Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Hermann Gusztáv Mihály

Az udvarhelyszéki Havasalja kiváltságos

települései: a két Oláhfalu és Zetelaka

A Havasalja Udvarhelyszék egyik jellegzetes történeti-néprajzi kistája. Kezdetben való­színűleg csak Oroszhegy környékét (Fancsal, Székelyszent­király, Székelyszenttamás, Ülke) értették alatta⁴⁶³, később azonban e tájnév kiterjedt a Nagy-Küküllő és a két Homoród forrásvidékén (a Hargita alatt) fekvő valamennyi településre, sőt egy tágabb (ám ritkábban használt) értelmezés szerint északnyugati irányban csaknem a Kis-Küküllő forrásvidékéig, a Felső-Nyikó mente és a Sóvidék néhány faluját és kirajzását is magába foglalta.⁴⁶⁴

E falvak egyik alapvető közös vonása, hogy itt a reformáció legfeljebb átmenetileg diadal­maskodott: a Székelyudvarhelyen felül fekvő, szilárd katolikus tömböt alkotó vidék afféle híd volt a tarka felekezeti képet mutató Udvarhelyszék, illetve a Hargita túloldalán elterülő, egészében katolikus Csík–Gyergyó–Kászon között. De más itt az emberek élete is: míg a szék délibb szegleteiben, a Küküllő és a mellékvölgyek lankáit övező domboldalakon a szőlő is szépen megterem, a havasalji gazda keservesen küszködik a sovány földdel és zord ég­hajlattal, és mennél feljebb haladunk a vízfolyások mentén, annál kisebb a szántóterület, megélhetést pedig inkább a legelő, kaszáló és erdő biztosít.

E tájon három település tűnt ki különös, egész Erdély viszonylatában csaknem egyedülálló, sok vitát szülő és konokul őrzött privilégiumai révén: a Kis- és Nagy-Homoród forrásvidékén, a Hargita vulkáni platóján elterülő két Oláhfalu, illetve a Nagy-Küküllő felső szakaszának szűk völgyében meghúzódó Zetelaka. Jelen tanulmány nem e települések történetének monografikus áttekintésére törekszik, csupán szokványosnak semmiképp sem mondható kiváltságaik gyökereit, fejlődésükre gyakorolt hatását igyekszik feltárni.