Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Válságos évszázadok. Európa történetében a kora újkor ökológiailag kritikus korszak. A hidegebb éghajlat, a népességrobbanás, a városi fejlődés, a távolsági kereskedelem, a nekilendülő ipar, a hadügyi forradalom következményei és az elhúzódó háborúk régiónként eltérő mértékben, de a korábbiakhoz képest másként és erősebben vették igénybe a természetet. Éltek tovább a régi természetkezelési tapasztalatok s a középkor hagyományai, a reneszánsz világlátása s a XVI–XVII. századi természettudomány pedig átalakította az ember és természet viszonyát. Számoltak a bányászat környezet- és egészségkárosító hatásaival, az erdőpusztulások következményeivel, s új eljárásokkal próbálták áthidalni az igények és lehetőségek ellentmondásait. Az árvizek, a fa iránt megnövekedett igények, a termés­ingadozások következményei megoldásának feladatait adták át, többek között, a fény évszázadának.

A Kárpát-medence területén három államhatalom osztozott, s társadalmi-termelési viszonyai eltértek a nyugatabbra fekvő országokétól, de nem kerülték el a természeti környezet új megterhelései. Másfél évszázadon át volt egyszerre hadfelvonulási terület, hadszíntér és hátország. Kárbecslő jegyzőkönyvek, vármegyei jelentések, naplók, levelek és hadijelentések sokasága tudósít a hadműveleti területek természetpusztulásairól. Kivágott gyümölcsösök, letarolt erdők, összetört kertek, a talaj hatalmas sebei maradtak vissza a hadsereg után. Járhatatlan mocsarak, ágyúkat, szekereket, szállítmányokat elnyelő sártengerek, gondozatlan hadiutak, kiélt vidékek tanúsítják a katonák és a haditisztek embertelen megpróbáltatásait. A várépítkezések, erődítések, szállítóeszközök, fegyverek és hadiszertárak hatalmas mennyiségű fát igényeltek. A téli tüzelés, a hosszú telek alatt a több száz cipót rendszeresen üzemszerűen sütő kemencék a várakban erdőket füstöltek az égre.¹⁷⁰¹ A bányászat és a korai ipar ugyancsak a fa felhasználására épült. Üvegofficinák, mészégetők, téglaégetők, vas-, rézofficinák az erdőből működtek. A fűrészmalmok elterjedésével változott az építkezés, fűrészelt fából készült bútorok kerültek használatba. Az emberi élet szükségleteit a bölcsőtől a koporsóig a fa szolgálta. Mindazonáltal a Kárpát-medence ökológiai rendszerének egyensúlya, úgy tűnik, nem bomlott meg, bár súlyos sérüléseket szenvedett.

A Kárpát-medence vízrendszere, az ökoszisztéma egyik alapvető tényezője lényegében sértetlen maradt. A folyók hatalmas ártereiben a lakosság évszázados tapasztalatokkal együtt­működve a természettel, fokos vízgazdálkodással védte ki az árvizeket és fordította hasznára az áradásokat. Voltak eliszaposodott folyószakaszok, elvadult tavak, de a fokos vízkezelés sok helyütt működött és megnőtt a hozzá kapcsolódó halászat jelentősége.¹⁷⁰² A XVI–XVII. században növekedett a vízborította terület. A végvárak rendszerében felhasználták a vizek védelmét, olasz, német és holland mérnökök, korabeli hidrológiai színvonalon, a helyi tapasztalatokat is felhasználva hatalmas vízfelületek védőövezeteit alakították ki.¹⁷⁰³ A csapadékos időjárás hozzájárult, hogy a vizek és erdők kölcsönhatása fenntartotta a Kárpát-medence ökológiai egyensúlyát.

A XVIII. század elején Bél Mátyás még egyaránt méltányolta az elődök természetmegőrző munkáját és a Kárpát-medence környezeti viszonyainak embermegtartó erejét, de már sérülékenységét is észlelte.