Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Wolf Rudolf

Bethlen Miklós tordai ősei

Bethlen Miklós államférfiúi, egyházvezetői és művelődési pályafutását elég részletesen ismerjük önéletrajzából¹⁸¹² és levelezéséből.¹⁸¹³ Azonban ezekben csak érintőlegesen találunk utalást a kancellár Torda városához fűződő viszonyára, valamint arra, hogy mit jelentett számára pályafutása kezdetén az anyai ágon öröklött tordai vagyon. A következőkben azt szeretnénk bemutatni, hogyan és kitől háramlott az anyai örökség Bethlen Miklósra, és mi állt annak az ellentétnek a hátterében, amely az ifjú Bethlen és Torda városa között alakult ki az 1670-es években.¹⁸¹⁴

A Bethlen Miklós és a tordaiak közötti ellentét részleteiről leveleiből szerzünk tudomást, és ennek okát Lukinich Imre abban látja, hogy Bethlen Torda megyei birtokaiból külön uradalmat szeretett volna létesíteni, „melynek középpontjául a Torda városában levő s anyai részről reá maradt ősi nemesi házat szemelte ki. E házhoz borkimérési jog, továbbá a tordai határban kaszáló- és szántóföldek tartoztak, melyek birtokában a város e ház korábbi tulajdonosait nem háborgatta. Mikor azonban Torda 1668. január 28-án nemesi kiváltságokat nyert, a városi hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyes házak régi kiváltságai érvényüket vesztették.”¹⁸¹⁵ Lukinich megállapítását kiegészítenénk azzal, hogy az 1668-as megnemesítésig Torda város közössége a szántóföldeket, kaszálókat osztatlanul birtokolta, és évente a tanács által kirendelt földosztók segítségével mérték ki „arányosan” kinek-kinek tehetsége szerint.¹⁸¹⁶ Azonban, amint Bethlen Miklós egyik leveléből kiderül, „az Varosi bírák idejébe a Nemes ember Tordánn, ha nem akarta, soha ujiabb uijabb divisio alá földeit nem botsátotta”¹⁸¹⁷ és ez vált a feszültség forrásává Bethlen és a megnemesített város között. Ugyanis 1668 után mindenki élhetett nemesi kiváltságaival, főleg a Partiumból betelepítettek, és Bethlenhez hasonlóan ők is szerették volna megszerezni a város legjobb földjeit. Ezért „az Szindi határ fele valo forduloba mind az magham ős földemet fel harátsolták, mind az gyepből eppen ki osztottak, s – noha sok szeghény özvegynek Arvának lágy földeit maghok között fel osztották, nékem mind az által sohult arra az félre, melly bizony a Tordai határnak a szive, tsak eggy talpalatnit sem adtak s – birnom sem akarnak enghedni az mi raytok all benne”.¹⁸¹⁸ A feszültség megoldását a város határának örökös felosztása jelentette. 1679-ben az Ótordához és Egyházfalvához tartozó szénafüveknek való földeket elkülönítették a szántóföldektől, ez utóbbiakból két fordulót hoztak létre és a táblákat örökösen felosztották. Újtorda határát csak 1720-ban osztották fel, addig közösen birtokolták a polgárok.¹⁸¹⁹

A Bethlen Miklós és a tordaiak közötti feszültség másik forrása a városban lévő nemesi háza és az ahhoz tartozó kiváltságok gyakorlása a városi privilégiumok ellenében. A város haszonvételi jogaihoz tartozott a kocsmatartási jog, és a tanács szabályozta a polgárok ez irányú tevékenységét. Ez ütközött Bethlen nemesi kiváltságaival, az ő kocsmatartási jogával. A megnemesített város 1672-ben felszólította Bethlent, hogy egy hónapig ne áruljon bort a saját házánál, és mivel ő ezt megtagadta, a városiak fegyveresen rontottak házára, pincéjét feltörték, boros és méhseres hordóinak fenekét kivágták, embereit megverték.¹⁸²⁰ Ez a cselekedet kiváltotta Bethlen felháborodását, aki Teleki Mihályhoz, Torda vármegye főispánjához írott levelében kifejti, hogy akkor, amikor az országgyűlés a városi rendet „nobilitáltatta”, „az itt valo réghi Tős gyükeres nemes embereknek szabadsághat iovait nem attingalta, és azoknak praeiuditiumára semmit sem tselekedett, nem lévénn azoknak sem az Városi rend nobilitatiojára, sem az uiyonnan szerzett Privilegiumra semmi szükséghe...” Bethlen kéri, hogy vizsgálják meg, milyen terheket viseltek a nemesek a város megnemesítése előtt, és „Valamitsoda terheket az én eleim abba az üdőbe viseltek, mind azokat enis el viselem, de annál többre magamot nem ighirem, mert ez Tordai Uy Nemességh alkalmatosságával hogy én nemtelenebb és szabadsághta­lanabb legyek, mint eleim, azt nékem senki nem imponálhattya, ha magam ultro aláiya nem adom magamot.”¹⁸²¹

A fenti levélrészletből kiderül, hogy Bethlen „Tős gyükeres” tordai nemes embernek tartotta magát, és mint ilyen, a város régi szokásait, melyek bizonyos előnyöket biztosítottak számára, szeretné megtartani. Az érdekes az, hogy Bethlen nem a nemesi mivoltából eredő általános jogait szerette volna érvényesíteni a várossal szemben, hanem azokat a nemesi kiváltságokat, amelyeket tordai ősei szereztek, és a város évszázadok óta elismert. Ez kitűnik egy másik, Telekinek írott leveléből: „mert Uram én az mit Tordán birok, igazan eleimről reám szállott iussal Hunyadi János, Matyás és több Kiralyok Armalissa, Exemptioia, és Privilegiumaival birom, melly, akar mint mondgiák eö kegyelmek, hogy itt senkinek ös földe nintsen, de nem jol mondgyák, mert széghény Matyás Király oda találta iratni az Exemptioba una cum Terris arabilibus Cultis et incultis de jure et ab antiquo ad eandem Domum pertinentibus.”¹⁸²² Bethlen érvelése első látásra túlzásnak tűnik, Hunyadi és Mátyás királyra való hivatkozása szónoki szavaknak, amelyeknek az a szerepük, hogy nyomatékot adjanak állításainak. Ez esetben azonban nincs szó túlzásról, Bethlen állításának alapja volt és a továbbiakban szeretnénk ezt bebizonyítani azáltal, hogy bemutatjuk tordai őseit.

Önéletírásában Bethlen elmondja, hogyan háramlott reá a tordai ház: „Anyámról való nagyanyám volt Túri Borbára, tordai, jó értékes, jószágos, gazdag ember, Túri János leánya, ki is abban az üdőben, Báthori Zsigmond üdejében, minden erdélyi sóaknáknak és aranybányáknak főinspectora volt, hihető, Gyulai Pál, abban az üdőben nagyhírű cancellarius által, akinek testvérhúga volt a Túri Jánosné Szalai Kata asszony anyja. Ez a Túri János jó főember volt, az én tordai házam, jószágom erről áll, járai, oklosi kevés jószág Gyulai Pálról jött...”¹⁸²³ Bethlen tehát anyai ágon örökölte a tordai házát, és visszavezeti családja származását egészen a XVI. század végéig, de ez még nem elegendő annak bizonyítására, hogy ő kiváltságait Mátyás királytól kapta. Önéletírásában viszont Bethlen megadja annak az ősének a nevét, aki anyai ágon a család tekintélyét és hírnevét megalapozta, és ez Thúri János. Ugyanakkor Thúri személyében megnevezi azt a kulcsembert, aki révén eljuthatunk annak bizonyításához, hogy tordai házának kiváltságait ténylegesen a XV. században kapták ősei. Ugyanis Thúri János szerezte meg, rokoni alapon, azokat a kiváltságokat és azoknak a javaknak egy részét, amelyeket a XV. század közepén Hunyadi János, majd Mátyás király adományozott kiváló érdemeiért Pogány Miklós tordai polgárnak és sókamarásnak. A XV. században élt Pogány Miklós leszármazottjait az itt közölt családfa illusztrálja (l. az 1. táblázatot). A család tagjainak a bemutatásával, úgy gondoljuk, világosabb képet nyerhetünk egy nemességet szerzett tordai polgári család fejlődéséről és a város életében játszott szerepéről.

A XV. század közepén Torda kiemelkedő polgára volt az a Pogány Miklós, aki mindig igyekezett a város rokonszenvét megnyerni, ezért hű szolgálataiért 1444-ben a város neki adományozta a Péterlaka nevű völgyben a Középcsere nevezetű területet, azzal, hogy ő ott halastavat létesítsen és ezáltal enyhítsen a város vízhiányán.¹⁸²⁴ Ez az adománylevél nemcsak Pogány Miklósnak a város vezetősége előtti tekintélyét tükrözi, hanem azt, hogy anyagi lehetősége is volt egy halastó létesítésére. Vagyonát, több mint valószínű, azáltal szerezte, hogy több éven keresztül tordai sókamarai tisztségviselő volt (1447–1451 között sókamaraispán),¹⁸²⁵ és járandóságain kívül könnyen pénzhez juthatott különböző sóügyletek lebonyolításával. Pénzbeli vagyonát bizonyítja az a tény is, hogy 1447 április 11-én Szindi Imre sókamaraispán társával együtt 1500 arany forintot kölcsönzött Hunyadi Jánosnak a törökök elleni hadjárat céljaira, aki leköti nekik a Küküllő vármegyei Tatárlaka birtokot.¹⁸²⁶ A törökök elleni harcban való részvételért, valamint azokért az érdemekért, amelyeket társával, Szindi Imrével szerzett a tordai sóbányák művelésében, Hunyadi János 1447. október 12-én címeres nemeslevelet¹⁸²⁷ adományoz mindkettőjüknek, tordai lakóházukat és curiájukat pedig az ezekhez tartozó malmokkal, szőlőkkel, szántóföldekkel stb. együtt a királynak járó minden rendes és rendkívüli adózás (census, datia, taxa, collecta) és ajándékok (munera) fizetése és szolgáltatása alól felmenti. E mentességet 1453-ban V. László király és 1459-ben Mátyás király is megerősítette. V. László király a szóban lévő két házat azzal a kiváltsággal is felruházta, hogy azokban a lopást, tolvajlást és más bűnügyeket kivéve, semmiféle kihágásért és bűnért se lehessen senkit letartóztatni.¹⁸²⁸ Pénzügyekben való jártasságának köszönhette Pogány Miklós azt, hogy 1458-ban Italicus Kristóffal (Christoforus Italicus de Florencia) együtt számottevő kamarási teendőket láthatott el és részt vehetett a szászok adójának a begyűjtésében.¹⁸²⁹ Különböző tisztségei tehát lehetőséget teremtettek számára, hogy vagyonát gyarapítsa. Az 1444-ben szerzett halastón kívül, amelyet a XVI. században többször említenek Pogánytó név alatt, Tordán, a Rákos patakon, a Szűz Mária-kolostor és Polgár László malma között malmot vásárolt.¹⁸³⁰ Kolozsváron is volt háza, amit 1481-ben, amikor fia eladta, 220 forintra értékeltek.¹⁸³¹ Pogány Miklós 1467-ben még élt¹⁸³², 1472-ben azonban már özvegyét, Orsolya asszonyt említik.¹⁸³³ Utódai jelentős vagyont örököltek, ami a városon belül növelte tekintélyüket. Ugyanakkor Pogány Miklós és Szindi Imre házainak megnemesítése elindította a tordai „nemesi rend” kialakulásának a folyamatát. Ezek után a város hiába próbált ellenállni, nem tudta megakadályozni a nemesek számának a növekedést. A következő században, a fejedelemség kialakulásának időszakában, amikor a város gazdasági jelentősége megnövekedett, egyre több polgár törekedett arra, hogy nemességet szerezzen és házát az adó alól mentesítse. Ez a törekvés találkozott a fejedelmi hatalom politikájával, amelynek érdeke volt, hogy a tordai sókamara élén hűséges és megbízható tisztségviselők álljanak, és ezért sokszor nemesi címmel és kiváltságokkal jutalmazta őket. Hunyadi János kiváltságlevelének köszönhetően Torda városa nem tudta elérni azt, amit a szomszéd Kolozsvár elért, éspedig, hogy városi telek és ház ne kerüljön vármegyei nemes kezére, vagy ha meg is szerzi, akkor a nemes köteles volt ugyanazokat a terheket viselni, mint akármelyik polgár.¹⁸³⁴

Pogány Miklós tordai javait fia, Tamás örökölte, aki 1467–1468 között a krakkói egyetem diákja volt és megszerezte a borostyánkoszorús (baccalaureus artium) címet.¹⁸³⁵ Pogány Tamás pályafutásáról és Torda város életében játszott szerepéről nem rendelkezünk adatokkal. Családi helyzetéről az oklevelek csak annyit árulnak el, hogy feleségül vette Cegei Vas Domokos leányát, Erzsébetet, aki jóval túlélte őt, és 1542-ben tett végrendeletet.¹⁸³⁶ Pogány Tamás után Tordán tekintélyes vagyon maradt, éspedig egy kétkerekű malom a Rákos patakán, egy egész és egy fél tó a város határában, valamint egy mészárszék a város piacán.¹⁸³⁷ Pogány Tamásnak Vas Erzsébettel kötött házasságából hat gyermeke született: Ilona Bágyoni Hadnagy Balázsné, Dorottya Csegezi Imréné, Katalin Várfalvi Balázsné, Erzsébet Fejér, másként Pogány Lukácsné, Anna Nagy Máténé és egy fiú, Pogány János. A tordai javak nagyobb részét jogilag Pogány János mint férfiági örökös kellett volna hogy örökölje, azonban Pogány János 1531-ben meghalt és csak egy kiskorú fiúgyermeket, Miklóst hagyott maga után. Fia halála után özvegy Pogány Tamásné a tordai javak egy részét elidegenítette, vagy leányai leszármazottjainak engedte át. Pogány János felesége Boér Margit volt, Piskolti Antal, Neagoe Basarab havasalföldi vajda titkárának (innen kapta a Boér nevet) a leánya, aki férje halála után még kétszer házasodott. Második férjétől, Gyöngyösi Nagy Benedektől István nevű fia született, aki a Boér István nevet vette fel. Boér Margit harmadjára Szenterzsébeti Pál deákhoz ment férjhez, aki, mint a kiskorú gyermek Pogány Miklós gyámja és mostohaapja, 1543-ban per útján visszaszerezte a Pogány Tamásné által elidegenített javakat.¹⁸³⁸

A XVI. században élt Pogány Miklósról és rokonságáról több adat maradt fenn, és ezek alapján meg tudjuk határozni, milyen szerepet játszott a család a város közösségén belül. A Pogány család vagyona és társadalmi rangja tekintélyt biztosított a családtagoknak és azoknak, akik rokonságba kerültek velük. Ezért nem ritkák azok az esetek, amikor különböző városi tisztségeket töltenek be, és ehhez, több mint valószínű, hozzájárult műveltségük is. Annak ellenére, hogy Pogány Tamás személyén kívül, aki, mint láttuk, külföldi egyetemeken is megfordult, nem rendelkezünk adatokkal, képzettségükre vonatkozóan feltételezzük, hogy egy olyan személy, aki városi bírói vagy jegyzői tisztséget viselt, írástudó kellett hogy legyen, és járatos a törvények ismeretében. A XVI. század első felében Pogány Miklós mostohaapját, Szenterzsébeti Pál deákot a város jegyzőjeként említik,¹⁸³⁹ Anna nevű nagynénjének férje, Nagy Máté 1538-ban és 1546-ban a város bírójaként bocsát ki okleveleket,¹⁸⁴⁰ 1543-ban pedig mint a város tizenkét esküdt polgárának egyike szerepel.¹⁸⁴¹

Pogány Miklós fokozatosan visszaszerzi a nagyanyja, Pogány Tamásné által elidegenített birtokokat, 1559-ben pedig Nagy Máté gyermekeinek (István, Fábián, Ilona és Anna) követeléseit hárítja el, akik azt kérték, hogy mivel anyjukat, Annát Pogány Tamásné nem házasította ki és nem adta ki részét az őstől szállott vagyonból, ő azt adja ki. A per folyamán Pogány Miklós bebizonyította, hogy az ősi vagyon nem Pogány Tamástól származott, hanem a XV. században élt Pogány Miklóstól, és ezért a javak nagyobb része mint férfiági örököst, őt illeti meg, és ebből nem jár vele egyenlő rész a leányági leszármazottaknak.¹⁸⁴² Birtokrendezési ügyein kívül Pogány Miklós kivette részét a közügyek intézéséből is. Annak ellenére, hogy az oklevelekből nem derül ki, mivel foglalkozott, úgy látszik, hogy nagy tekintélynek örvendett, mivel több ízben választották meg a város bírójának: 1579-ben¹⁸⁴³, 1585-ben¹⁸⁴⁴ és 1589-ben, 1584-ben pedig esküdt polgárként említik.¹⁸⁴⁵ A város bírójaként hűségesen szolgálta a fejedelmet, aki 1579-ben jutalomként neki adományozta annak a tordai malomnak a harmadrészét, melyet valamikor Szent László malmának neveztek és amely malom a Rákos patakon épült, a tordai ispotály és az újtordai egyház malma között.¹⁸⁴⁶ A város vezetésében való részvétele, úgy látszik, azzal járt, hogy lemondott nemesi kiváltságai gyakorlásáról, mivel az oklevelekben a városi polgárokat megillető „circumspectus” címzéssel illették. Azonban, mivel idővel a nemesek száma Tordán megnövekedett, a város közössége kénytelen volt elismerni a személyre szóló nemességet azzal a feltétellel, hogy a város törvényeinek alávetik magukat, és a polgárok által viselt terheket ők is viselik.¹⁸⁴⁷ Valószínűleg ez bátoríthatta fel Pogány Miklóst is arra, hogy 1591-ben kérje nemesi levelének a megerősítését. Ennek eredményeként Báthory Zsigmond február 9-én kelt oklevelében Pogány Miklós és mindkét nemű utódjai, és ha ezek nem léteznek, akkor Erzsébet nevű leánya és utódjai nemesi címét elismeri és megerősíti őket tordai birtokaikban. Az oklevél felsorolja ezeket a javakat: elsősorban a Torda mezőváros piacán Csipkés György, a város tisztségben lévő bírója háza és Pesti János özvegye, Krisztina háza szomszédságában álló nemesi udvarházat, amelyet még Hunyadi János kormányzó nemesített és adómentesített, László és Mátyás király pedig megerősített. Emellett az adománylevél tulajdonjogot biztosít Pogány Miklós számára azon malom harmadrésze felett, amely a Rákos patakon épült a Varga utcában és azon harmadrész halastó felett, amelyet Pogántavának hívnak, és amely a Péterlaka nevű völgyben, a város Középcsere nevű területe alatt volt.¹⁸⁴⁸ Pogány Miklós neve 1592-ben fordul elő még egyszer egy oklevélben, amelyben a Vas családdal történő kiegyezését rögzítették a Pogány Tamásné Vas Erzsébet révén örökölt birtokrészeket illetően.¹⁸⁴⁹ Halála 1595-ben következhetett be. Egy ugyanazon év december 25-i keltezésű fejedelmi oklevél ugyanis tordai javait rokonainak adományozta, mivel fiú örökös nélkül halt meg.¹⁸⁵⁰ Valószínűleg többször nősülhetett, 1559-ben azt állították róla, hogy már kétszer nősült¹⁸⁵¹, feleségei nevét nem ismerjük. 1600-ban, amikor Boér Jánost akarták beiktatni a tőle származó javakba, akkor ez ellen fehérvári Vajda Boldizsár özvegye, Sára asszony tiltakozott, aki azt állította, hogy az ő édesanyja, Anna asszony Pogány Miklós felesége volt, és ennek halála után ő örökölte javait, anyja halála után pedig ő, Sára örökli azokat.¹⁸⁵²

Pogány Miklós fiú örökös nélküli halála lehetőséget teremtett a rokonok számára, hogy megkaparintsák tordai javait. Anyai testvére, Boér István, akit 1569 és 1590-ben az udvari gyalogok kapitányaként és a fejedelmi udvar familiárisaként említenek¹⁸⁵³, Thúri Jánossal együtt, akit szintén udvari familiárisnak titulálnak, valószínűleg kihasználva udvari kapcsolataikat, 1595-ben Báthory Zsigmond fejedelemtől megkapják Pogány Miklós tordai nemesi udvarházát a város piacán Kónya Ferenc és Pesti Péter háza szomszédságában. Ezen kívül a fejedelem nekik adományozta a Rákos patakán épült kétkerekű malmot a Varga utcában, Nagy Mihály házával szemben, és a Pogántava nevezetű halastavat a város Virágostó nevű tava alatt, a Péterlaka völgyben.¹⁸⁵⁴ Ezzel az adománnyal a Pogány birtok nagyobbrészt a leányági örökösök tulajdonába került. Ugyanis Boér István, aki Pogány Jánosné Boér Margit második urától, Gyöngyösi Nagy Benedektől származott és anyja nevét viselte, nem sokáig élt és a fenti javak egy részét fia, Boér János örökölte. Ő mint Csáky István familiárisa, 1599. november 25-én kap adománylevelet Mihály vajdától a nemesi udvarházra (amely a város piacán állott, Pesti Péter és Thordai János kamaraispán háza között), a Rákos patakán lévő malom hetedrészére (amely a Varga utcában Nagy Mihály házával szemben épült), valamint a Pogántava nevű halastóra.¹⁸⁵⁵ Az 1600. március 16-án történt beiktatásnak mint rokonok ellentmondtak a következők: fehérvári Vajda Boldizsár felesége, Sára, tordai Thúri János saját, valamint a kiskorú Vermes János és özvegy Vermes Jánosné Nagy Ilona nevében. Másnap, március 17-én szintén ellentmondtak a beiktatásnak tordai Gyulay Gáspár, felesége, Pogány Borbála nevében és János, tordai Pogány János fia nevében, valamint mészkői Székely György saját és sinfalvi Nagy Boldizsár, idősebb Csegezi János, középső Csegezi János, ifjabb Csegezi János, Csegezi Gergely és György (mind csegeziek) nevében.¹⁸⁵⁶

Boér János nem sokáig élvezhette Mihály vajda adományát, mivel az uralkodásba visszatérő Báthory Zsigmond a fent említett javakat 1601. április 8-án Zlatári Mátyás kincstári számvevőnek adományozta. A beiktatásnak ellentmondanak Boér István fia, János és Thúri János.¹⁸⁵⁷ A XVII. század eleji zavaros időkben nem lehet tudni, hogy ténylegesen ki birtokolta a Pogány Miklós után maradt javakat. Boér János 1603-ban Székely Mózes oldalán harcolt és életét a fejedelemmel együtt a barcamezei csatában veszítette el. 1604. január 16-án Boér János javait, mint magtalanul elhunyt rebellis javait, Basta György Thúri Jánosnak adományozta. Ezek a következőek voltak: a város piacán egy puszta kőház (domus et curiae nobilitaris lapidea desolatae) Thordai János deák és Pesti Péter puszta házai között, egy kétkerekű malom harmadrésze a Rákos patakán, a Varga utcában és a Pogántava nevű halastó a Péterlaka völgyben. A puszta házba való beiktatást Torda város nevében ellenezte Nagylaki Péter deák bíró, Székely Gergely, Salánki János, Nikola János esküdt polgárok és Mihály deák jegyző. Szintén ellentmondottak a beiktatásnak Vermes János, a város esküdt polgára, özvegy Gyulay Gáspárné Pogány Borbála és a kiskorú Zlatári István, a néhai gyulafehérvári Zlatári Mátyás fia.¹⁸⁵⁸ A város nemcsak hogy tiltakozott a beiktatás ellen, hanem lefoglalta a Thúri Jánosnak adományozott házat és malmot, hivatkozva egy 1602. május 1-én kelt, Báthory Zigmond által kibocsátott kiváltságlevélre. Ebben a fejedelem az elpusztult város régi kiváltságait és szabadalmait megerősítette, és hogy a polgári rend meg ne fogyatkozzék, megtiltotta a nemesítést és megengedte a városnak, hogy az ottani nemesek kihalása esetén a városban és határán lévő javaik ne a fiskusra, hanem a város polgáraira és azok utódjaira szálljanak.¹⁸⁵⁹ Mivel Boér János magtalanul hunyt el, 1604. március 15-én a város lefoglalta a házat és malmot, Thúri János molnárát elfogta, de a következő napokban, amikor saját molnárát szerette volna a malomba elhelyezni, az épületet zárva találták. A malom előtt a város bírója tanácsával együtt összetűzésbe került Thúri Jánossal, aki tiltotta őket a malom kinyitásától. Azonban „az biro uram tanachyval egyetemben kapá Thury János uramat az ajtóban, taszítá egy vízárokba torbázván”, majd a malmot a város számára lefoglalták.¹⁸⁶⁰ Thúri nem nyugodott bele a város döntésébe és Bastához fordult, aki az 1604. április 17-én kelt levelében megparancsolta a városnak, hogy a lefoglalt javakat adják Thúri kezéhez, mivel az „afféle privilegium Sigismundi alias principis Transilvaniae tempore illegitimo datum”¹⁸⁶¹ és nem érvényes. A fenti eset tükrözi a város polgárai és nemesei közötti mély ellentétet, amely annak ellenére fennállt, hogy közöttük több egyezmény jött létre, de amelyet egyik fél sem tartott be. Ebben az esetben is a város kénytelen volt engedni a hatalomnak, és Thúri megmaradt a ház és a malom birtokában.

Amint a fentiekből kiderül, Thúri János volt Pogány Miklós rokonai közül az, aki az ő tordai javai egy részét megszerezte és általa jutnak majd ezek a javak a Bethlen Miklós birtokába. Thúri János annak a Thúri Mihálynak a fia volt, aki Nagy Máté első feleségétől, Pogány Annától származó Anna nevű leányát vette feleségül (lásd a 2. sz. leszármazási táblázatot) és ezáltal bizonyos részeket már örökölhetett Pogány Tamás javaiból. Thúri János pályafutásának kezdeteiről keveset tudunk. Valószínűleg fejedelmi szolgálatban állhatott és ennek köszönhette armálisát, amelyet Báthory Kristóftól kapott 1578-ban.¹⁸⁶² A nemesség elnyeréséhez hozzájárulhatott az a tény is, hogy sógora, Tordai Tamás deák a nagyobb kancellária írnokaként és a fejedelmi ítélőszék jegyzőjeként az udvarban szolgált.¹⁸⁶³ Tamás deák és felesége, Anna halála után (1588) Thúri János mint a kiskorú gyermekek: Dénes és Anna¹⁸⁶⁴ gyámja és vagyonkezelője több adásvételi ügyletben szerepel a következő években.¹⁸⁶⁵ Valószínűnek tartjuk, hogy kereskedelemmel is foglalkozott, ugyanis húga őt teszi meg végrendelete végrehajtójának és ebben említi, hogy azon kilencvennégy forint, „mellien buzát vetettem véle, nyereségre kit veremben töltettünk, melly most is ott vagyon”, a fele nyereség és a megtérülő pénz bátyjához kerüljön vissza. Ugyanott Thúri Anna megemlíti, hogy neki is van azon veremben negyven köböl búzája, amelyet szintén kereskedésre szánt.¹⁸⁶⁶ Ezek a javak Thúri János kezelésébe kerültek, és ez azt bizonyítja, hogy ilyen jellegű foglalatosság nem volt idegen tőle. Gazdasági ügyekben való jártasságának köszönhette tisztviselői pályafutását is. Nem tudjuk, mikor lépett kincstári szolgálatba, csak feltételezzük, hogy korábban, mint ahogy a forrásokban megjelenik. 1598–1599-ben zsombori harmincados,¹⁸⁶⁷ de valószínűleg az előző években is betöltötte ezt a tisztet, vagy más kincstári tisztséget, ugyanis érdemeiért 1597. július 11-én Gyulafehérváron kelt oklevelében Báthory Zsigmond Torda piacán lévő házát felmenti az adó fizetése alól. Az adómentességet ugyanaz évben ki is hirdették.¹⁸⁶⁸ A XVII. század eleji zavaros években nincs tudomásunk arról, hogy valamilyen tisztséget töltött volna be, annak ellenére, hogy különböző birtokügyi oklevelekben elég gyakran szerepel. 1607. április 27-én azonban már mint dési sókamaraispán és bizonyos erdélyi harmincadok főfelügyelője jelenik meg.¹⁸⁶⁹ Ezt a tisztséget az 1609-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.¹⁸⁷⁰ Az oklevelek nem igazolják Bethlen Miklós azon állítását, hogy Thúri János „Báthori Zsigmond üdejében minden erdélyi sóaknáknak és aranybányáknak főinspectora volt”. Amint fennebb is említettük, Báthory Zsigmond idejében alig emelkedett a zsombori harmincadosi hivatal élére és csak Rákóczi Zsigmond idejében töltött be kamaraispáni tisztséget, azt is csak a dési sókamaránál. Egyébként is ebben a korszakban nem ismeretes az összes sóbányák felett rendelkező inspectori tisztség (ez csak 1664-ben létesült¹⁸⁷¹) és valószínűleg ezt a helyzetet vetítette vissza az előző század végére Bethlen.

Thúri János Szalay Katalint, Szalay Balázs leányát vette feleségül, akitől három gyermeke származott: Mihály, Ferenc és Borbála, a későbbi Váradi Miklósné. Szalay Balázs deák, aki tordai esküdt polgárként is szerepel¹⁸⁷², Gyulai Pál alkancellár¹⁸⁷³ húgát vette feleségül, akitől két leánya született: Sára, Zlatári Mátyásné és Katalin, Thúri Jánosné. Gyulai Pál 1592-ben készült végrendeletében bizonyos birtokokat testvérére, Gyulai Jánosra és Szalay Balázs leányaira testált.¹⁸⁷⁴ Gyulai János és gyermekei halála után a birtokok Szalay Katalin és Sára révén Thúri János és Zlatári Mátyás¹⁸⁷⁵ kezébe kerülnek. 1603-ban Basta nekik adományozza (az itteni nemesi udvarházzal együtt), az alsójárai, valamint Felsőjára, Nagyoklos, Kisoklos, Kisbánya és Ivánfalva Torda vármegyei részbirtokokat, amelyek Gyulai János magtalan halálával a fiskusra háramlottak.¹⁸⁷⁶ Ezek a birtokok a Thúri és Zlatári család kezén maradtak és így került egy részük később Bethlen Miklós tulajdonába, aki önéletírásában megjegyzi, hogy „járai, oklosi kevés jószág Gyulai Pálról jött”.¹⁸⁷⁷

Thúri János gyermekei közül Ferencről keveset tudunk, 1631-ben egy supplicatióban, amelyet Mihály nevű bátyjával együtt a fejedelemhez intézett, udvari familiarisnak (aulae familiaris) titulálják magukat.¹⁸⁷⁸ Thúri Mihály pályafutását azonban már jobban ismerjük. Udvari szolgálat után a kincstári igazgatásban, éspedig a sóügyek intézőjeként lesz a Rákócziak megbízható embere. 1633–1634 között széki¹⁸⁷⁹, 1635-ben és 1642–1647 között kolozsi¹⁸⁸⁰, 1636–1638 között pedig tordai kamaraispán.¹⁸⁸¹ 1647 végén mint az ifjú Rákóczi György komornyikja bukkan elő¹⁸⁸², akkor, amikor az ifjú fejedelem Besztercén tartózkodik udvarával. Mint komornyik deák Thúri Mihály 1649-ben is a fejedelem szolgálatában állt¹⁸⁸³, valószínűleg haláláig, amely az 1650-es évek elején következett be, mivel 1654-ben mint elhunytat emlegetik.¹⁸⁸⁴ Pályafutását vallási hovatartozása is befolyásolhatta. 1627-ben Bethlen Gábor fejedelem felszólítja többek között tordai nemes Thúri Mihályt, hogy „az Egyhazffalwy Orthodoxa Ecclesia” temploma, „cymenteriuma”, parochiális háza és egyéb egyházi szükségletek számára a nemesi, városi és sóvágói renden lévőket „nolens volens kénszerítsétek” az egyházhoz tartozó dolgok megfizetésére.¹⁸⁸⁵ Ezek szerint Thúri Mihály egyházfiként járult hozzá a református egyházközség megerősödéséhez, és valószínűleg komoly szerepe volt abban, hogy 1634-ben a reformátusok száma Tordán elérte az unitáriusokét.¹⁸⁸⁶ Vallási hovatartozása összefügg családi kapcsolataival. Sógora, Váradi Miklós, aki Borbála nevű húgát vette feleségül, a kolozsvári református egyházközség patrónusaként komoly eredményeket ért el a kálvini eszmék megszilárdításában a kincses városban¹⁸⁸⁷ és valószínűleg túlbuzgósága Thúri Mihályra is hatott. Gazdasági ismeretei, műveltsége és nem utolsósorban református vallása fontos szerepet játszhatott abban, hogy Rákóczi György fejedelem másfél évtizeden keresztül reá bízta valamelyik sókamara igazgatását akkor, amikor komoly erőfeszítéseket tett a kincstári jövedelmek növelésére. A sókamarák ellátására Beszterce városával folytatott levelezéséből kitűnik jó szervezőkészsége, szakismerete és felelősségteljes hozzáállása az ügyek megoldásában. Tisztességes vagyonra is szert tett, ami főleg pénzből, értékes arany- és ezüsttárgyakból állt.¹⁸⁸⁸ Szüleitől örökölte a tordai házakat, malmot, a Pogánytó nevű halastavat, valamint a Torda vármegyei részbirtokokat (Nagyoklos, Alsó- és Felsőjára stb.). 1641- és 1642-ben, amikor fejedelmi parancsra ellenőrizték a tordai nemesek okleveleit és kiváltságait, Thúri Mihály több oklevelet mutatott be. Ezek között szerepelt Hunyadi János 1447. február 22-én Óbudán kelt oklevele, valamint az 1453-ban Szindi Imrének adományozott kiváltságlevél, amelyet 1459-ben Mátyás király is megerősített, és amely adómentességet biztosított bizonyos tordai házakra. A bizottság azt kifogásolta, hogy az oklevelek a házak esetében nem tartalmazzák az utcát és a szomszédok nevét, és hogy ezek az oklevelek érvényüket veszítették, mivel a kétszáz éves elévülési időt már majdnem túlélték a törvények szerint. Ezért Thúri Mihály személyre szóló nemességét elismerték ugyan, de mivel adómentességét nem tudta igazolni, a tized megfizetésére kötelezték.¹⁸⁸⁹ Ezekből az adatokból kiderül, hogy Thúri Mihály azokat a kiváltságleveleket mutatta fel, amelyeket a XV. század közepén Pogány Miklós és Szindi Imre kamaraispánok kaptak Hunyadi Jánostól és Mátyás királytól. Thúri Mihály magtalanul halt meg, és mivel Ferenc nevű testvére valószínűleg korábban elhunyt, egyedüli utódai Thúri Borbála Váradi Miklósné leszármazottai maradtak. Így jutottak a Pogány Miklós és Szindi Imre számára kiállított kiváltságlevelek Bethlen Miklós birtokába mint a Thúriak egyenes ágú örökösére.

Váradi Miklósné Thúri Borbáláról keveset árulnak el a források. 1626-ban testvéreivel együtt tiltakozik az ellen, hogy a fejedelem lefoglalja Alsó- és Felsőjára, Kisbánya, Nagyoklos részbirtokokat, amelyek Gyulai János magtalan halálával jutottak a Thúriak kezébe.¹⁸⁹⁰ Apjától örökölt tordai javait gyarapítani szerette volna, mivel 1640. január 3-án férjével, kolozsvári Váradi Miklóssal együtt egy „pusztatavat, melyet Keözep Tonak” hívnak, hetven forintért vásárolt meg Torda városától.¹⁸⁹¹ A tordai javakra vonatkozóan valószínűleg voltak olyanok, akik megkérdőjelezték Thúri János azon jogát, hogy Pogány Miklós javait birtokolja. Ezért 1641-ben Thúri Borbálának Tordán felvett tanúvallomásokkal kellett igazolnia, hogy „Pogan Miklós Turi Jánosnak vérszerént való atyafia volt”.¹⁸⁹² A Váradi Miklós és Thúri Borbála házasságából született Borbálát Bethlen János, a későbbi kancellár és történetíró vette feleségül, akiktől Bethlen Miklós származik.

Bethlen Miklós 1667-ben kapta meg apjától „a tordai kevés ősanyai jószágocskát”, melyen öccsével, Bethlen Pállal és húgával, Bethlen Zsófiával osztozkodott. Ugyanez évben kezdett a „világi élethez avagy gazdasághoz”. „Legelőször a tordai alsó házat vettem fedél alá ab anno 1658-tól fogva való pusztulásából, ott való ős puszta szőlőket felfogni, és előszőr keveset szántatni; minthogy Peterden két és Okloson kilenc hitvány jobbágy volt csak hozzá.”¹⁸⁹³ A Bethlen Miklós által „kevés ősanyai jószágocskának” tartott tordai birtokokról mást árulnak el az oklevelek. 1667. február 5-én Bethlen János kancellár, Bethlen Miklós apja fejedelmi vallatóparanccsal tanúvallomásokat vétetett fel a tordai javakra vonatkozóan. Ebből kiderül, hogy Thúri Mihály javairól van szó, akinek, a vallomások szerint, volt egy malma a Varga utcában, egy pusztaháza Torda piacán, ahol sokadalomkor bort árult, a város határában két halastava, egyik a Virágostó alatt, egy darab a polyáni berekben, valamint szántóföldje és erdeje a komjátszegi határban. Ugyanebből a tanúvallatásból derül ki, hogy Bethlen Jánosnak érdekeltsége volt a Barátok és Középtó nevű két tóhelyben, amelyek az újtordai határban, az Ajton felé való völgyben voltak és amelyeket Váradi Miklós az előző években vásárolt 120 forintért az ótordaiaktól.¹⁸⁹⁴ Amint már említettük, ugyanez évben kapta meg apjától Bethlen Miklós az „ősanyai jószágocskát” és annak ellenére, hogy ezt meg kellett osztani testvéreivel, úgy tűnik, hogy az alkudozások után neki jutottak egészében a fenn felsorolt javak. A következő évekből származó oklevelek arról szólnak, hogy a „gazdasághoz” kezdő Bethlen mindenáron arra törekszik, hogy kizárja a tulajdonlásból azokat a tordai atyafiakat, akiknek részük volt a fent említett javakban és saját kezelésébe vegye ezeknek a birtokoknak az igazgatását.

Az 1667 februárjában felvett tanúvallomásokból az is kiviláglik, hogy Thúri Mihály a Varga utcai malom vámjának negyedrészét Vermes Jánosnak, majd ennek halála után gyermekeinek adta rendszeresen, addig, ameddig a tatárok el nem égették a malmot. A Thúriakkal atyafiságban lévő Vermes család tagjai kiemelkedő szerepet játszottak Torda XVI–XVII. századi történetében. Az első, akit az oklevelek említenek, az a Vermes János, aki Nagy Máté Ilona nevű leányát vette feleségül és 1567-ben bírói tisztséget viselt.¹⁸⁹⁵ (Lásd a 2 sz. leszármazási táblázatot.) Valószínűleg a tordai szűcsök egyik kiemelkedő képviselője volt, ugyanis fiai közül János 1629-ben a szűcscéh egyik céhmestereként szerepel. 1606 és 1637 között az ifjabb Vermes János több ízben viselte a bírói tisztséget¹⁸⁹⁶ és Székely Erzsébettel kötött házasságából három gyermeke származott: János¹⁸⁹⁷, Ilona Bihari Pálné¹⁸⁹⁸ és Borbála Beke Györgyné.¹⁸⁹⁹ 1668 februárjában Bethlen Miklós Torda város tanácsa előtt egyezségre akar lépni a Vermes famíliával a Varga utcai malom ügyében. Mivel özvegy Bihari Pálné Vermes Ilona, özvegy Beke Györgyné Vermes Borbála, valamint Vermes János árvái: Vermes Erzsébet és Borbála a „részek szerint való építésére a megnevezett malomnak elégtelennek ismerik magokat”, ezért 250 magyar forintért „minden közöket örökösen kiveszik” és Bethlen Miklósnak engedik át a malmot. Az egyezség a Vermes családdal elhúzódott, mivel Vermes János árvái azt állították, hogy Bihari Pálnénak és Beke Györgynének semmi közük sincs a malom negyedrészéhez, ez csak őket illeti meg, és ezért törvényre vitték a dolgot. Bethlen Miklós csak 1669 március – áprilisában fizette ki a Vermes família tagjainak az ígért összeget és jutott a malom teljes birtokába.¹⁹⁰⁰

A fenn ismertetett eset is Bethlen Miklósnak arra a törekvésére utal, hogy a birtokába került jövedelemforrások teljes jogú tulajdonosa legyen, ezáltal pedig egy korszerű, hatékony „gazdaságpolitikát” valósítson meg, amelynek célja a jövedelem növelése. Külföldi peregrinációja alkalmával szerzett tapasztalatait szerette volna ötvözni azokkal a gazdasági ismeretekkel, amelyeket itthon tanult, abban a környezetben, amelyben felnőtt. Ez a környezet nem csak az erdélyi főnemesi közeg, amelyhez apja révén tartozott, hanem a városi polgárság társadalma is. Eddig kihangsúlyozták kolozsvári anyai nagyapja, Váradi Miklós hatását mind neveltetésére, mind gazdasági koncepciójára. Úgy gondoljuk, hogy tordai atyafisága és az a polgári közeg, amely ebben a városban létezett, szintén mély hatást gyakorolt a fiatal Bethlen Miklósra, aki ebben a városban kezdte el vagyona megalapozását, mivel neki mint nagyobb fiúnak, „mindenütt a puszták jutottak”. És mivel hajlandó volt a „tisztességes kereskedésre”, bort, búzát vásárolt fel és adott el haszonnal. „Sóval is kereskedtem és ebben sem vesztettem...”, vallja be önéletírásában.¹⁹⁰¹ Ezt pedig csak Tordán valósíthatta meg hatékonyan, abban a közegben, amelyben éltek még azok az atyafiak, akiknek ősei az előző évtizedekben és századokban gyakorolták a sóügyek intézését és tapasztalattal rendelkeztek. Ezeknek az ősöknek a példája sarkallhatta Bethlen Miklóst arra, hogy egy ideig polgári közegben telepedjen le, és a korabeli nemességre nem jellemző módon olyan foglalkozásokat űzzön, amelyek egy más gazdaság és társadalom elemeit képezik.

1. táblázat

Pogány István 1407 | Pogány Miklós 1444, 1467 Orsolya | Pogány Tamás 1472, 1497 Cegei Vas Erzsébet |
| Ilona 1543 Bágyoni Hadnagy Balázs | |	| Dorottya Csegezi Imre | | |	| Katalin 1543 Várfalvi Balázs | | |	| János †1531 Boér Margit | | |	| Erzsébet 1543 Fejér alias Pogány Lukács | | |			| Anna 1543 Tordai Nagy Máté | |
Leány Sinfalvi Nagy Gáspár | | | |	Csegezi Klára Székely Tamás | | | | |	Leány Csegezi János | | | | |	Miklós 1530, 1595 1.? 2.? 3. Anna | |	| Pogány Imre | | | | |	| Pogány János | | | | |	L. a 2. táblázatot
Sinfalvi Nagy Boldizsár 1600	Mészkői Székely György 1600	Csegezi János | | |	Erzsébet 1591	Borbála Szabó István	| Borbála Gyulai Gáspár 1600	| János 1600
	| János 1600	| Gergely 1600	| György 1600

2. táblázat

Pogány Tamás Cegei Vas Erzsébet |
Pogány Anna Tordai Nagy Máté |
| Nagy Ilona Vermes János |	| István 1559	| Fábián 1559	| Nagy Anna Tordai Thúri Mihály |
| Vermes István 1588	| Vermes János † 1637 Székely Erzsébet | |		| Thúri János †1609 Szalay Katalin | |	| Katalin	| Szászvárosi András deák	| Anna †1588 Tordai Tamás deák | |		| Borbála Enyedi János deák
| Vermes János 1668 | | | | |	| Ilona 1668 1. Székely Mihály 2. Bihari Pál	| Borbála 1668 Beke György	| Thúri Mihály †1651	| Thúri Ferenc 1631	| Thúri Borbála Váradi Miklós | | | |	| Tordai Anna 1.Herteli János 1604 2.Vicei Máté 1610		| Tordai Dénes 1588
| Erzsébet	| Borbála			| Váradi Borbála Bethlen János
				| Bethlen Miklós