Hőség
Az asszony kezében sután állt a sörnyitó, lecsúszott a kupakról.
– Mi az, kettőre van zárva? – mordult fel a férfi.
– Figyelj má, én se pofázok bele, hogy egy slukkra puszilod be vagy kortyonként – sziszegte az asszony, és lecsapta a kinyitott üveget a dohányzóasztalra. – Ötven forint.
A férfi mozdulatlanul nézte, hogy a palackból futni kezd a hab a csipketerítőre. Egy szál trikóban és pamutalsóban, hátradőlve ült a fotelban, begipszelt kezét a karfákon, fásliba tekert bal lábát egy halom újságon nyugtatta. A tehetetlenség érzése jobban perzselte a bőrét, mint az irgalmatlan viszketés a gipszkötések alatt. Csak az ujjait tudta mozgatni, és a balját megemelni majdnem vállmagasságig.
– Jó – mondta. – Húzzá kifelé!
Az asszony összeszűkült szemmel nézte a férjét, bólogatott, majd lassan kiment, és becsapta maga mögött az ajtót. Kis idő múlva hallani lehetett, hogy a konyhában fojtott hangú perlekedésbe kezd valakivel. Biztosan a kutya – gondolta a férfi. Az hát. Lezabálja rólunk a ruhát is. Aztán, ha majd arra kerül a sor, megnyalogatja a betörők kezét. – Rég el kellett volna hívni hozzá a vadítót. Lehet, hogy már késő.
A szoba tömve volt kólás- és sörös rekeszekkel, zsákokkal és konzerves kartondobozokkal, a beépített bútort két hatalmas hűtőszekrény torlaszolta el; éppen csak a fotel és a tévé közé eső hely volt üres.
A férfi egy szívószálat kotort elő combjai mellől, ujjaival fölfelé állította, és előrehajolva a szájába vette. A sörösüveg kissé távolinak tűnt, de azért előredőlve megpróbált beletalálni a fogai közt tartott szívószállal.
Nyílt az ajtó. Kövér, kopaszra nyírt, golyófejű, izzadó ember állt a küszöbön, színes nyári pizsamában. Fehér, rendkívül szőrös, pipaszár lábai arról vallottak, hogy nemigen tölti az idejét szabad levegőn.
– Ez az! Bravó! Íme, korunk hőse! Ilyen emberek kellenek nekünk! – rikoltotta. – Ilyen menedzser típusú mukik, akik mindent megoldanak, és nem csüggednek soha!
A begipszelt férfi visszahanyatlott a fotelba, és kiköpte a szívószálat.
– Szevasz, nagyvállalkozó – halkította le magát a másik, és csodálkozást tettetve nézett körül a szobában. – Én a helyedben kirúgnám a lakberendeződet.
– Vicces – mondta merev arccal a begipszelt férfi.
– Valami csúnyát mesélhettél rólam az asszonynak, mert nem akart beengedni. Az az érzésem, hogy nem szeret engem.
– Néztél már tükörbe? A szüleid is csúzlival etettek a járókában, mert nem mertek a közeledbe menni.
A golyófejű körbeoldalazott a rekeszek mellett, meg-megemelt egy palackot, aztán visszaejtette. Fölvette a dohányzóasztalról a nyitott sört, és kortyolt egyet.
– Ezt a szart iszod? – kérdezte aztán.
– Ezt – felelte a másik. – Nagy készletem van belőle.
– Ki hozta el a holmit? – érdeklődött a golyófejű. – Gondolom nem te.
– A fiam meg a barátai.
– Megmondtam előre, hogy ne bízz meg abban a surmóban.
– Igen – nyögte a begipszelt ember, és combjai közül fölemelte a tévé távirányítóját. – Megmondtad. De a sógorom.
A golyófejű először ijedten hátralépett, majd miután látta, hogy miről van szó, megkönnyebbülten könyökölt a tévékészülék tetejére.
A begipszelt ember most mosolyodott el először, és egy sportadóra kapcsolt. Női teniszmeccset közvetítettek: a nézőtér néma csendben figyelte a labdamenetet, csak az ütők csattanását és az egyik versenyzőnő hangos zihálását lehetett hallani.
A golyófejű hirtelen mozdulattal kirántotta a dugaszt a falból. – Inkább beszélgessünk – mondta komoran.
– Mi a szarról beszélgessek én veled? A kánikuláról?
– Például arról, hogy mikorra tudod pénzzé tenni ezt a trágyadombot.
– Lassan. Áron alul nem adom el. Kétszázezret megér.
– Az nudli.
– Nektek.
– És a pénztárgép? Hol a pénztárgép? – gerjedt be a golyófejű. – Az egyedül többet ér, mint ez az egész gané.
– Azt még ki se fizettük. Visszavitte a cég.
A golyófejű nem hitt a fülének. Fájdalmas grimaszt vágott, majd helyreigazította mogyoróit a rövid, csíkos pizsamanadrágban, aztán a fotel karfájára támaszkodva egészen közel hajolt a begipszelt emberhez.
– Figyelj má’ – suttogta –, azért küldtek engem, mert tudják, hogy haverok vagyunk. Mert haverok vagyunk, nem így van?! Úgyhogy nem kell a púder. Ha idejönnek a Csabáék, azok egyből kiverik a farkad... Bazmeg, te vagy ilyen büdös?! – fintorodott el a mondanivalója végén, és nekihátrált a sörös rekeszeknek.
– Nem is a szaga a kellemetlen igazából, hanem a viszketés – világosította fel a begipszelt ember, és mozgatható kezével egy kötőtűt kotort elő a combja mellől. Gyakorlottan dugta be a másik kezét takaró gipsz alá, és körberángatta.
– Az a baj, hogy ilyen rohadt meleg van; utána még jobban viszket. A szőrök beleragadnak a gipszbe.
– Aha – mondta a golyófejű. – Elég szar lehet. Egyfolytában azon filózom, hogy törlöd ki a segged?!
– Családi segédlettel.
– Nebazd! Az már válóok – vigyorgott a golyófejű. – Egyáltalán, hogy tudtad így taccsra tenni magad?
– Belebringáztam az útszéli betonteknőbe... – kezdte a begipszelt ember, de aztán hirtelen elhallgatott. – Csak azt nem tudom, mi a faszt játszod itt az eszedet, amikor te is nagyon jól láthattad a kocsiból, hogy mi történt – tette hozzá kisvártatva.
– Miféle kocsiból? – lendült előre fenyegetően a golyófejű, és újra a fotel karjára támaszkodott.
– Hát amelyik leszorított az úttestről, te büdös bunkó! – szegte fel a fejét a begipszelt ember.
A golyófejű előrehajolt, mintha csak közelről szeretne a másik szemébe nézni vagy a fülébe súgni valamit, de fölakadt a bordái közé akadálytalanul behatoló kötőtűn. Teste nagyot rándult, aztán teljes súlyával a begipszelt emberre zuhant. Az dühödten próbálta magáról letolni, de keze a golyófejű kövér teste alá szorult, orra alatt pedig ott virított a másik vaddisznósörtés koponyája, s érezte, hogy trikóján végigfolyik a golyófejű nyála.
– Anna! – kiáltotta rekedten.
Az ajtó azonnal kinyílt, s kezében egy hullámos élű kenyérvágó késsel belépett az asszony.
– Mi van, föl akarod szeletelni?! – szólt rá a férfi. – Gyere már, szedd le rólam, te hülye!
A nő eldobta a kést, és nagy nehezen lecibálta férjéről a golyófejű élettelen testét a padlóra. Verejtékező homlokkal egyenesedett fel. – Ilyenkor mi van? – kérdezte elfúló hangon.
– Kibontjuk a Martinit – mondta a férfi.
Dostları ilə paylaş: |