Egy guru haláLA

mandir Más szóval: hindu templom.

mantra Egy vagy több szótagú hangszimbólum, amely misztikus állapotok ki-
váltására szolgál. A guru élő hangján kell továbbadni, nem tanulható meg
más módon. Az embernek nem kell értenie a mantra jelentését; az érték a
hang ismétlésében van. Azt mondják, hogy egy szellemet vagy istent teste-
sít meg, és a mantra ismétlése ezt a lényt egyrészt behívja abba a személy-
be, aki a mantrát használja, másrészt létrehozza azt a passzív állapotot a
meditációt végző emberben, amely elősegíti a lények ilyen egyesülését.

mája A hindu magyarázat az ember által érzékelt egész világyegyetem látszóla-
gos létére. Mivel Brahman az egyetlen Valóság, minden más illúzió, amely
Brahmából, a Teremtőből származik, mint a meleg a tűzből. Az ember tu-
datlansága miatt nem látja az egyetlen Valóságot, ezért elfogadja az illúzi-
ót, vagyis a formák, a fájdalom és a szomorúság látszólagos világegyete-
mét. Az üdvösség abból a megvilágosodásból származik, amely elűzi ezt
az illúziót.

Mivel az egész világegyetem ugyanolyannak tűnik minden megfigyelő szá-
mára, és határozott törvényeket követ, bizonyos hindu szekták azt tanítják,
hogy a mája valójában az istenek álma, és ehhez az emberek csak saját
személyes szenvedésüket adják hozzá.

meditáció A nyugatiak számára ez a szó ésszerű elmélkedést jelöl, a keleti
misztikus számára azonban éppen ennek az ellenkezőjét, ami Nyugaton
nagy zavart okoz a kérdéssel kapcsolatban.

A keleti meditáció (amelyet TM-ként, zen-ként vagy másként tanítanak),
arra szolgáló technika, hogy elszakadjunk a dolgok és gondolatok világától
(a májától) olyan módon, hogy megszabadítjuk tudatunkat minden akarat-
lagos és racionális gondolattól, s így eljutunk a „magasabb" tudatállapo-
tokba.

Bár sok név alatt népszerűsítik Nyugaton, minden keleti meditáció lénye-
ge, hogy az ember „belássa" lényegi egységét a világegyetemmel. Ez a be-
járat a nirvánának nevezett „nemlét" felé.

Az általában „relaxációs" technikaként eladott meditáció tényleges célja az
egyén kiszolgáltatása a misztikus kozmikus erőknek.

moksha Kiszabadulás a lélekvándorlás körforgásából a legmagasabb létállapot-
ba kerülés révén, amelyet azok érnek el, akik megszabadulnak a mája vi-
lágegyeteméből és egységre jutnak a Brahmannal. A hinduk vágynak a

164

mokshára, mint ami véget vet a lélekvándorlás által életről életre rájuk rótt
fájdalomnak és szenvedésnek. Az ortodox hinduizmus szerint azonban
nincs végső szabadulás, az embernek végül vissza kell térnie a születés és
halál körforgásába. Mivel volt idő, hogy csak a Brahman létezett a hindu
írások szerint, semmi haszonnal nem járna visszatérni hozzá; a moksha
csak időleges pihenő, egy másik állapot a lét körforgásában, amely vég
nélkül jár körbe-körbe, és 4,32 milliárd évente megismétli önmagát.

namahste Közönséges hindu üdvözlés, amely egyesek számára csak annyi,
mint a „szervusz"; együtt jár a kezek összetételével és egy udvarias meg-
hajlással a minden emberben lakó Általános Én elismeréseként.

nirvána Szó szerint „kifújás", mint mikor a gyertyát elfújjuk. A nirvána a
„menny" mind a hinduk, mind a buddhisták számára, bár a sokféle szektá-
nak más és más elképzelése van arról, hogy mi az, és hogyan lehet elérni.
Feltételezik, hogy ez se nem hely, se nem állapot, és mindnyájunkban ben-
ne van, arra várva, hogy „megvalósítsuk". Ez a semmi érzése, az üdv,
amely abból származik, hogy a személyes lét kialvása révén többé nem va-
gyunk képesek fájdalmat vagy örömet érezni azáltal, hogy részeivé válunk
a tiszta Létnek.

nyasa Annak a ceremoniális aktusnak a neve, amellyel a hívő saját testébe hívja
az istenséget, olyan módon, hogy kezeit a homlokára, karjaira, mellkasára
stb. helyezi, miközben ismétli a mantrát. A mantra ismétlése maga is arra
szolgál, hogy átformálja a hívőt a mantra rezgésében vagy szavában lako-
zó istenség hasonlatosságára, a nyasa pedig arra szolgál, hogy erősítse ezt
a folyamatot.

obeah man (kuruzsló, csodadoktor) Bizonyos fajta orvos-varázslók, akik Afri-
kából kerültek a Nyugat-Indiákra, akiket a hinduk gyakran bántalmaznak,
s akikről általánosan úgy gondolják, hogy hatalmukban állnak démonok és
más alsóbbrendű lények, amelyeket fizetés ellenében rávesznek, hogy tel-
jesítsék azok kívánságát, akik hozzájuk fordultak segítségért.

önmegvalósítás A bármilyen néven nevezett keleti meditáció és jóga végső cél-
ja: megszabadulás attól az „illúziótól", hogy az individuális „én" különbö-
zik az univerzális „én"-től vagy a Brahmantól. Feltételezik, hogy tudatlan-
sága miatt az ember elfelejtette, hogy ki is ő valójában, és ezért úgy gon-
dol magára, mint aki különbözik embertársától és a Brahmantól. Az ön-
megvalósítás révén megszabadul ettől az egyéni létből fakadó tudatlanság-
tól, és újra visszatér a Brahmannal való egységre.

púja Szó szerint „imádás". Mind a szó, mind az általa képviselt istentiszteleti
forma dravida eredetre utal. Mindenfajta rituális és szertartásos istentiszte-
leti forma neve lett, ahogy az árja állatáldozati szokások - beleértve az ol-
tár vérrel való bekenését - a későbbi években a buddhista erőszakmentes-
ség hatására fokozatosan helyet adtak a dravida virágáldozat szokásának és

165

a hívők szantálpasztával való megkenésének.

A virágok mellett a hindu púja modern formáiban mind a templomokban,

mind az otthonokban gyümölcsöket, szöveteket, vizet és pénzt ajánlanak

föl.

pandit A hinduizmusban különösen jártas brahmin, aki ezt a tudását mások ja-
vára kamatoztatni tudja, például olyan módon, hogy tanácsot ad a jövőre
nézve, közbenjár az isteneknél, elvégzi a vallási rítusokat és szertartásokat.
Nem minden brahmin pap vagy pandit. Születése folytán minden brahmin
automatikusan alkalmas erre, de nem mind szánják oda magukat eléggé a
vallásuknak ahhoz, hogy panditok legyenek. Ma Indiában a legtöbb brah-
min világi hivatást követ.

Ráma Visnu testet öltött alakja, akinek az életéről szól a Rámájana eposz. A
hindu ember számára Ráma mindig a legnagyobb nemességnek megfelelő-
en cselekszik, ő az ideális férfi; felesége, Szita az ideális nő. Minden hin-
du szekta nagyra értékeli Rámát, és neve az indiai gyermekeknek adott
egyik leggyakoribb név. Minden hindu szeretne Ráma nevével az ajkán
meghalni. Mikor Mahatma Gandhi hindu gyilkosától halálosan megsebesít-
ve elesett, ezt mormolta: - Ó Ráma! Ó Ráma!

Rámájana Szó szerint „Ráma útjai", a két nagy hindu elbeszélő költemény
egyike. Hét könyvből áll, és Ráma isten emberi életéről szól, aki Visnu re-
inkarnációja. Valószínűleg egyes buddhista szerkesztők erőteljes hatása
folytán eredetileg különböző változatokban létezett; ma három hivatalos
verziója létezik, amelyeket széles körben elismernek Indiában, bár bizo-
nyos részletekben különböznek egymástól.

Rigvéda A legfontosabb és a legtiszteltebb a négy Véda közül (de nem a legré-
gibb). Különböző régi legendák, énekek (mantrák), himnuszok gyűjtemé-
nye, tíz könyvre osztva. A himuszok általában sablonosak és szárazak, a
primitív természeti istenek dicséretét zengik. A papi imádságok önzőek és
érzékiek, ritkán fejeznek ki szellemi bölcsesség utáni vágyat, inkább bor,
nők, gazdagság és hatalom utáni vágyat.

sandhya A szürkület istene, de így nevezik a kétszer született hinduk (akik a
sudrák fölötti kasztokhoz tartoznak) reggeli, déli és esti imádságát, amely
közben a Gayatri mantrát kell ismételni olyan sokszor, ahányszor csak le-
hetséges, hogy az éneklő a napot az égen tartsa és üdvösséget szerezzen ma-
gának.

sanyasi A vallásos hindu életének negyedik szakaszában, mikor lemondott min-
denről, és fölötte áll minden szabálynak, szertartásnak, távol tartja magát a
társadalomtól és a ceremóniáktól. Ha nem tartozik semmilyen rendhez, ha-
nem független, akkor sadhu-nak is hívhatják - ha viszont a jóga mestere,
jóginak is nevezhetik.

166

Sakti pat A guru általi érintés neve, amellyel rendszerint a hívő homlokát érin-
ti, s amelynek természetfölötti hatása van. A Sakti szó szerint erőt (hatal-
mat) jelent, és a Sakti pat kiszolgáltatásakor a guru az őserő csatornájává
válik, az univerzum mögött levő kozmikus erőé, amelyet Sakti istenség
testesít meg, Siva hitvese. A Sakti természetfeletti ereje a guru érintése ré-
vén a földre sújthatja a hívőt, vagy fényes világosságot láthat, megvilágo-
sodási élményben vagy belső világosságban lehet része, esetleg más misz-
tikus vagy pszichikus élményben.

swami Sanyasi vagy jógi, aki egy adott vallási rendhez tartozik. A gyakorlatban
az elnevezést gyakran a guru vagy az adott rend fejének címeként használ-
ják.

tassák Nagy szertartási dobok.

upanisádok Szó szerint „közel ülés", a hindu írások egy részének a neve. Ezek
bizonyos misztikus tanításokat tartalmaznak, amelyeket a feltételezések
szerint ősi guruk mondtak el választott tanítványaiknak, akiknek megen-
gedték, hogy tanulás céljából melléjük üljenek. A körülbelül Kr.e. 400-ból
származó upanisádok eredetileg nem voltak részei a védikus kánonnak,
csak később váltak azzá.

Az upanisádok filozófiája ezoterikus (csak kiválasztottak számára elérhe-
tő), és kevesen értik. Különböző nehéz kérdéseket tárgyal Isten és az em-
ber természetétől a lét céljáig és a végső üdvösségig. Az upanisádok min-
den problémát egyetlen elképzeléssel próbálnak megoldani, amely jórészt
végigvonul mindegyiken, és ez az egyéni lélek (atman) és az Egyetemes
Lélek (Brahman) egysége, ill. mindennek a lényegi egysége. Ennek a dokt-
rínának egy híres kifejtése található meg Uddalak tanításában fia, Svetake-
tu felé a Chandogya upanisádban: „A titokzatos lényeg szétoszlik minden
dologban, bárhol is található az. Ez a valódi Én, és Svetaketu, ez vagy te!"

védanta Szó szerint a „végső vagy a legutolsó és legjobb Véda". Szélesebb ér-
telemben ez az upanisádokra vonatkozik, szűkebb értelemben viszont egyi-
ke a hindu filozófia hat ortodox rendszerének. Az upanisádokra épül, s
először a filozófus Bodarayana fogalmazta meg, körülbelül 2000 évvel
ezelőtt. A védanta nem ismer kompromisszumot monisztikus és panteiszti-
kus nézeteiben; a Brahman Minden és az egyetlen Valóság; minden más il-
lúzió.

A Védanta Társaság, amelyet Vivekananda, Rámakrisna követője alapított,
és amelynek központjai vannak szerte a világon, azt vallja, hogy toleranci-
át tanít minden vallással szemben. Az általuk támogatott „vallások egysé-
ge" azonban nem igazán liberális vagy széles látókörű, hanem azon a
kompromisszumot nem ismerő monizmuson alapul, amely azt állítja, hogy
minden Egy.

Védák A hinduizmus legfontosabb, elsődleges írásai, amelyekről azt állítják,
hogy még az isteneknél is nagyobbak, mert akkor is fennmaradnak, mikor

167

az istenek meghalnak. Úgy hiszik, hogy magának Br>ahmannak, az Abszo-
lútnak a kijelentései, amelyek örök és tökéletes formájukban léteztek kez-
dettől fogva. A Védák a következők: a Rigvéda, a Y-aj^irvéda, a Samavéda
és az Atharvavéda. Egészükben négy típusba sorolhatók: a mantrák (vers-
mértékes dicsőítő zsoltárok); a brahmanák (szertartásíoR és imák kéziköny-
ve a papok vezetésére); az aranyakák (különleges tanulmányok remeték és
szentek számára); és az upanisádok (filozófiai tanulmányok).

védikus Az a nyelv, amelyen a Védákat eredetileg összeállították, a szanszkrit
ősi formája, amelyet ősi indoárjának is neveznek. Melléknévként azt jelen-
ti, hogy „a Vádakban tanított vagy bemutatott".

♦

168