József Attila Poezii alese / Válogatott versek Traduse şi selectate de Kocsis Francisko

[Biblică]

([Bibliai])
Părul tău se prelinge-n groase bucle negre,

Precum catranul binemirositor

Când se revarsă aburind din căldarea de doi hectolitri.

Şi pluteşte încreţit precum trei

Stoluri de corbi negri viguroşi –

Sânii tăi, iubito,

Seamănă cu coşuri pline de pâini bălaie.
Te-nrudeşti

Cu uriaşele

Vaci calde

Care, în cireada cu miros de lapte,

Se culcă una lângă alta

Pe malul cu sălcii. –

Să ne scăldăm în râu, inimă lângă inimă,

Căci şi noi suntem puri,

Poate curgem şi noi cu apa curată.
Sunt curat, de-aceea sunt

Pentru că te iubesc,

Îl văd pe Dumnezeu dăruindu-i

Inimii tale inima sa.

Şi văd şi

Că prin tine mi s-a-nfăţişat –

El este eterna mea iubire

Şi moarte.

Iubito, noi într-atât de mult ne dorim, ne iubim peste poate,

Că deja ne lepădăm de pudoare, de hainele abia-mbrăcate.

Şi de-ar cădea peste mine pietre groaznic de multe şi mari,

Iar tu ai sta tolănită, precum înserarea, pe nori diafani şi rari.

Istoria ar putea să ne-alunge-n două colţuri ale Europei,

Ai putea-ndrăgi un alt băiat ce te-ar dori cu focul patimei.

Iubito, precum împreună, puteţi vâsli pe ape-n sus –

Dar pe Domnul, draga mea,

Pe plăcutul, marele meu Dumnezeu,

Nu-l abandona.

iulie-august 1925

A te hajad kövérfürtü feketében lecsordul,

Mint a jóillatú kátrány,

Mikor kéthektós kondérból gőzölögve kifordul.

Lebeg is, mint három csapat

Erős testü, fodor fekete holló –

A te melled, szerelmesem,

Szőke kenyerekkel teli kosarakhoz hasonló.

Rokona vagy

A nagy

Meleg teheneknek,

Melyek tejszagú csordában

Füzes parton

Egymás mellé heverednek. –

Fürödjünk meg a folyóban, szív a szívben,

Hiszen mi is tiszták vagyunk,

Hátha mi is elfolyunk a tiszta vízben.
Tiszta vagyok, azért vagyok,

Mert szeretlek,

Látom én az Istent, amint

Szivét adja a szivednek.

Hogy tebenned jött most elém,

Azt is látom –

Ő az én örök szerelmem

S a halálom.

Szerelmesem, mi már egymást úgy kivánjuk, úgy szeretjük,

Hogy ruhánkat, szemérmünket, alig vettük, már levetjük.

Akkor is, amikor énrám sok szörnyü és nagy kő esnék

És te könnyü fellegeken heverésznél, mint az esték.

Most akár a történelem Európa két zúgába szétzavarhat,

Megszerethetsz másik fiút, aki téged így akarhat.

Szerelmesen, mint én veled, evezhettek föl a viznek –

Csak az Istent, szerelmesem,

Az én szép, nagy Istenemet,

Megőrizzed.

1925. júl.-aug.