Kisgyörgy Éva new york

LOWER EAST SIDE

(a Houston Streettől délre, a Bowerytől keletre)

If you live in New York, even if
you’re Catholic, you’re Jewish.

(Lenny Bruce)

E kissé kihaltnak tűnő, nyugodt negyedbe az első világháborút megelőző 20 évben több százezer zsidó érkezett Kelet- Európából a szabadabb, gazdagabb élet reményében. Ma már főleg ázsiaiak és spanyol anyanyelvűek az újabb bevándorlók, de a Lower East Side még ma is jellegzetesen zsidó negyed. Itt vannak a legszebb zsinagógák és a legjobb kóser éttermek. Sajnos sok zsinagóga meglehetősen lerobbant állapotban van, de találunk itt egy igazán szépen karbantartott épületet, a Norfolk Street 60-as szám alatt található Beth Hemedash Hagadol Zsinagógát. A legjobb vasárnap délelőtt sétálni erre, akkor a legélénkebb a környék, különösen az Orchard Street-i piacon. A Lower East Sideba is nyomulnak a kínaiak, egyes utcákat már teljesen átvettek. A népek békés együttélésének és a kultúrák összemosódásának különleges példája a Bernestein’s az Essex Streeten, ami - bármily furán hangzik - egy kóser kínai étterem.

SOHO - azaz South of Houston

(a Canal és a Houston, illetve a Broadway és a Sullivan Street között)

A művésznegyed. Valami egészen elképesztő mennyiségű galéria található itt néhány ház­tömbnyi területen. Mielőtt nekivágnánk ezek felfedezésének, érdemes kívülről is szemügyre venni az épületeket. Az itteni építészet, az amerikai ipari stílus leginkább öntöttvas homlok­zatairól ismert. A vasat pusztán gyakorlati szempontok miatt vezették be, hiszen a vasvázakat sokkal gyorsabb és olcsóbb volt felállítani, mint a nehéz falakat. Az építészeket viszont a vas gyönyörű dekorációkra inspirálta, melyeket kőből nehéz lett volna kialakítani. Furcsa módon a praktikus szempontból bevezetett vasdíszítéseket az öntöttvas-építkezés divatjának lefutása után kőből utánozták - ma már csak mágnessel ellenőrizve tudjuk megállapítani a különbséget a kettő között. A legszebb házakat a Greene Streeten találjuk, ahol két épület különösen kiemelkedik a többi közül: a 72-76 és a 28-30 számú. Az erős vasvázas szerkezet feleslegessé tette a tömör falakat, így hatalmas ablakokat, nagy, szellős szobákat tudtak kialakítani. Eredetileg gyárak települtek az épületekbe, de úgy két évtizede a művészek vették át a terepet. A rendkívül világos szobák kiváló műtermeknek, galériáknak bizonyultak. Ma már több tucat galériát találunk itt, és ami a legcsodálatosabb, ezeket ingyen látogathatjuk. Vasárnap és hétfőn zárva vannak, de a hét többi napján órákig barangolhatunk köztük. Ha vásárolni támad­na kedvünk, érdemes a Broadwayn barangolni. A Grand Street sarkánál például hétvégeken bolhapiac van, sok jópofa ócskasággal. De ne hagyjuk ki a használtruha üzleteket se, ahol kamaszkorunkban megunt ruhadarabjaink köszönnek vissza- a trapézfarmer, az Adidas póló, a kinőttnek tűnő kötött pulcsi.

GREENWICH VILLAGE

(a 14th Street és a Houston Street között, a Broadwaytől nyugatra)

Az egykori bohémnegyed. A bohémségnek megfelelően itt már az utcák sem sorakoznak mér­tani rendben, kezdenek összekuszálódni. A Village-ben nincsenek felhőkarcolók és vállalati székházak, hanem kávéházak, galériák és butikok uralják a terepet. Az utcákon nem látunk öltönyös üzletembereket, hanem megannyi görkoris diákot, ifjú festőpalántát, tetovált izom­pacsirtákat és életunt fazonokat. Pár évtizede az alacsony lakbérek vonzották ide a művész­lelkeket, ma már csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak itt egy-egy világos lakást. A vékonyabb pénztárcájú ifjúság az East Village-be költözött, de ma már ott is viharosan emelkednek az árak. Mindkét részben kész élmény az emberek öltözékét mustrál­gatni, de a különcség csúcsa a Halloween Parade, ahol a legelképesztőbb jelmezekben vonulnak fel a környék lakói. Ha október 30-án van szerencsénk New Yorkban vakációzni, ne hagyjuk ki a felvonulást - az öltözékek a sárga taxitól az óriás kondomig terjednek. New York egész éjjel él, de itt a legjobban. Hajnali 4-kor is olyan zsúfoltak az utcák, mint hétfő reggel a Wall Street-en.

A Village és extrém lakóinak központja a Washington Square Park, ahol különösen hétvége­ken pezseg az élet. Térnek nagy, parknak kicsi, talán ezért ez a dupla elnevezés. A tér közepén mindenféle mutatványosok szórakoztatják a népet, a délnyugati sarokban a törzsvendég sakkozók vívnak végtelen csatákat, és a park különböző részein kisebb-nagyobb csoportok görkoriznak, énekelgetnek, vagy éppen kutyát idomítanak. Repülnek a frizbik, a gördeszkák, szólnak az óriási táskarádiók a tagbaszakadt fekete srácok vállán, egy szép napos délutánon nincs is élettel telibb tér a városban. Vannak arcok, akiket mindig itt látni. Egyszer egy gyönyörű szőke napszemüveges lányról csináltam egy fotót, ami nem sikerült igazán jól a rávetődő árnyék miatt. Néhány hét múlva, amikor újra erre jártam, ott ült a lány ugyanazon a padon, és én megismételhettem a képet. De ilyen ismeretlen ismerős a kötött sapkás öreg sakkozó hölgy is, vagy a gitárosokat hallgató állandóan mosolygó, kissé hibbantnak tűnő úriember is. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején a park a kábítószeresek fő tanyája volt, de a 80-as évek közepén egy erőteljes kampánnyal megtisztították tőlük a teret. Azért még ma is lehet érezni időnként a jellegzetes kesernyés illatot és láthatjuk a diszkréten átadott cigiket.

A park északi részén áll a Washington Memorial Arch, amely 1889-ben épült az elnök beiktatásának századik évfordulójára. Délen a New York University (NYU) könyvtára uralja a terepet. Az NYU az ország legnagyobb privát egyeteme, és rohamos tempóban terjeszkedik a környéken, a legtöbb épület már az ő lila lobogóját viseli. Ha a diadalíven átlépve elindulunk a 5th Avenuen, az első sarkon jobbra találjuk a Washington Mews nevű házsort, egy kis eldugott, kockaköves utcácskában. A kis kőházak valaha istállók voltak, ma NYU tanári lakások. A térről sétáljunk át a Broadway-re, ahol nagyszerű üzletek sorakoznak. Itt van például a 12th Street sarkán a Strands, ami a világ legnagyobb használtkönyv-áruházának titulálja magát. 8 mérföldnyi polcon 2 millió könyv - a számok magukért beszélnek. Én legalább egy tucat fotóalbumot vásároltam itt, az eredeti ár töredékéért. Vagy a 4th Street sarkán a Tower Records, ahol a névvel ellentétben lemez bizony egy sincs, viszont annál több CD és kazetta. A tértől délre pedig hetekig bohémkedhetünk a több tucatnyi kávéházban, használt CD-boltban és a legelvontabb divatot követő butikokban. A kávézók mennyországa a MacDougal Street, ahol szinte minden második ház egy kávéház. Az 50-es években Jack Kerouac és Allen Ginsberg az itteni füstös kis kávézókban olvasta fel verseit, amikor épp nem tehervonatokra ugráltak az ország más vidékein. Ezekről sajnos már lekéstünk, de még mindig találhatunk itt érdekes előadásokat és jazzkoncerteket. A klubok másik csomópontja a Bleecker Street, ahol tényleg egész éjjel szól a szaxofon és minden pénzünket elkölthetjük a “Cover plus 2 drink minimum” típusú helyeken.

Kissé nyugatabbra sétálva elérjük a Sheridan Squaret, a homoszexuálisok központi terét. A téren álló szobor két ölelkező fiút ábrázol, úgyhogy nehéz eltéveszteni a helyet. Nem mintha a new yorkiak egyébként túl szégyellősek lennének, de itt tényleg nyíltan sétálgatnak kéz a kézben azonos nemű társukkal és még az utazási iroda hatalmas reklámplakátján is két fiú mosolyog ránk a napernyő alól. A homoszexuálisok kis üzletei a térről nyíló Christopher Streeten sorakoznak, itt nemcsak rendkívül változatos formájú, színű, ízű, stb. kondomokat szerezhetünk be, de a szado-mazochista hajlamok kiéléséhez is minden kelléket megtalálha­tunk. Egy történelmi épület is áll errefelé, a Stonewall Inn (53 Christopher Street). 1969-ben egy rendőri razzia miatt felkelés robbant ki ebben a kocsmában és ezzel kezdődött a homoszexuálisok jogaiért küzdő mozgalom. A ma is bárként üzemelő épület falán kis tábla emlékeztet a nevezetes dátumra. Minden év június utolsó vasárnapján óriási felvonulással emlékeznek a város homoszexuális lakói erre az eseményre. A Gay Pride Parade vitathatat­lanul az egyik legszínesebb, legjobb hangulatú felvonulás a városban. A homoszexuálisok és transzvesztiták fantasztikus jelmezekbe öltöznek és nyugodtan fotózhatjuk őket, nem egy szégyellős társaság. A new yorki éveim egyik legszebb pillanata volt, amikor a meleg rendő­rök fúvószenekara rázendített Frank Sinatra New York, New York című örökzöldjére, és a többszázezres közönség teli torokból énekelve csatlakozott hozzájuk. A Christopher Streeten lefelé sétálva eljutunk a Bedford Streetre, aminek a 77. számú háza a város egyik legrégebbi épülete - 1799-ben épült. Innen csak néhány lépés a legkeskenyebb épület, a 75 és fél (sic!) számú ház. A Hudson Streeten észak felé sétálva a 12th és a Gansevoort Street között találjuk a húscsomagoló negyedet, ami a szó szoros és átvitt értelmében is “meat market”.