Când a traversat iubita strada
(Mikor az uccán átment a kedves)
Când a traversat iubita strada,
vrăbii, porumbei şi-au curmat sfada.
Când a pus pe trotuar piciorul,
lumina gleznei scăpăra fuiorul.
Când umărul şi 1-a smucit abia,
ochii băiatului s-au luat după ea.
Călca plutind – s-aprindea lumina,
o admirau, uimită li-era mina.
Îi zâmbeau şi nimeni nu pizmuia
că ea-i stăpână pe inima mea.
O, ce teamă mi-era că mi-o fură
pe cea strânsă-n braţe cu căldură!
În inimă s-a-nfipt acul trufiei,
a smuls din ea floarea geloziei.
Trecea draga, frumoasă, senină,
s-apleca-n urmă-i adiere lină.
iunie 1925
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!
De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. jún./1928
Dostları ilə paylaş: |
