Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.2.2. 12.2.2. A faktív predikátumok

A határozott főnévi szerkezetek mellett a jelentéstani irodalomban legtöbbet tárgyalt preszuppozíciós szerkezet a faktív predikátumokkal függ össze. A faktív igék olyan igék, amelyek használata esetében a hogy kötőszós mellékmondat által kifejezett tényállás igazságát tételezzük fel. Faktív predikátumok például a tud, tudatában van, magától értetődik, emlékszik, elfelejt, eltitkol, letagad, sajnál, kár (, hogy), jó (, hogy), rossz (, hogy), szégyell, meglep, elszomorít.

(62) a. Péter elfelejtette, hogy a kulcs a zsebében volt.

b. Anna bosszankodott azon, hogy Péter későn jött haza.

A (62a) mondat előfeltevése A kulcs Péter zsebében volt, a (62b) mondaté pedig, hogy Péter későn jött haza.

Az emotív predikátumok egy része csak bizonyos feltételek mellett faktív jelentésű. Ilyen az örül, mérgelődik, bosszankodik. Ezeknek a predikátumoknak az esetében csak abban az esetben lép fel faktív előfeltevés, amikor a hogy kötőszós mellékmondat a téma vagy a téma része. Ezt általában az utalószó helye is jelzi: amikor az utalószó az ige után áll, akkor a mellékmondat a témához tartozik, ha pedig megelőzi, akkor a rémát képviseli.

(63) a. Anna örül annak, hogy Pista megjött.

b. Anna annak örül, hogy Pista megjött.¹³

(64) a. Béla mérgelődik azon, hogy Éva még nincs itthon.

b. Béla azon mérgelődik, hogy Éva még nincs itthon.

Faktív előfeltevés csak a (63a) és (64a) mondatok esetében lép fel. A mellékmondat tagadása ilyenkor elfogadhatatlan mondatokhoz vezet:

(65) a. *Anna örül annak, hogy Pista megjött, pedig Pista nem jött meg.

b. *Béla mérgelődik azon, hogy Éva még nincs itthon, pedig Éva itthon van.

A (63b) és (64b) mondat esetében ezzel szemben a tagadás nem vezet ellentmondáshoz.

1.2.3. 12.2.3. Az inchoatív igék

Szűkebb értelemben az inchoatív igékhez tartoznak azok az állapotváltozást jelentő igék, amelyek esetében az állapotváltozás révén új állapot jön létre. Ilyen igék a megbetegszik, elszegényedik, megszépül, megcsúnyul, megbarnul, megvakul. Mindezeknél az igéknél az állapotváltozás következménye új minőség: aki megbetegszik, az beteg lesz; aki elszegényedik, szegény lesz; aki megcsúnyul, csúnya lesz stb. Tágabb értelemben az inchoatív igékhez sorolható azonban minden olyan állapotváltozást jelentő ige is, amelynél az egyes állapotok elkülöníthetők egymástól. Így például több mozgást jelentő ige is ide tartozik: inchoatívum az elutazik, bemegy, kijön, de nem az utazik, megy, jön.

(66) a. Péter megbetegedett.

b. Anna hamar felébredt.

c. Az idő megjavult.

d. A macska kijött a szobából.

Jelöljük a (66) mondatok „inherens” időpontját t₀-val. A (66a) kijelentés előfeltevése a Péter valamely t₀-nál korábbi időpontban egészséges volt kijelentés, a (66b)-é az Anna valamely t₀-nál korábbi időpontban aludt kijelentés, a (66c)-é az Az idő valamely t₀-nál korábbi időpontban rossz volt kijelentés, és végül a (66d)-é az A macska valamely t₀-nál korábbi időpontban a szobában volt kijelentés. A magyarázat ismét a tagadás hatókörével függ össze: a tagadás csak az utóállapotot érinti, az előállapotot érintetlenül hagyja.

Az inchoatív igék egy részét melléknévből képezzük: megnagyobbodik, felgyorsul, megbetegedik, megbarnul, megsántul. Ebben az esetben az előfeltevés megjelenése a melléknév szemantikájával függ össze: amikor a melléknév esetében középfokú összehasonlító szerkezetekben fellép előfeltevés, akkor a belőle képzett inchoatívum esetében is megjelenik az előfeltevés.

Az inchoatív igék egy másik fontos típusa mozgásige.

(67) a. Péter bement a szobába.

b. Anna elutazott Párizsból.

A mozgásigék szemantikai jellemzésében is szükségünk van időkoordinátákra. A t₁ a mozgás előtti időpont, a t₂ a mozgás befejezése utáni időpont. A (67a,b) mondatok implikációi és előfeltevései az időkoordináták figyelembe vételével könnyen megfogalmazhatók. A (67ba,b) mondatok a (68a,b) kijelentéseket implikálják, a (69a,b) kijelentéseket pedig preszupponálják:

(68) a. Péter a t₂ időpontban szobában van.

b. Anna a t₂ időpontban nincs Párizsban.

(69) a. Péter a t₁ időpontban nincs a szobában.

b. Anna a t₁ időpontban Párizsban van.

A mozgásige csak abban az esetben inchoatív, ha a szemantikai szerkezetében legalább két egymástól különböző idő- és helykoordináta különböztethető meg. Az alábbi esetben három idő- és helykoordinátára van szükségünk: t₁ < t₂ < t₃.

(70) Anna visszament Párizsba.

(71) a. Anna a t₁ időpontban Párizsban van.

b. Anna a t₂ időpontban egy Párizstól különböző helyen tartózkodik.

c. Anna a t₃ időpontban ismét Párizsban van.

A (71a,b) kijelentések a (70) mondat preszuppozíciói, a (71c) pedig implikáció. A vissza igekötős mozgásigék mind ugyanígy viselkednek: visszafekszik, visszaül, visszasétál, visszafut, visszalovagol.

1.2.4. 12.2.4. Néhány további igeosztály

A faktív és az inchoatív igeosztályon kívül előfeltevéshez kapcsolódik még néhány más kisebb igecsoporthoz tartozó ige is. Ezek közül kettőt említünk.

(a) Viszonzást kifejező igék

Például:

(72) a. Anna viszontszereti Pétert.

b. Péter visszaköszönt Jánosnak.

A (72a) mondat előfeltevése, hogy Péter szereti Annát, a (72b) mondaté pedig, hogy (Először) János köszönt Péternek.

(b) Megismételt cselekvést jelölő igék

Például:

(73) a. Péternek át kellett írnia a disszertációját.

b. Péter újraolvasta a könyvet.

A (73a) előfeltevése, hogy Péter egyszer már megírta a disszertációját, a (73b)-é pedig az, hogy Péter korábban már egyszer elolvasta a könyvet.

Az említett két igeosztály esetében tulajdonképpen az igekötő idézi elő az előfeltevést. A tagadás hatókörébe az igekötő nem esik bele.

1.2.5. 12.2.5. Az összehasonlító szerkezetek

A melléknevek összehasonlító szerkezetekben járhatnak előfeltevéssel:

(74) a. Anna csúnyább, mint Kati.

b. Péter konokabb, mint János.

c. Az előző helyünk naposabb volt, mint a mostani.

A (74a) mondat előfeltevése, hogy Anna és Kati csúnya, a (74b) mondaté, hogy Péter és Jánok konok, és végül a (74c) mondaté, hogy Az előző és a mostani helyünk napos volt. Az összehasonlító szerkezetekben előfeltevés csak bizonyos jelentésű mellékneveknél lép fel. Nem találunk előfeltevést például az alábbi esetekben:

(75) a. Anna szebb, mint Kati.

b. Péter okosabb, mint Pisti.

c. A mi házunk nagyobb, mint a tietek.

A (75a) mondatban nem előfeltevés, hogy Anna és Kati szép, egyiküknek sem kell szépnek lennie. A (75b) mondatban sem előfeltevés, hogy Péter és Pisti okos, sem Péter, sem pedig Pisti nem feltétlenül okos. S végül a (75c) mondatban a két összehasonlított ház egyikének sem kell nagynak lennie.

A felsőfokú melléknevek hasonlóképpen viselkednek:

(76) a. Anna a legcsúnyább. (a csúnya hölgyek közül)

b. Péter a legkonokabb. (a konok személyek közül)

c. Ez a hely a legnaposabb. (a napos helyek közül)

(77) a. Anna a legszebb. (a szóba jöhető összes hölgy közül)

b. Péter a legokosabb. (a szóba jöhető összes személy közül)

c. Ez a ház a legmagasabb. (a szóba jöhető összes ház közül)

Alapfokú összehasonlítás esetében kissé más a helyzet:

(78) a. Anna éppolyan szép, mint Kati.

b. Anna éppolyan csúnya, mint Kati.

(79) a. Ez a ház éppolyan magas, mint amaz.

b. Ez a ház éppolyan alacsony, mint amaz.

A (78a,b)-ben és (79a,b)-ben bemutatott mondatok közül csak a (79a) mondat esetében nem találunk előfeltevést: a két összehasonlított háznak nem kell magasnak lennie.

Az összehasonlító szerkezetek preszuppozíciós tulajdonságainak vizsgálata a következő általánosításokat teszi lehetővé.

(80) Alapfokú összehasonlításnál csak a mértéket jelölő melléknevek pozitív pólusú tagjai esetében nem lép fel előfeltevés.

(81) Középfokú összehasonlító szerkezetekben előfeltevés lép fel az értékelő melléknevek negatív pólusú tagjai (pl. csúnya, buta) és a negatív tulajdonságot jelölő melléknevek (pl. konok) esetében.

Ha a fentieknél több melléknévosztályt veszünk figyelembe, további általánosításokhoz juthatunk. Ezeknek a részletezésétől azonban eltekintünk. Az összehasonlító szerkezetekben fellépő előfeltevések a melléknevek szemantikai tulajdonságaival függnek össze.

1.2.6. 12.2.6. Az is és a csak, valamint a még és a már¹⁴

Ezeknek a szócskáknak elsődleges funkciója, hogy a mondatokba bizonyos előfeltevéseket és kontextusfeltételeket vezessenek be. Például:

(82) a. Anna is megérkezett.

b. Csak Anna érkezett meg.

A (82a) mondat előfeltevése, hogy Annán kívül még másvalaki is megérkezett, a (82b) mondaté pedig az, hogy Anna megérkezett. Az is-nek egyetlen funkciója a szóban forgó előfeltevés bevezetése. A csak-ot tartalmazó mondat a fent említett előfeltevésen kívül ezzel szemben még azt is sugallja, hogy az esemény elvárásunk ellenére vagy azzal szemben történik: Annán kívül mások érkezését is vártuk (, de csak Anna érkezett meg). Ez azonban nem előfeltevés, hanem állításunk része; ez a jelentésmozzanat a Nem csak Anna érkezett meg mondatban már nincs jelen.

A még egyik jelentésében fokozó szó. Ebben a jelentésében hasonló szerepet játszik, mint az is kötőszó: előfeltevéseket vezet be.

(83) a. Péter autója még nagyobb, mint Pistáé.

b. Ez a feladat még nehezebb, mint az előző.

A még fokozó szó nélkül a (83a,b) összehasonlító szerkezetek nem tartalmaznak előfeltevést (a határozott főnévi szerkezetekhez kapcsolódó előfeltevéseken kívül). A még jelentése miatt azonban a (83a) mondatnak már előfeltevése, hogy Mindkét autó nagy, és a (83b) mondatnak is előfeltevése, hogy Mindkét feladat nehéz.

A még határozószó a már határozószóval áll szemben. Mindkettő előfeltevést idéz elő:

(84) a. Péter még alszik.

b. Péter már alszik.

A (84a) mondat előfeltevése, hogy Péter a (84a) megnyilatkozás elhangzása előtt aludt, a (84b) mondat előfeltevése pedig, hogy Péter a (84a) megnyilatkozás elhangzása előtt nem aludt. A (84a) mondat előfeltevése tehát a (84b) mondat előfeltevésének fordítottja (tagadása), és viszont: a (84b) mondat előfeltevése a (84a) mondat előfeltevésének tagadása. Érdekes megfigyelni, hogy a (84a) mondat tagadása nem a (85a) mondat, és a (84b) mondat tagadása sem a (85b) mondat, hanem éppen fordítva: a (84a) mondat tagadása a (85b) mondat, és a (84b) mondat tagadása a (85a) mondat.

(85) a. Péter még nem alszik.

b. Péter már nem alszik.

Az Alszik még Péter? kérdő mondatra adott tagadó válasz nem lehet a (85a) mondat, hanem csak a (85b) mondat, és a Péter alszik már? kérdő mondatra adott tagadó válasz sem lehet a (85b) mondat, hanem csak a (85a) mondat.

1.2.7. 12.2.7. Az irreális feltételt kifejező feltételes mondatok

Az irreális feltételt kifejező feltételes mondatoknak is van előfeltevésük.

(86) a. Ha Péternek lett volna pénze, vett volna autót.

b. Ha nem esett volna az eső, elmentünk volna kirándulni.

Ezeknek a mondatoknak az előfeltevései (a tulajdonnévhez kapcsolódó egzisztenciális előfeltevéstől ismét eltekintünk): Péternek nem volt pénze, illetve Esett az eső.

Az irreális feltételt kifejező feltételes mondatok, és általában a feltételes mondatok, sok érdekes kérdést vetnek fel preszuppozíciós szempontból is, amelyeket érdemes lenne közelebbről szemügyre venni, amire azonban e helyütt nincs lehetőségünk.

1.2.8. 12.2.8. A fókuszt tartalmazó mondatok

A fókuszt tartalmazó mondatok előfeltevéseit az alábbi mondatok példázzák.

(87) a. Péter lopta el a ceruzát.

b. Péter Annának adta oda a könyvet.

A (87a) mondat tagadása a (88a) mondat, a (87b) mondaté pedig a (88b) mondat:

(88) a. Nem Péter lopta el a ceruzát, hanem…

b. Péter nem Annának adta oda a könyvet, hanem…

Ebből látható, hogy a (87a) (és a (88a)) mondat előfeltevése a (89a), a (87b) (és a (88b) mondat) előfeltevése a (89b) mondat:

(89) a. Valaki ellopta a ceruzát.

b. Péter valakinek odaadta a könyvet.

A tagadás a fókuszos mondatokban nyilvánvalóan csak a fókuszt érinti, a mondat többi részét érintetlenül hagyja.

A különböző preszuppozíciós szerkezetek áttekintése után rátérhetünk az előfeltevések osztályozásának kérdésére.¹⁵

1.3. 12.3. Az előfeltevések osztályozása

1.3.1. 12.3.1. Az egzisztenciális előfeltevések

Az egzisztenciális előfeltevésre már láttuk néhány példát a határozott főnévi szerkezetekkel kapcsolatban. Az egzisztenciális előfeltevés így definiálható.

Definíció:

S′ egzisztenciális előfeltevése az S mondatnak, ha

(a) S′ előfeltevése S-nek, és

(b) S′ egzisztenciális kijelentés.

A (b) tulajdonság azt jelenti, hogy az ilyen előfeltevések formális ábrázolásában mindig jelen van az egzisztenciális kvantor. S′, mint láttuk, vonatkozhat egyedekre (Péter, Anna fia, a kutya, az asztal), halmazokra (a kutyák, szomszédaim, könyveim, a szomszéd macskái, valamennyi könyv) és tényekre (A kutya ugatott, A levél megérkezett). Nyelvileg ez a három tartalom háromféleképpen fejeződik ki: egyedekre általában egyes számban álló határozott főnévi szerkezettel, halmazokra többes számban álló határozott főnévi szerkezetekkel utalunk. Tények létezését a faktív predikátumok preszupponálják.

Az egzisztenciális előfeltevésekkel kapcsolatban általában elég, ha megköveteljük, hogy legalább egy lehetséges világban teljesüljenek. Ennek a világnak azonban nem kell azonosnak lennie a való világgal, hiszen képzelt lényekről, tárgyakról, tényekről is beszélhetünk. A tulajdonnevekhez kapcsolódó egzisztenciális előfeltevéseknek, mint már említettük, az összes lehetséges világban teljesülniük kell.

Az egzisztenciális előfeltevéseken kívül, mint láttuk, vannak nem létezésre, hanem egyéb tartalmú tényállásra utaló előfeltevések is. A legtöbb lexikai és szintaktikai előfeltevés (l. a következő pontot) ilyen.

1.3.2. 12.3.2. A lexikai és szintaktikai előfeltevések

A határozott főnévi szerkezet szintaktikai szerkezet, a faktív predikátumok előfeltevésének előidézője lexikai elem. Az előfeltevések forrása lehet tehát szintaktikai szerkezet vagy lexikai elem. E szerint beszélhetünk lexikai és szintaktikai előfeltevésről.

Definíció:

S′ lexikai előfeltevése az S mondatnak, ha

(a) S′ előfeltevése S-nek, és

(b) S′-t az S-ben szereplő valamely lexikai elem idézi elő.

A definíció is azt mutatja, hogy a lexikai előfeltevés nem a szótárnak vagy szótár valamely elemének előfeltevése. Szavaknak, lexikai elemeknek nincs és nem is lehet előfeltevése. A lexikai előfeltevés fogalma arra utal, hogy a mondat előfeltevésének forrását az e mondatban szereplő valamely lexikai elem szemantikai tulajdonságaiban kell keresnünk. Ennek megfelelően a lexikai előfeltevéseket kifejező jelentésszabályoknak figyelemmel kell lenniük a szóban forgó lexéma szemantikai tulajdonságaira is. Így például az egy tény létezését kifejező (faktív) előfeltevéseket a faktív igék idézik elő. Az ilyen igék szemantikai jellemzésében a [+ faktív] jegy szerepel, a faktív előfeltevések megfogalmazásában erre a jegyre kell hivatkozni. További példák lexikai elemekre, amelyek lexikai előfeltevéseket idéznek elő: az inchoatív igék (pl. megszépül, megkopaszodik, megfeketedik), a kölcsönösséget, viszonzást kifejező igék (pl. visszaköszön, viszontszeret), a megismételt cselekvést jelentő igék (pl. újraolvas, átír, visszajön), a melléknevek (buta, sánta), az is és a csak, a még és a már.

A szintaktikai előfeltevések előidézője szintaktikai szerkezet. Ezekre az előfeltevésekre az jellemző, hogy előfordulásuk független az őket előidéző szintaktikai szerkezet szemantikai anyagától. Így például a határozott főnévi szerkezetben tetszőleges főnév szerepelhet, vagy a fókuszos mondatokban is mindegy, hogy melyik elem kap nyomatékot és kerül fókuszpozícióba. Az irreális feltételt kifejező feltételes mondat előfeltevése is független attól, hogy a feltételes mondatban milyen lexikai anyag szerepel.

A szintaktikai előfeltevések így definiálhatók:

Definíció:

S′ szintaktikai előfeltevése az S mondatnak, ha

(a) S′ előfeltevése S-nek, és

(b) S′-t az S-ben szereplő valamely szintaktikai szerkezet idézi elő.

1.3.3. 12.3.3. Univerzális és idioszinkratikus előfeltevések

Az eddig tárgyalt előfeltevés-típusokról hallgatólagosan feltételeztük, hogy nemcsak egy adott nyelvre, hanem univerzálisan érvényesek. Az univerzálisan érvényes előfeltevés fogalma így definiálható:

Definíció:

Legyen L egy adott és L_i egy tetszőleges nyelv; legyen továbbá S∈L, és S⁺∈L_i. Az S′ előfeltevés, amely az S-ben található PSZ preszuppozíciós szerkezethez kapcsolódik, univerzális, ha valahányszor PSZ előfordul valamely L_i tetszőleges S⁺ mondatában, S′ előfeltevése S⁺ -nak.

A fenti definíció úgynevezett implikatív univerzálét fogalmaz meg. Más szóval, az univerzális előfeltevés nem azt jelenti, hogy ennek az előfeltevésnek minden nyelvben elő kell fordulnia, hanem csak azt, hogy ha az ilyen előfeltevést előidéző preszuppozíciós szerkezet előfordul valamely nyelvben, akkor a szóban forgó előfeltevés is fellép ebben a nyelvben. Ebben az értelemben az eddig tárgyalt előfeltevéstípusok mind univerzálisak.

Kérdés most már, hogy vannak-e nem univerzális előfeltevések is. Mivel az egyes nyelvek lexikai állománya, valamint szintaktikai szerkezete lényegesen különbözik egymástól, egyáltalán nem lenne meglepő, ha találnánk egy adott nyelvhez kötött, nem univerzális (vagy idioszinkratikus) előfeltevéseket is. Az alábbiakban bemutatunk néhány ilyen előfeltevést.

(a) Az angol any és every kvantorszók között egyik lényeges különbség preszuppozíciós jellegű. Amíg any közömbös az egzisztenciával szemben, addig every létezést tételez fel.

(90) a. Any book which appeared was sold.

’Minden megjelent könyvet eladtak.’

b. Any book which might have appeared was sold.

’Minden olyan könyv, amely esetleg megjelent, elkelt.’

(91) a. Every book which appeared was sold.

’Minden megjelent könyvet eladtak.’

b. *Every book which might have appeared was sold.

’Minden olyan könyv, amely esetleg megjelent, elkelt.’

A (91b) mondat elfogadhatatlan, mert az every kvantorszó egzisztenciális előfeltevéshez kapcsolódik, tényleges létezést és nemcsak annak lehetőségét tételezi fel, de ebben mondatban csak lehetőségről van szó. Ezt a különbséget a francia is ismeri:

(92) a. Je rendrai la compagnie responsable de tout retard.

’A társaságot teszem felelőssé minden késésért.’

b. Je rendrai la compagnie responsable de chaque retard.

A két mondat között a jelentésbeli különbség abban áll, hogy a (92a) mondatban előfeltevésként fogalmazódik meg az, hogy volt késés, míg a (92b) mondatban a lemaradásnak csak a lehetősége fejeződik ki. A francia tout megfelel tehát az angol every -nek, a francia chaque pedig az angol any-nek.

(b) Néha elöljárószók is hordozhatnak preszuppozíciós különbséget. Így például a (93a) mondatnak az az előfeltevése, hogy Az ajándékot már megkaptam, míg ez az előfeltevés a (93b) mondatban nincs jelen.

(93) a. Ich freue mich über das Geschenk.

’Örülök az ajándéknak.’ (amit kaptam)

b. Ich freue mich auf das Geschenk.

’Örülök az ajándéknak.’ (amit kapni fogok)

Hasonló példákat más nyelvekben is találhatunk. A franciában a (94a) és a (94b) mondat között az a különbség, hogy a (94a) mondatban előfeltevés, hogy Vannak gyermekeim, míg (94b) mondatban ez az előfeltevés nincs jelen:

(94) a. J’achète une maison à mes enfants.

’Veszek egy házat a gyermekeimnek.’ (akik már megszülettek)

b. J’achète une maison pour mes enfants.

’Veszek egy házat a gyermekeimnek.’ (akik már megszülettek, vagy akik esetleg születni fognak)

A pour elöljárószó közömbös az egzisztenciával szemben: házat már most is vehetek majdan születendő gyermekeim számára.

(c) A lengyelben a toldalékos és a körülírt fokozást tartalmazó összehasonlító szerkezetek közötti különbség preszuppozíciós jellegű.¹⁶

(95) a. Janina jest ładniejsza niż Elina.

’Janina szebb, mint Elina.’

b. Ten film jest dłuższy niż tamten.

’Ez a film hosszabb, mint amaz.’

(96) a. Janina jest bardziej ładna niż Elina.

’Janina szebb, mint Elina.’

b. Ten film jest bardziej długi niż tamten.

’Ez a film hosszabb, mint amaz.’

A (95a) mondatban nem előfeltevés, hogy Janina és Elina szép, a (96a) mondatban (ahol körülírt fokozást találunk) viszont az. Hasonlóképpen a (95b) mondatban sem előfeltevés, hogy Mindkét film hosszú, a (96b) mondatban viszont éppen ez az előfeltevés lép fel.

Könnyű belátni, hogy itt a lengyelre jellemző idioszinkratikus előfeltevésről van szó, hiszen kétféle fokozást más nyelv is ismer (pl. az angol, a skandináv nyelvek), ezekben a nyelvekben azonban a kétféle fokozás közötti különbség nem preszuppozíciós jellegű.

Összefoglalva: az előfeltevéseket osztályozhatjuk azok tartalma (egzisztenciális, ill. nem egzisztenciális előfeltevés), forrása (lexikai, ill. szintaktikai előfeltevés) és érvényességi köre (univerzális, ill. idioszinkratikus előfeltevés) szerint. Az előfeltevések adekvát jellemzéséhez feltétlenül tudnunk kell, hogy azok melyik osztályba tartoznak, hiszen a szintaktikai előfeltevéseket a szintaktikai szerkezet alapján kell tudnunk levezetni, míg a lexikai előfeltevéseket előidéző szavaknak a szótárban kell megfelelő jellemzést kapniuk. Továbbá az univerzális előfeltevések univerzálisan jellemezhetők, míg az idioszinkratikus előfeltevéseknek az adott nyelv szemantikai leírásában van a helyük. Az egzisztenciális és a nem egzisztenciális előfeltevések között nemcsak abban van különbség, hogy az egyik létezést fejez ki, a másik meg nem, hanem a kétféle előfeltevés megsértése, ill. nem teljesülése különböző következményekkel jár. Ha egy egzisztenciális előfeltevés nem teljesül, akkor állításunk érvénytelen, mivel abban nem létező dolgok szerepelnek. Nem egzisztenciális előfeltevés nem teljesülése esetében állításunk érvényes lehet, csupán az állításunkhoz kapcsolódó előfeltevés helytelen.

1.4. 12.4. Az összetett mondat előfeltevései

Az összetett mondat előfeltevései nem egyszerűen az összetett mondatot alkotó egyszerű mondatok előfeltevéseinek összegéből adódnak: egy egyszerű mondat előfeltevései az összetett mondatban default-feltételezéssé gyengülhetnek, vagy teljesen el is tűnhetnek.

(97) a. Anna fia Londonban tanul.

b. Annának van fia.

(98) Anna azt hiszi, hogy fia Londonban tanul.

(99) a. Péter tudta, hogy megoldotta a feladatot.

b. Péter megoldotta a feladatot.

(100) Péter megoldotta a feladatot, és tudta is, hogy megoldotta.

A (97b) mondat a (97a) mondat előfeltevése, a (98) mondaté viszont már nem, mivel (97b), mint arra már a