Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

A törvény. A XVI.század végén és a következő elején országgyűlési végzésekkel egészítik ki, jobbítják a társadalomnak egyre több gondot okozó „gonosztevők” üldözését, kézrekerítését, megbüntetését szabályozó eljárást, a már a középkortól gyakorlattá vált cirkálást.⁷³⁵ Viszont ennek során a bűncselekmények feltárásában, a gonosztevők kézrekerítésében és megbüntetésében a települések közösségeinek közreműködése is elengedhetetlen volt. Ezt tanúsítják a XVII. század elején már a vármegyei jegyzőkönyvek anyagában is feltűnő, az említett közreműködés elmulasztásával, megszegésével vádolt faluközösségek elleni perek. Ezekben a falu képében a bírónak harmadmagával kellett felelnie a bíróság előtt akár azért, mert nem követték az ellopott állat nyomát, akár mert nem adták ki a lopott marhát, vagy gonosztevők, „orok, latrok” elbocsátásáért, elszalasztásáért, fel nem jelentéséért, meg nem fogásáért, kézre nem kerítéséért stb.⁷³⁶ A tizenöt éves háború, az azzal járt kegyetlenkedések, az ínséges idők a gonosztevők elszaporodását, kíméletlenségét eredményezték. Gyakorivá vált a kóborlók csapatba verődése és falvakban, azoknak határában tanyázása, következésképpen a csoportosan elkövetett bűncselekmények sem voltak ritkák.⁷³⁷ Ezért az elfogott gonosztevők vallatásakor a hatóságok azt is igyekeztek megtudni, hogy kik voltak az elfogott bűntársai, hol verődtek össze, hol tanyáznak, milyen bűncselekményeket követtek el.⁷³⁸ A kemény büntetések kiszabása mind a törvényhozásban, mind a törvénykezésben jelzik a bűnözés elterjedésének folyamatát, a „cégéres vétkek” elleni kemény intézkedéseket. Ebben a folyamatban sor kerül arra is, hogy a közösségi bűnüldözést elindító/kiváltó, addig csak a szokás alapján gyakorolt riasztás: a tolvajkiáltás elhangzása esetére a faluközösségek kötelező magatartását a rendek országosan, törvényben is szabályozzák. Erre először Bethlen Gábor fejedelemsége idején, az l625. május l-től 29-ig Gyulafehérváron tartott országgyűlésen került sor, a latrok megzabolázásáról alkotott VI. törvénycikkben. Az országgyűlési határozat arra kötelezi a falvakat, hogy fő- és jószágvesztés, valamint minden marhájuk elvesztésének terhe alatt az egy-egy faluban vagy a falu határában elkövetett kártétel, lopás, fosztogatás, emberölés esetén haladéktalanul keljenek fel és menjenek rá a latrokra, fogják meg és adják át azokat a főispán kezébe (Erdélyben a főispán vezette a cirkálást). Fel kell figyelnünk arra, hogy a gonosztevők egybeverődése változatlanul nagy veszélyt jelent a társadalomnak, ugyanis a törvénycikk az említett főbenjáró büntetés terhe alatt arra is kötelezi a falvakat, hogy akkor is keljenek fel a gonosztevők üldözésére, ha azok egy-egy faluban vagy annak határában gyülekeznének vagy gyülekezni akarnának. Sőt azt is meghagyja, hogy amennyiben a faluközösségek tagjai egymaguk nem bírnának a gonosztevőkkel, ezt adják a szomszéd falvak értésére, ezek pedig tolvajkiáltásra kötelesek egyenként, egyetértésben a gonosztevők ellen fellépni, különben a fej- és jószágvesztés büntetését vonják magukra. Ez alkalommal mondja ki tehát első ízben írott jogszabály, hogy a tolvajkiáltással riasztott falvak a már említett kemény büntetés terhe alatt kötelesek a bűnüldözésben részt venni. Sőt, a főispánokat is arra kötelezték, hogy a riasztott nemesekkel vegyenek részt a gonosztevők üldözésében. E kötelezettség elmulasztását 200 Ft bírsággal büntetik, „az ispánok penig, hogy ha elhallgatnak”, őket az említett pénzbüntetés kétszeresével sújtják. „Az ispánok és a vélek levő nemes emberek” a latrokat bárki jószágán is üldözhették, anélkül, hogy emiatt pert indíthattak volna ellenük.⁷³⁹ Hasonló szellemben intézkedik a latrokra vonatkozó cirkálást illetően az l632. május l-e és 10-e között, a Bethlen Gábort követő I. Rákóczi György fejedelemsége idején Gyulafehérváron tartott országgyűlés. Ennek I. törvénycikke, „ha kívántatik”, bevonja a cirkálásba a falvakat is, hogy „az hol a latroknak gyülekezeteket értik, azokra a helyekre kimenjenek, nem obstalván akármely főúri és nemes renden való ember jószága”. A végzés arra is utal, hogy azokban a falvakban, ahol latrok tanyáznak, a lakosság között pártolóik, cinkosaik is vannak, ezért ahol ez bizonyítható, a szokott módon a falu helyett „az bírót harmadmagával meg kell büntetni”, de „az latroknak is feleségét, gyermekét meg kell fogni és büntetni”. A büntetés kíméletlen: „Az mely falusi bírók és kenézek az latrokat falujokban hagyják járni s meg nem fogják, avagy harangnak félen verésére fel nem kelnek, az olyan falusi bíró és kenéz harmadmagával nyársoltassék fel és a falu is kétszáz forinton convincáltassék.”⁷⁴⁰ Az erdélyi törvénykönyv előzményeként – amint tudjuk – I. Rákóczi György eredetileg azzal a szándékkal rendelte el az erdélyi országgyűlési artikulusok egybegyűjtését, hogy azokat kinyomtattassa és egy „volumenbe” köttesse. A fia, II. Rákóczi György idején az egybegyűjtéssel megbízott Kemény János azonban már nem egy egyszerű gyűjteményt állított össze, hanem az országgyűlési határozatok alapján megalkotta az erdélyi fejedelemség törvénykönyvét Approbatae Constitutiones Regni Transyl­vaniae et Partium Hungariae eidem annexarum. Partes I–III, tomi I–XII. címmel.⁷⁴¹ A kodifikáció jellegének megfelelően a kötetbe nem került be valamennyi országgyűlési törvénycikk, hanem csak a hatályosak. Ezek is gyakran módosult, átszerkesztett megfogalmazásban, az idők folyamán kialakult joggyakorlatnak megfelelően. Így kerültek be a törvénykönyvbe a tolvajkiáltásra vonatkozó cikkek. A faluk kötelező magatartását a tolvajkiáltás- és harangkongatással történt riasztás esetén az általanos szabályozás ekképpen írja elő: „Tolvajkiáltásra és harang félen verésre, ha a faluk fel nem támadnának és a gonosztévőket falujokban vagy határokban meg nem fognák, tiszt kezéhez nem vinnék, vagy ha tolvajt kiáltó vagy panaszló ember instantiájára törvényre meg nem tartanák, hasonlóképpen fl 200. tartozzanak és a panaszlónak kárának megfordításával; úgy mindazonáltal, hogy afféle latrok megtartóztatása ne praejudicáljon az arestatiókról írott törvényeknek.⁷⁴² Megfigyelhetjük, hogy az előző országgyűlési határozatoktól eltérően, az idézett cikk nem foglalkozik a latrok pártolásáért kiszabható büntetéssel és a riasztásra fel nem kelt falvak büntetését 200 Ft-ban szabja meg, szemben az 1625. évi törvénycikkben kiszabott fej- és jószágvesztéssel, valamint marháik elvesztésével vagy az 1632-ben előírt felnyársalással. Külön foglalkozik a törvénykönyv a harmincadfizetés elől megszökött emberek üldözésével, ez esetben arra kötelezve a falvakat, hogy 200 Ft büntetés terhe alatt a tolvajkiáltásra keljenek fel az üldözésre.⁷⁴³ Új szabályozása a törvénykönyvnek az, amely nem a latrok bűncselekményeivel és kártevéseivel kapcsolatban, hanem a fiscus számára dézsmákat, sót és egyéb terheket fuvarozó szekeresek gyakori kártevései vonatkozásában rendeli, hogy a károsultak tolvajkiáltására a falvak kötelesek felkelni és a kártevőket az elégtételig fogva tartani.⁷⁴⁴ A kialakult szokás, az országos törvény és a helyhatósági szabályozások közötti, egymásra ható kölcsönös viszony következtében a tolvajkiáltásra kötelező magatartás szabályozását vizsgálva, jól követhető az országos törvény hatása a helyi jogalkotásra. Természetesen ez nem az országos törvény szolgai átvételében nyilvánul meg, hanem annak a helyi viszonyokhoz idomításában. A tolvajkiáltás viszonylatában jól kivehető a különbség az országos és a helyi szabályozás között. Az országos törvény a faluk, a faluközösségek kötelező magatartását szabályozza és a törvénysértést a falun (pontosabban: képviselőin) torolja meg, ezzel szemben a helyi jogszabályok – gyakran az országos törvényre utalva – az egyéneknek, a faluközösségek tagjainak a faluközösségen belüli kötelességeit írják elő és ezek be nem tartásáért ezeket sújtják büntetéssel.

Az idők folyamán a jogalkalmazás során kialakult gyakorlatot ez alkalommal rendszerint beépítik a helyi szabályozásokba. Így például általános szabály az, hogy tolvajkiáltásra a falu felkelésében az egyén köteles részt venni.⁷⁴⁵ De mert előfordul az is, hogy egyesek ok nélkül lármázzák fel a falut, kialakult az a joggyakorlat, hogy ezeket is büntették, ami bekerült aztán a helyi szabályozásokba.⁷⁴⁶ Mivel mind az országos, mind a helyi szabályozás szerint az erőszakos cselekményeknek, megkárosításoknak kitett ember megsegítése vagy veszély esetén a segélynyújtás – akár tolvajkiáltásra, akár harangkongatásra/csengetésre vagy más riasztásra – a közösség minden tagjára kötelező, ezért aki ezt elmulasztja, azt megbüntetik. A rendszerinti büntetés 1 Ft, ⁷⁴⁷ de ez lehet 20 dénár, 24 dénár, de lehet 3 Ft is.⁷⁴⁸ Ha viszont valaki éjszakának idején tolvajt kiált, de a tolvajt nem adja kézhez, vagy ha tolvajkiáltással ok nélkül lármázza fel a falut, büntetése 1 Ft vagy egy forintig terjedő bírság.⁷⁴⁹ De az is megtörténhet, hogy veszekedés, verekedés vagy ehhez hasonló illetlen dolgok közben lármázzák fel a falut tolvajkiáltással, harang félreveréssel, ilyen esetekben a vétkesnek ítélt fél az, akit 1 Ft büntetéssel sújtanak.