Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők

FORRÓ ALBERT

Halmágy gazdasági élete a XX. század első felében

A Brassó megyei Halmágy (Sárkány község) az Olt jobb partján fekszik Fogaras közelében. A többségében magyarok által lakott település mára elnéptelenedett, a házak, gazdasági épületek omladoznak, de még így is arról árulkodnak, hogy itt nemrég még pezsgő gazdasági, társadalmi, kulturális élet folyt.

Az alábbiakban a falu XX. század eleji gazdasági életét próbáljuk felvázolni elsősorban Halmágy cséplőtársulatainak tevékenysége tükrében. A forrásanyag szűkös, főképp a társulati jegyzőkönyveket, statisztikákat, a helybeli idősek közléseit vettük figyelembe. Az említett okból nem vállalkozhattunk a falu gazdaságtörténetének részletes megírására.

Az említett időszak statisztikáit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Halmágy lakosságának nagyobbik része mezőgazdaságból, állattenyésztésből élt. A falu történelmi fejlődése (szabad­paraszti település) és földrajzi fekvése (hegyvidék) következtében itt sosem alakult ki nagy­birtok, a gazdák többsége (82) kisbirtokos volt.¹ A templomi ülésrend is azt bizonyította, hogy nem volt a falu lakói közt jelentősebb társadalmi különbség.

Halmágy a XIX. század második feléig egyházilag és közigazgatásilag a Szász Universitashoz tartozott, és a szászokkal ez a szoros kapcsolat a következő évtizedekben is fennmaradt. A Székelyfölddel ellentétben a szászok hatására a barcasági és királyföldi magyar falvakban jóval korábban meghonosodott a polgári mentalitás, a mindennapi életet, a munkát racionálisan szervezték meg, korán áttértek a piacra orientált termelésre, bevezették a vetésforgót, meg­hono­sították az ipari- és takarmánynövényeket, gépesítették a mezőgazdaságot. A piaci viszonyok megjelenése a hagyományos, zárttársadalom és életkeretek felbomlását eredmé­nyezte, minek során sok család elszegényedett. Több családfő emigrált Halmágyról Amerikába pénzszerzés céljából. Az 1900. évi népszámlálás 99 külföldön - zömükben Amerikában - távol lévő személyről tesz említést². Az “amerikásoknak” csak egy része tért haza és a kemény munkával szerzett pénzen itthon földet, állatokat vásároltak, házat építettek.

A XX. század elején a paraszti gazdálkodás haladása figyelhető meg, egyes munkálatokat, például a cséplést, nálunk is gépesítettek. A mezőgazdaság gépesítése Nyugat-Európa orszá­gaiban kialakult nagybirtokokon valósult meg először, miközben az Erdélyben általánosan elterjedt kis és középbirtokok nem bírták meg a mezőgazdaság gépesítésének anyagi terheit. A piac kihívására a profitorientált gazdálkodás azonban megkívánta egy-egy falu lakosságának összefogását, melynek eredményeként létrejöttek a különböző géptársulatok. A cséplőtár­sula­tok megalakulását a gőzcséplők hatékonysága is serkentette, a gőzcséplés sokkal termelé­kenyebb s ezért olcsóbb is volt a kézi- vagy járgányos (lóval vontatott) cséplésnél. Ugyanakkor a kézi cséplésnél a szemek 5-10 százaléka a kalászban maradt, más szóval a gőzcséplés tökéletesebb, hatékonyabb volt.³ Legtöbb esetben a falunak ez az összefogása, a cséplő­társu­latok létrehozása tette lehetővé a falusi kisgazdaságok fennmaradását, illetve mentette meg a lakosságot az elszegényedéstől.

A XX. század elején ezek a gazdasági folyamatok Halmágyon is tetten érhetőek. Rövid idő alatt a faluban három cséplőtársulat alakult, a szomszédos község, Sárkány szász lakosságának hatására; ezek közül a harmadik rövid idő után felbomlott. Az első társulat 70 taggal 1909-ben jött létre és a gőzcséplőgépet a budapesti Magyar Gazdasági Gépgyártól vásárolták. Ennek alakulásakor a gazdák egy része nem lépett be a társulatba, mivel egyeseknek lóval vontatott cséplőgépük volt. Egy év múlva, 1910-ben, aztán 30 egyezményi tag megalapította a Második Gőzcséplő Társaságot. E társulat az 1900-ban alakult a “Halmágyi hitelszövetkezet mint az országos központi hitelszövetkezet tagja” pénz és hitelintézet által nyújtott hitellel az Első Magyar Gépgyártól 8536 Koronáért vásárolta a gőzcséplőt. Az adás-vételi szerződés meg­kötése után a gyár ügynöke, Vajda Gyula, két társulati tag útiköltségének fedezését ajánlotta fel, hogy a fővárosba utazva megtekintsék a gyárat és kiválasszák a gépet⁴. Csépléskor minden tag a kicsépelt gabonából 7% vámot adott a társulatnak, amelyből 1914-ig törlesztették a cséplőgép vásárlására felvett hitelt (11000 Korona).⁵

A halmágyi cséplőtársulatok működését szabályzó alapszabályok nem maradtak fenn, csupán a közgyűlési- és választmányi jegyzőkönyvek feljegyzései alapján sejthetőek. Később, amikor a két társulat 1947-ben egyesült, új alapszabályzatot szerkesztettek s ez magántulajdonban ma is meg van. Minthogy az újabb (1947. évi) és a régebbi (1909, illetve az 1910. évi) alapszabály­zatok közt nem lehet számottevő eltérés, úgy gondoljuk, hogy nem tévedünk, ha az újabbik segítségével próbálunk bepillantani a két cséplőtársulat működésébe.⁶

A gőzcséplőtársulatok Halmágy község (Fogaras megye) földművelő lakosságának, a kisgazdák érdekeit szolgálták, a tagok kalászos gabonáinak kicséplése céljából alapították (1. és 2. szakasz). A társaságoknak nem volt célja “üzérkedni”, a cséplési vámból származó jövedelmet a gépek üzemköltségére, javíttatására, a társulatok ügyeinek intézésére fordították (7. szakasz). A társaság vezetőszervei a Közgyűlés, az Intézőbizottság (Választmány) és az Igazgatóság voltak (9. szakasz).

Évente két rendes közgyűlést tartottak - év elején a számadásos, valamint aratás előtti köz­gyűlést -, amelyeket az elnök hívott össze. Legalább nyolc nappal korábban a közgyűlés helyét és idejét közzé kellett tenni dobszóval a helyi szokásoknak megfelelően. A rendes közgyű­lé­seken kívül annyi rendkívüli ülést tarthattak, amennyit a társulatok normális működése meg­kívánt. A közgyűlésen a társulati tagok egyenlő jogokkal rendelkeztek. A határozatokat abszolút többséggel hozták, a vezetők megválasztása nyílt szavazással történt, de tíz tag kérésére az elnök elrendelhette a titkos választást. A Közgyűlés hatáskörébe az alapszabály módosítása, a vezetőség megválasztása, illetve a bizalom visszavonása, a tagok felvétele és kizárása, a tagságdíj, közmunka, cséplővám meghatározása, az évi számadás ellenőrzése és elfogadása stb. tartoztak. A társaságok feloszlatását, a társadalmi cél megváltoztatását a tagok szavazatának kétharmados többségével szintén a Közgyűlés mondta ki (10-14. szakasz).

A tizenkéttagú Intézőbizottságot (Választmány) három évre választották a közgyűlések előkészítésére és határozatainak végrehajtására (16-17. szakasz). Az Igazgatóságot, amelynek tagjai az elnök, alelnökök, jegyző, pénztáros és a négy ellenőr voltak, szintén három évre választotta a Közgyűlés (19. szakasz).

Az alapszabály megsértését, a társulat érdekei ellen való cselekedetet, idegen géppel való cséplést, a gőzcséplő megrongálását, üzemeltetésének akadályozását stb. - pénzbeli kártérítéssel vagy a társulatból való kizárással büntették (25. szakasz).

A társulat két esetben volt feloszlatható: ha a tagok nem voltak hajlandóak fenntartani, vagy ha lehetetlenné vált a társulat működése, céljainak megvalósítása. Feloszlatás esetén a társasági vagyont nyilvános árverésen kell értékesíteni és a tagok közt egyenlően kiosztani (27. és 32. szakasz).

A falu talpraesettebb gazdáinak sorából megválasztott társulati elnökök és gépészek névsorát a közgyűlési jegyzőkönyvek tartalmazzák:

Első Társulat elnökei (a jegyzőkönyvek csak részben maradtak fenn):⁷

1913- ? Kelemen Kuti János
1928-1933 Fogarasi János
1934-1937 Török János
1937-1942 Márkos János
1942-1947 Fogarasi János

Második Társulat elnökei:

1910-1913 Grépály H. János
1914-1918 Fogarasi B. János
1919-1921 ifj. Grépály András
1922-1924 Márkos János
1925-1927 ifj. Nagy Péter
1928-1930 Grépály D. János
1931-1933 Antal János
1934-1939 Grépály Péter
1940- ? Nagy Péter
1947 Gergely Géza
1947-1950 Fogarasi János mint az Egyesült Társulat elnöke.

A gépészt egy vagy akár több évre is felfogadhatta a Közgyűlés megszabott feltételek mellett: szükség esetén kisebb javításokat végez díjmentesen a gépen, a herecséplésnél egy hetet ingyen dolgozik, gabonacsépléskor a sajátját vámmentesen kicsépelheti, a gép üzembe helyezésekor és tisztításakor napi díjat kap, a tagok kicsépelt gabonájából előre meghatározott százalékot, vagy havi fizetést kap.

Az Első Társulat gépészei:

1910 Rompa János⁸

1930 ifj. Kelemen György
1931 Ádám András
1931-1940 Grépály D. György

A Második Társulat gépészei:

1910 Török Bájer Sándor, Antal András, Geréb András
1911-1914 Rompa János
1915-1917 Antal András
1916-1920 Czika János
1920-1923 Fazakas Lajos
1924-1932 Török György
1933-1940 Czika Mátyás
1947-1950 Grépály D. György és Czika Mátyás az Egyesült Társulat gépészei.

Halmágy gazdasági fejlődését az első világháború kitörése, majd 1916-ban a románok táma­dá­sa és az impériumváltás pillanatnyilag megtörte. 1914 augusztusában két nap alatt a faluból 240 férfit hívtak be a hadseregbe, köztük a cséplőtársulatok tagjait is. “Ez volt első köz­gyűlésünk a melyen nem vehettek részt első sorban drága választott társulati tisztviselőink és nem vehettek részt több tagtársaink, nem vehettek részt édes gyermekeink - olvasható a Máso­dik Társulat 1914. november 28-i jegyzőkönyvében. - Mert 1914 augustus hava 1jén jött a királyi szózat a mely hivta nagyjainkat talán egy világháborúba, mely szózat e szavakkal volt felírva a kezdetén: