Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Jakó Zsigmond

A Farnasi Veres család

(Az 1467. évi erdélyi lázadás kutatásához)

Az erdélyi társadalom kiváltságos rétegeinek lázadási kísérletét 1467 nyarán Mátyás király ellen sajátosan helyi, territoriális megmozdulásnak szokás tekinteni. Talán azért, mert az általános elégedetlenség az országnak ebben a részében tört a felszínre leghevesebb formában, és mert legtevékenyebb szervezőjének a befolyásos Farnasi Veres Benedek tekinthető. Úgy látszik, hogy neki sikerült a három erdélyi vajdát, több magyarországi főpapot és főurat az elégedetlenek mellé állítania, sőt a király külföldi (lengyel és cseh) ellenfeleivel is összeköttetést létesítenie. Veres Benedek 1467 előtti pályafutását, családi és vagyoni viszonyait, politikai kapcsolatait azonban egyelőre éppen úgy nem ismerjük, akárcsak azokról sem tudunk a puszta nevüknél lényegesen többet, akik az uralkodó kíméletlen megtorlásában osztoztak Veres Benedekkel.

Az erdélyi történet eme epizódjának több részletét máig homály fedi. Abban a tekintetben is nagyon eltérőek a vélemények, hogy e megmozdulás következményei az erdélyi államiság vagy pedig az erdélyi társadalom további fejlődésében mutatkoztak-e meg. Van, aki az erdélyi külön államiság csíráit látja az 1467. évi megmozdulásban.⁶⁰² Mi inkább a társadalomtörténet oldaláról való megközelítést véljük célravezetőnek. Minthogy a csúfosan összeomlott felkelés lefolyása tisztázott, céljai az 1467. augusztus 18-i kolozsmonostori megállapodásból ismeretesek,⁶⁰³ újabb információkat a résztvevők indítékairól csak a megtorlást elszenvedő személyekre vagy legalább családjukra vonatkozó ismereteink bővítésétől lehet remélni. Ilyen irányú kísérletünk eddigi eredményeiből kívánunk ízelítőt adni ez alkalommal a Veres Benedekre és családjára vonatkozóan gyűjtött adatok ismertetésével.

*

Jóllehet a Farnasi Veres család felmenői az okleveles források segítségével a XIII. század legelejéig követhetők az időben visszamenőleg, ezek leszármazásának pontos rendje csak a XV. század kezdetétől fogva állapítható meg. Kétségtelen bizonyossággal állítható viszont, hogy ez a família is abból a szétterebélyesedett vérségi-rokoni közösségből származik, amelyik a tatárjárás előtt élt Fülpös fia: Mikola comestől eredeztette magát, és egész sor közismert erdélyi család bölcsőjének tekinthető.⁶⁰⁴ Ennek a vérségi-vagyoni közösségnek az egyik ágából eredtek a Mikola, Kabos, Kemény, Gyerőfi, Radó, míg a másikból a Bikali/Vitéz, Bóci, Tompa, Tamásfalvi, Valkai és Farnasi Veres néven önállósult nemesi családok. Bár egyelőre nem ismeretes olyan adat, hogy e közösség nemzetségnek (genus) tekintette volna magát, egyetérthetünk Makkai Lászlóval abban, hogy a történetkutatás így kezelje és Mikola-nemzetség elnevezéssel fogja össze ezeket az egy törzsből elágazó családokat.⁶⁰⁵ A későbbi Kolozs vármegyének az a Bánffyhunyad, a Kalota és az Almás folyó melléki, nyugati része, ahol a fenti családok törzsbirtoka elterült, a középkor elején a világi igazgatás szempontjából Bihar vármegyéhez, egyházilag pedig a váradi püspökséghez tartozott.⁶⁰⁶ Feltételezhető tehát, hogy nem csupán e vidék benépesítése történt a bihari tájakról, hanem a fenti családok közös őse is onnan származhatott Erdélybe. Birtokaik történetéből kiderül, hogy szállásterületük eredetileg szerény kiterjedésű lehetett, de az erdőségek irtásával és betelepítésével jelentősen kiterjeszthetőnek bizonyult.

A közös törzsből kiágazó családok viszonylag nagy száma és az adatok szegénysége miatt sem Csánki Dezsőnek, sem Makkai Lászlónak nem sikerült az önállósuló családok nemze­dékrendjét összeállítania.⁶⁰⁷ Saját kísérletünk szintén zátonyra futott amiatt, hogy újabb ada­tok nélkül lehetetlen volt a csak keresztnevükön emlegetett rokonok pontos szétválasztása. Ezt az is nehezítette, hogy kétséget kizáróan azonos személyt is hol Farnasinak, hol Tamás­falvinak vagy Valkainak emlegettek a források, lévén törzsbirtokuk hosszú időn át osztatlan jószáguk. Ezért be kellett érnünk annyival, hogy az egymással legszorosabban és legtovább összefonódott Farnasi és Tamásfalvi ág nemzedékrendjét állítsuk össze a lehetőség szerinti pontossággal.

A családtagokról alább elmondandók könnyebb követését elősegítő, mellékelt genealógiai táblázat a leszármazás rendjét pontosan mutatja. Az egyes személyek neve után megadott évszámok azonban részint a forrás keltét jelzik, részint későbbi adatokból kikövetkeztetettek és csupán tájékoztató jellegűek. Táblázatunk pontosabb életkori adatokkal csak Veres Dénestől (32. sz.) kezdődően szolgál.

1262 táján, amikor a Mikola-rokonság az okleveles forrásokban feltűnik, a későbbi Veres és Tamásfalvi család elődei a mai Bánffyhunyad közelében levő Farnason és a szomszédos Sztána határában állott, de még a középkorban elnéptelenedett Sziliteleken kívül a valamivel távolabb, Magyarszentpál szomszédságában fekvő Szomordokon és Tamásfalván voltak birtokosok.⁶⁰⁸ A következő nemzedékek erről az eredeti szállásterületről kiindulva építették ki, társadalmi emelkedésük ütemében, egyre bővülő birtokállományukat.

Noha közvetlen adatunk nincs reá, feltételezhető, hogy az első lépéseket ezen az úton a XIV. század első felében élő Csol Miklós tette meg. Ő szerezhette a Bánffyhunyadtól délre eső, havasalji Valkót és a Szomordokkal szomszédos Szentmihálytelkét. Tőle kezdődően nevezték a birtokközösség tagjai erről a két településről is magukat.⁶⁰⁹ A magyarországi dinasztiaváltás zűrzavaros évtizedeiben Csol Miklós lehetett a rokonság legtekintélyesebb és legismertebb tagja, akinek emlékezete még a század végén is elevenen élt e vidék lakói körében. Az oklevelet hamisító kolozsmonostori notarius is azért szerepeltette szövegében királyi emberként Csol Miklóst, hogy ezáltal növelje irománya hitelét.⁶¹⁰ Egy nemesi vérségi-gazdasági közösség tagjai közül általában az emelkedett ki, akinek sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnie a hatalom tényleges gyakorlóival. Ebben a körben viszont főleg azok érvényesülhettek, akik a kardot vagy az írótollat a többieknél jobban forgatták. Ilyen képességekkel rendelkező tagjai adták meg az első lökést mind a Farnasi Veresek, mind pedig a Tamásfalviak, Valkaiak és a Bikali Vitézek kiemelkedéséhez is.

A Farnasi Veres, Tamásfalvi, Valkai és Bikali Vitéz család leszármazási rendje