Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

VÁLASZ

Írod, megmérkőzni velem versekben, öreg vagy.
   Már pedig ékes szó mestere mindig az ősz.
Jó veterán hadban több nyers, éretlen ujoncnál,
   Szántáshoz sem üsző, jóerejű bika kell,
Lásd, ami cél nekem, azt te elérted már, a remény, mely
   Engem csal, teneked régi beteljesülés.
Cynthius nem tiltott el még a pegasusi habtól,
   Hangod nem tört meg, dalra fogékony a lant.
Így amit érvnek szán a szerénység s mentegetőzés,
   Nem ment fel sehogyan, hát a szavadra vigyázz.
Martialis könyvét kértem tőled minapában,
   És te gyanút fogtál: vére milyen fiatal!
Hidd el, kérlek, a trágár szó nem is érdekel engem,
   Kétértelmü soron hirtelen átszaladok.
Itt van a könyv, megjött, elhagyta Itália földjét,
   Ám ha a gazda üzen, szófogadón hazamegy.

181. EIUSDEM AD EUNDEM

Desine, quaeso, meas, Aenea, poscere Musas
   Auribus et dignas esse putare tuis.
Non radios Phoebus Lunari sumit ab umbra,
   Nec petit a rivis maxima Tethys aquas.
Adde, quod Italiae veni novus hospes ab oris,
   Nec, si quod lusi, me comitatur opus.
Ipse tuos potius nobis transmitte libellos,
   Nec dibutes, censor non ero, lector ero.

UGYANAZ UGYANAHHOZ

Verseimet kéred, hogy elolvasd. Ezt sose kívánd,
   Meg nem elégítik vers-szerető füledet.
Phoebus nem kér fényt soha Luna gyér sugarától,
   S kérte-e nagy Thetis gyenge erecske vizét?
S hidd el, olasz földről érkeztem látogatóba
   És onnan haza nem hoztam a verseimet.
Jobb, ha te örvendeztetsz meg majd versköteteddel,
   Olvasom, élvezem és nem kritizálgatom én.

182. AD PETRUM

Quid tibi, Petre, meo tulerim, scitaris, ab Istro;
   Quod pridem e Cypro, tu mihi, Petre, tua.

PÉTERHEZ

Azt kérded, Péter, mit hoztam a nagy Duna mellől?
   Azt, mit Cyprusból visszajövet te nekem.

183. DE SE IPSO

Sextus hic et decimus vitae mihi degitur annus,
   Narravit nato si modo vera parens.
Septimus incipiet Septembres ante Calendas,
   Si modo producant tres mihi fila Deae.

MAGAMAGÁRÓL

Múlik az év, a tizenhatodik, amióta születtem,
   hogyha ugyan helyesen mondta fiának anyám.
Még szeptember előtt - sorsom fonalát ha a Párkák
   meghagyják -, itt lesz már a tizenhetedik.

184. IN CRUDELEM PRAETOREM

Quis Sulla hoc sanxit? dudum reus in cruce pendet,
   Praetor nunc demum trista tribunal adit!
Nunc demum miseri causam cognoscit inanem!
   Quid prodest, si iam pareat innocuus?
O Theta infandum! iura o praepostera dirae
   Legis et Arctoi moribus apta poli!

A KRUDÉLIS PRÉTOR ELLEN

Ilyet Sulla se tűrt: már függ a kereszten a vádlott,
   S végre megérkezik, és bölcsen itél a biró,
És kinyilatkoztatja: a vád csak puszta koholmány;
   Ártatlanságát láthatod, ámde mit ér?
Szörnyű Théta betű! Törvény visszás folyománya!
   Csak hozzád méltó, távoli Északi-sark!

185. DE AMBROSIO

Mentiris, Theodore miser: sunt Numina coelo,
   Nec vacat omnino regia celsa poli.
Nil sentis, Epicure: dii mortalia curant;
   Nec frustra in terras fulmina torta cadunt.
Numina, clamemus, sunt et mortalia curant,
   Pendentem postquam cernimus Ambrosium.

AMBRUSRÓL

Ó Tódor, te hazudsz, nyavalyás; van isten a mennyben:
   Mert hisz az égi lakok mégsem egész üresek.
S nincs igazad, Epikúr, gondozza a földi halandót:
   Mennyköve éppen ezért csap le közénk tüzesen.
Van Isten! - zengjük - gondozza a földi halandót:
   Abrust látjátok? Lóg, felakasztva, a fán.

186. IN MALCUM

Ieiunam tolerare sitim, sudare sub armis,
   Frigus et insani caumata ferre canis,
Cum belle possis haec omnia, non potes illud.
   Ne, facias, male sit, cum bene, Malce, tibi est.

MALCUSRA

Éhséget, szomjat, fegyverzetben veritéket,
   téli fagyot s őrült kánikulát remekül
állsz ki talán, mindezt együtt el mégse viselnéd.
   Malcus, a jó sorsod rosszra ne váljon, ügyelj.

187. IN DIONYSIUM

Perpetuis totus, Dionysi, sordibus horres,
   Hoc vera dignum religione putas.
Nimirum porco non esset sanctior ullus,
   Si faceret quenquam sordida vita probum.

DÉNESRE

Szinte ijesztően piszkos vagy, Dénes, örökké,
   S úgy véled: szentként tisztel a nép emiatt.
Hogyha a mocskosság az erényt gyarapítja, a disznót
   Szentség dolgában senki se múlja felül.

188. IN PHILIPPUM

Esse meum mihi te dicebas saepe Philippum.
   At tu, iam video, Pseudophilippus eras.

FÜLÖPHÖZ

Sokszor mondtad nékem, hogy te az én Fülöpöm vagy,
   Már tisztán látom, hogy te vagy ál-Fülöpöm.

189. AD GEORGIUM

Nil mihi das, quando tristi das fronte, Georgi,
   Larga suam faciem debet habere manus.

GYÖRGYHÖZ

Mit se kapok, ha borús képpel nyújtod nekem át, György,
   nyílt kézhez járul mindig a nyílt, derüs arc.

190. AD PAULUM

Occurris quoties, toties me, Paule, salutas,
   Ut resaluteris scilicet, ista facis.
Quindecies una, si fias obvius, hora,
   Consuetum repetis sedulus officium.
Si quando in summa scribo meditorve fenestra,
   Clamatum e piatea semper avere iubes.
Sic vaga sollicitae pereunt meditamina mentis,
   Avolat et cerebro pulsa Thalia meo.
Ni fallor digitis, hodie centesima nobis
   A te dicta modo est, et puto, quinta salus.
At nobis esset vitam satis una per omnem,
   Ut superent Pylios tempora nostra dies.
Dum queror, ecce iterum misero fers, Paule, salutem,
   O quam te longe, Paule, valere velim!
Parce, precor, tenero capiti, et crudelia differ
   Taedia; sic semper sit tibi, Paule, salus.
Quodsi forte placet numero certare salutis,
   More potes vulgi dicere mille semel.