Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

A fiatalság találkozási alkalmai

A per természetéből fakadóan a vallomásokban az ifjúság élete, a szerelem, a párválasztás, a házasságkötés és a nem kívánt házasság gyötrelme kapta a legnagyobb teret.

A fiatalság szórakozásában fontos szerepet töltöttek be a házaknál rendezett táncmulatságok. Bálint Anna is egy ilyen táncban ismerhette meg a számára kiszemelt szentkirályi legényt: „...Tudom, hogy a kérdésben lévő személyek a Szász Márton házánál lévő táncban, még mátkaságok előtt, együtt beszélgettek és ez leg első ismerkedések volt.”

Vasárnap délutánonként szép időben a fiatalok nemcsak a falu utcáin jártak-keltek, beszél­gettek, hanem valószínűleg kisétáltak közeli hegyi erdőségekbe is. Bálint Anna szent­királyi menyecskeként kérte a fiatal Berze Balázsnét, hogy vasárnap jöjjön el vele „sétálni... az erdőbe..., mert Sándor Pista ott vagyon és várja őket”.

Kiváló találkozási alkalmak voltak a templombúcsúk. A havasalji falvak ifjúsága valószínűleg eljárt a környék falvainak templombúcsúi alkalmával rendezett vendégfogadásokra, templomi ünnepségekre, misékre és táncos vigasságokra. Az összesereglett fiatalok megismerték egymást. A legények alaposan megszemlélték a más faluból érkezett lányokat, a lányok értékelték a figyelemre méltó legényeket. A fentebb említett szentkirályi fiatalasszony, a 24 éves Berze Balázsné Sipos Klára vallotta: „Mátkaságban lévén Bálint Anna, a Szent Léleki butsun találkozánk edgyütt, azt mondá, hogy nézzem meg az ő mátkáját, mitsoda rút, ő bizony nem szereti, de erővel adják hozzá, akkor én is meg mutatám a mátkámat, és azt mondá, ha az övé ollyan volna, ő is szeretné, s jó szívvel hozzá menne.”

Természetes, hogy a misére menés, a misehallgatás elmaradhatatlan eseménye volt a fiatalság vasárnap délelőttjeinek. A hit belső késztetése és az egyház tanításának parancsoló ereje mellett az ifjúságot hajtotta a templom felé az ünnepi önmegmutatás vágya is. A buzgóbb fiatalok nem csak délelőtt látogatták a templomot, hanem délután is részt vettek a vecsernyén. Egy 18 éves leány vallomása szerint Bálint Anna sorsában egy litánia és a vele összekapcsolt vendégeskedés hozott kedvezőtlen fordulatot: „...együtt a vecsernyére menénk, és találkozván másokkal, azoknak is azt mondá, hogy soha sem méne hozzá, vecsernye után Nagy Andrásni ment, a hol a legény is jelen volt, és ott ismét öszve forrasztották a mátkaságot”.