokoldalúbb képviselője Henry van de Velde állítja, hogy az új művészetben “semmi sem jogosult, ami nem képez szerves egészet,” továbbá a tárgyakon, így a házakon lévő díszítésnek is a tárgy formáitól kell függenie anélkül, hogy öncélúvá válna. Ukkel-ben épített házát (A művész háza 1896) materializálódott ars poétikának is nevezték. Építészet és enteriőr-alakítás egyik első példája William Morris London melletti piros háza (Red House 1859), amelyet Philip Webb tervezett. Művészházak továbbá a Goodwin és Whistler Oscar Wilde részére készített háza, Hort Tassell háza Brüsszelben, valamint Sehtel Rjabusinszki palotája Moszkvában, illetve Carl Larson svédországi otthona, valamint Kós Károly sztánai Varjúvára. Jellemzői a belülről való építkezés, a belső funkció meghatározta arányok, amelyek egyúttal a díszítést is adják, valamint a látvány egységét. A magyar szecessziós műteremházak közül hasonló megvalósítás a Nagy Sándor tervezte Leo-Belmonte ház, valamint a Gödöllői Iskola tagjainak, Undi Mariskának és Toroczkai Wiegand Edének lakásbelső- valamint bútortervei.
Az összművészet is iparművészeteknél kevésbé funkcionális művészetekben is megvalósul. Az opera az összművészet legpompásabb műfaja, hiszen számos művészeti ágat olvaszt magába, a zene és költészet, a hang és szöveg összhangja mellett a mozgásművészetet (táncot, balettet), a díszletben és jelmezben megtestesülő képző- ill. iparművészetet, sőt a modern műszaki lehetőségeket is, ami a világítástechikában valósul meg.
A 19. századi összművészet másik megvalósulási formája a balett. Sergej Diaghilev, Leon Bakst és Alexander Benois a megalapítója az orosz balettnek, amely először 1909-ben lépett fel újszerű koreográfiájával Párizsban, a jellegzetesen szecessziós zenével, Sztravinszkij Tűzmadarával (1910), a Petruskával (1911) és a Tavasz rítusával aratva világsikert.
A Gesamtkunstwerk-törekvések a szintézissel párhuzamosan a szinesztéziát is keresték, olyan művek megalkotásában, amely egyszerre több érzékszervre is hatni tudott. Az orosz komponista Scribian olyan muzsikát komponált Mysterium című darabjában, ahol nemcsak a zenét, a táncot és világítást, de az illatokat is felhasználta a minél teljesebb szinesztézia kiváltására. Kandinszkij a festészetben hasonlókkal próbálkozott például Sárga zaj című művében.
Az összművészet-hatás legnagyobb szabású megvalósulása a 14. Bécsi Szecesszió Kiállítás volt 1902-ben, melyet teljes egészében Beethoven szellemének ajánlottak. Beethoven IX. szimfóniájának wagneri értelmezése szolgáltatta a kiállítás koncepcióját, amely szerint ez a szimfónia a lélek legnemesebb harca a boldogságért. A beethoveni zene dinamikáját a kétségbeesés, a harc és végül a boldogság stádiumainak váltakozása adja. Ugyanezeket a “stációkat” járja végig a freskókon Gustave Klimt, az ember boldogság utáni vágyát és annak allegorikus ellenségiet elevenítve meg (Partsch 1992: 141-162).
A Gesamtkunstwerk, az összművészet-hatás, tehát, az emberi teljesség igénynek egyfajta művészi megvalósulása, a darabokra esett világ összerakásának, integrálásának kísérlete, egy ideális világ megcsillantása az atomizált realitás helyett.
Dostları ilə paylaş: |