Mama
(Mama)
De-o săptămână, îmi dau seama,
nu mă gândesc decât la mama.
C-un coş scârţâitor în braţe
urca rufe-n pod să le-agaţe.
Eram un ţânc ce-n gura mare
ţipa şi dădea din picioare.
Să lase rufele-mbibate,
pe mine să m-aburce-n spate.
Ea urca şi-n tăcere le-ntindea,
nu mă certa, nici nu mă privea,
iar rufele lucioase, foşnind
fluturau în tărie, plutind.
N-aş scânci, însă-i târziu deja,
acum văd ce uriaşă-i ea –
flutură-n cer argintul părului,
pune sineală-n apa cerului.
octombrie 1934
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
1934. okt.
Dostları ilə paylaş: | 
