1841-ben a Kovászna megyei Árkos falutörvénye szükségét látta, hogy „bizonyos elpusztult erdős bérceink felfogassanak új fák nevelésire”. Gróf Széchenyi István öt esztendővel később lényegét tekintve hasonló gondolatot fogalmaz meg, azt írva, hogy a Tisza-völgye, ahol a gyakori vízáradások miatt „leginkább sínlik a hon”, segítséget kíván, s ez a különös párbeszéd megerősíti véleményünket, hogy kijelentése az egész Kárpát-medencére érvényes volt akkor: „ma köz tudomás szerint mindinkább sorvadásnak indul elibe”. Tanulmányunkban ennek a reformkori Magyarországon közösen felismert veszélynek, a Kárpát-medence természeti viszonyai pusztulásának XVIII. századi előzményeivel foglalkozunk.1692