Az európai történetírásban a XX. század hozta meg azt az igényt, hogy a csaták és a politikai, gazdasági, kulturális események históriája mellett az életmód, a mindennapi élet története is a kutatás tárgya legyen. Magyarországon különösen a történeti szemléletű néprajzkutatók, a történeti néprajz művelői mutattak fogékonyságot a hajdanvolt korok mindennapi életének megismerése, egyben a recens néprajzi jelenségek történeti előképeinek feltárása és bemutatása iránt. Erdélyben elsősorban Imreh István könyvei jelzik a francia Annales nyomdokait követő magyar történész-törekvések sikeres megvalósulását.15