Focu-i alb acum
(Most fehér a tűz)
Consolaţi amurgurile-n suferinţă, şi draga mea e dintre ele
Cu tristele-i flăcări, goneşte cu hohot de plâns
Fuge-n faţa mea, am sărutat-o şi-n preajma noastră
timpul se afundă
într-o imensă tăcere
Dar încerc zadarnic cu mâna goală s-o apuc
Pe suprafaţa orbitoare a durerii
Curentul electric luminează în cimitire
Lacrimile noastre spală cristale negre
Nu avem cuvinte pe care le-am putea rosti
E incinerat şi restul de vis
Nu mai luminează decât speranţele întunecate ale criminalilor
Prostia goneşte-n faţa noastră cu trenul expres
Toate păsările au aripile retezate
E atât de inocentă ca fruntea albă a pietrelor
Şi întotdeauna îi spuneam Ria
N-avem nici rogojină ce să ne smulgă de sub picioare
Sărbătorile noastre zac leşinate
Cântă tristeţe pură
Mă culc aici, mi-e pernă luna
Cântă tristeţe pură
Mă culc aici, mi-e pernă luna.
Toamna anului 1924
Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is
Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik
Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünk
De üres kezemmel hiába kapkodok utána
A fájdalom vakító felületén
Temetőkben világít a villany
Könnyeink fekete kristályokat mosnak
Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk
Elhamvadt maradék álmunk
Csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még
A butaság expresszvonaton robog előttünk
Minden madarunk szárnyaszegett
Olyan ártatlan, mint a kavicsok fehér homlokai
Én mindig Riának hívtam
Gyékényünk sincs és mégis kihúzzák alólunk
Ünnepeink ájultan hevernek
Énekelj tiszta szomorúság
Lefekszem itt, a hold a fejemalja
Énekelj tiszta szomorúság
Lefekszem itt, a hold a fejemalja.
1924 ősze
Dostları ilə paylaş: | 
