Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára
VII. Imreh Istvánról szóló irodalom
Yüklə 5,19 Mb.
|
VII. Imreh Istvánról szóló irodalom1956
1970
1972
1974
1975
1977
1978
1979
1980
1988
1989
1991
1992
1994
1995
1997
1998
1 Jakó Zsigmond: A Bethlen kollégium diáktársadalma a feudalizmus korában. In: Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. Buk 1979. 60–70. (A továbbiakban: Jakó 1979.) 2 Vö. A marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653–1848. Bevezetéssel közzéteszi Tonk Sándor. Fontes Rerum Scholasticarum VI. Szeged 1994. 480. 3 Jakó 1979. 65. 4 Az iskola történetének általános adatai a következő munkákra támaszkodnak: Szilágyi István: A máramaros-szigeti reform. tanoda történetének rövid vázlata. = Sárospataki füzetek. Sárospatak 1857. 957–971. – Uő: A máramaros-szigeti reform. főtanoda története. M. Sziget 1858. 20. (A továbbiakban: A szigeti tanoda 1858.) – Uő: Emlékirat a máramaros-szigeti h. h. lyceum múltjáról, jelenéről. M. Sziget 1883. 23. – A Máramarosszigeti Református Liceum történetének rövid áttekintése. 1540–1940. Máramarossziget 1941. 32. A továbbiakban ezekre csak az idézetek pontos megjelölésénél hivatkozom. 5 Idézi: A szigeti tanoda. 1858. 7. 6 Thurzó Ferenc: A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) története. 1547–1755. Nagybánya 1905. – Szatmári diákok 1610–1852. Közreadja Bura László. Fontes Rerum Scholasticarum V. Szeged 1994. 1–193. 7 Az Országos Levéltár Máramaros megyei Igazgatósága. A máramarosszigeti Református Líceum levéltára 64. sz. 122. és 137. (A továbbiakban: Lyceum.) 8 Hőgye István: A Buttler-család levéltára és Buttler János „különös házasságának” dokumentumai. Különlenyomat Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltári Évkönyve VI. kötetéből. Miskolc 1990. 151–152, 157, 171–173. – A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. I. 1. a. 15. 241–245. – Pataki János: Emlékbeszéd ...Gróf Buttler János...hamvai felett. Debrecen 1845. 24. – Lyceum. 194. sz. 60, 64, 83, 85/1836, 6, 7, 8, 10, 32, 35. és 42/1837-es jegyzőkönyvi számok. 9 Lyceum. 98. és 105. sz. 10 L. bővebben: Lyceum. 59. sz. Documenta varia causam cl. Dominorum Petri Hari et Michaelis Nánási professorum Sigethiensium concernentia – Szilágyi János: Oskolai tanitó könyv a’ Tétető (practica) Filosofia második része Természeti Törvény Tudomány (Jus Naturae) vagy azon Törvényeknek és Jussoknak tudományos előadása, meljek a józan okosságból veszik eredetüket egyenesen. Sziget 1813. – Szilágyi István: Emlékbeszéd Pataki János felett. = A Máramaros-Szigeti helvét hitv. Lyceum értesítője az 1873/4. évről. M. Sziget 1874. 51–58. 11 Emlékkönyv néhai Szilágyi István, a Máramarosszigeti ev. ref. Lyceum nagynevű igazgatója mellszobrának leleplezési ünnepsége alkalmából. M. Sziget 1899. 12 Lyceum. 5, 56, 110, 126. és 249. sz. A szerző ezek alapján állította össze A máramarosszigeti Református Líceum diáksága 1682–1850 című, diáknévmutatóval ellátott, 457 gépelt oldalas kéziratot, amely a további elemzések, számadatok, következtetések és a mellékletben szereplő két kimutatás alapjául szolgál. 13 Balogh Béla–Dávid Lajos–Metz József–Vánk Sándor: Évek és iskolák. A nagybányai középoktatás 450 éve. EMKE füzetek 12–14. Nagybánya 1997. 21. 14 Bura László: A Szatmári Református Kollégium és diákjai 1610–1852. Erdélyi Tudományos Füzetek 217. Kv 1994. 31–34. 15 Imreh 1973. – Imreh 1983. – A történeti antropológia fogalmára, a mentalitástörténet kérdéskörére: Klaniczay Gábor: A történeti antropológia tárgya, módszerei és első eredményei. In: Történeti antropológia. (Szerk. Hofer Tamás.) Bp 1984. 23–60. Gazdag európai irodalommal. 16 Székelyudvarhelyi római katolikus plébánia irattára. Főesperesi iratok. 7. köteg 3. sz. 1799. 17 Az oroszhegyi plébániát valószínűleg azért kerülték, hogy ne érhesse az elfogultság és a részrehajlás vádja a vallató egyházi személyeket. A felperes Bálint Anna prókátora szerint ugyanis Dimény Sámuel oroszhegyi esperes plébános „nem jól folytatta hivatalát”, amikor összeadta a házassági perbe keveredett fiatalokat. 18 Havasaljáról és Oroszhegyről bővebben: Bárth János: A varsági hegyi tanyák múltja és településrendje. In: Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről. Szerk. Bárth János. Kecskemét 1998. 14–64. 19 Takács Lajos: Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Bp 1987. 214. 20 XIX. századi oroszhegyi szabadegyezkedési levelekben is előfordul a menyecske leány kifejezés a hajadon leány ellentéteként. Oroszhegyi római katolikus plébánia irattára. Plébániai iratok. 1883. – A menyecske és más Erdélyben használatos kifejezések értelmezését illetően l. a SZT megfelelő címszavait. 21 Vö. Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. In: Életmód. (Magyar néprajz IV.) Szerk. Füzes Endre – Kisbán Eszter. Főszerk. Balassa Iván. Bp 1997. 574–575. 22 Orbán I. 223. 23 Országos Műemlékvédelmi Hivatal levéltára, Bp 527/1918. 24 A rajzot id. László Gyula hagyatékában fia, László Gyula régészprofesszor találta meg és Patay Pál régész-harangkutatónak (Magyar Nemzeti Múzeum) ajándékozta, aki 1997-ben továbbajándékozta azt e sorok írójának. A rajz mellett ceruzával írt jegyzet: „A XVI. században volt divatban ón- és más fémtányérok karimáját és harangok felsőrészét ilyen jelekkel ellátni.” 25 Az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári Gyűjtőlevéltára. Darkó–Debreczeni gyűjtemény, 16. doboz 3. sz. (A továbbiakban: Darkó–Debreczeni gyűjt.) 26 Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Buk 1981. 66. (A továbbiakban: Dávid 1981.) 27 Kisgyörgy Zoltán: Harangok Háromszéken. = Fórum (a Megyei Tükör melléklete) 1982. március. – Uő: Háromszéki harangok. = Acta (Sepsiszentgyörgy) 1995. 292. – Uő: Háromszéki harangok. Sepsiszentgyörgy 1996. 5. (A továbbiakban: Kisgyörgy 1996.) 28 Kisgyörgy 1996. 5. 29 A harang helyszíni vizsgálatát és fényképezését 1984-ben végeztük. Ekkor készült a felirat gipszmásolata is. 30 Poettgen, Jörg: Kryptogramme und Pilgerzeichen auf spätmittelalterlichen Glocken. = Jahrbuch für Glockenkunde. 9–10. (1997–1998). 81–98. (A továbbiakban: Poettgen 1998.) 31 Otte, Heinrich: Glockenkunde. Leipzig 1884. 135. – Liebeskind, Paul: Die Glocken des Neustädter Kreises. Ein Beitrag zur Glockenkunde. = Zeitschrift des Vereins für Thüringische Geschichte. Neue Folge, erstes Supplementheft. Jena 1905. 94. 32 Schlippe, Fritz Hugo: Kryptogramme auf Glocken des mittleren Thüringen. = Hessisches Jahrbuch für Landesgeschichte 25. (1975). 340–362. (A továbbiakban: Schlippe 1975.) 33 Az 1951-ben újraöntött harang minuszkulás felirata Debreczeni László rajza nyomán: hoc + opvs + f[ieri] • f[ecit] • a[d] • h[onorem] • s[ancti] • n[icolai] • co[nfessoris] + a[nno] • d[omini] • m • cccco • 8 i. Darkó–Debreczeni gyűjt. 16. doboz 27. sz. 34 Schlippe tanulmányának szelíd bírálata: Köster, Kurt: Alphabet-Inschriften auf Glocken. In: Studien zur deutschen Literatur des Mittelalters. Hrsg. Rudolf Schützeichel. Bonn 1979. 378, 35. jegyzet (A továbbiakban: Köster 1979.); ugyanannak élesebb kritikája: Die Inschriften des Landkreises Jena. Gesammelt und bearbeitet von Luise und Klaus Hallof. (Die Deutschen Inschriften 39.) Berlin-Wiesbaden 1995. XXXIX–XL. 35 Walter, Karl: Glockenkunde. Regensburg–Rom 1913. 190–199. – Köster 1979. 36 Köster 1979. 375. 37 Uo. 378, 35. jegyzet. 38 Poettgen 1998. 94–95. 39 Köster 1979. 391. 40 Uo. 396. 41 Uo. 383. 42 Nagy Szent Gergely Liber sacramentoruma szerint incipiat pontifex de sinistro angulo ab Oriente scribens per pavimentum cum cambutta sua, A, B, C, usque in dextrum angulum Occidentis; incipiens iterum similiter a dextro angulo Orientis, A, B, C, scribit usque in sinistrum angulum Occidentis Basilicae. Migne, Jacques Paul: Patrologia Latina. Vol. 78. col. 153. Az adatért Sarbak Gábornak mondunk baráti köszönetet. 43 Kizik, Edmund: Die Funktion der Glockeninschriften. Ein Versuch ihrer Einteilung unter methodologischem Aspekt. In: Vom Quellenwert der Inschriften. Vorträge und Berichte der Fachtagung Esslingen 1990. Hrsg. Renate Neumüllers-Klauser. Heidelberg 1992. 198–200. 44 Köster 1979. 414. 45 Uo. 46 Müller, Friedrich: Zur ältern siebenbürgischen Glockenkunde. = Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde N.F. 4 (1859) 220. (A továbbiakban: Müller 1859.) – Orbán II. 36. 47 Müller 1859. 219. 48 Orbán VI. 361. 49 Müller 1859. 225. 50 Uo. 213–214. I. tábla 2. 51 A felirat pacskolata Rómer Flóris hagyatékában maradt fenn (Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Bp Rómer-hagyaték XXXIX. csomó 651/29–30. sz.). 52 Orbán I. 120. (a felirat rajzával). – Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye. I. = Folia Historica 5 (1977). 45. – Dávid 1981. 328–329. – Patay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungariae. Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Bp 1989. 45, 51. tábla 1, 81. tábla 7. – Benkő Elek: A középkori Keresztúrszék régészeti topográfiája. Bp 1992. 210. (A továbbiakban: Benkő 1992.) 53 Benkő Elek: Die ältesten Glocken in Siebenbürgen: die Anfänge des Glockengusses in Hermannstadt.= Jahrbuch für Glockenkunde (sajtó alatt). (A továbbiakban: Benkő: é.n.) 54 Benkő: é.n. 55 Benkő: é.n. 56 A fenti állítások egyedüli forrásaként a szerző kénytelen saját, Középkori harangok és bronz keresztelőmedencék Erdélyben című, készülő monográfiájára hivatkozni. 57 Dávid 1981. 65–66. 58 A nagyobb méretű harangokat gyakran helyben öntötték, elsősorban a nagyobb helyigény, alapanyag- és munkaerőszükséglet miatt. A jelentősebb templomok mellett vagy éppen az épületek belsejében feltárt olvasztókemence- és öntőgödör-maradványok az európai műemléki kutatás rendszeres melléktermékei, néhány hasonlót már Magyarországon is kiástak (Kovalovszki, Júlia: Bronzeschmelzofen und Gießerei aus der Arpadenzeit. = Communicationes Archaeologicae Hungariae 1994–1995. 225–254. – Vályi Katalin: Árpád-kori harangöntőgödör és bronzolvasztó kemencék a szeri monostor udvarán. = Studia Archaeologica. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve III. 1997. 381–414). E berendezésekből – önmagukban – természetesen még nem következtethetünk rendszeresen termelő helyi műhely meglétére. Az itt dolgozó mesterben sem kell feltétlenül helyi vagy éppen „vándor” harangöntőt látnunk, hanem olyan, városi vagy egyházi környezetben élő szakembert, aki munkáját gyakorlati megfontolások nyomán nem otthoni műhelyében, hanem a megrendelés helyszínén végezte el. 59 Benkő Elek: Középkori feliratok Dálnokon. = Korunk XL(1981). 2. 138–145. – Benkő 1992. 28, 36–37. – Benkő Elek–Demeter István–Székely Attila: Középkori mezőváros a Székelyföldön. Kolozsvár 1997. 51–52. (A továbbiakban: Benkő–Demeter–Székely 1997.) 60 Benkő 1992. 162. 61 Benkő–Demeter–Székely 1997. 124–125, 36. tábla 2. 62 Benkő–Demeter–Székely 1997. 114. 63 Benkő 1992. 162, 76. tábla 7, 9. 64 Csíkszentmárton r.k. templom, harang, 1495; Csíkszenttamás r.k. templom, harang, 1495 (Orbán II. 44. és 88–89.); a közelmúltban Székelykeresztúr belterületén egy Nürnberg címerével díszített, áttört bronzcsengő került elő, XV. század végi, XVI. századi leletekkel együtt (közöletlen). 65 A Nyárádmente földrajzinevei. Bp 1948; II. Debrecen 1950. 66 A történetet l. részletesebben Berlász Jenő: A Századok 1948. évi eredeti kötetéről...= Sz 1989. 238–40. 67 Az egykori előadással azonos címmel: Sz 1989. 343–58. 68 A székelység eredetének kérdése. Sz 1935. 129–56. 69 SzOkl II. 139–43. 70 Uo. II. 78–9 és némileg javítottan uo. V. 66–8. 71 Uo. II. 80–1. 72 L. SzOklÚs. 73 SzOkl I. 122–123. 74 Az ide vágó kérdésekkel vö. pl. Hóman Bálint: A székelység eredete. = Magyar Nyelv 1927. 96–7. – Györffy György: A székelyek eredete és településük története. In: Erdély és népei. Bp 1941. 50–1. (A továbbiakban: Györffy: Erdély és népei.) – Uő: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp 1959. 72. (A továbbiakban: Györffy: Tanulmányok.) – Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV–XVI. században. In: Székely felkelés 1595–1596. Buk 1979. 19. – Egyed Ákos: A székely hadrendszer és katonai társadalom a XVI. századig. Uo. 47. – Bodor György: A székely nemzetségi szervezet. TSzle 1983. 2. sz. 283–84. – Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp 1984. 105. – Bóna István: A székely kérdés mai állása egy régész történész szemszögéből. = Korunk 1991. 1529–1536. – Kristó Gyula: A székelyek eredetéről. Bp 1996. 75–76. – Benkő Elek: A székelyek betelepülése Erdélybe. In: Történelmünk a Duna-medencében. Kv–Temesvár 1998. 50–65. (A továbbiakban: Történelmünk.) 75 SzOkl I. 5; III. 3; I. 70. 76 L. még a 11. jegyzethez: Benkő Loránd: Sz 1989. 350–52. – Uő: Adalékok a székelység korai történetéhez. = Új Erdélyi Múzeum 1990. 122. 77 SzOkl IV. 1, VIII. 5, III. 6. 78 Vö. pl. a 10. jegyzetből: Hóman: i. h. 97. – Jakó: i. h. 19. – Bodor: i. h. 287–88. – Balás: i. m. 100 kk. stb. 79 Vö. pl. Mályusz Elemér: A középkori magyar nemzetiségi politika. = Sz 1939. 292–93. – Uő: A székelység eredetéről. In: Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára. Bp 1942. 260–62. (A továbbiakban: Mályusz: MelichEml.) – Györffy: Erdély és népei. 50–1, 62. – Uő: Tanulmányok. 74. – Bodor: i. h. 295. – Bóna: i.h. 1530, 1534. – Benkő Elek: Történelmünk. 61–2. – Kristó: i. m. 75–7. 80 Új Erdélyi Múzeum 109. kk. 81 Sz 1935. 129–56. 82 L. pl. A honfoglaló magyarság kialakulása.1 Bp 1930, 2 Bp 1991; l. továbbá igen sok ide vágó cikkét a Magyar Nyelvben, a Kőrösi Csoma Archívumban és egyebütt. 83 Sz 1939. 262. 84 Vö. pl. Györffy: Erdély és népei. 40–1. – Mályusz: Sz 1939. 272. – Uő: MelichEml. 262. – Bodor: i. h. 287, 293. – Jakó: i. h. 23. – Egyed: i. h. 49. – Bóna: i. h. 1535. – Kristó: i. m. 68. kk. 85 SzOkl I. 48. 86 SzOkl III. 10. 87 1569–1571: „az Aag nepe” (SzOkl II. 278). 88 A kapcsolódó kérdésekre vö. pl. Györffy: Erdély és népei. 44–5, 73–8. – Uő: Tanulmányok. 71–6. – Jakó: i. h. 19. kk. – Egyed: i. h. 47–8. – Bodor: i. h. 288–90, 294–96, 301. – Imreh István: Székelyek a múló időben. Bp 1987. 5. kk.– Bodor: i. m. 288–90, 294–96, 301.– Bóna: i. h. 1335. – Kristó: i. h. 75–7. 89 1. = Szabó Károly közlése a gr. Rhédey család levéltárából: SzOkl II.139–43 (1491–1515/1557). – 2. = Gr. Lázár Miklós közlése Szabó Károly másolata alapján. = Sz 1868. 678–80 (1491–1515/1557). – 3. = Aranka György másolata a kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtárából: faximile (1491–1515/1557). – 4. = Szabó Károly közlése. Engel Keresztély János másolata alapján: SzOkl II. 78–9 (1548). – 5. = Szádeczky Lajos közlése Csiki István másolata alapján a Kollár kódexből: SzOkl V. 66–8 (1548). – 6. = Aranka György másolata, vö. 3.: faximile (1548). – 7. = Szabó Károly közlése Kovachich Mártonnak a Kollár kódexből vett közlése alapján: SzOkl II. 80–1 (XVI. század első fele). – 8. = Aranka György másolata Kovachich Márton hozzá küldött irata alapján, vö. 3.: faximile (XVI. század első fele). Több másolaton belül nem egyféle írásváltozat szerepel; az 1557-ből való jegyzék másolataiban 24 évszám fordul elő, ezekből az első évszám adatát tüntetem fel. 90 Ha a SzOklÚs IV. kötetén kívül más helyekről adatolok, ott teljesebb forrásjelzést alkalmazok a (régi) Székely Oklevéltár SzOkl, az Székely Oklevéltár új sorozata más köteteinek SzOklÚs jelzésével. Más oklevéltárak szokásos rövidítéseit használom. 91 Sz 1935. 149. 92 Urkundenbuch des Burgenlandes. I. 306, 322. (A továbbiakban: UrkBurg.) 93 Sopron vármegye története. Oklevéltár. Sopron 1922. I. 184, 192. (A továbbiakban: SoprOkl.) 94 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp 1900–1901. III. 133–81: Veszkény (Wezeken, Wezekyn, Wezken) címszó alatt a nemzetség története. – Belitzky János: Sopron vármegye története. Bp 1938. 399. – Vö. még: Csánki III. 603: Veszekény nem. – Mollay Károly: Soproni Szemle 1970: 354: Veszkény nemzetség stb. 95 UrkBurg. I. 306, II, 97, 107, 254; SoprOkl. I. 28, 54 stb. 96 UrkBurg. II. 123, 233. – SoprOkl. I, 54, II, 631 stb. – Vö. még Csánki III. 635. 97 Kiss Jenő szíves közlése. 98 SoprOkl. I. 562. 99 Csánki III. 122, Zalaegerszegtől északkeletre. 100 Förstemann, Ernst: Altdeutsches Namenbuch. Hildesheim 1966. 1622, 1627. Vö. még Kiss Lajos: Földrajzi neveink etimológiai szótára. I–II. Bp 1988. II. 777, Vöckönd a. (A továbbiakban: FNESz.) 101 SoprOkl I. 21, 28, 31, 54, 57. 102 Vö. Förstemann: i. m. 310, 335. 103 SoprOkl I, 31. 60. 104 FNESz II. 371. a helység mai neve Pozsonyvezekény ~ szl. Vozokány. 105 Uo. 747: m. Végvezekény ~ szl. Vozokány. 106 Györffy I. 485: m. Nagy és Kisvezekény ~ szl. Velké és Malé Vozokany. 107 Uo. 485: m. Garamvezekény ~ szl. Vozokany nad Hronom. 108 Uo. III. 145: ma Hevesvezekény. 109 Uo. III. 145: elpusztult, ma puszta Mátravezekény néven. 110 Nyelvtudományi Értekezések 11. sz. 58. 111 FNESz 758, Veszkény (!) a. 112 L. Karácsonyi: i. m. II. 195, 198; Györffy: i. h. -ek; Uő: TSzle 1972. 305. 113 L. Karácsonyi: i. m. III. 135 és az idézett soproni oklevelek adatai. 114 SzOkl III. 7–8. 115 SoprOkl I. 80, 115, 422. 116 Csánki III. 520. 118 Marx Károly: A tőke. III. Bp 1951. 536. 119 Samuelson, Paul A.: Economics. New York–Toronto–London 1951. 378. 120 Samuelson: i. m. 383–384. 121 Heyne, Paul: A gazdasági gondolkodás alapjai. Bp 1996. 466. 122 Haberler, Gottfried: Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága – vajon megismétlődhet e? In: Változások, váltások és válságok a gazdaságban. Bp 1982. 74. 123 Samuelson: i. m. 385. 124 Keynes, John Maynard: The General Theory of Employment, Interest and Money. 1936. Magyar nyelvre fordította Erdős Péter, megjelent 1965-ben Budapesten J. M. Keynes A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete címmel. 125 Vö. Heyne, Paul: i. m. 467. 126 Keynes: i. m. 37. 127 Keynes: i. m. 117. 128 Keynes: i. m. 125–126. 129 Keynes: i. m. 151–152. 130 Keynes: i. m. 350. 131 Keynes: i. m. 392. 132 Heyne, Paul: i. m. 426. * Az itt közölt tanulmány először angolul jelent meg, a tokiói Ókori Társadalmi Mozgalmakat Tanulmányozó Társaság kiadásában, Toru Yuge és Masaoki Doi szerkesztésében a Forms of Control and Subordination című tanulmánykötetben. 396–409. 133 Beloch, Julius: Die Bevölkerung der griechisch–römischen Welt. 236. 134 Marquardt, J.: Römische Staatsverwaltung. Leipzig 1884. 124. 135 Kahrstedt, U.: Die wirtschaftliche Lage Grossgriechenlands in der Kaiserzeit. = Historia H, 4. 136 Galenus: De animi moralia. 51, 67. 137 Westermann, L. William: The Slaves Systems of Greek and Roman Antiquity. Philadelphia 1953. III. 84–90 et passim. 138 Brunt, P. A.: Italian Manpower, 225 B. C. – A. D. 14. Oxford 1971. 124–130, 702–703. 139 Plinius: Naturalis Historia. 33, 26. 140 Juvenalis: Satirae. 5, 66–67. 141 Petronius Arbiter: Satiricon. 38, 8. 142 Uo. 47, 12. (ex quotqa decuria es?...ex quadragesima.) 143 Uo. 53, 2. 144 Livius: Ab Urbe condita. 42: 4,5. – Zonaras. 9:22. 145 C. J. Caesar: De bello Gallico. 7, 89. 146 Flavius Josephus: Bellum Judaicum. 6:9, 1–13. 147 Uo. 6:9, 3. 148 Uo. 6:43, 44, 45. 149 Uo. 6:45. 150 Uo. 7:3, 1. 151 Strabon. 4:6, 7. 152 L. Ormerod, H.: Piraczy in Ancient World. 257–260. 153 IG XIV. CIL. XIV, 40, 86, 289; VI. 29192, 10637, 1934 etc. Vö. Bodor, A.: Contribuţiile la probleme cuceririi Daciei. = AMN I(1964). 154–155. 154 Suetonius: Augustus. 32. Uő: Tiberius. 8, 2. 155 Suetonius: Augustus. 69. 156 Plinius: i. m. 7: 56. 157 Seneca: Epistolae. 80, 9. – Martialis: I. 58:9, 74. – Plinius: i. m. 24:6, 22, 30. – Juvenalis: i. m. 11, 147 etc. 158 Finley, M. L.: Aulos Kapreilios Timotheos. In: Aspects of Antiquity. 159–166. A sírkövet Roger, I. közölte a Revue Archéologique-ban, 6. sor. XXIV (1945). 49–51. 159 Westermann: i. m. 98–99. – Gellius: i. m. 6:4, 1–5; 4:2. 1–2. – Digesta: 21, 1, 1, 10 nr. 1–2, 21, 1, 31. – Martialis: i. m. 6, 66. 160 CIL. III. 490, nr. VII. – CIL. III. 936–2215 l. nr. VI; Uo. 959–2215, nr. XXV. Vö. Tudor, D.: Istoria sclavajului în Dacia romană. Buc 1957 nr. 118, 119, 120, 266–267. – Russu, I. I.: Inscriptiones Daciae Romanae. I. Buc 1975. 212. nr. 36. 217. nr. 37. 223. nr. 38. 161 Plinius: i. m. 10:65–66. 162 Westermann: i. m. 86. 163 Philosztratosz: Vita Apollini. VIII. 7. – Tacitus: Annales. IV. 72. 164 Suetonius: Augustus. 24. 165 Uő: Titus. 8. 166 Dio Chrysostomos: Ad Romanos. 453. 167 Gaius: Institutiones. I. 42, 43. 168 Westermann: i. m. 89. 169 Gaius: i. m. I. 38–41. 170 Uo. és Ulpianus. I: 12. 171 Dionysios Halicarnassus: Historia Romana. 4: 24, 6. 172 Suetonius: Augustus. 43, 3. – Westermann: i. m. 89. 174 Ulpianus: 14–15. 175 Gaius: i. m. 13–15. 176 Paulus: Sententiae. 5, 16, 4–7, 21, 4. 177 Tacitus: Annales. XIV. 42. 178 Digesta. 29, 5, nr. 15, 17–20. 179 Paulus: Sententiae. 3, 5:3, 6–9, 12. 180 Vö. Plautus: Cassina. 67–75. – Uő: Sententiae. 2:19. – Justinianus: Codex. 9:9. – Ulpianus. 5:5. 181 Tacitus: Annales. XII. 53. – Suetonius: Vespasianus. 11. – Tertullianus: Ad uxorem. 6, 8. – Gaius: i. m. I. 84. 182 Digesta. 11, 4, 1–7. 183 Uo. 11, 5. 184 Paulus: Sententiae. 1, 6, 1–7. 185 Rostovtzeff, M.: The Social and Economic History of the Roman Empire. Oxford 1926. 437, 620, 626. 186 Florus. 3:19. – Digesta. 21, 1–17. 187 Westermann: i. m. 107. 188 Cicero: Ad familiares. 13, 77, 3. 189 Gellius. 5, 14, 5, 28. 190 Westermann: i. m. 80–81. 191 Uo. 78 és passim. 192 Digesta. 29,5. 193 Petronius: i. m. 28, 7–8 (quisquis servus sine dominico iussu foras exierit, accipit plagas centum). 194 Columella. 1, 6, 3. 195 Uő. 1,8, 16–17. 196 Petronius: i. m. 47, 42. 197 Columella. I. 8,1–4. 198 Uő. 1, 9, 1, 8. 199 Uő. 11, 1, 4. 200 Uő. 12, 8. 201 Uő. 1, 8, 15, 18, 19. 202 Seneca: De ira. 3:40, 2–4. 203 Uo. 3:5, 4. Uő: De clementia: 13, 2. Uő: Ad Marciam. 20, 2 etc. 204 Paulus: Sententiae. 3, 5, 3–6, 915, 5, 16, 4–7. 205 Westermann: i .m. 109–117. 206 Seneca: Epistolae. 47, 1, 5, 10–12, 17. 207 Plinius: Epistolae. 8, 16. 208 Petronius: i. m. 71, 1. (Amici, et servi homines sunt at aeque unum lactem biberunt, etiam si illos malus fatus oppresserit). 209 Digesta. 48, 2, 12, 3. 210 Suetonius: Domitianus. 7 211 S. H. A.: Hadrianus. 18, 9. 212 Gaius: i. m. 1, 56. 213 Uo. 44, 1. 214 Westermann: i. m. 109–113. 215 Petronius: i. m. 38, 6, 7. 216 Tacitus: Annales. II. 30; I. 3, 5, 6. 217 Uo. IV. 27. 218 Westermann: i. m. 106. 219 Columella. I. 6. 220 Westermann: i. m. 102, 106. 221 Tudor, D.: i. m. 146, 172. – Daicoviciu, C.: Istoria României. I. Buc 1960. 428–429. – Tudor, D.: Interfecti a latronibus în inscripţiile din Dacia. = Studii şi Cercetări de Istoria veche IV. 3–4. 1953, 583. – Dimitriev, A. D.: Dvijenie latrones kak osobaia, forma klassovoi borbi v Rimskoi Imperii. = Vestnik Drevnei Istorii. 1951. 4. 162, sq. * E tanulmány az OTKA (T 013507), az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája és az Alexander von Humboldt-Stiftung (Bonn – Bad Godesberg) támogatásával készült. 222 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt. Buda 1840. 75–82. 223 Kazimír, Stefan: Nemesfém- és pénzforgalom s a pénz árképzése magyarországi viszonylatban a 16. században. In: Történeti statisztikai tanulmányok 4. (A Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Országos Levéltár kiadványa), Bp 1980. 175–185. – Mikolajczyk, Andrzej: Wegierskie srebro w Polsce – zabespieczenie kruszcove gwaltownego rozwoju polskiej produkcjy menniczej w konczu XVI i na poczatku XVII wieku. = Prace i Materialy Muzeum Archeologocznego i Etnograficznego w Lódzi. Seria Numizmatyczna i Konserwatorska Nr. 5. 1985. 122–123. 224 Az általános pénztörténeti háttérre l. Huszár Lajos: Habsburg-házi kirá1yok pénzei 1526–1657. In: Corpus Nummorum Hungariae – Magyar Egyetemes Éremtár. III/1. Bp 1975. 11–18. (A továbbiakban: Huszár: CNH III/1.) 225 „A lengyelek az aranyforintért és a tallérért ugyanis felárat adnak és kiviszik Lengyelországba, ahol az aranyforint árfolyama ötvenhárom lengyel forint.” Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Közreadja Tardy Lajos. Bp 1984. 130. Az 1563. évi feljegyzés annyiban szorul korrekcióra, hogy egy aranyforint nem 53 lengyel forinttal, hanem 53 lengyel garassal lehetett egyenlő. Az elírásért sem a szerző, sem a fordító nem hibáztatható, a nyilvánvaló tévedést – feltehetően – Dernschwam szövegének XVI. századi kivonatolásakor követhették el. Vö. Engel, Johann Christian: Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Erster Theil. Halle 1797. 191, 207. 226 Huszár Lajos: A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVI–XVII. században. = Numizmatikai Közlöny LXVIII–LXIX (1969–1970). 57–58. (a továbbiakban: Huszár: A lengyel...), ill. az éremleletekre l. még Pap, Francisc – Winkler, Iudita: Monede poloneze din secolele XV–XVII. in Transilvania. = AMN 3 (1966). 197–211. – Gedai István: Lengyel pénzek Magyarországon a XVI–XVIII. században. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve. Miskolc. 22–23. (1985). 37–50. 227 Huszár: A lengyel...58. (Vö. az 5. jegyzettel.) 228 A raguzai „grosetto” a lengyel III-as garas mintájára vert pénz volt, a sárospataki várban őrzött valóban „fejedelmi mennyiségű” készpénzen belül a temérdek dutka mellett csekély mennyiségben raguzai dutkák is voltak. [Szilágy]I [Sándo]r: A pénzügyi viszonyok történetéhez I. Rákóczy György idejében. A pataki kincstárban elhelyezett pénz. = TT 1894. 717–724. 229 Riga városi verdéjében ugyancsak készültek polturák: Platbarzdis, Aleksandrs: Die königlich schwedische Münze in Livland. Das Münzwesen 1621–1710. Stockholm 1968. 34–39. 230 Huszár: A lengyel... 58. 231 Báthory István uralkodása alatt Ternar, Dwudenar (= Doppeldenar) és Denar is készült, l. Mikolajczyk, Andrzej: Obieg pieniezny w Polsce srodkowej w wiekach od XVI do XVIII. Lódz 1980. 13. (A továbbiakban: Mikolajczyk: Obieg...), ill. Mikolajczyk, Andrzej: Einführung in die neuzeitliche Münzgeschichte Polens. Lódz 1988. 50. 232 Buza János: Lengyel és magyar váltópénz Alsó-Ausztriában (A „polturás garasok” magyarországi forgalmához a XVII. század második felében). = Numizmatikai Közlöny XC–XCI (1991–1992). 133–145. (A továbbiakban: Buza: Lengyel és magyar ...) 233 Kerekes György: Nemes Almássy István kassai kereskedő és bíró üzleti-, köz- és családi élete 1573–1635. Kereskedelemtörténeti egyedirat. Bp 1902. 171. 234 Kiegészítő jelleggel említett pénznevek „Kassa város titkos levéltárából”: Kemény Lajos: A magyar valuta történetéből. = Sz 1910. 233. 235 Friedensburg, F.: Schleisiens neuere Münzgeschichte. Breslau 1899. passim. – Huszár: CNH III/1. 32–33. (Vö. a 3. jegyzettel.) 236 Mikolajczyk: Obieg ...12–14. (Vö. a 10. jegyzettel.) Gyors terjedésére jellemző, hogy Bécsben már 1528 decemberében meghatározták árfolyamát: „...dass die » Yüklə 5,19 Mb. Dostları ilə paylaş:
|