Cseres tibor vízaknai csaták regény tartalom

XIII.
Román béke - román (orv)támadás

1918. január-október

Gyuricám, drága “öcsém”, rengeteget gondolok Rád. Sorsom (egy 71 éves nő sorsa) nagyon kevés életreménnyel kecsegtet, s a jövőre alig, az elmúltakra annál többet gondolok. Az egykori udvarhölgy fényes (hm, csak én tudom, mennyire volt az fényes) állása után házvezető-titkárnővé süllyedtem. Igaz, hogy olyan férfi háztartására ügyelek fel, akire az ország gondja hárul, s olyan politikusnak vagyok úgyszólván titkárnője, akire minden oldalról hullanak (akarja, nem akarja) a titkok. Alexandru sógoromnak naponta adok tanácsot, amire asszonyi tapasztalataim (s udvari jártasságom) hatalmaznak fel. S tanácsaim fejében ő megosztja velem mindennapjai gondolatait: terveit, reményeit, reményvesztéseit.

A Marghiloman név köré tekintély sűrűsödik, a hatalom környékezi, holott Alexandru sógor nem keresi senkinek a kegyét, és nem sóvárog a reá leselkedő hatalomra. Megvan a maga véleménye az effélék mulandóságáról. De tudatában van felelősségének is, amellyel tartozik hazájának és saját becsületének is, amely szerint helyt kell állania, amikor őrajta kívül nincsen alkalmas személyiség, személy, az ország ügyeinek kézbevételére. Szeretném, ha az emlékezetes napok eseményeiről bár utólag értesülnél, hogy a saját konok, de én tudom, igazságos nézeteidbe építhesd naplófeljegyzéseinket.

Január 1. Látogatóban Netzhammer érseknél. Carpot dicséri, egyedül volt bátorsága a háború ellen szólni. Mackensen azt mondta neki, Romániának a semlegesség mellett kellett volna maradnia: ha a központi hatalmak mellett dönt, az oroszok szállják meg, így meg a német hadsereg foglya lett.

A német kormányzó rendjeleket kínál, mi azt mondjuk, mi csakis román rendjeleket fogadhatunk el, s viselhetünk.

Mackensen fáradt, félrehúz, istenről beszél, s hogy Ferdinánd csalfán viselkedett. Románia integritásáról beszél, de a bolgárok egész Dobrudzsát akarják, Constancát is. Ez esetben Romániának kompenzációként meg kell kapnia legalább Dél-Besszarábia megyéit, a Duna-deltával. Nagy véleménnyel van Ferdinánd cárról. A román királyról azt gondolja: alakítson régensséget Ferdinándunk, s hagyja a népet dönteni. Carol herceg nagyon rossz emléket hagyott maga után a potsdami hadosztálynál töltött hónapjai után. M. szeretné, ha közös utat találhatnánk.

Január 3. Általános a nézet, hogy meg kell kötni a németekkel a békét, nehogy elveszítsük Dobrudzsát.

Hírek Moldovából, ahol az orosz hadsereg teljes felbomlásban. A tisztek otthagyják csapa­tai­kat és rangjukat is. A legénység hazaigyekszik földosztás végett. A falvakban román bíróknak adják át fegyvereiket s felszereléseiket. Iaşi-ban félnek - talán meg lehet kötni a békét.

Megkeresnek, hogy alakítsak kormányt a béke megkötésére. Csakis az egész Romániával. Ez Carp véleménye is.

Magyar-osztrák körökben gátolják a béke ügyét. Mi várunk.

Bulgária igényei: 1. koncesszió a Maricára, a törökökkel szemben, 2. Macedónia, 3. egy rész Albániából, hogy Macedóniának legyen korridora a tenger felé, 4. egész Dobrudzsa, 5. a Timok völgye, hogy határkapcsolata legyen Magyarországgal.

Jó, mi veszítsük el kijáratunkat a tengerhez, ők pedig három tengerhez jussanak. S a magyarokkal való közös határ külkereskedelmi érdek!

Január 13. Breszt-Litovszkban megkezdődnek a béketárgyalások.

Február 16. Egy küldött Magyarország területi igényeiről: lakatlan hegyvidéki területekről van szó, s a Vaskapunál valami vízszabályozási ügyről.

A bolgárok randalíroztak az éjjel: megkötözték a strázsákat, a metropolita székházának kapuját betörték, elvitték a Szent Demeter ereklyéjét és ezüstkoporsóját, s Giurgiu felé elmenekültek. Ezekre a kegytárgyakra ők már a XVIII. század óta tartanak igényt. Mackensen nagyon mérges volt, embereinek még a Duna előtt sikerült elérniök a rablókat.

Averescu tábornoknak eleinte nem volt semmi autoritása, hatalma napról napra nő - ő tárgyal a politikusok háta mögött a németekkel.

Németországban nagy energia- és élelmiszerhiány van. Nálunk is le akarják szállítani a napi fejadagot harminc dekára, holott a parasztnak az ötven deka mamaliga is kevés. A németek méltatlankodnak, hogy Bukarestben még szabadon lehet a hentesnél húst vásárolni, holott odahaza már el is feledték a hús ízét. A román paraszt a rekvirálások ellen úgy védekezik, hogy a búzába földet kever, s a zabot trágyával keni be.

Február 17. Czernin továbbra is dinasztiaellenes.

Február 20. Trockij hajlandó megkötni a békét, amelyet Breszt-Litovszknál eleinte még elutasított.

Február 22. Bolgár vélemény a Vossische Zeitung-ban: “...ami Romániát illeti, nem érkezett el a pillanat, hogy vele békét köthessünk. Románia nem jutott még el arra a meggyőződésre, hogy helyzete tovább már nem tartható, úgy látszik, ez csak akkor következik be, ha hadserege kapitulációra kényszerül. Lehet, arra kényszerülünk, hogy újra harcba szálljunk a románokkal.”

Február 23. Csáky gróf értesít, hogy Czernin tíz és tizenkettő között jön. Várjuk. Pontosan tízkor tábornoki díszegyenruhában toppan be, nyakában a “Toison d’or” kitüntetés, mellén a porosz Sas-rend. Barátságosan közli a békefeltételeket, amelyekről Averescut is tájékoztatták. Ő: ha a feltételek lényegét elfogadták, 10-12 nap múlva meg lehet kezdeni a béketár­gya­lásokat. Ha nem, vége a fegyverszünetnek, és támadunk. Ismerjük az önök erejét. Elvesztik egész Dobrudzsát, ellenben az önöké lesz egész Besszarábia, amely jóval több, mint amit elveszítenek. Egy ország, amely térdre van kényszerítve, többet kap, mint amit remélhetett volna. Ha a király ezt elfogadja, a dinasztia meg van mentve, megbocsátunk neki. Nem akarjuk, hogy az ország ne tudjon felemelkedni. A tárgyalások Cotroceniben lesznek, Buftea túl messze van. A bolgároknak visszaadjuk, amit 13-ban elvettek tőlük. Dobrudzsa többi részével titkos tervünk van. A Take Ionescu és Brătianu klikk ellen garanciákat kérünk. Közbenjárunk, hogy a kőolajra vonatkozó túlzott német igények ne kerüljenek bele a békeszerződésbe.

Február 25. A követek (Czernin és Kühlmann) Averescuval tárgyaltak Bufteában. Averescu nyomban Moldvába utazott, ő azt mondta állítólag: “Nagyon népszerű vagyok, de ha ezt a békét aláírom, elveszítem minden népszerűségemet.”

Február 26. Ebéden a marsallnál. Közli, a magyar igényeket Németország csak megfaragva támogatja. A Drei-Ecken-Land? Igen, egy sávot kérnek Turnu Severin felé is, hogy közös határuk legyen a bolgárokkal. (A marsall itt elhúzza az orrát.)

Carp szerint hiba volt szóba állni a dinasztiával.

Február 27. A nap eseménye: a határon a király találkozott Czerninnel. Czernin sugallta Averescunak az ötletet.

Február 28. Egy mondat Wilson beszédéből: “Romániának el kell fogadnia azt az alapvető elvet, hogy az országok, amelyekkel megkötjük a békét, barátaink kell hogy legyenek.”

Március 1. A lapok tele vannak a király és Czernin találkozásával. Ferdinánd sírt és haladékot kért a feltételek elfogadására. A határidő este jár le. Mindenki tudja, hogy a német csapatok támadásra készen állnak. Czernin élvezte, hogy kezében tartja a királyt, aki becsapta őt.

Március 2. Üzenet Iaşi-ból: a király hajlandó a békére, ha még valami koncesszióra ígéretet kap. A koronatanács dönt.

Czernin szerint milyen koronatanács az, amelyben a bukarestiek nem vesznek részt. Azt is mondja: a király nem akarta elárulni, hogy Besszarábia méltó kárpótlás Dobrudzsáért.

Az ukránok kérésére az osztrák-magyar hadsereg széles frontot nyitott Podóliában és Északkelet-Moldva fölé. A román hadsereg megijedt.

Csáky gróf jelenti, hogy a koronatanács elfogadta a békefeltételeket tárgyalási alapként.

A feltételek között van a román hadsereg teljes leszerelése, a határvédelemre maradó erők megtartásával.

Március 3. Du. 3-kor megkötötték az oroszokkal a békét Breszt-Litovszkban.

Memorandum készül Dobrudzsa érdekében, amelyet végül is Ausztria akar megszerezni. Szigorú lesz a béke.

Március 4. Kühlmann átveszi a memorandumot. A hűtlen szövetségesnek fizetnie kell, a hűséges (Bulgária) jutalmat érdemel.

Mackensen nekünk szánja Dobrudzsát, de nem bízik a mostani kormányban, mert az mindenféle ravaszsággal dolgozik.

Március 5. Averescu aláírta a béketervezetet, tíztagú delegáció érkezett Bufteába.

A konzervatív párt folyamatosan tárgyal: új kamarát kell választani a béke ratifikálására.

Március 6. Nem Averescu, hanem Argenteianu írta alá a megállapodást. A gazdasági rész legfontosabb pontja, hogy az állam tulajdonában lévő olajmezőket ötven évre a németek kezére adják. A moldvai hadsereg leszereléséről nincs szó. Argenteianu jelentkezik: “Ha nagyon rosszak a békefeltételek, újra harcolunk. Ha csupán rosszak, alávetjük magunkat, de az a jövőre nézve gyűlöletet terem. Ha kedvező a béke, visszatérünk hagyományos politikánkhoz.” Amíg beszél, érezni, az antanttal való szövetség semmit nem lazult.

A király szeretne egy találkozást.

Német igény a békekötés után: alakuljon komoly kormány, amely elfogadja, hogy ami a termelésből meghaladja a lakosság igényeit, az Németországba kerüljön.

Take Ionescu kérte, hogy elmehessen a francia katonákkal (nagyrészt gyarmatiak, 1200-an vannak). Jó lenne, ha Brătianu is azt tenné.

Kühlmann: ezek az urak olyan békét akarnak, hogy azt mondhassák az antantnak, hűek maradtak, s az első adandó alkalommal visszatérnek a szükséghelyzetből hozzájuk. Szerinte Marghiloman-kormányra van szükség, ezért a békét másnak kell aláírnia.

Találkozás Gonda Henrikkel, a Wekerle-kormány kabinet sajtófőnökével. A magyar igény lenne a béke akadálya? Ő: Ha önök győztesek lennének, ugye természetesnek tartanák, hogy elvegyék tőlünk Erdélyt. - De hát megtarthatják az egészet! Mért kell ezért különbéke? A bölcsesség és mérséklet meghatározzák jövőbeni kapcsolatainkat. Magyarország nem tud bennünket nélkülözni a fajok nagy rivalitási harcában.

Németország békét kötött a finnekkel.

A király kér, menjek hozzá Iaşi-ba.

Este Kühlmann és Czernin (akik vadászaton voltak) hozzájárulnak utazásomhoz. A Constanţa-vonalat a németek csak a jövendő (számunkra kedvező) határ megállapítása végett akarják tartani.

Take Ionescu és Brătianu szabadon elmehetnek.

Este fél nyolckor indulok szalonkocsival Focşaniig. Ott katonai autók várnak, Padurenig megyünk, ott újra különvonatra szállunk. Mărăşeştinél áthaladunk a román vonalon, nagyon hideg van és sötét. Az állomásról a királyhoz vezetnek, aki a föld-hitelintézetben székel. Fáradt és nyúzottnak látszik, éjjeli 11-től 1 óráig beszélgetünk. Miért kemények a békefeltételek? Mert nem bíznak Brătianu befolyása miatt az uralkodóban, s félnek a királyné angol kapcsolataitól. Nejét nem védi meg. Arra, hogy teljes szívvel a központi hatalmak mellé kell állnunk: meg kell érteniök, hogy nem tagadhatunk meg egyszerre mindent! A március 2-i koronatanácson Brătianu hozzájárult, hogy Averescu, az elfogadhatatlan feltételek ellenére, kösse meg az előzetest. Ugyanakkor Carol herceg, aki hirtelen harcias lett, kijelentette anyja nevében és a királyi család nevében is, hogy a végsőkig folytatni kell a harcot. Averescu lemondott, de a király visszatartotta.

Március 13. Utazás visszafelé. A mărăşeşti csata táján minden lerombolva: a fák kihegyezve szúrnak az égbe, a mezőn kráterek.

Március 14. Barátaim várnak: elfogadjuk a kormányalakítást.

Kühlmann azt ajánlja, ne vegyem át a hatalmat, amíg Brătianu és a királyné körül nem kapok garanciákat. Czernin is nagyon a királyné ellen van. Viszont a magyar határigénnyel szemben koncessziót kell kapnunk.

Március 18. Ismét Iaşi-ban. Az állomáson hatalmas tömeg. Lupescu generálissal a palotába megyünk. Átadom Czernin írott feltételeit, mely azzal fejeződik be, hogy a koncessziókat csakis egy Marghiloman kaphatja meg. Brătianu írásban kéri menesztését. A királyné elhatározza, hogy felkeresi édesanyját.

A király szomorú. Most hallja először a kőolajra vonatkozó feltételeket. Ausztria fenn akarja tartani a dinasztiát, Németország nem. A király javaslata: tegyünk úgy, mintha Besszarábia nem érdekelne bennünket.

A király, miután aláírta, büszkén mutatja a királyné által tervezett és rajzolt új kitüntetéseket.

Délután 5-kor a királynénál: megindultnak látszik, szeme könnyes. Meglepődve hallja, hogy a békét Bukarest elfoglalása előtt kellett volna. Oroszország eleste! Micsoda tragikus szerencsétlenség! Megszakadt az összeköttetés testvéreivel, rokonaival, nem tudja, mi lesz a sorsuk. A béke kemény! A királyné szemében villámok, öklével fenyeget. A revans vágya szemében, mozdulataiban. Ha a béke drága illúziókat rombolna szét, felségednek meg kell tudnia, hogy az antantnak nagyon sok a gondja keleti problémákkal, és örülni fog, ha véget érnek számára ezek a kalandok.

Megvizsgáltuk a pénzügyi helyzetet: jövedelem havonta 8 millió, kiadás naponta 8 millió.

Czernin levele fogad: nincs több engedmény - folytatódik a harc.

Bukarest felé az út mentén asszonyok várakoznak - leszerelt férjeiket lesik, várják.

Minisztereim nagyrészt visszautasítják a német feltételeket.

Nyugaton nagy offenzíva kezdődött.

Március 25. A németek számára jó hírek a nyugati frontról. - Minisztereimet egyenként kell meggyőznöm a béke szükségességéről.

Március 26. Czernin barátságos. Ölelő karokkal fogad. Ceruzával kézben az új határvonalat mutatja, Nyugat-Severin a hegygerincen, a Lotru-medence stb. Megvásárolnák a tüzérség felszerelését.

Egy héttel ezelőtt Clemenceau Bécstől kérte a békefeltételeket. Válasz: Franciaországnak a háború előtti határ. Visszautasította. Ezért a nagy nyugati támadás. Milliók életébe fog kerülni.

Hosszú huzavona után aláírjuk a kőolaj-koncessziót. A németek vidámak.

Czernin és Kühlmann vadászni megy.

Árvízszerűen lepnek el az osztrák tervek: koncessziók a Dunára, kereskedelmi egyezmények gabonáról.

Március 29. A németek szabad kezet adnak Besszarábiára.

Március 31. Gratz Gusztáv üzenetet hoz Czerninnek. Nem adja át, csak felolvassa. Nyilvánvalóbban kellene demonstrálnunk az antanttal való szakítást. Pl. egy zászlóaljat küldeni a délkeleti frontra. Nehezen, de elfogadja Gratz, hogy sem tüzérségi anyagot nem adhat el a román hadvezetés, sem katonákat nem bocsáthat az osztrák-magyar vezénylet alá.

Április 2. Iaşi. A király oldottan, sokat beszél, leginkább a cári család sorsáról. Majd fogadjuk a besszarábiai küldöttséget. Besszarábia nem maradhat meg egymagában. Van, aki az egyesülést akarja Romániával. Jogi egyenlőségről beszélek nekik, és miniszteri tárcáról. A minisztertanács elégedett tevékenységemmel. Előterjesztik a külföldön működő missziók költségvetését. Fantasztikusan nagyok.

Április 7. Minden külföldön működő katonai és polgári misszió költségvetésének meg­szüntetése. Koronatanács Besszarábiáról. A király nincs megelégedve a megkötött békével, majd áttér egy kitüntetés-tervezetre. Ő maga rajzolta, a hadirokkantaknak szánja. Gyerekes, hosszú beszélgetésbe kezd.

Nagy ünnepség Kisinyovban. Elérzékenyülések: a román nép, I. Ferdinánd király (nagy ováció) nevében s a minisztertanács határozata értelmében kinyilatkoztatom Besszarábia egyesülését, ez alkalommal örökre Romániával (mennydörgő éljenzés). Hajoljunk meg fajunk géniusza előtt, amely megengedte Besszarábia népének, hogy századokon át őrizze a szikrát, amely a szabadság első fuvallatára kigyulladt a szívében. Utána tedeum a katedrálisban. A trónörökös kutyafuttából megjegyzi, ritkán lát.

Amikor a királyt fogadom Iaşi-ban, semmit sem köszön meg, sőt zúgolódva azt emlegeti, szakértőink hogyan írhattak alá ilyen béketervezetet, ő bizony nem írja alá. A királyné azt mondja, eddig barátom volt, de most már fél tőlem - zokog. Elmagyarázom neki, csakis azért vállaltam a miniszterelnökséget, hogy megmentsem a dinasztiát, mely még most is támadva van. Tudom - mondja ő. Kérem, szűnjék meg körülötte a németellenes atmoszféra. Nem tudom szeretni azokat, akik országunkat széttépték. De - mondom én - lehetővé tették, hogy elfoglaljuk Besszarábiát, holott azt nem mindenki áhította.

Délután a Mária-kereszt érdemrendet küldi nőrokonomnak.

Carpék dinasztiaellenes terveit a németek is támogatják? Czernin Ottokár lemondott! Utóda Burián lesz, de még idejönnek, megkötni a békét.

A királyné ágyban fogad. Beteg, vagy annak teszi magát. Valóban gyönyörű, szemei szenvedélyesek és gyakran könnybe lábadnak. Brătianuról ezt mondja: nem az embert néztem, a pártot, amely terveimet támogatja, de terveim megbuktak s Brătianu közömbös számomra.

Csakugyan így van ez? Nem tudom.

Brătianuról szólva elmondom, az elhibázott politikáért nem lehet őt felelősségre vonni, de a rablások, csalások, bűncselekmények, amelyeket véghezvitt s amelyeket támogatott, s a hadsereg felszerelésének elmulasztása szankciókért kiáltanak.

A királyné ágyából csak ennyit mond: Igen, voltak hibák.

Április 16. Ismét Bukarestben. Jótékony esők, minden szépül. Gratz Gusztávtól megtudom, a magyarok nem örülnek Besszarábia elfoglalásának, mert Románia túlságosan megerősödik.

Megtudom, hogy Odesszában senki nem támogatta a románokat.

Május 11. Az antantlevél, melyben elítélik különbékénket.

Május 27. Ebéd a királynénál. Erzsébet hercegnő franciabarát, és nagyon szertartásos. Carol herceg azt hiszi, ez a béke csak ideiglenes.

Június 1. A parlament megnyitása. A király után Carol herceg és Stirbey vonulnak be, aki a nagy koronarendet viseli. A béke egyes részleteinél s Besszarábiánál nagy éljenzés.

Július 22. A királyné neve napján ebéd, harmincnyolc személyre terítettek. A királlyal dolgozom, amikor Mária ránk nyit: ne hagyjuk éhezni a népet. Ezt a harmincnyolcat. Hírek a nyugati frontról: nagy német visszavonulás. A király nem siet szentesíteni a béketervezetet. Nagyon foglalkoztatja a német visszavonulás. Talán még nincs veszve minden. De nem nagyon bízik saját hadseregében. Egy laza orosz front is kialakulóban. Az embrió a cseh­szlovák hadtest. A szerbekben nem bízik az odesszai fronton, azok mind bolsevisták lettek. Azt mondja, mindig megvédtelek Marghiloman! Én inkább azt hiszem, Marghiloman védte meg a királyt. Nagyon komoly vitáinkat időnként gyermekes anekdotákkal szakítja meg.

Augusztus 14. Hallom, hogy a király és a királyné Roznovban Saint-Aulaire-rel találkozott.

Augusztus 15. A feszültség olyan nagy, hogy a királynak meg kell magyaráznom a helyzetet. Benyújtom lemondásomat. Egyetlen miniszteremmel sem közöltem elhatározásomat. Kurírom éjfélkor érkezik vissza. Nincs válasz, mert a király éppen akkor küldött nekem egy táviratot.

Augusztus 16. Négy óra alatt tudom megfejteni a táviratot. Nincs benne sok érdemleges. Fenntartom lemondásomat. Szigorú kritikát írok az udvarban eluralkodó intrikákról.

A németek azt mondják: szükségünk van önökre, s önöknek szükségük van ránk.

Tízre hívat a király. Őszinte beszélgetés. Ki az, aki körülötte bonyolítja az intrikákat. Adjutánsai? Vagy “valaki közvetlen közelemből?” Megemlítem, hiba volt tárgyalni a három francia diplomatával, köztük Saint-Aulaire-rel. A király beismeri, hogy ezekkel az urakkal nem ő, hanem a királyné érintkezett. Egyikőjüket még kocsijába is meghívta.

Augusztus 18. Reggeli a királynál. Azt terjesztik - mondja -, hogy befolyásolható vagyok. Carp azt híreszteli, hogy a királyné szavára indítottam. Az udvar belső köreiből valaki azt mondta, hogy a királyné a hadüzenet napján valóságos diadalmámorban tobzódott. A király kíváncsi, ki terjeszti ezt. Nem mondtam meg neki. De mit akarnak a németek? Hogy Románia ne másítsa meg újra állásfoglalását. Szóba kerül Averescu, mint lehetséges utódom, de hát ő antantista. A király elítéli a miniszterek kirohanását a besszarábiai nagybirtokosok ellen, pedig azok igen bölcsen viselkednek.

Szeptember 7. Botrány az udvarnál, de az egész közvéleményben. Carol trónörökös Zizi Lambrinóval, Lambrinó tábornok lányával megszökött csapattestétől és Odesszában házasságot kötött vele. Mindenki fel van háborodva, csak Lambrinóné támogatja a fiatal szerelmesek romantikus egyesülését.

A király vörösre sírt szemmel fogad, szeretné látni a herceget. Mielőtt határozat nem születik ügyében, nem szabad találkozniok. Milyen határozat - kérdi. A közvélemény s a miniszterek s a katonák véleménye szerint a herceget ki kell zárni a trónöröklésből, s helyette Nicolae herceget kell trónörökösnek kikiáltani, és neki méltó nevelést kell adni. A király szerint Carol herceg elismerheti hibáját, s megbánhatja szökését is. Egy tévedésért nem lehet tönkretenni az életét. A herceget nem szeretik. Teljesen közömbös a közügyek iránt, s magatartása nem jó ígéret a jövőre nézve. A király szerint fiának vannak jó oldalai is. Például senki sem tudja, milyen melegszívű. Azt mondja búcsúzóul: Marghiloman, ami tétovázóvá tesz, hogy nekem is volt a magam idejében ilyen érzelmi kalandom. Felséged nem dezertált - mondom -, s a hölgy felsőbbrangú volt. S a király támaszt nyújtott.

Egyikünk sem nevezte meg a még mindig szép Vacarescu Elenát, aki Párizsban ma is hazája (s a dinasztia) érdekében tevékenykedik. Én is voltam érzelmeim rabja - sóhajt a király -, aki 60 napi elzárásra gondol, de úgy, hogy a büntetés ne publikáltassék, lévén katonai fenyítésről szó.

Szeptember 8. Az a hír, hogy Brătianu nem akar radikális megoldást, nem kell megzavarni az öröklés rendjét, s tekintettel kell lenni a királynéra is. Egyik tábornok, Grigorescu a katonai bíróságból: Csak katonai szempontból nézem az ügyet. A herceg dezertált és titkos házasságot kötött. Mindkettőt szigorúan büntetni kell. Ha érvénytelenítik a házasságot, bizonyíték rá, hogy nem tartotta meg szavát. Egy másik tábornok: Mi történik akkor, ha Nicolae herceg meghal. Bízzunk a király bölcs döntésében. Averescu a herceg ellen nyilatkozott. A rendőri jelentések szerint nagyon erős a Carol-ellenes hangulat, de Nicolaénak jó a híre. Alkotmányos skrupulusok: ki foszthatja meg jogaitól a trónörököst?

Szeptember 9. A franciák Carol mellett agitálnak, mert a példa nyomán Ferdinánd is követ­kezhetnék a trónfosztásban, s a gyermek Nicolae a németek bábja lenne. A király 75 napi zárkára ítélte. Grigorescu francia nyomásra megváltoztatta véleményét: l. Nem volt dezertálás, csak nyolc napig volt távol Carol, de közben is üzent apjának. 2. A házasság nulla, mert bolsevista előírás szerint történt, tehát a fegyelmi büntetés elegendő.

Közlöm vele, hogy Oroszországban a házasságok templomban köttetnek. Nem változtatja most már az előbbivel ellentétes döntését.

Averescu emlékezik 1916. október 29-re, amikor parancsot kapott a Prahova völgyében, hogy a seregtesteket vonja vissza. Ebben a szörnyű atmoszférában a hadtestparancsnokok Carollal vacsoráztak, és nem hajtották végre a parancsot. Az ellenség felderítői már a csapatok között voltak. Mások szerint a katonatisztek nem tűrnék Carol megbüntetését. Ismét mások szerint, nem tennének semmit. Ha a házasság érvényes, vállalnia kell a következményeket.

Tízkor beszélgetés a királlyal. Felolvassa, amit fia dolgában mondani, dönteni akar, patakzó könnyei meg-megszakítják felolvasását. Reméli, hogy mindkét részről megsemmisítik a házasságot. Aztán nagyon határozottan: ha a herceg ragaszkodik a házassághoz, meg kell fosztani a tróntól. Elfogtak egy levelet, ami szerint az ifjú hitvest, Ciocordiát még nem tette magáévá. Nem taktika ez?

A prefektus szerint a koronabirtok jövedelmét egy londoni bankra telepítve Carol (apja cinkosságával) magához vette, s most nagyon önálló anyagilag.

Ugyancsak a prefektus szerint szeptember elején Carol levélileg lemondott a trónról.

Kezembe került Lambrinó kisasszony levele édesanyjához, melyben “férje” politikai terveiről tett kijelentéseit közli. Ennek a fiúnak politikai elképzelései vannak.

Szeptember 15. Hírekkel jönnek hozzám (csak úgy mellékesen), hogy a németek elvesztették a háborút, a bolgárok döntő vereséget szenvedtek, s ez a németek balkáni helyzetére is kihat. S nyugaton minden kezdeményezést is kiengedtek kezükből. Foch marsall nagy katona.

Szeptember 17. A herceg nem akar hallani a válásról, de elfogadja az annullálás lehetőségét. Pedig a válás jobb lenne, az annullálás kevésbé elegáns, ha a lány valóban mindent odaadott. A király szerint amikor államérdekről van szó, fel lehet rúgni az eleganciát. Edward király asztalánál még hamisan is kártyáztak. S a királyi családoknál hány házasságot semmisítettek meg! A király beszél a herceg nem latin véréről, az angolszászok későbben érnek. Ki mond­hatja azt, hogy Carolnak egyszer nem fog benőni a feje lágya? És nem mutatja meg előbb-utóbb az erényeit?

Averescu szerint Carolt meg kell fosztani jogaitól, bármint határoz is a király.

Ebédnél egyedül hagynak a királyi párral. Mária megköszöni, hogy még egy lehetőséget adtam Carolnak. Együttérzésemet fejezem ki a királynénak és az anyának. Bulgáriára kerül a szó, s a nyugati frontra. A király szerint időt kell nyernünk, és késleltetni kell a béke ratifikálását. Csak meglenne a bölcsességünk a hallgatáshoz.

A németeknek az a nézetük, ha megbukik a Marghiloman-kormány, rávetik magukat Moldovára. Ezt tudnia kell a királynak.

Sokak szerint Dobrudzsa ára a ratifikálás.

A herceg ügyét másodrendűnek kell kezelni minél előbb.

A bolgár hadsereg felbomlóban.

Szeptember 29. A király Bukarestbe akar jönni, még mielőtt a németek elhagynák a várost.

A herceg kész felbontani házasságát.

Németország nem fogja ellenezni, hogy a béketárgyaláson Dobrudzsát Romániához csatoljuk. Csakhogy ez kevés!

A Berliner Tagblatt-nak azt kell nyilatkoznom, hogy itt nyugalom van és minden rendben, és nem vonom vissza a béke ratifikálását.

Ebéd Mackensen marsallal. Nem titkolja neheztelését az osztrákokkal szemben. Szerinte vissza kell kapnunk egész Dobrudzsát.

Megnyílt a Capsa kávéház.

A lapok közlik Wilson békepontjait.

A németek sürgetik a ratifikálást. Ha a románok újra ellenségeskednek, a németek az utolsó katonáig harcolni fognak. És el kell vágni Brătianuék útját, mert általuk mindig ellensé­geskedés lesz Románia és Németország között.

Távirat a királytól: kerüljenek el minden új kötelezettségvállalást, minden új tárgyalást a békekötésre vonatkozólag, amely a jelenlegi rendkívül zaklatott világban az egyedüli biztos bázis, amely a központi hatalmakhoz köt, oly módon, hogy ne kockáztassunk olyan lehetőségeket, amelyek újabb nehézségeket jelentenének más hatalmakkal szemben.

A németeknek felolvasom a táviratot, nagyon meg vannak elégedve vele. Közlöm, hogy november 15-re lemondottnak kell tekinteniük engem, ha Bukarestet nem ürítik ki. Ha az általános békekötésig ezt megteszik és Dobrudzsát visszaadják, nagy sikerük lesz. Burián hezitál Dobrudzsa ügyében.

Kontz alezredes és Czernin megkeresnek, hogy elégedett vagyok-e Erdélyre vonatkozó ajánlatukkal. Azt felelem, majd referálok a Tanácsnak. Előtérbe kerül Erdély. Minden nagyon nehéz, mert még itt a nagy kérdés: világosan le kell-e mondanunk Erdélyről, szükség esetén helyi autonómiát kérve. Ez a dolog a jövőre nézve komoly politika kialakítását teszi lehetővé és szükségessé. Ezzel szemben kérjük egész Dobrudzsát, és az erdélyi határnak Mackensen által javasolt módosításait. Az osztrákok nehezen mennek majd bele, de végül is engedni fognak. A mai feladat megerősíteni Besszarábiát.

A németek nem tudják, mit akar a Balkánon az antant. Konstantinápolyt? Szerbiát? Vagy a Dunán fel a petróleumot?

Egy újságíró, bizonyos Zoltán v. Franyó az osztrák-magyar sajtóirodától a határterületek felől faggat.

Burián kijelenti, kész közbenjárni Bukarest evakuálásáért, s hogy teljesül dobrudzsai kívánságunk, ha nem támadjuk meg a bolgárokat.

A Reuter közli, hogy az antant Bulgáriának ítélte azt a vonalat, amelyet a németektől kapott meg. Melyik az a vonal?

Az a hír jön Iaşi-ból, hogy az antant Románia ellen ágál. Hogy ne kapjon semmit. A Reuter hivatalos híre is Bulgáriáról aggodalmat kelt. St. Aulaire nyomban telefonált Párizsba, hogy megcáfolhatja-e ezeket a híreket. Nem kapott választ. A franciákat megkérdezték: És Erdély? Kitérő választ adtak, talán valamit Bukovinából.

Nagy nyugtalanság, hogy az osztrákok lezárták az utat Ukrajna felé.

A király: ratifikálás, de lassan. Elérkezett a szabad politikaválasztások ideje.

De nem tudunk Közép-Európa nélkül meglenni. Ezt a király elismeri.

Megbeszéljük lehetőségeinket Erdéllyel kapcsolatban. Elolvassuk újra a Wilson által kibocsá­tott pontokat. A 10. paragrafus világos: autonómiát biztosít Ausztria különböző népeinek. A király szerint itt van valami, amiből reményt lehet meríteni.

Szeptember 29. A király csüggedten mondja, hogy nincs remény Erdélyt illetően. Szerintem nincs ok lemondásra. Sőt egyre több tárgyi tényre építhető reményünk lehet.

Október 3. Carol herceg köszöntése születése napján. Nem akar lemondani a házasságról, sőt gyermeket akar belőle. Egy levél bizonyítja ezt, melynek zárósorában a “Zizi de Romania” szerepel.

A német sajtó fel van háborodva a wilsoni pontoktól. Az angol rádió alig hallhatóan a császár lemondásáról és a Hohenzollernek trónfosztásáról.

Carp szerint, ha Németország megvonja támogatását, Ausztria nehézségeket fog okozni.

Bolgár csapatösszevonások Dél-Dobrudzsában.

Október 8. IV. Károly császár és király manifesztuma szerint Ausztria konföderatív állam lesz: minden nemzet államot alkot azon a földön, amelyen él. Nem akadályozható meg, hogy a lengyelek ne csatlakozzanak az alakuló lengyel államhoz. A Magyar Korona területe sérthe­tetlen.

Francia hír: a németek rövidesen térdre kényszerülnek. Rövidesen a Dunánál lesz 15 francia, 5 angol, 7 görög, 6 szerb divízió. És az olaszok.

Burián és Wekerle azt hangoztatják, hogy Ferdinánd nem fogja aláírni a békét.

Megbukott Wekerle. Károlyi gróffal tárgyalnak, aki az angol politika híve.

Fiumében összecsapás magyar és cseh katonák között.

Október 12. A király: nem haragíthatjuk magunkra a szövetségeseket. A ratifikálást nem kell elsietni. Most kezdődnek a nehézségek. Meg kell tudni, mit akar Bécs. Ami Erdélyt illeti, nem kértünk még részünkre jogokat, mert azt jelentette volna, lemondunk arról, hogy miénk legyen az egész.

Az egész világ barátja és támogatója Bulgáriának! És a mi Dobrudzsánk. Érdeklődünk, mi Amerika álláspontja Erdély ügyében: helyi autonómia? Önálló állam? Vagy annexió. Ha ezt a szálkát kihúztuk talpunkból, tudni fogjuk, melyik politikába kapaszkodjunk.

Október 13. Híresztelések, hogy meggyilkolták a királyt, s hogy mozgósítunk.

Horvát és magyar katonák összetűzése Fiuméban. Elfoglalták a rendőrséget, és fosztogatnak. Az a vélemény, hogy a dunai fronton délről induló támadás Köves táborszernagy hadserege ellen irányul.

A hangulat Bukarestben is forradalmi. A németek visszavonulása esetén forró lesz a helyzetünk.

Jó hír: a ratifikálást csak Németországgal szemben kell végrehajtanunk.

Wekerlével együtt Burián is lemondott. A külügyminiszter Andrássy lett. Az a hír, hogy Magyarország egységes marad, a Svájcból hazatérő Andrássytól származott.

Október 17. St. Aulaire-t fogadta a király, ki ígéretet kapott tőle, hogy a franciák minden ígéretüket megtartják.

A király szerint Wilson üzenete valóságos fenyegetés minden monarchiának. Averescut akarja Párizsba küldeni Take Ionescuhoz.

Ausztria? Elhanyagolható tényező. A király most már nem akarja a ratifikálást.

Az angol sajtó jelenti, hogy Andrássy különbékét kért: újabb ellenség, amely össze akarja zúzni Németországot.

Ausztria újabb engedményeket tett a békekötésre és ígéretet egyes pontok revíziójára. Ebben a játszmában mindent megnyerhetünk a ratifikálással. De még a kőolajra vonatkozó részeken is változtatni kell.

Október 18. Vita a ratifikálásról: Tudjuk, mit adnak a németek s az osztrákok. Ki tudja, mit ád az antant. Ha nem ratifikálunk, lezárhatják határainkat, Besszarábiában s a Dunán megtáncol­tathatnak bennünket. Más vélemény: ha ratifikálunk, rádöbbenthetjük a szövetségeseket a túlerőre, s megszerezhetjük Németország bizalmát. Ismét más: Ha nem ratifikálunk, nem lesz üzemanyagunk, leállnak a vonatok, nem lesz kenyér, forradalom lesz. De kössük ki, hogy az élelmiszert nem viszik ki az országból. Más: Besszarábia elfoglalása nagy engedmény volt a németek részéről. - Ratifikálást a legyőzöttek kérnek, de miért engedjünk nekik, ha úgyis vissza kell vonulniok. Megértem a ratifikálást, ha ez volna ára kivonulásuknak. - Az antant nem kötötte ki Románia evakuálását. - Az antant ad vagy nem ad, de mi lesz a nemzeti egységgel? Ha nem lesz meg, nagyobb veszteséggel számolhatunk, mint a háborúban. - Ha az antant diktálja a békét, az a kormány kell neki, amellyel megegyezett. - A király tárgyal a liberálisokkal. - Nem hiszem, hogy a liberálisoknak több garanciájuk lenne, mint az ország integritása. Nem szabad alkalmat adni, hogy a bukaresti béke annullálásával hencegjenek: - A ratifikálás szenvedésektől menti meg az országot s a béketárgyalásokon lesz mellette egy barát. És megmenti a konzervatív pártot, amelyre az országnak nagy szüksége van.

Hír: Szlovénia, Horvátország és Dalmácia elszakadva Magyarországtól és Ausztriától függet­lenné váltak. (A horvátok! A Monarchia leghűbb katonái!) A jelszó: Vardostól - Isonzóig. A szerbek is csatlakoznak hozzájuk.

Fegyverszünet Törökországgal s forradalom Budapesten.

A jugoszláv állam megalakulása.

Nem valószínű, hogy az antant újabb áldozatokat követelne Romániától: hiszen mi mentettük meg Szalonikit és Verdunt.

Emlékezzünk a 16-os megállapodásra az antanttal: az ország integritása és Erdély! Ezzel számolni kell az általános béketárgyalásokon.

Carp szenzációs hírt hoz, amelyet azonnal továbbítok a királynak: Budapesten a hadsereggel Károlyi államcsínyt követett el, megdöntve a Hadik-kormányt. Ura a helyzetnek. Horvát­országban és Szlovéniában forradalom, Bécsben kikiáltották a köztársaságot. Tisza grófot séta közben agyonlőtték a katonák. Tisza az utóbbi időben azzal dicsekedett, hogy a háborút egyedül ő robbantotta ki. (Mindezek megerősítést igényelnek.)

Október 21. Asszonytömeg az Athenée-Palace előtt: Berthelot érkezik, hogy a németekkel tárgyaljon a fegyverszünetről. Közben a német katonazenekart, mely a szokott térzenére vonul fel (vasárnap lévén), kifütyülik, szidalmazzák, visszavonulásra kényszerítik. Este 9 után kijárási tilalom.

Iaşi-ban a király visszatértekor nagy tüntetés - mellette -, de utóbb nemzetközi közbekiáltások is - a király intett, hogy ne tovább. Averescut ugyanezek a tüntetők majdnem megverték. A király nagyon fél a bolsevizmustól. A leszerelt katonákat, akiket földjük művelni hazaküldtek, újra be akarja hívatni. Általános cenzúra és ellenőrzés mindenütt, ahol anarchia üthetné fel fejét.

Románia helyzete belpolitikai állapotától függ - mondja a király -, s az antant ebbe nem szól bele. Clemenceau úr azt üzente követével, hogy Romániának magának kell kialakítania belpolitikáját.

Azt beszélik, az osztrákoknak s a németeknek egy hónapjuk van az evakuálásra.

Október 22. A monarchia minden jel szerint összeomlott.

Gondok a román katonaság és csendőrség újjászervezése körül.

Elrendeljük Besszarábia elfoglalását Hotinig, katonasággal és civil hatóságokkal.

Az amerikai követ megígérte, hogy állama a béketárgyalásokon Nagy-Romániát fogja támogatni, s Besszarábiát is neki ítéli.

Bölcsesség és türelem, mindkét oldalról megígérték Besszarábiát és Dobrudzsát.

A király jóváhagy minden intézkedést, amit Bukovina elfoglalására tettem.

A monarchia követsége védelmet kér alattvalóinak.

Megemlítem a királynak, az antantnak be kellene jelenteni Bukovina annektálását.

Akna-Vásárhelyről két tiszt egy magyar tábornok levelét hozza. Fejcím: Erdélyi csoport parancsnoksága. Aláírás: Szabó tábornok. A levél a magyar hadsereg leszerelését közli. A tábor­noknak parancsa van arra, vegye fel a kapcsolatot az antant csapatokkal, és hadügy­miniszteri utasítása van rá, hogy csakis francia és angol csapatok által fogadjon el megszállást. A románok térfoglalásának nem szabad engednie.

Mikor a királlyal közlöm a levelet, vörös képpel, indulatosan így dörög: - Tegnap megláto­gattak az antant képviselői s közölték, nincsen bizalmuk az ön kormányában. Szemünkre vetik, hogy ön parancsot adott Bukovina megszállására, anélkül, hogy az ő hozzájárulásukat kérte volna.

- Lemondásomat felséged elé terjesztem, bár Bukovina elfoglalását felséged tudtával és hozzájárulásával hajtottam végre és tudomásom szerint az antantnak ott nincsen érdekeltsége.

- Olyan kormányra gondoltam - folytatja a király, mely különböző pártokból áll.

- Nagyon szomorú dolog, hogy külföld alakítson és buktasson kormányt felséged jóváhagyásával.

- Majd későbben összegyűjtjük minden erőnket.

- Őfelségét szolgáltam s kormányomnak köszönhető, hogy a dinasztia határozott hangot használhat.

- Ön továbbra is rokonszenvemet élvezi, s kérem, támogasson.

- Nem teszek semmit az új kormány ellen, kivéve, ha Brătianut kellene támogatnom. Az morális képtelenség volna számomra.

- Coanda tábornokot választottam, aki fel fogja keresni önt.

Délután 5 órakor bemutatkozik az új kormány.

Mackensen bejelenti a németek kivonulását. Közli, ha megpróbálnánk őket támadni, minden közlekedési vonalat tönkretesznek.

Lansing furcsa szövegű közleménye: Az USA mindig jóindulattal volt Románia iránt, mint szabad, független ország iránt. Az elnök érdeklődik mind a belországi, mind a határain kívül élő román nép sorsa felől. S a megfelelő percben támogatni fogja a román nép politikai és területi jogait.

Október 28. Coanda tegnap még a németekkel barátkozott, ma mozgósít ellenük. Huszonnégy évfolyamot hív be.

A király proklamációja: “Abban a pillanatban, amikor a szövetségesek átkelnek a Dunán, mi melléjük állunk, hogy kiverjük az ellenséget, mely két éve tapodja és rabolja földünket...”

Ezt a demonstrációt nyilván az antant kívánta, mert helyzetünk siralmas, viszonyaink sírni valók.

Mozgósításunk gyönge, csak hat kontingenst hívtak be végül, s csak a nőtlen altiszteket. Mackensennek ultimátumot küldtünk: mozgás!

Október 29. Francia csapatok Giurgiunál átkeltek a Dunán. Berthelot tábornok kiáltványa a román parasztokhoz: fogjatok fegyvert! Csakhogy nincs fegyver.

Ma déltől általános fegyverszünet: Franciaországban Foch marsall előtt írták alá.

Prezán tábornok visszatértével minden magántelefon zsinórját elvágták.

A fegyverletétel hírére elfoglaltuk Focşani-t, behatoltunk Dobrudzsába s a Békás-szoroson Erdélybe.

Mozgósításunk komédia: nincs ruházat! Az alakulatok sok szökést jelentenek, a falvak népe morog.

Deklasszált és alkoholista elemek kerültek vezető pozíciókba.

Titkos hír: Kisinyovba várják Cyrill nagyherceget, a nagyhercegnőt s a királyné édesanyját, akik Krímből menekültek Romániába.

A király visszatér, hogy megbeszélje a románok bevonulását oda, ahonnan a németek kivonulnak.

Egy vadász-zászlóalj Brailában minden zsidó házat kirabolt s a nőket, gyermekeket az utcákra üldözték.

Carol trónörökösnek elengedték hátralévő büntetését, amely november 22-én járna le. Úgy tesz, mint aki meg akarja tartani feleségét. Állítólag ezt mondta: jól tudom, hogy Románia is, mint a többi országok, 20 év múlva köztársaság lesz. Miért gátolják meg, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék?

Az udvar azon igyekszik, hogy a Lambrinó család beleegyezését megszerezze a váláshoz.

Távirat Take Ionescutól, Párizsból: azt tanácsolja, alakuljon valódi nemzeti kormány, az összes pártok részvételével, Take érez magában elég erőt nagy terveink megvalósítására. Névsort is küldött, kiket tart érdemesnek a közügyek intézésére. Azok szerepelnek ebben, akik nem voltak pesszimisták Nagy-Románia megszületése hitében.

*

Drága Gyuricám! Alkalmi utassal, sietősen küldöm magam és Alexandru sógortól ellesett feljegyzéseinket. Figyelmed felhívom arra a jelenetre, ahol “szeretett” Mária királynénk egy nőrokonnak mellére tűzi a saját nevével ékesített érdemkeresztet. Nos hát, ez a nőrokon én volnék, miután boldogemlékű Erzsébet királynénk halála évfordulóján, ő (mármint Mária) hazug könnyekkel gyászolta (ünnepelte) azt a halált, melynek előidézője maga volt. A szemtanú a koronatanú emlékezetének eltompítását szolgálta, szolgálja mellemen a Mária-kereszt. Csakhogy én nem felejtek. Csókol Aszpáziád.