Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Spira György

Puchner altábornagy öntevékenységre

kényszerülése 1848 őszhavában

Kadácsi Dániel, a császári hadsereg nyugállományú főhadnagya, aki gazdászati segédként működik az 1848 nyarán egy székelyföldi önkéntesekből létrehozandó lovascsapat – a leendő Mátyás-huszárezred – megszervezésére kormánybiztosi minőségben hazaküldött marosszéki országgyűlési képviselő, Berzenczeÿ László mellett, 1848 őszhó 10-én este kilenc felé a marosvásárhelyi postahivatalban jár s itt felfigyel egy ugyanide – feltehetően előfogat-váltás végett – éppen ekkor beállító gyanús idegenre, aki azzal ébreszti fel gyanakvását, hogy olyan – nyolc nappal korábban Bécsben kapott – menetlevéllel próbálja igazolni magát, amelyen magának a Magyarország esküdt ellenségeként számon tartott akkori osztrák hadügy­miniszternek, az időközben életét vesztett Theodor Baillet von Latour gróf táborszernagynak az aláírása ékeskedik, s aki annál is gyanúsabb, mivel polgári öltözékben járja a világot, jóllehet – mint magából a menetlevélből¹⁵⁴⁹ is kiviláglik – korántsem polgári állású személy, hanem katonatiszt: a magyar legénységű, de részben nem idehaza, hanem Galíciában állomásozó 34. (Porosz herceg) sorgyalogezred Karl Zœller névre hallgató századosa.

Kadácsi, imígyen gyanút fogván, üzenetet küld a pillanatnyilag Kolozsvárt időző Berzenczeÿ helyett a mellette kormánybiztosi segédként tevékenykedő Gál Sándornak, a 14. (1. székely) határőr-gyalogezred századosának,¹⁵⁵⁰ Gál pedig a jövevény őrizetbe vételére tüstént kirendel a már összetoborzott lovasok közül néhányat. A lovasok azután – épp, mikor tovább készül indulni Nagyszeben felé – el is fogják az idegent, s foglyukat a történtek hírére gyorsan összeverődő városlakóknak egy kisebb csapatával együtt a városházára vezetik. A városházán pedig Gál és a városi főbíró, Lázár János haladéktalanul megkezdi az őrizetes kihallgatását.

A kihallgatás során azután sok érdekes és tanulságos tudnivalóra derül fény. Kiderül mindenekelőtt, hogy a fogoly tarsolyában a császárvárosban számára kiállított – s őt Nagy­szebenbe a galíciai Ilyvón át történő utazásra feljogosító – menetlevélen kívül rejtezik egy másik (immár érvényét vesztett) menetlevél is, amelyet még őszelő hó 19-én Pesten kapott s amellyel ezredének főtisztkari helyére, úgyszintén Ilyvóba utazhatott volna, amellyel azonban akkor – pontosabban: a hónap eseményekben gazdag 28. napján – ténylegesen mégsem ide, hanem Bécsbe távozott.¹⁵⁵¹ Kiderül továbbá, hogy Szebenbe most nem azért készül, mert meg akar ismerkedni a Királyföld székvárosának messze földön híres műemlékeivel, hanem mert az osztrák hadügyminisztériumban avval bízták meg, hogy mint futár vigye el az ugyancsak itt székelő erdélyrészi főhadparancsnokhoz, Anton Puchner altábornagyhoz Latour két írásos utasítását. Végül pedig kiderül, hogy ő Szebent nem pusztán azért próbálta oly hatalmas – s első pillantásra értelmetlennek tetsző, mert óriási időveszteséget okozó – kitérővel, a Kárpátok karéját kívülről megkerülve, Morvaországon, Galícián és Bukovinán át közelíteni meg, mivel a legrövidebb útvonalon, Magyarországon át biztonságosan nemigen juthatott volna el ide (hiszen mióta a horvátországi császári csapatok az ottani főhadparancsnok, Josip Jellačić báró altábornagy horvát bán vezényletével őszelő hó 11-én betörtek Magyarhonba és megindultak Buda felé, azóta a Dunántúl hadműveleti területté lett), hanem azért is kény­szerült ekkora útra, mert Bécsben nem egyedül azt a feladatot rótták rá, hogy Puchnerhez továbbítsa Latour utasításait, hanem azt is, hogy előzőleg hasonló utasításokat juttasson el Krakkóba, az ottani kormányzóhoz, Franz Schlik gróf altábornagyhoz, majd pedig Ilyvóba, a galíciai főhadparancs­nokhoz, Wilhelm Hammerstein-Equord báró altábornagyhoz, s ő, mielőtt betoppant Vásárhelyre, eleget is tett ebbeli megbízatásainak.¹⁵⁵²

Mi sem természetesebb, mint hogy az eddigiek tisztázódása után Gál is, Lázár is elolvassa a Puchnernek címzett irományokat – ami már csak azért sem minősíthető a levéltitok megsértésének, mert a Magyarország utolsó rendi országgyűlése által alkotott s az országgyűlés bezárultakor, tavaszhó 11-én az uralkodó által is szentesített 1848. évi törvénykönyv III. cikkelye, amely „független magyar felelős ministerium alakításáról” rendelkezett (s amelynek az érvényét azután a tavaszutó hó végén összeült erdélyi országgyűlés Magyarország és Erdély újraegyesülését – úgyszintén utólagos uralkodói szentesítéssel – kimondó I. törvénycikke külön is kiterjesztette Erdélyre), többek között azt is leszögezte, hogy Magyarországon „minden honvédelmi tárgyakban ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni”, vagyis az osztrák hadügyminiszter az unió életbe lépése óta, azaz több mint négy hónapja már a Királyhágón túli országrész főhadparancsnokának sem jogosult hivatalos leveleket küldözni –, s elolvasván Latour utasításait, mindketten arra a következtetésre jutnak, hogy ha Schlik és Hammerstein hasonló utasításokat kapott és a kapott utasítások szellemében fog eljárni, akkor Magyarországra igen nagy veszedelem leselkedik, ha pedig Puchner is értesül Latour kívánságairól, akkor a hazát fenyegető veszedelem még nagyobbra nőhet.

Azonnal elkobozzák tehát az iratokat, Zœller századost pedig letartóztatják és fegyveres kísérettel útnak indítják Székelyudvarhelyre, hogy ott az udvarhelyszéki kormánybiztos, Keller János országgyűlési képviselő gondoskodjék fogva tartásáról; s miután a dolognak ezt a részét elrendezték, Gál Sándor sietve több másolatot készíttet a zsákmányolt aktákról, majd jelentést ír Berzenczeÿ Lászlónak,¹⁵⁵³ közben pedig íróasztalához telepedik Lázár János is, hogy ő szintén beszámoljon a történtekről Mikó Imre gróf erdélyi kincstartónak (aki egy ideje a nyárhó elején megnyílt első magyar népképviseleti országgyűlés felsőházának a tagjaként Pesten tartózkodó Teleki József főkormányzót helyettesíti a Kolozsvárt székelő erdélyi főkormányszék élén s egyben helyettese Vay Miklós bárónak is, akit királyi biztosi minőségben még nyárelő hó folyamán küldött ki a Királyhágón túli országrész igazgatásának irányítására a tavasszal Batthyány Lajos gróf elnökletével alakult magyar kormány¹⁵⁵⁴), és gyorsan papírra veti a következő saját kezű jelentést:¹⁵⁵⁵

Nagy méltoságú Gróf, h. Királyi Kormányzó és h. Királyi Biztos Úr!

Ma, october 10^kén egy Zœller Károly nevű – Porosz király¹⁵⁵⁶ nevet viselő sor ezredbeli kapitány – polgári öltönyben utazó kurírt tartóztattak le a portyázó szabad lovasok, kinek úti levele idei october 2^ról Bétsben kelt a gróf Latour császári királyi hadi minister aláírása alatt és aki Bétsből át véve több leveleket Lembergen át hozta Marosvásárhelyre ma estvéli 9 órakor, innen azon levelek közül kettőt 5556. és 5533. számok alatt Szebenbe erdélyi fő hadi vezér B. Puchner ő excellenciájához viendő. Mely leveleket azon okból láttuk méltóságos Berzentzei László úr segédje, kapitány Gál Sándor úrral egyetértve letartóztattni, hogy a nevezett kapitánynak egyik úti levele Pesten september 19^én kelve Lembergbe szollott, a másik pedig – mint fennebbis érintém – Bétsben kelt és e mellett Bétsből át vett levelekkel, Krakót s Lemberget át utazván, Erdélybe jött, tehát igen nagyot került a B. Puchnerhez szolló két darab levelekkel, melyek közül egyik több irományokkal van megterhelve, s nagy gyanúnk van, hogy vagy a bétsi kamarilla, vagy az osztrák ministerium tsel szövényeit foglalja magában, mik a jelen vész terhes körülményekben hazánkat igen közel érdeklik, s talán ezen leveleknek elfogása által van megmentve hazánk a minden felől fenyegetődző veszedelmektől.

Ezek¹⁵⁵⁷ két darab leveleket nem tartottuk tanátsosnak jelen levelem mellett Excellenciádhoz felküldeni, ne hogy útközben valaki kezeit rájok tegye s az itteni közönség azt hidje, hogy talán mü sikkasztottuk el, de azért se tartottuk tanátsosnak gyorspostán küldeni, ne hogy eltévedve a hazánkat fenyegető tervek homályban maradjanak. Úgy értesülvén azonban, hogy Excellenciád idei october 13^án városunkat meglátogatandja, akkor Excellenciád kezeibe szolgáltatjuk, a gyanús kurírt pedig az ingerültség kikerülése tekintetéből még ma éjjel szabad lovasok kíséretében Székely Udvarhelyre küldöttük ottani képviselő, Keller felügyelete alá.

Végül bátor vagyok még aztis megjegyezni, hogy az unió kimondatása után az erdélyi fő hadi tanátsnak az osztrák ministerium[m]ali közlekedése megszűnt.

Mely fontos tárgyban midőn Excellenciád utasítását elvárom, méj tisztelettel öröklök

Marosvásárhelyt, 1848^ban october 10^kén

Excellentziádnak alázatos szolgája,

Lázár János s. k.

főbíró

50.1848.Eln.

Berzenczeÿ László, aki 11-én kézhez kaphatja Gál Sándor jelentését, másnap már maga is Vásárhelyen van újból, s az üggyel kapcsolatos további teendők megbeszélésére még ugyanezen a napon alakít egy bizottságot, ebbe pedig Gálon és Kadácsin kívül meghívja az országgyűlés két – szintén odahaza tartózkodó – tagját, az ugyancsak kormánybiztosi megbízatással rendelkező ifj. Bethlen János gróf udvarhelyszéki és Topler Simon vásárhelyi képviselőt, valamint Lázár Móric grófot, Marosszék volt tiszteletbeli jegyzőjét. A bizottság tagjai maguk is megismerkednek a Zœllertől elkobzott iratokkal, s arra a következtetésre jutnak, hogy Latour Puchnernek szánt utasításai sokkal fontosabb készületekre vetnek fényt, semhogy elegendő lenne róluk Mikó Imrét vagy akár Vay Miklóst tájékoztatni. Berzenczeÿ tehát a bizottság tagjaival egyetértésben úgy dönt, hogy a történtekről haladéktalanul tudó­sítani fogja a Jellačić betörése után leköszönt Batthyány-kormány örökébe lépett Országos Honvédelmi Bizottmányt, amelyet a képviselőház négy napja „az ország teljhatalmú kormá­nyának” nyilvánított,¹⁵⁵⁸ s a bizottmánynak fogja elküldeni a zsákmányolt irományok eredetijét, mégpedig – a biztonság kedvéért – futárral.¹⁵⁵⁹

Ennek megfelelően Berzenczeÿ sietve lediktálja a következő jelentést:¹⁵⁶⁰

Az erdélyi szabad lovas sereget allakító kormányi biztostól

259/848

Az Országos Honvédelmi Bizottmánynak

Marosvásárhely, 12. October 1848

Nyugalmazott fő hadnagy Kadácsi Dániel gazdászati segédem tegnap éjjel, észre vévén egy bécsi futár meg érkezésit a helybeli posta hivatalhoz, azonban távol­létemben, százados Gáll Sándornak, ki is a lovas sereg rendezésében segédemül van kinevezve, bé­jelenté, ki haladék nélkül néhány szabad lovast azon utasittással kirendele, hogy midőn a futár útját tovább folytatya, fogják el, kiknek csakugyan sikerüle is a futárt el fogni. Erre a nép össze­sere­gelvén, a város fő bírája előtt a futár meg vizsgáltaték, kinél az ide mellékelt irományok találtattak. A nép azt határozá, hogy a levelek adassanak Gál Sándornak a kezére. A fő bíró, Lázár János maga részéről meg tevé ebéli jelentését Gróf Mikó Imre úrnak, Gál Sándor pedig nékem Kolozsvárra sürgöny úttyán.

Azonban ma meg érkezvén Marosvásárhelyre, leg első gondom lőn ezen levelek iránt intézkedni. Meg győződvén arról, hogy azon levelek bizonyoson a magyar igazságos ügy elleni intézkedéseket foglalnak magokban, tehát minket is érdekelnek, elhatározám bizottmányilag fel bontani. Így történtek, hogy ezek jelenlétemben kormány biztos ifj. Gróf Bethlen János, százados Gáll Sándor, Gróf Lázár Móritz, gazdászati segédem, Kadácsi Dániel és marosvásárhelyi képviselő Toppler Simon előtt fel bontatának, mire fel olvasván, azt határozók, hogy az eredeti az Országos Honvédelmi Bizottmánynak futár által küldettessék fel, a vett másolatokból pedig egy példány – ha ne talán az eredetivel fel menő futár el fogatnék – nagyobb biztosítás végett más úton szinte a honvédelmi bizottmánynak küldettessék fel, egy második példányt¹⁵⁶¹ a Bihari vármegye tiszttségének, egy harmadikot Nagy Várad város hatóságának, egyet királyi biztos Baron Vay Miklós úrnak küldessék, egyet pedig magunknak tartottunk meg, szükség esetében előterjesztendőt a székely nemzeti gyűlésnek.¹⁵⁶² A futárt Gál Sándor, egyet értve a város főbírájával, még azon éjjel, melyen elfogatott, fegyveres őrizet mellet Udvarhely városába kísértette, mivel lehetett tartani attól, hogy az itten tanyázó várbeli idegen sorkatonaság ki szabadulását erő szakkal is el próbálja.

A dolgok most már úgy állanak, hogy a katonaság ellenünk tettleg lépend föll mi hamarább, szükség tehát haladék nélkül rendelkezni, az az a lehető leghatalmasabb magyar erőt kifejteni Erdélyben is. Felkérem az Országos Honvédelmi Bizottmányt, minthogy bébizonyítaték a futár elfogatása által is, hogy a szabad lovas sereg igen nagy szolgálatot tud tenni, rendelkezzék a 150 ezer forint pengő pénz múlhatatlan meg küldéséről a szabad lovas sereg felszerelése bévégzése véget; másfelől, minthogy a fejérvári várból¹⁵⁶³ ágyút még máig nem kaptunk s többé nem is remélhetünk, de sőt még a szebeniek¹⁵⁶⁴ számára adtak ki, fel kérem az Országos Honvédelmi Bizottmányt 24 ágyút a székelyek számára leg alább Nagyváradig le küldeni; székely tüzéreinket oda rendeljük és át vétessük, fegyveres kíséretről Nagyváradon innen pedig gondoskodni fogunk. Szóval felszólítom a tisztelt Országos Honvédelmi Bizottmányt maga részéről is a székely nemzeti gyűléshez az erdélyi nyilványos mozgalmak elleni intézkedését meg küldeni; külömben is e gyűlés lehető hatályoson fog az erdélyi reactio ellen rendelkezni.

Berzenczeÿ László s. k.

kormányi biztos

S ehhez az előterjesztéshez a nagyobb nyomaték kedvéért Bethlen János is hozzáfűz még egy rövid utóiratot, amely így hangzik:

Én is, eddig távul léve, de az említett futár levelei föl bontására meg érkezve, újból meg győződém arról, mit az országba járva már sejditték, hogy rövid időn a katonaság tettleg fog föllépni ellenünk, mely mi után már napfény világosságra jött, kormánybiztossi s hazafi s¹⁵⁶⁵ kötelességemnek tartom föll hívni az Országos Honvédelmi Bizottmányt, méltóztat tekintettbe venni Erdély’ állását s, ha elakarja kerültettni Erdély erőszakos el válását, úgy intézkedni, hogy a sok idegen katonaság – minő a Sivkovich, egy dragonyos és egy könnyű lovas ezered és a Biánki¹⁵⁶⁶ – hová hamarabb el távollítassék, a benn maradó a polgári hatóságoknak engedelmeskedjék; különben ezen hegyes vidékekbe egy oly tábor alakittása lehettséges ellenünk, mely a spanyol polgár háborúhoz hasonló hosszadalmas polgár háborút¹⁵⁶⁷ idézhet elő.

Különben legyenek meg győződve, hogy a ki hirdetett székely nemzeti gyűlés a lehettségeseket a hon védelmi tárgyában meg téendi; csak felülről is erélyes intézkedést várunk. Mi a tisztelt Országos Honvédelmi Bizottmányt a történtekről tudasítani el nem múlatjsuk. Melyekből kiindulva, Berzentzei kormány biztos társam fennebi jelentését telyes mértékbe pártolom.

Marosvásárhely, 12. October 1848

ifj. Bethlen János s. k.

kormány biztos

Mire Behlen János megírja Berzenczeÿ jelentésének ezt a záradékát, addigra Berzenczeÿ lediktál egy másik, szűkszavú jelentést¹⁵⁶⁸ is, amely – a Mikóhoz hasonlóan szintén Kolozsvárt székelő – Vay Miklóst van hivatva tájékoztatni a történtekről s amely így fest:

Az erdélyi szabad lovas csapatot alakító kormányi biztostól

259/848

Királyi biztos Báró Vay Miklós úrnak

Marosvásárhely, 12. October 1848

Minő intézkedéseket tett a bécsi hadügyministerium Latour aláírásával, az ide mellékelt másolatokból át látandja a Kir. Biztos Úr.

Ezen irományoknak originálisai – melyek egy itt, székely földön el fogott bécsi futárnál találtattak – az Országos Honvédelmi Bizotmánynak fel küldettek. A másolatokat célszerűnek látám a Királyi Biztos Úrral ezennel közleni.

Berzenczeÿ László s. k.

kormányi biztos

Ezeknek a tájékoztatóknak az elkészülte után pedig már indulhatnak is a futárok a jelentésekkel meg Latour – részint eredetiben, részint másolatban – hozzájuk csatolt utasításaival Kolozsvár, illetve Pest felé. S 14-én Vay, mihelyt kézhez veszi a neki szóló tudósítást, maga is haladéktalanul útnak indít Pestre, a belügyminisztériumban álladalmi altitkárként szolgáló (s egyébként az országgyűlésen Gyulafehérvár városát képviselő) Kemény Dénes báró címére egy a vásárhelyi zsákmányszerzést hírül adó jelentést.¹⁵⁶⁹

A honvédelmi bizottmány élén álló Kossuth Lajos tehát 19-ig már több forrásból is értesülhet arról, milyen parancsokat akart eljuttatni Puchnerhez Latour, s megismervén ezeket a szövegeket, a volt osztrák hadügyminiszter eljárását csak úgy tudja jellemezni, hogy „ennél gyalázatosabb tény nincs a históriában”.¹⁵⁷⁰

De most már ideje magunknak is megismerkednünk Latour két elfogott utasításával. Az egyik, amely még a hónap első napján kelt,¹⁵⁷¹ így fest (német eredetiben és ennek magyar fordításában):

N^o 5533/MK An Seine des Herrn k. k. wirklichen geheimen Rats und kommandirenden Generalen in Sieben­bürgen Feldmarschallieuten­ants Baron von Puchner Exzellenz Wien, am 1^ten Oktober 1848 Ich habe die Ehre, Eurer Exzellenz mehrere Exemplarien des von S^ein^er Majestät dem Kaiser erlassenen Manifestes an die Völker Ungarns in deutsch[er] und ungarischer Sprache, dann des an die Armee in Ungarn gerichteten Manifestes in deutscher Sprache zu übersenden, und ersuche, solche bei den Euerer Exzellenz Befehlen unter­stehenden ungarischen Trup­pen verlautbaren zu lassen und auf jede mögliche Weise auf verschie­denen Wegen nach Ungarn kommen und daselbst verbreiten zu machen. Sobald ich die ungarische Uiber­setzung des an die Armee gerichteten Manifestes erhalte, werde ich eine entsprechende Anzahl von Exem­plarien desselben zu übersenden mich beeilen. Gf. Latour E. H. Fzm.

5533/HM sz. Puchner báró altábornagy cs. kir. valóságos titkos tanácsos és erdélyi vezénylő tábornok úr őnagyméltóságának. Bécsben, 1848 őszhó 1-én Van szerencsém megküldeni Nagy­méltóságodnak az ő Felsége a császár által Magyarország népeihez intézett szózat több német és magyar nyelvű, továbbá a magyarországi hadsereghez intézett szózat több német nyelvű példányát, s kérem, hirdettesse ki őket a Nagyméltóságod parancsai alatt álló magyar csapatok előtt és minden lehetséges módon cselekedjék úgy, hogy különféle utakon eljussanak Magyar­országra és ott is elter­jedjenek. Mihelyt megkapom a sereghez intézett szózat magyar fordítását, sietni fogok ennek is kellő számú példányát megküldeni. Gr. Latour m.k. tszngy.

Ez olvasható tehát Latour két kézre kerített utasítása közül az egyikben, a korábbiban, s ez az, amelyikről Lázár János 10-én este azt írja Mikó Imrének, hogy „több irományokkal van megterhelve”. A sok csatolmány pedig – mint maga Latour is utal rá – az uralkodó két – egyaránt őszelő hó 22-én kelt s miniszteri ellenjegyzéssel el nem látott (azaz jogi érvénnyel nem bíró) – szózatának több példánya.

Az egyik, a Magyarország népeihez intézett szózat súlyos vádakkal illeti a magyar országgyűlést és a Batthyány-kormányt. Így felrója nekik, hogy elzárkóztak a horvátok és a szerbek jogos követeléseinek kielégítése elől s türelmetlenségükkel maguk hajszolták bele ezeknek a népeknek a fiait a fegyveres felkelésbe, amelyben a közös hadsereg egyik része is szembekerült a másikkal. Magvádolja továbbá a magyar országgyűlést és a Batthyány-kormányt azzal is, hogy semmibe véve az uralkodói felségjogokat, egyébként is törekedtek a hadsereg egységének megbontására, amennyiben királyi jóváhagyás nélkül egy különálló magyar hadsereg létrehozását célzó újoncozásba kezdtek, „sőt seregeim zászlóik és ezredeik elhagyására felszólíttattak”, közben pedig kísérleteket tettek arra is, hogy az uralkodó megkerülésével önálló diplomáciai kapcsolatokat létesítsenek „némelly külhatalmas­ságokkal”, s ráadásul még önálló papírpénz kibocsátásától sem riadtak vissza. Mindezek következtében – szögezi le végül a nyilatkozat – az uralkodónak eltökélt szándéka „hasonló merények ellen a törvények útján föllépni”, s Magyarország népei bizonyosra vehetik, hogy „koronám jogait császári királyi hatalmam minden eszközeivel fenntartani tudandom” annál is inkább, mert „bizton reménylem, hogy királyuk szavában inkább bízandnak, mint a lázítók és békezavarók felszólításaiban”.¹⁵⁷²

A másik, a „Magyarországban álló hadsereg”-hez intézett szózat megismétli, hogy az uralkodó elítéli a magyar országgyűlés és a Batthyány-kormány eddigi lépéseit, „mellyek legújabb időben magyar tartományaim belbékéjét felkavarták”, s nem csupán a trón jogait csorbították, hanem az udvari körök által köztudomás szerint mélyen áhított „népszabadság”-ot is veszélybe sodorták. Különös nyomatékkal emeli ki azután ez a nyilatkozat, hogy Magyarországon „még hadseregem is... kísértetbe vitetett s ennek részben ellentállni nem bírt”, amennyiben a hadsereg tisztjei és katonái közül sokan a kormány által tett „csábító biztatások” hatására átléptek az újonnan alakított honvédzászlóaljak kötelékébe. A Magyarország határain kívül állomásozó magyar alakulatok legénysége pedig sok helyütt „még engedetlenségre is felizgattatott” s ennek folyományaként csoportosan hazaszökdösött. Az uralkodó ezért felhívja katonáit, hogy „a századokon át megőrzött közszellemet s testvéri egyetértést a jelen veszélyes pillanatban is óvják meg”, s elvárja, hogy „minden katonai parancsnok a legénység elcsábítására irányzott kísérleteknek tekintélye minden hatalmával ellene munkáland”.¹⁵⁷³

Ezekben a nyilatkozatokban még nem esik szó arról, hogy az uralkodó hogyan szándékozik fellépni a következő napokban „a törvények útján” a magyarok űzte „merények ellen”, de – furamód – 1-i utasításában Latour sem tesz említést a két királyi szózat kibocsátása óta történtekről: hogy őszelő hó 25-én az uralkodó – a Bécsben hovatovább rendszerré válni kezdő szokás szerint megint miniszteri ellenjegyzés nélkül – a Magyarországon állomásozó csapatok főparancsnokává nevezte ki Franz Lamberg gróf altábornagy pozsonyi hadosztályparancsnokot,¹⁵⁷⁴ 28-án viszont, mikor Lamberg a magyar fővárosba érkezett, hogy magához ragadja a magyarhoni főhatalmat, az itteni felzaklatott tömegek a Pestet Budával összekötő hajóhídon feltartóztatták és felkoncolták az ellenforradalomnak ezt a képviselőjét.¹⁵⁷⁵ Annál nyomatékosabban utal azonban Latour erre a népítéletre következő, 2 i utasításában,¹⁵⁷⁶ amely a vásárhelyiek jóvoltából 19-ig szintén eljut Kossuthhoz, s amelynek a szövege (német eredetiben és ennek egyik egykorú – de e sorok írója által némileg pontosított és kiegészített – magyar fordításában¹⁵⁷⁷) így hangzik:

N. 5556/M. K. An Seine Exzellenz den kommandirenden Herrn Gene­ra­len in Siebenbürgen Feldmarschallieutenant Frei­herrn von Puchner		5556/HM sz. Puchner báró altábornagy erdélyi vezénylő tábornok úr őnagyméltóságának
Wien, den 2. Oktober 1848 Euer Exzellenz dürften durch die öffentlichen Blätter bereits in Kennt­niß^1578 gelangt seyn, daß im König­reiche Ungarn die herrschende Partei den gesetzlichen Boden nunmehr gänz­lich verlassen hat und in offenem Auf­stande gegen die a. h. Befehle S^einer Majestät sich befindet, so daß selbst der zur Einstellung aller Feindseligkeiten entsendete kö­nigliche Commis­sair Graf Lam­berg in Pest auf das grausamste ermordet wurde.		Bécsben, 1848 őszhó 2-án Excellentiádnak már tudomására juthatott a hírlapokból, hogy Magyar­országon az uralkodó párt most már a törvényes tért egészen elhagyta és ő fels. legfelsőbb parancsai ellen nyílt lázadásban van, úgy hogy maga az ellenségeskedések megállítására ki­küldött királyi biztos, Gróf Lamberg Pesten a legkegyetlenebbül meggyil­koltatott.

Es handelt sich nunmehr darum, zur Erhaltung der Integrität der Monarchie den gesetzlichen Zu­stand mit bewaffneter Hand und so schnell als möglich herzustellen.		Most hát nincs egyéb hátra, mint a Monarchia épségének fenntartása végett a törvényes állapotot fegyveres kézzel és oly gyorsan, mint lehet, visszaállítani.
Indem ich zu diesem Behufe aus allen an Ungarn gränzenden Gene­ralaten die dispo­niblen Truppen in Bewegung setze, um zu diesem Zwecke mitzuwirken und die Opera­zionen des Banus von Kroazien^1579 zu unter­stützen, so erhalten Euer Exzel­lenz hiemit den Auftrag, von den beiden walla­chischen Grenz In­fanterie Regimen­tern ohne Ver­zug 3 Bataillons auf mobilen Fuß setzen und nebst einem deutschen Kaval­lerie-Regimente unter den Be­fehlen eines Generals nach Ungarn gegen Großwardein abrücken zu lassen.		Midőn én evégett minden Magyar­országgal határos hadkerületből a disponibilis csapatokat mozgásba teszem, hogy e célra közre­munkáljanak és a horvát bán hadműveleteit támogassák, Excellen­tiád ezennel azon megbízást kapja, hogy mindkét oláh gyalog határőr­ezredből haladéktalanul 3 zászlóaljat indulható karba tegyen és egy ezred német lovassággal egy tábornok parancsa alatt Magyarországra Nagy­várad felé indítson.
Dagegen sind bei den beiden Wallachen Regimentern die 3^ten Bataillons sogleich aufzustellen.^1580 Bei dem schnellen Wechsel der Ereignisse bin ich nicht in der Lage, den Punkt, gegen welchen diese Brigade zu ope­riren haben wird, schon jetzt zu bezeichnen, und habe Großwardein nur in der Voraus­setzung angedeutet, weil das dortige – wenn auch unbedeutende – Fort nicht in die Hände von Insurgenten fallen darf und möglicher­weise eine revolu­zionäre^1581 ungar. Re­gierung ihren Sitz in Debrezin oder Groß­wardein zu nehmen versucht seyn dürfte. Ich will daher in solcher Beziehung Euer Ex­zellenz freie Hand lassen, im Einvernehmen mit dem komman­direnden Herrn Gene­ral im Banate^1582 und dem Herrn F. M. L. Gläser^1583 in Groß­wardein nach eigenem Er­messen und nach dem Gebote der Umstände zu handeln. Ich weise unter einem den Er­steren darauf hin, das Regiment Schwar­zen­berg Uhlanen^1584 und was er sonst an Trup­pen dazu verwenden kann, an die Sieben­bür­ger Kolonne anschließen zu lassen.		Ehhez képest mindkét oláh ezrednél azonnal felállítandó a 3-ik zászlóalj. Az események gyors változása miatt nem vagyok képes a pontot, mely ellen ezen dandár működni fog, már most kijelölni, és Nagyváradot csak azért érintettem, nehogy az ottani – ha mindjárt jelentéktelen – vár az insurgensek kezébe essék és hogy a forradalmi magyar kormány meg ne kísérthesse székét Debrecenbe vagy Nagyváradra tenni. E tekintetben azért Excellentiádnak szabad kezet hagyok, hogy egyetértőleg a bánsági kormányzó tábornokkal és Gläser altábornaggyal Nagyváradon saját belátása és a körül­mények parancsai szerint cselekedjék. Ezek elsejét egy füst alatt oda utasítom, hogy a Schwarzenberg dzsidás ezredet és ami egyéb csapatot e végre fordíthat, az erdélyi hadoszlophoz csatla­koztassa.

Damit Euer Excellenz in der Lage sind, den nach Ungarn gehenden Truppen eine Batterie beizugeben, so wollen dieselben eine solche zusam­menstellen lassen und die nötigen Pferde dazu im Lande aufkaufen. Sollten Ihnen zu diesem Ankaufe die Geld­mittel fehlen, so ermächtige ich Sie ein­stweilen, hierzu aus einer geeigneten Quelle den Betrag gegen Quittung aufzumnehmen. Alle etwaigen Befehle des unga­rischen Ministeriums, welche auf die Truppen Bezug nehmen, haben von nun an keine Gültigkeit mehr; daher alle Anordnungen wegen Bildung neuere National-Truppen und Aufge­bote möglichst hintanzuhalten sind und allent­halben, wo unsere Truppen hin­kommen, ist alles anzuwenden, um die Nationalgarde zu entwaffnen. Den solcher Gestalt nach Ungarn ab­rückenden Truppen werden von dem Tage ihres Eintrittes daselbst nebst der Frieden­sgage die unent­geld­lichen^1585 vollen Krieg­snaturalien bewil­liget. Ueber das Geschehene wolle mir sogleich die Anzeige erstattet werden. Uebrigens sind alle Truppen-Kom­mandanten anzuweisen, die Verbin­dung mit dem Banus von Kroatien F. M. L. Jellachich aufzu­suchen und sich sodann unter seine Befehlen zu stellen, worüber ein a. h. kaiserliches Manifest demnächst nachfolgen wird. Gf. Latour E. H. Fzm.

Mivel Exc. oly állapotban van, hogy a Magyarországba menő csapatok mellé egy üteget adhat, tehát állítson össze egy ilyet és a hozzá szükséges lovakat vásárolja bé az országban. Ha ezen bevásárlásra Önnek pénze nem volna, felhatalmazom Önt ezúttal arra, hogy egy erre való forrásból ezen összeget nyugtatvány mellett felvegye. Minden lehető parancsa a magyar ministeriumnak, mely a csapatokra vonatkozik, mostantól kezdve semmi érvényességgel nem bír; azért minden újabb nemzeti seregek alakítása és népfölkelés iránti rendeletei lehetőleg gátolandók, és mindenütt, hová csapa­taink eljutnak, mindent el kell követni, hogy a nemzetőrség lefegyvereztessék. Az ekképpen Magyarországba induló csapatoknak, oda beléptük napjától kezdve, a békeidei zsoldon kívül teljes ingyenes haditartás engedélyeztetik. A történtekről engem azonnal értesítsen. Egyébiránt minden seregparancsnokok utasítva vannak, hogy keressék a horvát bánnal, Jellačić altbgy.-gyal való összeköttetést s magu­kat azután az ő parancsai alá helyezzék, amely tárgyban közelesen egy legfelső császári nyilatkozat is elkövetkezend. Gr. Latour m. k. tszngy.

Kossuth, mikor megismerkedik ezekkel az irományokkal, persze nemcsak azt állapíthatja meg, hogy Latour eljárásánál „gyalázatosabb tény nincs a históriában”, hanem még sok minden egyebet is. Így például magáról Latourról azt, hogy utasításainak megfogalmazásakor tájékozottabb volt a közeljövő, mintsem a közelmúlt tekintetében. Hiszen Kossuth ekkor már ismeri azt a 3-án a magyar országgyűléshez intézett királyi kéziratot, amely tudatta a magyar törvényhozókkal, hogy őfelsége Jellačićot Magyarország teljhatalmú polgári és katonai kormányzójává nevezte ki,¹⁵⁸⁶ s amelyre Latour egy nappal elébb már mint „közelesen” megszülető legfelső állásfoglalásra utalt. És Kossuth ekkor már jól tudja, amiről Latour csupán 6-án reggel szerezhetett tudomást Jellačić előző napi jelentéseiből (s belőlük is csak akkor, ha ezekből a történteket minden módon elleplezni, megszépíteni törekvő írásművekből sikeresen kihámozta a keserű valót), hogy tudniillik a bán Buda felé diadalmasan előre­nyomuló seregére a vele sebtében szembeállított magyar csapatok az előző hónap 29. napján súlyos vereséget mértek Pákozdnál s azóta az udvar bizalmának ez a méltatlan letéteményese futva menekül Bécs felé,¹⁵⁸⁷ vagyis egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy átvehesse a Latour által 2-án segítségére küldeni és az ő parancsai alá rendelni szándékolt csapatok vezényletét. Ami pedig a legfontosabb: Kossuth már a Marosvásárhelyről hozzá eljuttatott iratokból is kihámozhatja, hogy Jellačić megfutamításával egyáltalán nem hárult el az országra leselkedő veszély.

Mert Kossuth természetesen nem kutakodhatik az osztrák hadügyminisztérium irattárában, s így nem derítheti ki, hogy Latour 1-én nem pusztán Puchner számára szövegezett olyan utasítást, amely szerint a címzettnek terjesztenie kell az előző hónap 22. napján kibocsátott uralkodói szózatokat, hanem – ez irat fogalmazványának¹⁵⁸⁸ a tanúsága szerint – azonos szövegű utasítást küldött ekkor a csehországi, a galíciai, a temesközi és a szlavóniai főhad­parancsnoknak, valamint az akkor már a Dunántúlon vitézkedő Jellačićot a horvátországi főhadparancsnokság élén átmenetileg helyettesítő Franz Dahlen lovag altábornagy zágrábi hadosztályparancsnoknak is. De megsejteni persze megsejtheti ezt, hiszen a Zœller száza­dostól Vásárhelyt elkobzott iratjegyzékből¹⁵⁸⁹ kiviláglik, hogy azonos iktatószámú iratot ez a balszerencsés futár a Puchnernek címzett példányon kívül máshová – nevezetesen a galíciai főhadparancsnokságra – is vitt magával s ezt a küldeményt 5-én délután négy órakor épségben át is adta Ilyvóban az ottani főhadparancsnok hadsegédjének, Anton Ruckstuhl lovag alezredesnek (az pedig magától értetődő, hogy Latour nem tarthatta elegendőnek, ha az uralkodói szózatokat csupán két főhadparancsnok terjeszti).

Sőt az elkobzott iratjegyzékből az is kihámozható, hogy Zœller egy-egy olyan iratot is eljuttatott Krakkóba, illetőleg Ilyvóba, amelynek az iktatószáma azonos a Latour által Puchnernek 2-án írott utasításéval. Ebből pedig Kossuth könnyen kiolvashatja – és ki is olvassa¹⁵⁹⁰ –, hogy Latour nemcsak Puchnernek akarhatott parancsot adni Magyarország elleni azonnali támadás indítására, hanem Schliknek és Hammersteinnek nemkülönben küldött ilyen értelmű parancsot s – más úton – minden bizonnyal küldött hasonló parancsot további főhadparancsnokoknak is. (Ami egyébként magából a Puchnernek címzett 2-i utasításból is kiviláglik, hiszen ebben – magunk is láthattuk – az olvasható, hogy nem pusztán Puchner, hanem „minden seregparancsnokok utasítva vannak, hogy keressék a horvát bánnal, Jellačić altbgy.-gyal való összeköttetést s magukat azután az ő parancsai alá helyezzék”.)

A Bécsből Zœller századossal útnak indított iratok jegyzéke (MOL ’48ML OHB 1848: 1315). Az iratban Schlik altábornagy neve hibásan végződik k betű helyett ck betűpárral.

Vagyis Kossuth a zsákmányolt iratok áttanulmányozása alapján arra a következtetésre juthat, hogy – ha pontosan nem igazolódott is, amit jómaga nemrég, a képviselőház 14-i ülésén feltevésszerűen előadott, hogy tudniillik a hónap „első napjára egy combinált megtámadás... volt ellenünk rendezve... mintegy 9 oldalról”¹⁵⁹¹ – nyilvánvaló, hogy az összpontosított támadás megindítása csupán későbbre halasztódott, de elmaradni nem fog, hanem előbb-utóbb bizonyosan elkövetkezik majd, s visszaverésére az ország népé­nek minden erejét megfeszítve fel kell készülnie.

Egyszóval Kossuth sok okulást meríthet a zsákmányolt iratokból, s ezért csak hálával gondolhat a marosvásárhelyiekre, akiknek a jóvoltából most közelebbi képet kaphatott az ellenforradalom terveiről. Annál nagyobb haraggal gondolhat viszont Zœller százados foglyul ejtőire Puchner – ha ugyan maga is értesül Zœller küldetésének kudarcba fulladásáról –, hiszen a marosvásárhelyiek buzgólkodása folytán nem tudhatja meg idejében, mit kívánnak tőle kenyéradó gazdái. Holott ő – jó érzékkel megsejtvén, hogy a magyar kormányzat rövidesen el fogja mozdítani főhadparancsnoki székéből¹⁵⁹² – már őszelő hó 26-án felírt Bécsbe és sürgős eligazítást kért Latourtól arra nézve, mit tegyen ebben az esetben. Nevezetesen, hogy ha várakozásainak megfelelően a magyar kormány csakugyan kimondja elcsapatását, akkor érvényesnek ismerje-e el ezt a döntést és engedelmeskedjék-e neki – amit nem szívesen tenne, hiszen ez egyértelmű volna avval, hogy cserbenhagyja az egyelőre parancsai alatt álló „vitéz sor- és oláh határőrkatonaságot” meg „a kétharmadrészt hű népességet” (értsd: a Királyhágón túli románok és szászok többségét) –, vagy pedig ebben az esetben „a polgári és a katonai hatalmat magamban kell-e egyesítenem s mint hűséges alattvalónak kell-e eljárnom imádott uralkodóm és a közbirodalom érdekében, amihez ezenkívül még sokkal kiterjedtebb felhatalmazások is szükségeltetnének”. De hiába hangsúlyozta ebben a felterjesztésében ismételten is nyomatékkal, hogy igen gyors választ kér, „nehogy a legmagasabb akarat nemismerete folytán megfogyatkozzék tettereje s elszalasztódjék a döntő pillanat”,¹⁵⁹³ és hiába sietett Latour is már 2-án útnak indítani címére a tennivalóit taglaló parancsokat: az altábornagy úr közvetlen forrásból a marosvásárhelyiek gáncsvetése miatt csak nem tájé­kozódhatik „a legmagasabb akarat” felől.

Az illetéktelenek kezébe került parancsok pótlására pedig Latour már nem küldhet neki újabb utasításokat, mert mikor a hónap elején Bécsben közismertté lett, hogy a hadügyminiszter úr mindenfelől erősítéseket szándékozik meneszteni a Magyarországon harcoló Jellačić táborába s tervei szerint 6-án magából a császárvárosból is útra kellene kelnie egy Jellačić támogatására szánt gránátos-zászlóaljnak, akkor a magyar forradalommal mélységesen rokonszenvező bécsi egyetemisták kezdeményezésére e nap reggelén a kérdéses zászlóalj vonatra szállásának megakadályozása végett hatalmas tömeg kelt fel Bécsben, s a felkelők megostromolták és elfoglalták a hadügyminisztérium palotáját is, az épület padlásán megbújt Latourt pedig könyörtelenül agyonverték.¹⁵⁹⁴

Puchner tehát többé semmiféle utasítást nem kaphat főnökétől, s így arra kényszerül, hogy maga találja ki, mit is várhat tőle az udvar. Ami nem csekély fejtörést követelhet tőle. Hiszen – mint Kővár vidékének ekkori főkapitánya és kormánybiztosa, Teleki Sándor gróf utóbb bölcsen fogja írni – „aki zseninek születik, abból nem lesz osztrák tábornagy”.¹⁵⁹⁵ És Puchner egyelőre nem tábornagy ugyan, csupán altábornagy, s pályafutása végéig is mindössze lovassági tábornokságig fogja vinni,¹⁵⁹⁶ zseninek azonban talán maga sem gondolja magát. Ám ha lángésznek nem mondható is, annyi bizonyos, hogy ő is ugyanannak a hadseregnek a neveltje, amelyben Latourtól Jellačićig számtalan tisztnek vált vérévé, hogy a katona számára suprema lex az uralkodó és az uralkodóház odaadó és gondolkodás nélküli szolgálata. És ha lángésznek nem mondható is, annyi kétségtelen, hogy olvasni megtanult (még ha ebbeli ismereteit másra, mint a hozzá érkező parancsok és jelentések elolvasására, nemigen szokta is felhasználni¹⁵⁹⁷). Valószínű tehát, hogy eddigre elolvasta az előző hó 22. napján Magyarország népeihez intézett uralkodói szózatot, habár nem kapta is meg ennek Latour 1-i utasításához mellékelt példányait, hiszen e szózat röplap-kiadása Pesten már őszelő hó 27-én bárki számára hozzáférhető volt¹⁵⁹⁸ s azóta Latour közreműködése nélkül is eljuthatott Szebenbe. Az pedig egészen bizonyos, hogy olvasta a 3-i királyi kéziratot, amely nemcsak azt tudatta volt címzettjeivel, hogy őfelsége Jellačićot Magyarország teljhatalmú kormányzójává nevezte ki, hanem azt is, hogy az ország „hadi törvények alá vettetik”.¹⁵⁹⁹

Ezeknek a szövegeknek az elolvasása után pedig még egy olyan szűk látókörű – egész katonaéletében felsőbb parancsok teljesítéséhez szokott, de parancsra most hiába váró – tábornok is, amilyennek Puchner ismerszik, megsejtheti, mit kell tennie, s eszerint jár is el. Nevezetesen: 18-án kibocsát egy kiáltványt, s ebben bejelenti, hogy mivel „Erdély lakosainak nagy többsége” a „buda-pesti törvénytelen rémkormányt kifejezetten megutálta s fejedelméhezi hű ragaszkodásában a hont minden... kormány-bitorlásoktól s az által a polgári háborútól is elhatározottan meg akarja menteni, ő Felsége idei october 3-ról kibocsátott azon manifestuma következtében, mely Magyarországot... hadi törvény alá rendeli”, „fenséges császárunk s királyunk szentséges nevében” „ez ország kormányát kezembe venni elhatároztam”, ennek előrebocsátása után pedig bejelenti azt is, hogy „felfüggesztetik... mái naptól fogva ama törvénytelen buda-pesti kormánytól e tartományba beküldött úgynevezett biztosok egész műköre”, s mindehhez hozzáfűzi még, hogy Erdély földjén ezentúl tilos honvédtoborzást folytatni, elengedhetetlen viszont, hogy a magyarok elnyomta erdélyi románok és szászok a maguk és uralkodójuk jogainak védelmében „egytől fogva utolsóig” fegyverre keljenek és azzal a tudattal szálljanak harcba, hogy vélök „harcol segédül a szent igazság”.¹⁶⁰⁰

Majd – mivel időközben megkapta a honvédelmi bizottmány leiratát,¹⁶⁰¹ amely egyértelmű választ követel tőle arra a kérdésre, hogy hajlandó-e követni a bizottmány utasításait, azaz hajlandó-e tiszteletben tartani a törvényességet – még ugyanezen a napon közzétesz egy másik – immár saját csapatainak címzett – kiáltványt¹⁶⁰² is, amely (német eredetiben és ennek magyar fordításában) így hangzik:

Proklamation an die k. k. Truppen in Siebenbürgen Während Se. Majestät mit dem kaiserl. Manifest von 3. Oktober Ungarn und seine Nebenländer unter das Kriegsgesetz stellt und der Militär­behörde die oberste Gewalt überträgt, richtet ein von Sr. Majestät nicht bestättigter^1603 ungesetzlicher Ausschuß zu Buda-Pest an dieses Generalat die Aufforderung, sich zu er­klären, ob es zusammt^j^1604 den unterstehenden Truppen dem (aufgelösten) ungarischen Minis­terium gehorchen wolle, wid­rigen­falls jedermann, der sich dieser Auf­forderung nicht unter­wirft, als vogelfrei erklärt wird. Ich würde die Ehre, unerschüt­terliche Treue und den vor-treff­lichen Geist der hier­ländigen k. k. Truppen auf das Emp­findlichste verletzen, wollte ich diese Kunde fragend an sie richten; nein, nur wissen sollen sie es, die tapfern Truppen, daß man sie fähig hielt, in der Treue gegen unsern vielge­lieb­ten Kaiser und König zu wanken.		Kiáltvány az erdélyi cs. kir. csapatokhoz Jóllehet ő Felsége az őszhó 3-i csász. nyilatkozattal Magyar­országot és társországait hadi­törvény alá helyezi és a fő­hatalmat a katonai hatóságra ru­házza át, az ő Felsége által el nem ismert törvénytelen buda-pesti bizottmány ezt a főhad­pa­rancsnokságot felhívja, nyilat­kozzék, akar-e az alája rendelt csapatokkal egyetemben engedel­meskedni a (feloszlott) magyar minisztériumnak, mert különben mindenki, aki nem hódol ennek a felhívásnak, törvényen kívülinek nyilváníttatik. Az emez országbéli cs. kir. csapatok becsületét, rendíthetlen hűségét és pompás szellemét vérig sérteném, ha ezt az értesítést kérdés gyanánt terjeszteném elébük; nem, a vitéz csapatoknak csak tudniok kell, hogy van, aki képeseknek véli őket meginogni a mi mélyen szeretett császárunk és királyunk iránti hűségben.
Wir achten jedermanns gesetz­liche, konstitutionelle Frei­heit – denn sie wurde von unserm angebeteten Monarchen ver­liehen –, wir schützen aber auch die Rechte des Thrones und un­sere eigenen gegen jede An­maßung; darum Ihr, tapfern Truppen, schaart^1605 Euch unter des geliebten Kaisers Fahnen, die wir uns nur mit unserm Leben ent­reißen lassen, und was auch die nächste Zukunft bringen mö­ge, Blut und Leben wollen wir für den Monarchen und die kon­stitutionelle Freiheit der Ge­sammtmonarchie^1606 hingeben! Hermannstadt, am 18. Oktober 1848 Anton Freiherr v. Puchner Feldmarschall-Lieutenant und kommandirender Ge­neral in Siebenbürgen		Mi mindenkinek a törvényes, alkotmányos szabadságát becsül­jük, mert az a mi imádott uralkodónk által adomá­nyoz­tatott, de mindennemű bitorlás ellenében megvédjük a trón s a magunk jogait is; ezért Ti, vitéz csapatok, seregeljetek a szeretett császár zászlói alá, amelyeket a mi kezünkből csak életünkkel együtt hagyunk kitépni, s bármit hoz is a közeljövő, mi életünket és vérünket akarjuk adni az uralkodóért és a közbirodalom alkotmányos szabadságáért! Nagyszebenben, 1848 őszhó 18-án Puchner Antal báró Altábornagy és erdélyi fő­hadparancsnok

S miután közzéteszi ezt a második kiáltványt is, majd a polgári lakosságnak szólót szétküldi a törvényhatóságokba,¹⁶⁰⁷ Puchner, mint ki dolgát jól végezte, megindítja a vezérlete alatt álló – több mint 13 ezer főnyi¹⁶⁰⁸ – haderőt, hogy katonái szállják meg a magyarlakta városokat és fegyverezzék le a birtokukba kerülő települések nemzetőreit, közben meg engedélyezi, hogy a szász városok – együttvéve nyolcezer fős – jól felfegyverzett nemzetőrsé­gük¹⁶⁰⁹ kiegészítésére szervezzenek egy 1253 főnyi vadászzászlóaljat, a magyar forradalommal – és így saját legalapvetőbb érdekeikkel is – szembefordult erdélyi románok által még májusban alakított s azóta magát épp Szebenben, a főhadparancsnokság védőszárnyai alatt meghúzó Román Nemzeti Bizottmány pedig szintén folytassa a szavára adó elvakított tömegek mozgósítását, amíg az Erdélyben felhasználható császári csapatok támogatására létre nem jön egy – a főhadparancsnokság készleteiből felfegyverzen­dő – 195 ezer fős román felkelőhad.¹⁶¹⁰

A Puchner által a néki alárendelt csapatokhoz intézett kiáltvány

(MOL ’48ML OHB 1848 : 1850)

A Latour bürójából neki küldött posta 10-én történt elkobzása folytán öntevékenységre kényszerülő Puchner tehát, ha magától nem tudja is kiötleni, hogy neki a volt osztrák hadügyminiszter által életének utolsó napjaiban kifundált tervek szerint csapataival most Nagyvárad és Váradon át Debrecen felé kellene vonulnia,¹⁶¹¹ a posta elmaradása ellenére is mindent megtesz ezekben a napokban, amit meggyőződése szerint az udvar egyáltalán elvárhat egy magafajta hű szolgájától. S egy hónap múlva már elégedetten könyvelheti el, hogy fegyvereseinek – Háromszék kivételével – az erdélyi országrész teljes területét sikerült hatalmukba keríteniök, a csapatait körülrajzó fegyveres román hordáknak pedig közben védtelen magyarlakta települések sokaságát nyílt módjuk lángba borítaniok, lakóik körében olyan tömeges és kegyetlen pusztítást téve, amelyet még az ellenforradalom némely szász hívei is csak a mongolok XIII. századi dúlásaival lesznek képesek utóbb párhuzamba állítani,¹⁶¹² s ezzel tanulságos leckét adva minden rebellisnek, aki eleddig abban a tévhitben élt, hogy Magyarországon nem az Isten kegyelméből uralkodó király, hanem a tavasszal ugyanezen király által szentesített törvények szava parancsol.

Mindazonáltal Puchner altábornagy urat már csak további négy hónapig töltheti el olyan boldogító tudat, hogy a főhatalomnak a Királyhágón túli országrészben történt kisajátításával felülmúlhatatlan szolgálatokat tett az uralkodóháznak (s ezzel örök dicsőségre tett szert az igazságos történetírás színe előtt); már csak további négy hónapig töltheti el őnagyméltóságát ilyen boldogító tudat: addig, amíg a fegyveresei által az ősz folyamán az erdélyi országrészből kiszorított honvédcsapatok a honvédelmi bizottmány által télelő hó kezdetén parancsnokukká kinevezett kiváló lengyel hadvezér, Józef Bem tábornok vezetésével vissza nem foglalják hódítmányait és őt magát arra nem kényszerítik, hogy futva meneküljön előlük a török és orosz hadak megszállta, azaz számára biztos búvóhelyet kínáló Havaselvére.