De şapte zile
(Hét napja)
Îmi înmoi pana-n cerneală
Şi pe mine-n cer-sineală.
Clopotul în dungă-1 trag
Bietul cap mi-1 bat de prag.
Cine să vadă că deja se-arată
Promisele drumuri pe limba scoasă,
Că nimic nu-i în zadar şi că întregul
N-a deraiat pe venele smulse ca trenul,
C-ar vrea şi şobolanul să fie cristal
Că firimitura urăşte fărâma venal,
Că şinele ţi-l descoperi curat în altul,
Că-n goana nebună se ascunde calmul,
Că de la suflarea noastră iau casele foc,
Dar le stropim cu apa regretului pe loc,
Că-n oamenii sărmani podurile-au explodat?!
O, prieteni, de şapte zile n-am mâncat.
mai 1924
Tintába mártom tollamat
És tiszta, kék égbe magamat.
Félrerángatom a harangkötelet,
Falbaverdesem szegény fejemet.
Ki látja meg, hogy már látszanak
Kilógó nyelvünkön az igért utak,
Hogy nincsen hiába semmi és a minden
Nem siklott ki föltépett ereinken,
Hogy kristály szeretne lenni a patkány is
S a darabkább utálja már a darabkát is,
Hogy magadat tisztán találod meg másban
És nyugalom van a szükséges rohanásban,
Hogy leheletünktől kigyúlnak a házak,
És engesztelő vízzel már locsolgatnának,
Hogy hidak robbannak a szegényemberekben?!
Ó, barátaim, hét napja nem ettem.
1924. máj.
Dostları ilə paylaş: | 
