5. PLUTARKHOSZ: KIRÁLYOK ÉS HADVEZÉREK BÖLCS MONDÁSAI Traianus császárnak szóló ajánlás
Artaxerxész, a perzsák királya, ó, hatalmas uralkodó, Traianus császár, úgy gondolta, hogy nem kevésbé királyi és emberséges magatartás a kicsinyeket jóindulatúan és készségesen fogadni, mint a hatalmasokat megajándékozni; ha tehát egy dolgozó közember került elébe, akinek semmi egyebe nem volt, csak a két kezével a folyóból merített vizet ajánlott föl neki, ő szívesen fogadta, és mosolygott, nem az ajándék értékéhez, hanem az adakozó szándékához mérve kegyes jóindulatát.
Lükurgosz pedig bevezette Spártában a legigénytelenebb áldozathozatali módot, hogy az isteneket mindig könnyűszerrel tisztelhessék a rendelkezésre álló javak segítségével.
Ilyen megfontolásból és fölajánlva néked igénytelen ajándékomat, e mondásokat és szerény bölcselkedő kísérleteket, az én jószándékommal együtt fogadd egyszersmind a följegyzett emlékek hasznát, ha ugyan hozzájárulhatnak az erkölcsi belátáshoz és azon elvek megvilágításához, amelyeket inkább szavainkban szoktunk hirdetni, semmint tetteinkben.
De miért nem tartalmazza a mi kiadásunk a rómaiak és a görögök közt egyaránt leghíresebb hadvezérek, törvényhozók és uralkodók életét is? Míg ugyanis legtöbbjük tetteiben a szerencse is szerepet játszott, mondásaik és azok a szavak, amelyeket a fáradozások, hányattatások és az események fordulatai közben ejtettek ki, tisztán, akár egy tükörben tárják elénk egyikük vagy másikuk lelkét. Ezért a perzsa Siramnes is, mikor egyesek csodálkoztak azon, hogy a szavaiban megnyilvánuló bölcsességgel nincsenek összhangban tetteinek eredményei, azt válaszolta, hogy szavainak önmaga az ura, cselekedeteinek ellenben a szerencse és a király. Így hát a híres emberek mondásai hadi tetteik gazdag kiegészítéséül megérdemlik a hallgatók nyugodt figyelmét; egyáltalán nem hiszem, hogy ezek a mondások, amelyeket mint életelveket és magvakat itt elkülönítve összegyűjtöttem, időtöltésedben bosszúságot szereznek, miközben röviden ismeretet merítesz annyi oly érdemes férfiú emlékezetéből.
A perzsák mondásai: első fejezet
A perzsák azt kedvelik és azt tartják a legszebbnek, akinek horgas orra van, mivel Kürosz, akit a náluk uralkodó királyok közül a legtöbbre becsültek, ilyen megjelenésű volt.
Ez a Kürosz mondta, hogy akik maguk nem akarnak javakat szerezni, azoktól majd mások elveszik azt is, amijük van, följebbvaló pedig senki más ne legyen, csakis ki jobb azoknál, akiknek elöljárója.
Megtiltotta ezenkívül, hogy a perzsák az általuk lakott zordon hegyvidék helyett a szelíd, lankás mezőségen telepedjenek le, nehogy a növények magva vagy az emberek természete hasonuljon a földterület jellegéhez.
Dareiosz
Dareiosz, Xerxész atyja, önmagát állítva példának, kijelentette, hogy a csatákban és a nehézségek közepette válik az ember bölcsebbé.
Miután megállapították az alattvalók adóját, maga elé idézte a tartományok vezetőit, és tudakozódott, nem túl súlyosak-e az adók. Amikor azt válaszolták, hogy azok eléggé mérsékeltek, meghagyta, hogy fizesse mindenki a felét.
Amikor fölszelt egy gránátalmát, és megkérdezték tőle, miből kívánna annyit, ahány magja csak van a gyümölcsnek, így felelt: “Zopüroszból”. Zopürosz ugyanis derék ember és a barátja volt.
Később azonban Zopürosz megcsonkította magát, és levágván orrát meg fülét, rászedte a babiloniakat, s mivel azok hittek neki, városukat megszerezte a királynak; gyakorta emlegette Dareiosz, hogy száz babiloniért nem adná, ha Zopürosz épségben maradt volna.
Szemiramisz, midőn saját temetkezési helyét készítette elő, ezt íratta fel rá: “Aki a királyok gazdagságára vágyik, mennyi kincsre számít, ha ledönti ezt az emlékművet.” Dareiosz kibontotta a sírt, pénzt azonban igen keveset talált, csak egy másik írásra bukkant, amely így szólt: “Ha nem lennél gonosz és telhetetlen, nem háborgatnád a halottak nyugvóhelyeit.”
Amikor Xerxésszel, Dareiosz fiával a testvére a királyi hatalomért vetélkedett, Arimenész, a fivér elindult lefelé Baktriából. Xerxész ajándékokat küldött neki, és azt üzente: ezekkel tisztel meg téged fivéred, Xerxész; ha király lesz, te mindenkinél nagyobb leszel az ő udvarában. Nemsokára királlyá nyilvánították Xerxészt, Arimenész pedig rögtön meghódolt neki, és ő helyezte a fejére a királyi turbánt; így aztán Xerxész a második helyet biztosította neki maga mellett.
Megharagudott a babiloniakra, mivel elpártoltak tőle, és győztes hatalma birtokában megparancsolta, hogy ne hordjanak fegyvert, hanem citerázzanak és fuvolázzanak, tartsanak szajhákat, kereskedjenek, és hordjanak lágyan omló ruhákat.
Nem volt hajlandó görögdinnyét enni mindaddig, amíg kereskedők hozták be, és csak akkor evett belőle, amikor birtokba is vett egy olyan vidéket, amelyen az megterem.
Mikor görög kémeket fogtak el táborában, nem vonta őket felelősségre, hanem meghagyta, hogy zavartalanul nézzenek csak körül seregében, aztán elengedte őket.
Xerxész fia, Artaxerxész, más néven a Hosszúkezű - mivelhogy egyik keze hosszabb volt a másiknál -, azt mondta: egy királyhoz jobban illik adni, mintsem elvenni. Ő volt az első, aki megengedte, hogy a vadászaton ügyes és becsvágyó kísérői előbb ejtsék el a vadat. Bevezette azt a büntetést, hogy a hibázó vezérek megvesszőzése helyett levetett katonai köpenyüket ütlegeljék, fejük vétele helyett pedig süvegüktől fosszák meg őket.
Amint megtudta, hogy szolgája, Szatizarban háromezer aranypénz reményében kér tőle valami igazságtalan dolgot, utasította kincstárnokát, hogy hozza elő ezt a pénzösszeget, és a pénzt átadván szolgájának, azt mondta: Nesze, Szatizarban, ha én ezt odaadom neked, semmivel se leszek szegényebb, de ha megteszem, amit kérsz, igazságtalanabb leszek.
Az ifjabb Kürosz, mikor a spártaiakat háborús szövetségre akarta rábeszélni, azt állította, hogy ő keményebb fából van faragva, mint a testvére; bort többet is iszik nála, és jobbat is kínál. Amaz alig üli meg a lovat vadászat közben, pedig ott nem fenyegeti annyi veszély, mint a királyi trónuson. Aztán arra unszolta őket, hogy küldjenek hozzá embereket, ígérte, hogy a gyalogosoknak lovakat fog adni, a lovasoknak pedig kocsikat; azoknak, akiknek jószágaik vannak, egész tanyákat fog adományozni, akiknek tanyáik vannak, azokat városok urává teszi; az aranyat és az ezüstöt nem számlálni, hanem mérni fogják.
Testvére, Artaxerxész, másképpen az Emlékező, azokat, akik hozzá akartak pártolni, nemcsak saját vagyonából részeltette bőségesen, hanem törvényes feleségétől is elvétette kárpitozott díszkocsiját, hogy akik igényt tartanak rá, azok társaloghassanak az úton.
Mikor egy szegény ember egy óriási almát vitt neki, ő szívesen fogadta, és azt mondta: Mithraszra, olyan ez, mintha a kezére bízott jelentéktelen tartományt gazdaggá téve szolgáltatta volna vissza.
Egyszer menekülés közben, amikor poggyászaitól megfosztva aszott fügét és árpakenyeret evett, így szólt: Hogy ilyen élvezetben eddig nem volt részem!
Parüszatisz, Kürosz és Artaxerxész anyja, úgy rendelkezett, hogy ha netán valaki a királyhoz kötetlenebbül akarná intézni beszédét, az szóljon választékosan.
Dostları ilə paylaş: |