Zic în locul lui Ady Endre
(Ady Endre helyett mondom)
Mie nu mi-e pâine plânsul.
Dumnezeu mi-a bătut neamul –
Acum m-apuc eu şi batu-l.
Poate livida buză-a Rugii,
De Ţipătul pe-acolo scapu-l.
Iar de nu-mi ţipă leşul-neamul,
Până-1 nimicesc tot batu-l.
17 februarie 1923
A sírás nekem nem kenyerem.
Az Úr megverte kushadt fajtám –
Most nekilátok s én verem.
Talán az Ima sáppad ajkán,
Ha az Üvöltés ott terem.
S ha föl nem üvölt hulla-fajtám,
Addig verem, mig szétverem.
1923. febr. 17.
Sacrilegium
Ca un fecior sălbatic, beat, pe care
la templu-l mână satanice vinuri,
infam chicotind către Fecioară,
dorinţa-mbrăţişării îi dă ghesuri
că se-nfioară şi Pruncul pe braţ
de cum îşi roteşte ochii injectaţi –
când eşti departe, aşa-mi văd dorinţa
gonind spre tine cu paşi împiedicaţi.
Nu mă urî totuşi, Madonă, acum
tristeţi mă vânează şi urlă precum
turbata gloată dacă aude
de sacrilegiu, vrând pedepse crude.
Ştiu că mă vor lapida fără milă.
Numai să mă ierţi Sfântă Copilă.
23 februarie 1923
Mint vad, részeg legény, kit mámorában
templomba visznek ördöngös borok
s kurjongatván a Szűzhöz ott galádan,
felé ölelni vágyva kujtorog,
hogy megremeg a Gyermek is karjában,
midőn a szeme véresen forog –
hogy távol vagy, ilyennek látom vágyam,
így motyog feléd és így tántorog.
Madonna-lélek, ó, azért ne vess meg,
hisz engemet, halálra, már keresnek
a bánatok, mint bősz tömeg, ha lát
szentségtörést, vad bosszuért kiált.
Tudom, hogy engem durván megköveznek.
Csak te megadd a Szűz bocsánatát.
1923. febr. 23
Dostları ilə paylaş: | 
