Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

+BCD[?]F[?]IKLMNPTABCSUXYVQZ[?],

amihez már kevés kommentár szükséges: a bardóci harangon hiányos és hibás ábécéfeliratra bukkantunk.

Joggal kérdezheti bárki, miért és hogyan kerülhetett ilyen, errefelé szokatlan felirat – több mint ezer kilométernyire az ismert nyugat-európai példáktól – egy székelyföldi harangra?

Egyszerűbb a felelet a miért-re, bár – miként az eddigiekből már kiderülhetett – kettős választ kell adnunk. Egyrészt ismételten utalunk arra a szoros összefüggésre, ami az ábécét idéző ha­rangfeliratok és a templomszentelés szertartása között mutatkozik. A dedicatio azon mozzanatáról van szó, amikor a püspök a felszentelendő templom hajójában átlósan, kereszt alakban elterített hamucsíkba botjával az ábécé betűit írta.⁴² A harangok ábécéfeliratai esetenként azt a jól ismert gyakorlatot igazolják, amikor egy-egy újonnan emelt vagy újjáépített templomot új felszerelési és liturgikus tárgyakkal, így harangokkal is gyarapítottak. Ez utóbbiak megáldása szintén a püspök jogkörébe tartozott. Ezenkívül – mint említettük – az ábécéfeliratoknak tulajdonított néphitbeli varázserő is szerepet játszhatott abban, hogy – alapvetően bajelhárító célzattal – a harangokra is ilyen feliratok kerültek.⁴³

Dolgozatunk legfontosabb kérdéséhez érkeztünk: mikor és hogyan történt mindez?

Amikor Kurt Köster nagy irodalmi apparátussal és a teljesség igényével áttekintette a közép­kori és kora újkori ábécéfeliratos harangokat, a XII–XVIII. századot felölelő 64 darabból statisztikai jellegű következtetéseket is levonhatott. Első megállapítása az volt, hogy ez a típus a középkorban Európa-szerte ismert volt, megléte Skandináviától és Angliától Németországon át Dél-Franciaországig, illetőleg Lengyelországig követhető nyomon.⁴⁴ Azt már mi tesszük hozzá, hogy az emlékanyag ezen a hatalmas területen korántsem oszlik el egyenletesen, amennyiben a katalógusban felsorolt daraboknak több mint a fele Német­országban található, míg a többi felsorolt országot (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Norvégia, Svájc, Svéd­ország) csak néhány darab képviseli. Az ábécéfeliratos harangokkal kapcsolatos másik megfigyelés kronológiai természetű: az emlékek fele 1400 előtt, a XIII–XIV. század folyamán keletkezett.⁴⁵

A körültekintő gyűjtés ellenére, a helyi szakirodalom hozzáférhetetlensége és a nyilvánvaló nyelvi nehézségek miatt Köster katalógusából a Kárpát-medence emlékanyaga teljességgel kimaradt. Pedig – és a kérdés ettől kezdve válik különösen érdekessé – a bardóci felirat analógiáit nemcsak Nyugat-Európából ismerjük.

E sorok írója, miközben közel két évtizedes munkával végigjárta és leírta Erdély középkori harangjait, a bardóci mellett több más ábécéfelirattal is találkozott:

Csíkszentkirály – r.kat. templom (Sâncrâieni, Hargita m.). A XVI. századi harang vállán fraktúr ábécé és évszám: abcdefghjklmnoprq rstvzyxß • 1•5•6•2. Az ábécét fejjel lefelé, két részletben, matricaszerűen applikált szalag formájában illesztették a harangmodellre (4. kép 3.).⁴⁶

Fületelke – ev. templom (Filitelnic, Felldorf, Maros m.). Az 1496-ban öntött harang minuszkulás felirata: i•n•r•i•1•4•9•6 rpqom•hsabcdefglk (4. kép 2.).⁴⁷