Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

A leány sírásai és szitkozódásai

A kétségek között vergődő leány rengeteget sírt. Teátrális jelenetekkel fejezte ki fájdalmát. Zokogás közben kezeit a fejére kapcsolta. Amikor a hitlésre készült, „...akkor is ollyan szomorúsággal volt, hogy verte egybe a kezeit és nagy jajgatással azt mondotta, hogy mintha az égő tűzbe menne, s készebb volna a földbe bé rejtezni”.

Előfordult, hogy a nem kívánt esküvőt közeledni érző leány, illetve az erővel férjhez adott fiatalasszony nem csak sírt bánatában, hanem fenyegetőzött is: hol öngyilkossággal, hol világgá menéssel. Elkeseredett kijelentéseit híven visszaadták a tanúk: „Én bizony Boritzanén inkább fel akasztom magamat, mintsem hozzá mennyek László Józsefhez”; „Készebb vízbe szökni, vagy magát felakasztani, mintsem hogy véle lakjék”; „...azt mondotta, hogy készebb lesz magát el veszteni vagy el bujdosni, ha még is az annya hozzá adja”; „...Igy el menvén a templomba, mikor vissza jött, azt mondotta, hogy ha volna, kivel, el menne, míg a szemivel látna”; „...Midőn bé keszkenyőzék Józsinét, ott voltam, és azt mondám: Az Isten adja, hogy viselhesd jó egésséggel, édes leányom! Kire azt mondá: Ha viselhetem, viselem, s ha nem, elég széllyes a világ”; „...ő pedig azt mondá: Néki soha nem kell...mert ő...tudgya, hol vagyon Szeben és Brassó, s oda megyen inkább.”

Ha arra gondolunk, hogy a XVIII. században egy ördögadta jellegű káromkodásért micsoda büntetéseket szabtak ki a székely falvak megyeszékein, és ha tekintetbe vesszük, hogy az emberek mekkora szorongással hittek az átkok erejében, megdöbbenéssel olvassuk Bálint Anna elkeseredett szitkozódásait, amelyeket anyjára szórt: „Esküvések előtt való nap Anna hozzám jővén, azt kérdém tőle: immár holnap meg eskesztek-é, fiam? Azt mondá: meg, hogy az ördögök vigyék el, aki mián meg eskeszem. Kire mondék: Azt ne mondd, fiam, mert anyád mián mégy a hitlésre. Arra is azt mondá: Úgy van, anyám és Gergely Márton mián, hogy az Isten a földbe se nyugossa meg a csontyát”– vallotta az 50 éves Barabás Péterné. Más tanúk is gyakran idézték Bálint Anna megdöbbentően éles kijelentéseit: „Az ördögök vigyék el elevenen, aki engem erővel férjhez adott, az Isten sem ezen, sem más világon jót ne adgyon...neki”; „...a tüzes ménkő azt az anyát üsse meg, a ki az ő leányát ollyannak adgya, akit nem szeret.”