Museum of Modern Art (MOMA)
11 W. 53rd Street (az 5th és a 6th Avenue között), 708-9400
A világ legnagyobb modern művészeti gyűjteményét annak köszönhetjük, hogy a Metropolitannak nem nagyon akaródzott 20. századi műtárgyakkal foglalkozni. A MOMA így mintegy a Metropolitan ellenzékeként alakult meg 1929-ben, mindössze 10 nappal a tőzsde összeomlása után. Minden nagy név megtalálható itt. Az ember tényleg csak bámul - pl. Monet Vízililiomja előtt. A földszinten találjuk az információs pultot térképpel, brosúrákkal. Innen kisétálhatunk a szoborparkba, ahol nyaranta ingyenes avantgarde hangversenyeket hallgathatunk, miközben Picasso, Matisse vagy Henry Moore szobrait csodálhatjuk. Az alagsorban lévő Roy and Niuta Titus Színházak műsorán régi híres filmek vannak - azon ritka helyek egyike New Yorkban, ahol nem az új hollywoodi sikereket vetítik. A MOMA volt az első múzeum a világon, amely elismerte a filmet, mint művészeti formát és annak fejlődését szorgalmasan dokumentálja. Az emeleti termekben sorakoznak a könyvekből és képeslapokból oly jól ismert remekművek, állandó a deja-vu érzés. Itt nem kell termek tucatjain végigsétálni, hogy felfedezzünk egy-egy ismerős művet - bármelyik terembe lépünk is be, csodálkozva felkiáltunk majd: Jé, ott a “...”. Csak néhány név ízelítőül: az első három teremben Cézanne, Van Gogh, Rousseau, a negyedikben Picasso, a hatodikban Monet (igen, ott van a hatalmas Vízililiomok is), a hetedikben Chagall, Kandinsky és Kupka, a tizedikben Mondrian vonalakból álló festményei, a tizenkettedikben Matisse, majd Paul Klee, Dali és Magritte. A második emeleten van az időszakos és az állandó fotókiállítás is, rengeteg kép néhány teremben, csak a bámulattól szédelgő fejjel lehet végignézni. A harmadik emelet a még modernebb moderneké, a II. világháborútól a 60-as évek végéig: Rothko, Pollock, Kline, Reinhardt, Still, Newman és a pop-art mestere, Andy Warhol. Egyik leghíresebb műve, a Marylin Monroe kép a 26. teremben található. Szintén a harmadikon van a videoterem, az olvasóterem és néhány szoba időszakos bemutatóknak. A negyedik emeletet az építészet rajongóinak szánták. Találunk itt Bauhaus épület-modelleket és mindenféle lakberendezési remekeket a bútoroktól Tiffany üvegtárgyakon keresztül az étkészletig.
Érdemes az információnál rákérdezni, nincs-e valami előadás, film, koncert, ilyesmi, mert ezek sokszor nagyon érdekesek. Volt szerencsém itt részt venni Roy DeCarava fotóművész előadásán, ahol többet tanultam a fényképezésről, mint egy tucatnyi kézikönyvből. A terem dugig volt érdeklődőkkel - legalább olyan nehéz volt bejutni, mint egy rock-koncertre. A fekete bőrű fotós, aki főleg a harlemi hétköznapokat és jazz zenészeket fényképezte, rendkívül közvetlen hangon beszélt a munkájáról és záróráig türelmesen válaszolgatott a kérdésekre. A teremőrök sürgetésére hagyta csak abba az előadást, de még utána is ott maradt frissen megjelent könyvét dedikálni az őt megrohamozó tömegnek. Az időszaki kiállítása is óriási siker volt. Mivel mániákus fotográfus vagyok, rengeteg fotókiállítást láttam már, de ez egészen különleges volt. Máskor általában végigfutok a termeken és csak egy-két kép előtt cövekelek le hosszabb időre, de az ő kiállításán minden egyes kép előtt hosszú percekig ácsorogtam - tényleg fantasztikusak. Nyitvatartás: szombattól keddig 11 és 6, csütörtökön és pénteken 12 és 8.30 között. Belépődíj: 8 dollár, diákoknak 5 dollár. Spórolósoknak ajánlom a csütörtök és péntek estét, amikor 5.30 után a “pay what you wish” rendszerben akár 5 centért is bejuthatunk.
Frick Collection
1 E. 70th Street (5th Avenue), 288-0700
Feltétlenül érdemes megnézni ezt a kis ékszerdobozt, főleg ha nem kedveljük a nagy múzeumok nyüzsgő turistahadát. A Frick a legkevésbé múzeum jellegű múzeum. Szinte sehol nincsenek a műtárgyaktól elválasztó kötelek, vannak viszont kényelmes székek, ahonnan nyugodtan szemlélhetjük a remek képeket. A Frick Collection épülete egy pittsburghi acélmágnás, Henry Clay Frick fehérmárvány palotája, amelyben az alapító meglehetősen vegyes stílusú műtárgyakat gyűjtött össze. Találunk itt 14-19. századi európai festményeket, 18. századi francia és olasz reneszánsz bútorokat, keleti porcelánokat. Már az épületbe belépve valami fantasztikusan nyugodt, békés hangulat fogadja a látogatót. Árkádos udvar, közepén szökőkút csobog, és a hangszórókból orgonamuzsika szól. A képek, szobrok is mind-mind békét és örömöt sugároznak. Sehol egy harci jelenet, sehol egy erőszakos téma, hanem csupa derűs portré és napsütötte tájkép. És bábeli hangzavar sem fogja zavarni a műélvezetet, mert tilos az idegenvezetés. A házirend szerint nagy turistacsoportok csak tíz főnél kisebb csapatokra bontva mehetnek be, tízévesnél fiatalabb gyermekek pedig egyáltalán nem. A legjobb, ha a moziteremben kezdjük a programot, ahol rövidke film ismerteti az alapító életét és a múzeum történetét. Aztán vegyünk magunkhoz egy egydolláros kis térképet és azzal járjuk körbe a termeket. Tartsuk jól nyitva a szemünket, mert minden kis zug érdekes műtárgyakat rejt. Ne csak a falakat bámuljuk, hanem nézzünk a lábunk alá is, mert gyönyörű szőnyegeken sétálhatunk. A sok érdekességből csak egyet emelnék ki: az “Oval Room” nevű teremben négy életnagyságú festményt találunk igen furfangosan elhelyezve - egyik hölgy sem néz sem a többire, sem a középen álló Diana bronzszoborra, és mi sem tudunk a szemükbe nézni. A Frick Collection az egyetlen a város híres múzeumai közül, ahova nem lóghatunk be potom pénzért, itt sajnos nincs happy hour. De - ígérem - senki nem fogja megbánni a belépő leszurkolását. Nyitvatartás: keddtől szombatig 10 és 6, vasárnap 1 és 6 óra között. Belépődíj: 5 dollár, diákoknak 3 dollár.
Guggenheim Museum
1071 5th Avenue (89th Street), 423-3500
Ha lehet, péntek este keressük fel a Guggenheimet - ekkor nemcsak potom pénzért juthatunk be, de még ingyenes jazzkoncertet is hallhatunk. De még mielőtt bemennénk, jól nézzük meg kívülről magát az épületet, amely önmagában is szenzáció. Mivel bent tilos a fényképezés (és ezt nagyon komolyan veszik), az épület külsején éljük ki fotóhajlamainkat - amely a hétemeletes csigavonalú csoda láttára mindenkiben előtör. A dugóhúzóra (mások szerint többemeletes parkolóházra) hasonlító építményt Frank Lloyd Wright tervei alapján építették 1959-ben. Az előtérben mindenkiből kitör a hűha, amikor feltekint az átriumban az emeletekre, aztán indulhatunk felfelé a rámpán. Nincsenek lépcsők, csak az enyhe emelkedésű spirális útvonal, amelyből kis kiállítótermek nyílnak. Akik nem szeretnek hegynek felfele mászni, liftezzenek fel a legfelső emeletre és onnan sétáljanak lefelé (a kiállítást eleve így szervezték, azaz az időrendi sorrend fentről indul). Néhány név kedvcsinálónak: Cézanne, Degas, Gauguin, Manet, Picasso, Van Gogh, Mondrian, Chagall, Picasso és itt van a világ legnagyobb Vasily Kandinsky gyűjteménye is. Nyitvatartás: vasárnaptól szerdáig 10 és 6, pénteken és szombaton pedig 10 és 8 között. Belépődíj: 10 dollár, diákoknak 5 dollár; pénteken 6 és 8 óra között “pay what you wish”.
Dostları ilə paylaş: |