Dragă,
(Kedvesem,)
Într-adevăr, seara petalele se închid.
Nici n-am vrut să te sărut,
Ci doar să te simt lângă mine un pic,
Cum îşi doreşte pruncul mama.
Părul sălbatic se uneşte cu ramul altoit,
Şi eu sunt mai bun de când m-ai altoit cu săruturi,
Draga mea,
Şi sunt şi mai frumos, cum e noaptea
De la noianul de stele.
Eşti caldă: vânt vernal aducător de ploi,
Care-i învaţă pe copii de-a prinselea
Şi trezeşte iarba din noroaie.
De mult te-a aşteptat pădurea stufoasă a pieptului
Unde se-nfruntau cete de patimi cu trofee de coarne.
Şi acum, iată,
Pasc în pace crinii cuvintelor tale
Şi micsandrele.
Căci ai venit, pentru că trebuia să vii,
Draga mea.
Încă-i întuneric,
Nu ni se vede nici răsuflarea,
Dar florile de gheaţă deja lucesc pe geam,
Afară se crapă de ziuă
Şi eu încă vorbesc săruturi.
28 ianuarie 1924
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.
Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
És fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
Hol éhesen meg félfagyottan
Indulatok aggancsos csapata öklelődött
És most, íme,
Békén legelgeti liliomszavaidat
Meg a violákat.
Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
Én kedvesem.
Még sötét van,
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek.
1924. jan. 28.
Dostları ilə paylaş: |