Magyar fenyők

Mesterházy Zsolt & al. - Magyar fenyők kincsestára 1.0 – Conifer Treasury of Hungary 1.0 - 2010

Mesterházy Zsolt és társai

A magyar fenyők kincsestára

Magyar fenyőnemesítők kézikönyve

Hungarian Conifer Treasury

Handbook of Hungarian Conifer Breeders

Budapest

2010

Mesterházy Zsolt & al.
Conifer Treasury of Hungary

Handbook for Hungarian Conifer Breeders

A magyar fenyők kincsestára

Magyar fenyőnemesítők kézikönyve

Budapest

2010

Szerkesztő

Chief Editor

Mesterházy Zsolt

A fenyők kincsestára 1995, 2005, 2010 szerzője, fenyőnemesítő, fenyőrendszertanász

Author of the Conifer Treasury 1995, 2005, 2010, conifer breeder, conifer taxonomist

Szerzőtársak

Editorial Board Trust

Dr. Barabits Elemér Sopron

Barabits Miklós Sopron

Simon Ferencné Baracskay Mária Keszthely

Dr. Debreczy Zsolt Budakeszi

Hódi Tóth József Budapest

Lakatos László Kál

Lukács Zoltán Budapest

Király Andrea Gödöllő

Kiss Balázs Pilismarót

Kiss Marcell Rédics

Dr. Kósa Géza Vácrátót

Nagy Zsolt Sopron

Neményi András Szada

Dr. Orlóci László Budapest

Dr. Rácz István Budakeszi

Simon Ferenc Keszthely

Tóth Gyula Gödöllő

Előszó
Eljött az ideje egy magyar nemesítésű fenyőkről szóló gyűjteményes könyv kiadásának. E kijelentés talán furcsán hat első olvasatban, de valóban ez a helyzet. Sok ember sokrétű munkájának összegzésére vállalkoztam szerzőtársaimmal együtt, amihez az internet digitális világa szolgál technológiai háttérként. Azt hiszem így pontos a megfogalmazás – nem imádni, hanem használni akarom az internetet, hisz többek közt erre is való lehet. E rövid kitekintésben nem tűztem ki célul a magyar botanikatörténet kutatását, a fajok leírásában vállalt szerepüket sem, az más tanulmány tárgya lehet.
Vannak dicső elődök, akik a fenyőváltozatok előállításában jeleskedtek – Ambrózy-Migazzi, Niemetz, Saághy, Bánó és Barabits, vannak a földtekén biztos lábbal járó botanikusaink, kertészeink – Priszter, Debreczy, Rácz, Kósa, Baracskay Mária, Hódi Tóth, vannak intézményes keretekben gyűjteményeket szervezők – Orlóci és a MABOSZ, és van krónikás is hozzájuk – ez magam lennék sallangnak a kiváló társasághoz. Van egy másik vonulat is, az újító kedvű faiskolákat működtető nemesítők, akik talán a legjobban tudják, mit is szeretne a vevő, és ha ilyet találnak fajtát alkotnak az új növényeikből – Tóth Gyula, Lakatos László, Nagy Zsolt, Király Andrea a példa. Felette széles a skála elődökkel, nagyot álmodókkal, bátor expedíciókat vezetőkkel és a szép növényeket a vevőkhöz eljuttató kollégákkal. Ritka adottsággal bírunk e nyitott és sokrétű képességeink folytán.
Szeretnék minden magyar nemesítőt felderíteni, aki legalább egy fenyőváltozatot felfedezett, és elszaporította. Közel 30 év fenyős adatgyűjtése, és három fenyőskönyv kiadása után itt az ideje, hogy a saját növényeinket is feltérképezzük. Jó alkalom erre, hogy a Füvészkert Orlóci László kezdeményezésére megkezdte a magyar fenyők gyűjtését. Óvatosan, mert első lendülettel a törpe és kis növésű anyagot gyűjtve, máris 100 körül jár. Arra gondoltam, hogy nekem kutya kötelességem e gyűjtéshez hozzájárulni a Magyar Fenyők Kincsestárá-nak kiadásával, legalább tudjuk meg mit is kellene összegyűjteni. Az előzetes felderítésem igazolta Orlóci László óvatosságát, 600 magyar fenyőfajtánál is több lesz a lajstromban.
Bár Barabits Elemér időközben elment, nemcsak 200 fenyőfajtát hagyott hátra, hanem nagy hatással volt a következő nemzedékre is, akik ma szintén új növényeket fedeznek fel. Sokan tőle tanultak hétköznap is „fenyőül” gondolkodni. Meglátni egy bábaseprőt, egy rügymutációt, egy eltérő magoncot a magágyban, bővebb értelemben megtalálni az elrejtettet, felismerni egy új jelenséget. Legalább ilyen fontos volt Debreczy Zsolt, Rácz István világkörüli, és Kósa Géza ázsiai gyűjtőútjainak hozadéka, melyen mások is – Simon Ferencné, Hódi Tóth József – felbátorodtak, és amerikai, mediterrán, kisázsiai gyűjtő expedíciókat vezettek. Az előrelátó elődök már 30 éve tudták, hogy új, sivatagokból, félsivatagokból szelídített növényekre lesz szükségünk, ha kultúrtájaink kiszáradását nem tudjuk megállítani. Magam is e gondolat szolgálatába állítottam saját fenyőgyűjteményemet, és az eredmény az elöl haladókat igazolta.
Munkájuk által gyakorlatilag Magyarországon van az USA középnyugati sivatagainak ott még nem kellően értékelt fenyőanyagának jó része, betekintést nyertünk Mexikó hegyvidékeinek fenyővilágába is, Belső-Ázsia és Kisázsia félsivatagi fenyőinek európai génbankja. Jól állunk az európai mediterrán fenyők „háziasításával” is, bár vagy 100 év ráment a kísérletre. Közel 100 éve ültette el id. Folly Gyula első délszaki növényeit Badacsonyőrsön, és valamiért túlélték a növények a számunkra szelíd balatoni klímát. Néhányan tovább vittük e túlélőket még szigorúbb helyekre, és 30 év alatt kiderült, jók lesznek ezek -28 fokban is aszályos területeken. Talán majd egy következő nemzedék elviszi e növényeket Svédországba, Alaszkába, Szibériába. Kiruna, Anchorage és Irkutszk főutcáit libanoni cédrusokkal ültetik be, valamikori mediterrán és félsivatagból kimentett borókák keltik majd az az érzést az ottaniakból, hogy élhető helyen laknak.
A Magyar Fenyők Kincsestára kiadásának előkészületeit egy felhívással kezdtem el, melyben igyekeztem megszólítani a „lappangó” nemesítőket is. Észrevettem, hogy akinek van otthon pár növénye, igyekszik elrejteni, nem is igazán tudja mit kezdjen vele, némelyikükben meg talán munkálhatott a „nehogy megtudják” effektus, vagy ennek fordítottja, hogy ha kiderül, majd úgyis ellopja valaki. Mostani tapasztalataim igazolják félelmeiket. Valóban deviáns az, aki alkot, és valóban mindig jön egy célirányos tolvaj, aki tudhat az új növények létezéséről. Fel kell tennünk a kérdést, valóban deviáns lenne-e az alkotó ember, vagy csak nálunk süllyedtünk ilyen mélyre, hogy az alkotó eleve tudja, bűnös utakon jár. A jelenség valóban kitapintható, érzékelhető, és egyben tragikus is. Valamilyen oknál fogva ma az alkotó embereknek bűntudatuk van, és ha mégis nemesítenének, úgyis jön az ügyeletes kertpusztító. E kérdéshez talán szociológusok tanácsára lenne szükség, mert létező valóság. A Magyar Fenyők Kincsestára e rossz hagyaték kikerülésére is készül. A növényekről készített lehetőleg teljes adatsor éppen az ő védelmüket szolgálja. A részletes növényleírásokban olyan megismételhetetlen információk sorakoznak, amelyeket egy lopott növény esetében a tolvaj nem képes előadni. Az adatbázis képdukomentációja teljeskörű védelmet nyújthat a nemesítőnek.
Természetesen kell lennie megoldásnak a kishitűség, az alkotás leminősítése, és a tolvajlás ellen. Szeretném, ha a felgyűjtött fenyőanyag megjelenne 5-10 magyar arborétumban, akár egységes ültetési elgondolás alapján, és/vagy egyenként. Szeretném, ha e növények megjelennének a faiskolák jegyzékeiben is, hogy elterjedhessenek. Ha nemesítőink úgy vélik, hogy különlegesen szép új fajtáikat a világ fenyőpiacára kívánják eljuttatni, e kiadvány bizonyára segíti őket, mert biztos hátteret ad az igényes megjelenés. Raktárszerű tárolásban a 659 magyar fenyőfaj 2-3 hektárt igényel, parkszerűen tervezve 4-7 hektár is lehet. Több olyan arborétumunk is van, amelyekben bőven lenne ennyi hely. A kishitűség ellen magam is küzdök szerény eszközeimmel. Gyakran találkozom nemesítőkkel, akik valamely külföldi eredetű fajtán találtak mutációkat, vagy magvetéséből keletkezett új növény. Mindig azt mondom nekik, tanuljatok meg nevet adni, és legyetek büszkék az eredményre. Magyarországon ma legalább 3 Juniperus scpulorum ’Moonglow Tarka’ létezik. Amíg ilyen neveket adunk, csak utángyártók leszünk. Rendes névvel viszont alkotók – aztán majd a fajtaleírásban megemlítjük, hogy Moonglow magvetésből vagy mutációból jött-e elő, amijük van. Amikor szóba hozom, mindegyik azt mondja, csak utalni akar az eredetére. Jó, utaljon a leírásban. A jelenség nem tipikusan magyar, mert ugyanezt tapasztaltam a lengyeleknél is. Nekik is van vagy 600 fenyőfajtájuk, és a nagy részük ma még használhatatlan az ugyanilyen neveik miatt. Ők is emiatt maradtak ki eddig a nagy Fenyők Kincsestárából, pedig amúgy nagyon szép növényanyaguk van. Ilyen kitekintésben valami keleteurópai átokkal állhatunk szemben, mert errefelé valóban így zajlik az élet.
Ez a magyar fenyőskönyv nemcsak összegzés, de valami újnak a kezdete is egyben. Hagyjuk hátra a gátlásokat, tanuljuk meg a névadás fortélyait, ezzel is javítva a nemesítők megbecsülését, növényeik elterjedésének legetőségeit. Remélem azt is, hogy e nagyszerű nemesítő társaságot későbben is egyben lehet majd tartani valamilyen szervezett formában. Szellemi értelemben bizonyosan, de egyúttal példát is mutathatunk abotanika más területeit művelők számára.
Engedjenek meg egy további információt Barabits Elemérrel kapcsolatban. Miután teljes képem van a világ fenyőügyeiről, ma az internet világában tucatjával látom Elemér bácsi növényeit művelni szerte a világban, és egyre többet. Nem egy holland és belga arborétum külön gyűjti növényeit, és nagyon büszkék rá. Amerikában is egyre több faiskola tart Barabits növényeket. Arra alkalmas időben közzéteszem idevágó adataimat, talán ha kialakul ez a Magyar fenyők kincsestára. Amerikai gardenweb fórumokon lelkesen számolnak be arról, ha valaki egy Barabits növényhez hozzájutott. Gyakorlatilag mindazon növényei, amelyeket külföldiek kezére adott valaha is, - mégha elírták is a neveket, vagy a saját nevét sem képesek rendesen leírni (Barabit’s – azt vélik ez lenne a jó), - a jó növények áttörték a falakat, szerethető növényekként mégiscsak a következő évtizedek sztárjai lesznek a világ kertjeiben és gyűjteményeiben. Nagyon szomorúan teszem, de ma azt látom, hogy amit Elemér bácsi nem adott ki a kezéből külföldieknek, az ma itthon senkinek sem kell. A magyar faiskolák rég lepusztult külföldi növényeket szaporítanak, miközben csak nálam 30 tüneményes Barabits növény van, 30 évesek. Adnék szaporítóanyagot komolyabb faiskoláknak belőle – nem mellesleg ezek államilag minősített növényanyag részei, így elvileg korlátlanul szaporíthatóak teljes garanciával. Bár nem sokkal halála előtt fajtái egy részét visszavonta, én ezt nem veszem készpénznek. Nálam is van „visszavont” növény, és jól muzsikál. Vagyunk egy páran, akiknek fontos a Barabits-örökség felderítése, és nem állunk rosszul. Sok időnk és fáradságunk van benne, márcsak emiatt sem hagyjuk elveszni. Meg az önbecsülés miatt sem. Ha megengedik, elmondom, hogy Orlóci Lászlóval vetettem fel egy Barabits arborétum ötletét bő 10 éve. Magam írtam le Elemér bácsi összes növényét az 1995-ben kiadott Fenyők kincsestárában. Soha nem felejtem el, hogy amikor megbeszéltük a dolgot, ajánlottam, hogy mint korábban is annyiszor, elmegyek Sopronba, és ott végigbeszéljük a növényeket. Erre azt mondta, édes fiam, most én megyek hozzád, mert ez nekem fontosabb, mint neked. Ha nehezen is, de megértettem őt, és betudtam egy ma ködbevesző erkölcs által diktált kötelességnek. És Barabits Elemér vonatra ült, eljött hozzám Budapestre, és egy vendéglőben valóban átrágtuk magunkat életművén. Bő 40 oldal lett belőle, amely önálló fejezete lett a Fenyők kincsestárának. Ez a könyv került vagy 40 példányban Hollandiába, ahol azóta sem láttak ehhez foghatót, egy nemesítő életműve életében megjelent. Nagyjából ez volt a történet, de az újabb kiadásban lesz néhány utólagos korrekció, amelyek Barabits Miklós szerzői szerepét erősítik. Korábban ezt nem tudhattuk.

Még írnék pár életművet, mert jelölt éppenséggel lenne bőven. Pl. Bob Fincham és Jerry Morris Amerikából, Jiri Holata és Jan Slama Csehországból, Horstmann és Kohout Németországból, akik Barabits életművéhez hasonlóan gazdag gyűjteményt mondhatnak a magukénak. Ők Barabits-kaliberű emberek, hozzá hasonlóan kiváló érzékkel és tudással. Bob kivételével mind bábaseprővadász, ott sokkal jobb a hatékonyság ipari méretekben. Itthon sem panaszkodhatunk, Hódi Tóth József, Lakatos László, Szuma Ernő és Józsa Miklós is életmű kiadást érdemel nemesítői munkássága okán. E könyv miattuk is készült, mintegy a tiszteletükre.

Ma már nem úgy van, hogy véletlenül találunk valamit az erdőben. Módszeres felderítés az erdőszelvényekben, majd február végén jön az aratás. Szezononként 30-50 új bábaseprő oltása a feladat, így lett Csehország is fenyős nagyhatalom, hisz már bőven ezer felett járnak a törpe növények begyűjtésével. Így talált Jerry Morris is százával bábaseprőket a középnyugati félsivatagokban (USA), mintha csak rájött volna, hogy Debreczy Zsolt sem véletlenül járt arrafelé korábban. Debreczy persze nem bábaseprőket keresett akkor, szerencsére, hanem a középnyugat genetikai örökségét. Ezek az emberek nem mániákusak, egészen másról van szó. A lehetetlen helyekről előhozott növényeik részei lesznek életünknek, úgymond fogyaszthatóvá válnak, és így szerethetővé. Ha még ráadásul a neveik is jól csengenek, a siker biztosan nem marad el. Mindezt magam második generációs nemesítési technológiának nevezem iparszerű technológiája miatt. Hatékonysága valóban nagyságrendekkel jobb eredményt ad, mint a kezdeti „kóborlós módszer”. Azóta feltaláltam a harmadik generációs nemesítési technológiát is, de ez korhatáros, 40 feletti komoly tudósoknak való komoly tőkével.
Ez a történet a 70-es években kezdődött. Krüssmann, majd Horstmann is elmentek Amerikába – vélhetően Barabits bábaseprői is izgatták őket, hisz mindkettőt jól ismerte, sőt nem egy törpe növényét ők írták le először. Szóval Krüssmann és Horstmann elmentek Amerikába Elemér bácsi nélkül, mert azt hitték, már mindent tudnak. Bejárták az Államokat, és találtak 1-2 bábaseprőt (Abies lasiocarpa ’Logan Pass’). Növényeik valóban híresek lettek, nélkülük nincs is valamire való fenyőgyűjtemény. Krüssmann és Horstmann találati hatékonyságát azzal jellemezném, hogy 1991 nyarán Finnországban dolgoztam Savonlinnában. E város kicsit odébb van Helsinkitől, az út meg nem túl változatos. Erdő, erdő, aztán megint erdő. Jobb híján bábaseprőket kutattam útközben szemeimmel, végülis kipróbálhattam a tanultakat. Félútnál 25-nél abbahagytam a számolást. Örültem az eredménynek, 2 km-ről meglátom a bábaseprőt akárhol, 200 méterről a színes kibúvásokat. A német nagymenők nem tanultak meg semmit, csak azt hitték. Ugyanezzel a Barabitstól tanult szememmel tavaly karácsonykor 35 színes rügymutációt, de mégsem törpéket leltem szinte egy helyen. Szépek, színesek, szerethetők, kertjeink díszei lehetnek pár év múlva. Hétköznapi magyar nevet kapnak, melyet mindenki ért. Azt gondoljuk majd róluk, hogy mindig is velük együtt éltünk, mert oly simán életünk részévé válnak.
De ne csak a múlton rágódjunk – bár tanulság akad bőven – gondoljunk a jövőre is. Ács Antal tanár úrral megegyeztem, hogy fenyőgyűjteményem fajtáinak termését a Varga Márton Szakiskola rendelkezésére bocsátom, ahol egy fenyőnemesítő előképző szakkör alakul. Jószemű diákok bevezetése lesz a cél a nemesítésbe, akik megtanulják azt, amit Barabits Elemér ránk hagyott, és a mai nemesítők tovább tudnak adni a fiataloknak. A fiatalok nemcsak a magvetésben keresést tanulhatják meg, expedíciókat vezethetnek bábaseprőkért, megtanulhatják a rügymutációk keresésének fortélyait, és mindent, amit egy nemesítőnek tudnia kell a sikeres működéshez. E könyv emiatt is készült, nemcsak összegzés , de új kezdet kiindulópontja is lehet a magyar kertészet számára.
Ma, 2010-ben úgy vélem, hogy a fenyők történetét korszakolnunk kell.
Az első fenyőkor a botanika kezdeteitől 1959-ig tartott, melyet Klasszikus (vagy Latin) fenyőkornak nevezek. Addig latin nyelven kaptak nevet a növények, még a kerti változatok is. Utóbbiakat azonban ekkor kivonták a latin névadásból, sőt esetükben megtiltották a latin használatát. Később kiderült, ez serkentően hatott a kerti változatok nemesítésére.

A második fenyőkort 1993-ig tekintem H. J. Welch és G. Haddow: The World Chechlist of Conifers c. könyvének megjelenéséig, amelyben összefoglalták a megelőző idők fenyőnemesítéseinek eredményeit. E kor nagy egyéniségek ideje, mint Krüssmann - Horstmann – Grootendorst – Jeddeloh – Barabits – Iseli – Jerry Morris, akik új módszerekkel dolgoztak, és életükben akár 200 új fenyőfajtát is nemesítettek. Ezt nevezem Nemesítői hősi kornak, amikor olyan nagy tudású nemesítők működtek, akiknek az egész világ megtanulta a nevét. Kissé befejezetlennek tűnik ez az időszak, a dokumentációk helyenként szegényesek, néhol el is vesztek. Ma Welch is többre juthatott volna, de ő mégis kora nagytudású hőse, akit még nem segített az információs technológia. Életművét az utódok nemcsak megtanulják, és megőrzik, de tovább is fejlesztik, magam is ezt teszem.

Ma a Harmadik fenyőkorban élünk, mely az információs technológiára épül. Új hősöket ismertünk meg Holata, Slama, Fincham, Smits, Grubb, Sampson, Kohout, Hódi Tóth, Szuma személyében, akik nemcsak kihasználják a széles informatikai lehetőségeket, de nemesítési módszereik is drámaian megváltoztak. Az erdőkben ipari méretekben folyik a bábaseprők „aratása” évi több százas nagyságrendben, alpinista segítőkkel kiegészítve a nemesítői kutatásokat. Remélem, hogy Barabits Elemér életművének 1995-ös kiadása áthozta őt az új korba, és sok más jelölt - Harper-Morris-Stanley-Fincham-Waxman-Rezek-Dyskra – megírandó életműve is segít majd munkásságuk eredményeinek frissen tartásában. Helyettük az általuk megalkotott növények világa szól eredményeikről. Nem elfelejtett, hanem élő nemesítőkre van szükségünk, akik 40, 50 vagy 60 éves korukban juthatnak elismeréshez. Élő hősökre van szükségünk, akiktől tanulni lehet. Olyan botanikusokra is szükségünk van, akik a távoli hegyvidékek növényeit lehozzák az emberek közé akár magukban, akár szerethető törpe vagy színes növényváltozatok képében. Természetesen azt is szeretnénk, hogy a növénynemesítés legújabb eredményeiről minél gyorsabban tudomást szerezzünk.
A dokumentálás módszereinek is alkalmazkodniuk kell a felgyorsult világhoz. A Harmadik fenyőkor első kísérleti könyvét magam írtam meg Magyar fenyők kincsestára címmel, melyben 659 magyar nemesítéső fenyőváltozat lehetőleg teljes leírására vállalkoztam. A középpontba a nemesítő kerül szerzőként, és minél teljesebb szöveges és képi anyag felvonultatása a cél. Ha valaki vezeték nélküli internettel ellátott számítógépen olvassa e könyvet, gyorsan a teljes információ birtokába kerülhet – még egy erdő közepén is. Ha egy nemesítő ilyen számítógéppel járja az erdőt, akár a helyszínen is megnézheti adatbázisát, hogy valóban új növényt talált-e?
A jelentős további fejlődés alapját az aprómunkával felderített, nemesítőkig eljutó gyűjtéstől várom, mely egyes országok növényanyagára figyel. A cél az alkotó nemesítők megtalálása.
A Magyar fenyők kincsestára 1.0 egyúttal a „nagy” fenyőskönyv egyik új forrása is. A könyv 799 képi illusztrációt tartalmaz, melyből 113 kép Lukács Zoltán, a Magyar Dísznövények Gondnoksága elnevezésű terv képviselőjének szívességéből kerül bemutatásra, ezeket a Függelékben sorolom fel. 686 kép a szerző által készített felvétel. A könyvet internetes kapcsolattal rendelkező számítógépen lehet olvasni, a képek behívása csak ott lehetséges.
A fentiek szerinti új alkalmazkodási folyamatokhoz az oktatásban részt vevők szerepére is felhívnám a figyelmet. Nemcsak Ács Antal tanár úr vállán nyugszik a jövö nemzedékek oktatása, de egyetemi szinten is szükség lesz az új módszerek továbbadására. Az információs technológia gyorsabban szüremlik be hétköznapjainkba, mint hinnénk. A nemesítési módszerek fejlődése egyúttal kiköveteli a névadás, a menedzselés, az új növényfajták bevezetésére alkalmas módszerek kialakítását is. Jelentős nemesítőink számára célszerű lesz egyetemi előadásokat szervezni, ahol a jövő nemzedék kertészei első kézből értesülhetnek tevékenységükről.
E törekvések épültek be a Fenyők kincsestára 3.0 új kiadásába is, amely reményeim szerint jól alkalmazkodhat felgyorsult technológiai elvárásainkhoz. Welch 1993-as utolsó könyve óta 4000 körüli az új fajták száma – amelyekről tudomásom van, - a fenyőfajták világméretű „gyártása” egyre gyorsuló ütemben folyik. Aki kizárja magát az információs technológiából, csak helyi ismertségre tehet szert. A Fenyők kincsestára 3.0 800 fajról ad képgyűjteményt, 15100 fenyőfajta ismert, melyekből 4600 fajtáról van Google által gyűjtött képanyag, további 1600 fajtáról egyedi honlapok adnak képeket (a közreadott egyedi 6000 képből) olyan forrásokból, amelyeket a Google nem lát. Összességében a létező fenyőfajták 41 %-a már képpel illusztrált.
Tisztelettel köszöntöm az Olvasót

Mesterházy Zsolt

[e-mail]
2010. július

Magyar fenyőnemesítők

Adorján Imre, Miskolc †

Ambrózy-Migazzi István gr. †, Jelihálás, Malonya

B. Bánfai József

Bánó István, Szombathely †

Barabits Elemér, Sopron †

Barabits Elemér ifj. Alsótekeres 8130 Enying, Fenyő u. 4. Tel./fax: [phone]

00 36 22-572-038 [e-mail] Internet:www.altekfa.hu

Postacím: 8171 Balatonvilágos PF:9.

Barabits Miklós, Sopron 0036 20 524 2529

Baracskay Mária (Simon Ferencné), Keszthely, Cserszegtomaj

Barna Tamás erdőmérnök 0036 30 445 2131

Bilik József ifj., 0036 30 957 6930 Bilik József Díszfaiskolája 9700 Szombathely Öntő u. 27/b.

Bíró László

Csiszár János

Debreczy Zsolt, Budakeszi 06 23 452866 [e-mail]

Dlusztus Miklós Egerági Díszfaiskola 7632 Pécs Littke József u. 2. Telephely: H-7763 Egerág, Bikarét, Pf. 4. Mobil: +36 20/209 4209 levelek treemail.hu; bikaretdm www.treemail.hu

Doktorics Imre

Folly Gyula, Badacsonyőrs Folly Arborétum : [e-mail] Tel.: [phone]

Hári János

Hetych Heinz, Bécs

Hódi Tóth József, Budapest, Csákvár 1165 Budapest Rutafa u. 15. III. 8 Tel.: [phone]

[phone] [e-mail]

Ifjú Zoltán

Józsa Miklós, Szombathely +36 30/428-1515

Kis Gergelyné Király Andrea 2100 GÖDÖLLŐ, Kőrösi Cs. út 56. http://www.specialmix.hu/gergely.php [phone], Fax.: [phone]

[e-mail],

Kiss Balázs erdőmérnök, Pilismarót 0036 20 5999303

Kiss Marcell, Lenti [e-mail] 0036 30 974 2329

Klincsek Pál

Kósa Géza, Vácrátót

Kovács István

Lakatos László 0036 30 496 0031

Lengyel Pál †

Liptai István, Tokaj

Márovics Attila, Bagod 0036 30 976 1898

Mesterházy Zsolt, Budapest, Erdőtarcsa 0036 30 665 3625 [e-mail]

Mészáros József

Nagy Zsolt, Sopron Nagy Zsolt Díszfaiskolája 9400 Sopron Hosszú u. 22. Telefon: [phone] Fax: [phone] Mobil:+36 20/968-2483 postmaster diszfaiskola.t-online.hu

Németh Gábor, Szombathely 9771 Balogunyom, Arany J. u. 16.

Németh Imre, Szombathely

Németh Jenő, Budapest 00 36 70 944 9981

Neményi András

Niemetz †, Temesvár 1905

Orlóci László, Budapest

Ökrös Attila, Salgótarján

Rácz István, Budapest

Saághy István †, Szombathely

Sabján László, Nemesbük

Simon Ferenc, Keszthely, Cserszegtomaj 8360 Keszthely-Kertváros, Gyöngyvirág utca 10.

[phone] Fax: [phone] Mobil: [phone] [e-mail]

Szíjártó Lajos, Nagyatád

Szíjártó Péter, Szarvas

Szőlősi

Szuma Ernő, Ipolynyék [e-mail] 00 420 60 78 56 304

Tóth Gyula, Gödöllő

Török Zoltán

Lukács Zoltán (06 30) 939 1067

Első magyar fajták speciesen belül
Hódi Tóth József

Abies equi-trojani ’Akseki’

Abies equi-trojani ’Irmasan’

Cupressus arizonica var. montana ’Korall’

Cupressus arizonica var. nevadensis ’Nevada’

Cupressus arizonica var. nevadensis ’Brill’

Cupressus arizonica var. stephensonii ’Stefi’

Cupressus bakeri ssp. matthewsii ’Silver Cloud’

Cupressus duclouxiana ’Cloud’

Cupressus gigantea ’Dino’

Cupressus goveniana var. abramsiana ’Birdshelter’

Cupressus goveniana var. abramsiana f. butanoensis ’Mateo’

Cupressus goveniana var. pygmaea ’Gulliver’

Cupressus lusitanica var. benthamii ’Metepec’

Cupressus sargentii ’Tomaj’

Juniperus convallium ’Greyhound’

Juniperus formosana ’Beauty’

Juniperus navicularis ’Enigma’

Juniperus polycarpos ’Hontalan’

Juniperus saltuaria ’Green King’

Picea koyamai ’Tenno’

(Pinus gerardiana és Pinus glabra esetében 2 második hely)

Pinus greggii ’Mex’
Debreczy Zsolt & Rácz István

Pinus coulteri ’Makkos’ és ’Mária’

Mesterházy Zsolt

Juniperus seravshanica ’Tugrul’

Picea koyamai ’Erdőtarcsa’
Barabits Elemér

Juniperus monosperma ’Barabits Silver’

Klincsek Pál

Juniperus pseudosabina ’Klincsek’

ABIES Miller 1766 PINACEAE