Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők

VERESS EMŐD

Az 1948-as román alkotmány

“Számunkra az erkölcs a proletár
osztályharc érdekeinek van alárendelve.”

V.I. Lenin

Előzmények

1944 augusztusa és 1947 decembere között a romániai kommunisták, a szovjet hadsereg segítségével, választási csalásokkal és megfélemlítéssel átvették a hatalmat. A Román Kommunista Párt főtitkára Gheorghe Gheorghiu-Dej volt. Elődjét, a magyar Fóris Istvánt Gheorghiu-Dej 1944-ben állítatta félre, két évvel később az ő parancsára meggyilkolták. De Fóris István nem mártír. Egy leveléből idézve: “Negyedszázada életemet a romániai munkásosztály forradalmi mozgalmának szenteltem, és csak a halál vet véget elhatározá­som­nak, hogy dolgozzak és harcoljak azért a célért, amelyre feltettem az életem.” Itt a módszer a fontos: a Kommunista Párton belül a hatalmi harcokat gyilkosság útján rendezték le.¹

1948-ban már nincs valós ellenzék, a hatalom a kommunistáké. Februárban a Kommunista Párt egyesült a legyengített, kiszolgáltatott Szociáldemokrata Párttal. Az egyesítéssel szembe­sze­gülő, a parlamentáris demokrácia értékrendjét elfogadó szociáldemokrata vezetők ekkor már börtönben ültek. Rajtuk alkalmazták azt a sztálini tételt, hogy a szociáldemokrácia veszélyesebb, mint a fasizmus. Az így létrejött politikai alakulat a Román Munkáspárt nevet vette fel, Gheorghiu-Dejt újraválasztották főtitkárnak.² A “munkásosztály egységes forradalmi pártja” és több bábszervezet, közöttük a Magyar Népi Szövetség is, megalakították a Népi Demokrácia Frontját. A választásokat az NDF nyerte meg. A Nagy Alkotmányozó Gyűlés 1948. április 12-én egyhangúlag elfogadta az ország új alaptörvényét.³ Igennel voksoltak a jelen levő magyar küldöttek is (39-en).

A proletárdiktatúra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet államformája. Az 1948-as alkotmány a proletárdiktatúra jogi biztosítéka lett. 1952-ig volt hatályban.⁴ Ez a pár év alatt Romániát gyökeresen átalakították, egy hihetetlenül erőszakos “forradalom” útján.

Az államhatalom kérdése

Az új alaptörvény 1. szakasza szerint a Román Népköztársaság egy népi állam, egységes, független és szuverén. Ez nem igaz. Nem népi állam, mert a népakarat ellenében vezették be ezt az államformát és kormányzati rendszert. Nem független és nem szuverén, hiszen területén szovjet csapatok állomásoztak, és a Szovjetunió irányító tevékenységet gyakorolt Romániában.

A 3. szakasz kimondja, hogy a Román Népköztársaságban az államhatalom a néptől ered és a népé. A nép ezt a hatalmat általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással választott szerveken keresztül gyakorolja. A valóságban az államhatalom a Román Munkáspárté. Az összes állami szerv, nem alkotmányosan, hanem ténylegesen ennek az alakulatnak volt alá­rendelve.⁵ A választások csak színjátékok voltak, mert a jelölteket csak a kommunisták állíthatták.

Érdemes visszaemlékezni az 1946 novemberi választásokra. Ekkor még csak a harc folyt a hatalomért, és még léteztek ellenzéki pártok, a két világháború közötti hagyományok folytatói, amelyeket le kellett győzni. Tompa István kommunista oldalról szemlélte a dési eseményeket, ahol a meghamisított választási eredmények ellen tüntetett a környező falvak lakossága: “Első és legfontosabb határozat: meg kell akadályozni, hogy behatoljanak a városba. Az ideiglenes Szamoshíd túlsó végén sorfalat kell felállítani. Külön parancs nélkül nem lőhetnek. A laktanyában megfelelő létszámú alakulat álljon készültségben. Fölfelé, lefelé húsz, harminc kilométeres távolságra csak a háború alatt berobbantott hidak vannak a Szamoson, más úton a városba nem juthatnak be. Mire pirkad a nyirkos, későn érkező hajnal, sötét, erősödő hangú áradat önti el a Szamos jobb partját. A város piacáig hallatszanak egyre kivehetőbben a jelszavaik: Regele şi patria (Király és haza) és legfőképp Aţi furat voturile! (Elloptátok a szavazatokat!). Csak miután teljesen megvilágosodott, lehet felbecsülni a túlsó part tágas terén kiabáló, haragosan hadonászó parasztok számát. Öt-hatezren lehetnek, nincs kizárva, hogy ennél többen. Az első óra tűnt a legizgalmasabbnak. Megkísérlik, hogy nekitámadjanak a katonai sorfalnak? Nem támadtak neki. De ordítoztak, kiabáltak, hadonásztak, meg sem lehetett kísérelni, hogy valaki szót értsen velük, a katonák sorfalán át a közelükbe menni életveszélyesnek tűnt... Délután a helyzet változatlan. Egy-két óra múlva besötétedik... Az éj leple alatt nem kísérlik-e meg a támadók, hogy csónakon, kompokon valamiként átjussanak az innenső partra? Mindent el kellene kerülni, ami növeli az esemény méreteit, nyilvánosságát. Már az is éppen elég, ami történt. Alig félóra lett volna a szürkületig, mikor észrevették, történt valami a túlsó parton. Nemcsak a kiabálás hangereje gyengül, de mintha riadt moz­golódás támadna a tömegben. Előbb csak néhány kisebb csoport igyekszik sietve visszafelé, aztán egyre többen hagyják ott a Szamospartot. Mi történhetett? Egyszerre megijedtek a közelgő estétől? Alig valószínű. A vezérkar mindesetre úgy véli, itt a pillanat, mikor a lázadókat szét lehet kergetni. A katonák parancsot kapnak a hídfőn, sortüzet adnak le a levegőbe, megindulnak előre. Most már azok is mozgásba lendülnek, akik eddig még habozva álldogáltak a túlsó parton. Siető, kocogó alakokkal telik meg az egész tér a Szamos jobb partján... Hogy miért oszlottak szét és siettek haza olyan váratlan gyorsasággal a hegyek, dombok közül leereszkedett parasztok - ezt senki sem tudta pontosan. Másnap vagy harmad­nap a következő történetet kuncogta valaki bizalmasan... Azon a délelőttön, amikor a feldühödött, ellopott szavazatait követelő tömeg farkasszemet nézett a hídfőn felállított katonák sorfalával, fenn a hegyek, dombok között, sáros, nyomorúságos falvakban egy-egy motorkerékpáros szovjet katonai járőr jelent meg. Géppisztolyaikat lövésre készen tartva jártak házról házra a főutcán. Csodálatos módon néhány szót románul is tudtak. A gazdát keresték. Ha nem találták otthon - és nyilván nem találták -, a félelemtől megdermedt asszonytól, gyermektől tudakolták a házszámot, nevet, s írták be szorgalmasan a füzetükbe. Már fordultak is ki a kapun, de a hátramaradóknak még annyit mondtak: délután érkezik egy szovjet katonai egység a faluba. Ahol nincs otthon a gazda, oda két-három katonát szállá­solnak be éjszakára lovastól. Még negyedét sem látogatták végig a házaknak, már asszonyok, gyerekek igyekeztek lélekszakadva le Dés felé, a gazda után, elejét venni annak, aminél riasztóbbat alig tudtak volna elképzelni a maguk számára...”⁶

Az állam felépítésében a szovjet modellből, az 1936-os sztálini alkotmány szabályaiból indultak ki. A szovjet modell tagadta a hatalommegosztást, azt hirdette, hogy az államhatalom egységes, oszthatatlan, és osztályjellege van. A 1948-as alkotmány által meghatározott állami szervek a következők:

a) a Nagy Nemzetgyűlés (37-39. szakaszok)

A Nagy Nemzetgyűlés az alaptörvény szerint az államhatalom legfőbb szerve, az egyetlen törvényhozó szerv. Négy évre választották.

b) a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége (40-46. szakaszok)

Ezt a szervet a Nagy Nemzetgyűlés választotta meg, tagjai közül. Igen széles jogkörrel bírt. Ki kell emelni a rendelet kibocsátási jogot. Ezeknek a rendeleteknek a jogi ereje azonos a törvényekével. Vagyis nem volt muszáj törvényeket hozni, a rendeletek segítségével ki lehetett kerülni a Nagy Nemzetgyűlést, leegyszerűsödött a jogalkotás procedúrája. A rendeleteknek a száma jóval nagyobb a törvényekénél. A törvényhozói feladatkör jó részét így egy kétszeresen delegált szerv⁷ töltötte be. A Nagy Nemzetgyűlés jogalkotói funkciója visszaszorult. A rendele­tekkel való törvénykezésnek van egy mai párhuzama: a jelenlegi kormányok sürgősségi kormányrendeltekkel hoznak törvényeket. Ez az 1991-es alkotmány felépítette rendszernek az egyik hibája és torzulása.

c) a Minisztertanács és minisztériumok (66-74. szakaszok)

A Minisztertanács (a kormány) volt a Román Népköztársaság végrehajtó és közigazgatási csúcsszerve. A minisztériumok szakágak szerint szervezett végrehajtó szervek voltak. Például pénzügyminiszter a magyar származású Luka László. Őt a párt belső hatalmi harcainak a következtében, 1952-ben távolították el, szintén Gheorghiu-Dej utasítására, Teohari Georgescu­val és Ana Paukerrel együtt. Hosszú időt töltött börtönben, onnan halálos betegen szabadult. Luka Lászlót az a mocsár nyelte el, amelynek létrejöttéért oly sokat tett...