Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Templomok, papok, iskolák és tanítók Marosszéken 1831-ben

Vallás	Templom	Pap	Iskola	Tanító
Római katolikus	24^1	16^2	14	15^3
Református	88	64	66	73^4
Unitárius	17	11	13	11
Görög katolikus	42	31	10	12
Görögkeleti	15	14	5	6
Összesen	186	136	108	117

¹ Egy kápolna. ² Hat ferences barát. ³ 2 kántor. ⁴ Tíz lévita, 2 kántor.

A templomok nagy száma nemcsak a lakosság vallási megoszlását tükrözi, hanem a vallási türelmet is. Számos olyan település van, ahol két-három, sőt négy különböző templomban más-más vallású lelkész szolgált, kölcsönösen megtűrve egymás jelenlétét. Négy-négy templom van hat településen, három-három ötön, kettő-kettő pedig 38-ban. Nincs templom 7 faluban, ezek egyházilag valamelyik szomszéd faluhoz tartoznak.

Négytemplomos települések: Ákosfalva (róm. kat., ref., unit. görkel.), Csókfalva (róm. kat., ref., unit., gör. kat.), Mezőbánd (róm. kat, ref., gör. kat., görkel.), Nagyernye (róm. kat., ref., unit., gör. kat.), Náznánfalva (róm. kat., ref., görkel., izr.) és Szentháromság (róm. kat., ref., unit., gör. kat.).

Háromtemplomos volt: Jobbágyfalva (róm. kat., unit., gör. kat.), Marosszentgyörgy (róm. kat., gör. kat., görkel.), Mezősámsond (róm. kat., ref., gör. kat.), Szabéd (ref., unit., gör. kat.) és Székelykál (róm. kat., ref., unit.).

A kéttemplomos települések megoszlása: 23 esetben református – görög katolikus, hét esetben református – görögkeleti, három esetben római katolikus – református, három esetben református – unitárius, egy esetben római katolikus – unitárius és ugyancsak egy esetben római katolikus – görögkeleti.

Az összeírás egyik kérdése az iskolaépületekre vonatkozott. A hatóság azt akarta megtudni, hol van külön iskolaépület. A válaszok sok esetben nemcsak az épületre, hanem a tanítókra és a tanításra is kiterjedtek.

A települések 73%-ának (93 falu) volt iskolája és 79%-ának tanítója. Összesen 101 faluban folyt tanítás, a mesterek, illetve tanítók közé számítva a tanítást is ellátó 10 református lévitát, valamint tanítással foglalkozó különböző vallású kántorokat is. Mezőbándon és Nyárádtőn három-három iskola is létezett, míg tizenegy esetben kettő-kettő. Két iskola működött Ákosfalván, Csittszentivánon, Mezőbergenyében, Mezőmadarason, Mező­pani­ton, Nagy­ernyén, Náznánfalván, Nyárádselyében, Székelybőben, Székely­kálon és Szentháromságon. A települések zömében, nyolcvan faluban egy-egy iskola található, 34 pedig iskola nélkül volt.

Egypár esetben hiányzott az iskolaépület, de volt mester vagy tanító, éspedig: Bárdoson, Fintaházán, Galambodon, Jobbágyfalván, Lőrincfalván, Marosszentannán, Mezőkölpényben, Mezőménesen, Nyárádszentsimonban. Székelyvajában egy iskola és két tanító működött; Nyárádtőn a katolikusoknak volt iskolájuk, nem volt tanítójuk, a görög katolikusoknak nem volt iskolájuk, de volt tanítójuk; Szentháromságon volt katolikus és református iskola, de református és unitárius tanító; Maroskeresztúron volt református iskola, református és görögkeleti tanító; Jobbágyfalván pedig iskola nem volt, de volt katolikus tanító.

Elég gyakori a jól működő iskolák más vallású gyerekek általi látogatása, pl. Csókfalván, Galambodon, Mezőkölpényben, Mezősámsondon és Szabédon. Máskor az anyaegyházhoz tartozók járnak két-három faluból egy helyre, így a csibaiak Káposztásszentmiklósra, az ilencfalviak Lukafalvára, a folyfalviak Nyárádkarácsonfalvára, a süketfalviak pedig Nyárádszentannára.

Sajnálatos eset a nyárádmagyarósi, ahol a mester előrehaladott kora miatt nem tudta kielégítően ellátni feladatát, vagy a maroskeresztúri, ahol a dászkel adómentességet élvezett ugyan, de soha nem tanított.

Az oktatásra vonatkozó összeírói megjegyzések az alábbiak:

Atosfalván a tanítót nem említik, de megjegyzik, hogy „a tanítás helyt”;

Bálintfalván van görög katolikus „dászkel” és telekként szerepel a „dász­kel” háza;

Bárdoson „oskolaház nincsen, hanem a tiszteletes pap a maga önkéntes szívességéből hátsó házát a gyermekek taníthatására oda engedte, és abban egy jó tanítót tart, maga is a tanítást ügyeli és a taníttót utasítja”;

Berekeresztúron van jó iskolaház, mester és a „tanítás helyt foly”;

Csibán „taníttóház a faluban nincsen, Káposztás Szent Miklóson taníttatnak a gyermekek”;

Csókfalván „egy oskolaház vagyon, és az unitaria valláshoz tartozik, s a több vallásúak gyermekeiket ott taníttatják, mert igen jó tanító mesterjek vagyon”;

Demeterfalván „oskolaház nincsen, a gyermekek tanulni járnak Szent Annára, hol a taníttás foly”;

Egerszegen „egy királyi normális oskolaház vagyon, melly a disunita religióhoz tartozik”;

Eheden „a catholikusoknak vagyon oskolaházok, tanít a cántor”;

Fintaházán „a reformáta részen oskolaház külön nincsen, hanem a mester a maga tulajdon lakóháza hátsó részibe taníttya a gyermekeket”;

Folyfalván „taníttóház helyben a faluban nincsen, Nyárád Karácson­falván taníttatnak a gyermekek”;

Galambodon „különös oskolaház nincsen, hanem a református mester a maga házánál tanít minden valláson lévő gyermeket”;

Göcsön „a református részen vagyon egy iskolaház, a levitai házzal egy fedél alatt”;

Hagymásbodonban „taníttóház vagyon az evangelikus reformátusoknak, mellyben taníttatnak azon valláson lévő gyermekek a fogadott tanító által”;

Ilencfalvának „oskolaháza vagyon Lukafalván, s tartozik a reformátusokhoz, az hol az ottan lakó mester tanítja az ilencfalvi gyermekeket is”;

Iszlón „tanító a[z unitárius] pap”;

Jobbágyfalván „oskolaháza edgyik religiónak sincsen, a catholikusoknak tanítójok vagyon, de ház nem lévén, a gyermekek fel nem járhatnak”;

Lőrincfalván „a mester a tulajdon háza hátulsó résziben taníttya a gyermekeket”;

Lukafalván „a reformáta részen egy iskolaház, az hová tartoznak az Ilentzfalvi lakosoknak tanuló gyermekei is”;

Makfalván van mester „és jól mégyen a taníttás módgya, és tartozik a ref. ecclesiához”;

Maroskeresztúron „a disunitusoknak is vagyon egy mindenféle terhektől, s a királyi adótól is ment taníttójok, de, a feladás szerint, soha nem tanított, s nem is tud”;

Mezőkölpényen „különös oskolaház nincsen, hanem a mester a református gyermekeket maga házánál taníttya, úgy a catholikusokat is”;

Mezőménesen „különös oskolaház nincsen, hanem a református oskolamester a maga házánál tanítt”;

Mezősámsondon „oskolaház vagyon a reformátusoknak, a hol minden valláson lévő gyermekek taníttatnak”;

Mikházán „vagyon normális oskolaház a catholikusoknak, a szerzetesek tanítanak”;

Nagyernyén van iskolaházuk a római katolikusoknak és a reformátusoknak, „az unitusoknak oskolaháza nincs, de a pap a maga házánál taníttatja a gyermekeket”;

Nyárádandrásfalván „a tanítás közönségesen foly”;

Nyárádmagyaróson „a mester öregsége mián gyengén tanít”;

Nyárádselyén „oskolaház vagyon kettő, a r. catholikusoknak és reformátusoknak, taníttás gyengén foly”;

Nyárádszentannán „a tanítás közönségesen foly”;

Nyárádszentimrén tanítót nem említenek, de „jól foly a taníttás”;

Nyárádszentsimonban a reformátusoknál „a fogadott taníttónak jó háza lévén abban tanít”, még megjegyzik, hogy „helyt lakó mester nincs, hanem fogadott tanító”;

Nyárádszeredán a reformátusoknál „a tanítás igen jól foly”;

Rigmányon a reformátusoknak van „levitájok, aki a taníttást is jól folytattya”;

Seprődön „fogadott tanító folytatja a tanítást”;

Süketfalváról „a gyermekek Szent Annára járnak tanúlni, a taníttás jól foly”;

Szabédon „oskolaház vagyon egy, az unitaria ecclesiához tartozik, a hol minden valláson lévők taníttattatnak”;

Székelyberében tanítóról nem tesznek említést, de megjegyzik, hogy „a tanítás jól foly”;

Székelycsókán „oskolaház vagyon, s tartozik a reformátusokhoz, az hol a fenn említett cántor a gyermekek taníttását folytattya is”;

Székelyurajon „oskolaház vagyon, de még nincsen tökélletesen elkészítve, tartozik az unita ecclesiához”;

Székesen „oskolaház vagyon a reformátusoknak egy, a mester hátulsó háza”;

Szovátán római katolikus iskola és tanító van, „jól megyen a taníttás módja”;

Torboszlón „a taníttás gyengén foly, azért hogy az ecclésia mesteri tartásra nézve nem lévén ingremiálva, csak ideig tartó fogadott tanítót tartanak”.

Befejezésként megállapítható, hogy az 1831-es statisztikai jellegű felmérés sok adattal szolgál a vidék történetével foglalkozó kutatónak. Ezek az adatok azonban csak kellő óvatossággal használhatók. Más információkkal – jelen esetben az adózók összeírásának falunkénti összesítőjével – való összevetésük, amint a fennebbiekben láthattuk, hasznosnak bizonyult. Csak így állapíthattuk meg Marosszék lakosságának 1831. évi, pontosnak tekinthető családonkénti összlétszámát.

A kapott adatok kiemelik a marosszéki társadalom sokszínűségét, bármelyik fennebb tárgyalt kérdést is vesszük szemügyre. Marosszék társadalma a polgári rendszerre való áttérés előestéjén is megőrizte a székelyföldi viszonyok sajátosságait, még ha bizonyos árnyalatokban eltér is a többi székely széktől (a nemesség és a zsellérség nagyobb aránya, az armalisták nagy száma révén). A szék társadalmi viszonyainak döntő meghatározója maradt a szabad rendű székelység és a nemességnek alávetett szolgáló népesség egymásmellettisége.

A nemzetiségi megoszlás tükrözi a XIX. századra kialakult viszonyokat. Ekkorra a románság aránya elérte már az összlakosság egynegyedét. Az a tény, hogy ekkor már sor került a nemzetiségi viszonyokat tükröző felmérésre, amely első mint ilyen e vidéken, azt sugallja, hogy a román ajkú lakossággal kapcsolatos kérdések kezelése időszerűvé vált. Gondolunk mindenekelőtt az egyházi és az iskolai életet érintő, nap nap után felvetődő ügyekre, amelyek kiválthatták ezen intézkedés megtételét.

Történetírásunk egyik időszerű kérdése a helytörténetkutatás. E célt szolgálja mindenekelőtt jelen tanulmányunk is. A felmérés jelentős adatokat kínál 127 falu társadalmi, gazdasági és művelődési életének bizonyos vetületeire, amelyek elengedhetetlenek egy-egy település történetének megírásánál.