IV. A kollektivizálás hatása a csicsói faluközösség életére
A kollektív gazdaság megalakulása után a csicsói gazdák élete nagy mértékben megváltozott. Nagyrészük áldozathozásként élte meg a gazdaságba való belépést. Sokak számára a megpróbáltatások a belépés után sem értek véget. Búzás András, nem ismerve a törvényt, hogy csak egy 25 áras kertterületre van joga, nem várta meg, amíg kimérték azt: “Van egy 80 áras kertem, akkor arról a takarmányt letakarítottuk, s ősszel jöttek, kilesték, hogy mikor nem vagyunk hon, milícia s 2-3 ember, a csűrből kirakták a szénát s elvitték. S akkor pereltek bé, hogy a kollektív területéről elloptam a takarmányt, s négy hónapi börtönt kaptam.” Ebben az esetben is elrettentő példát akartak állítani, hiszen még az ítélethirdetés előtt többször volt hívatva Búzás a milíciára: “egyik alkalommal vót egy milicista, s fülemhez tartotta a kagylót, s azt mondta hallgasd meg, s Lakatos Dénes a kollektívbe főkönyvelő, azt mondta a milicistának a telefonba: »pontra kell tenni ezt az embert, hogy a többi es okuljon rajta«, s én hallgattam.”
Balló Árpád nem vált a kollektív gazdaság tagjává, de földbirtokát az apja birtokához csatolták. Az apja az M.T.SZ. tagja volt, így gyakorlatilag Balló is kollektivistának számított: “Mindent lehetett ezeknek a gazembereknek”.
Közvetlenül a megalakulást követő időszakban még sokan hitték, hogy a T.Sz. megalakulása az életkörülmények javulását fogja eredményezni. A napi egységre sokszor 4-5 kg gabona, széna, krumpli, murok, káposzta is járt. A brigádok között valóságos verseny alakult ki: “Ennél jobb brigád nem volt, első volt örökké” - meséli büszkén az egyik brigádos, Kósa Antal. Az új rendszer elsősorban azon családoknak kedvezett, ahol jó munkaerő volt, s az első években sok pontot tudtak gyűjteni. Lakatos András tanú: “Előre nagyon finom volt a kollektív, de aztán minden elmúlt, mert hát leromlottunk, egy része meggazdagodott, me azt mondták:
»A kollektív aranybánya,
Ki nem lopja, holtig bánja.«”
Idővel egyre gyakoribbak lettek a részrehajlások, a brigádos több pontot írt be a rokonnak, a barátnak: “volt olyan is ahol csak két órát dolgozott valaki, s arra annyi pontot kapott szinte, mint amelyik másik egy helyen, egy napot dolgozott.”52
Sokan hagyták ott a kollektívet, de a falut is. Ehhez hozzájárult az országban elindított, túlzott iparosítás is. A közeli Csíkszereda újonnan épült gyárai (kötöttárugyár, traktorgyár, sörgyár) csábították a csíkcsicsói lakosokat: “Aztán megjöttek a gyárak, az asszonyokat megfogta, bé, a Tricotajba, s hova azért is mentek, mert megijedt a nép, hogy nyugdíjat nem adnak” - meséli Kósa Antal. Volt olyan, egykori földműves, aki a kollektív gazdaság megalakítása után öt- hat helyen is dolgozott.
Sokkal súlyosabb volt az a negatív hatás, amit a kollektív a hagyományos falusi szolidaritás alapját adó személyközi kapcsolatokra gyakorolt. Kopacz Anna nem egykönnyen tudta elfelejteni, hogy az ellene hozott ítéletet saját szomszédai is elősegítették. A kollektívbe beállt csicsóiak közül többen fedték fel a hatalom előtt az ellenállók rejtekhelyeit. Az akkori helyzetet tömören jellemezte Balló Árpádné: “minden ember ellenség vót”. A félelem eluralkodott a faluban. Lakatos András édesanyját is elvitte a “fekete autó”, de soha nem mert mesélni még a családjának sem arról, hogy mi történt vele.53 1962 után tovább fokozódott a bizalmatlanság. Pál Félix brigádos sokszor kellett rendőrt hívjon mert lopták a krumplit a kollektív földjéről. Ilyen esetekben saját szomszédaival is személyeskednie kellett. Búzás András így emlékszik rá: “annak nem ártott volna abban az időben a másik szemét kiütni, me’ egyik ki van ütve”. Bár a kollektív gazdaságok megalakításával a kommunista hatalom a társadalmi egyenlőtlenségeket akarta felszámolni, ezek az új gazdasági rendszer keretében is tovább éltek. Péter Lukács tanú: “aki sértett fél volt, az nem nézte jó szemmel, hogy X.Y.-nak azelőtt egy kicsi zsákban elfért a gabonája, és egy jó szekér gabonát vittek oda neki részesedésül”.
* * *
Mindezen komplex, az emberi kapcsolatok kevésbé magasztos oldalaira rávilágító eseményeket, nem azzal a céllal mutattam be, hogy ítéletet mondjak a csíkcsicsói emberekről. A kutató érzi, hogy az akkori ember parányi atomként sodródott ide-oda a kommunista gépezet árnyékában. A túlélés érdekében az emberek sokszor félre kellett tegyenek mindenféle értékítéletet, ha azt akarták, hogy családjuk tagjai gyógyíthatatlan sebek nélkül érjék meg a mai szabad világot. Ezt a világot, amelyben sajnos ugyanazok a szereplők egy ellentétes folyamat részeseként, ugyanazon földek felett veszekednek, mint az ötvenes évek végén.
A TANÚK LISTÁJA
(a következő adatokkal: név, születési dátum, nemzetiség, felekezet, végzettség, foglalkozás, társadalmi pozíció):
1) Konc László, 1928, magyar, katolikus, öt osztály, földműves
2) Búzás András, 1936, magyar, katolikus, hét osztály, földműves
3) Kánya Elek, 1939, magyar, katolikus, hét osztály, földműves
4) Kopacz Anna, 1922, magyar, katolikus, öt osztály, földműves
5) Kelemen Béla, 1928, magyar, katolikus, gimnázium, földműves
6) Kristóf Benedek, 1926, magyar, katolikus, hét osztály, volt rendőr
7) Pál Félix, 1922, magyar, katolikus, öt osztály, vasutas, volt kollektívbrigádos
8) Balló Árpád, 1925, magyar, katolikus, gimnázium, földműves
9) Kós Antal, 1924, magyar, katolikus, gimnázium, földműves, volt társ. titkár
10) Kelemen János, 1921, magyar, katolikus, nyolc osztály, asztalos, volt társ. elnök
11) Lakatos András, 1913, magyar, katolikus, hat osztály, bányász
12) Domokos József, 1925, magyar, katolikus, gimnázium, könyvelő
13) Búzás Tibor, 1940, magyar, katolikus, hét osztály, földműves
14) Szabó Tibor, 1936, magyar, katolikus, hét osztály, földműves
15) György Béla, 1944, magyar, katolikus, hét osztály, gyári munkás
16) Péter Lukács, 1934, magyar, katolikus, hét osztály, vasútas, társ.titkár
JEGYZETEK
1. Sem a Csíkszeredai Állami Levéltárban, sem a Madéfalvi Községi Tanácsnál nem található anyag a kollektivizálásra vonatkozóan.
2. Lásd a tanulmány végén a tanúk listáját.
3. Az 1992- es népszámlálási adatok szerint a 2540 lakos nemzetiségi megoszlása a következő volt: magyar 2500, román 39, egyéb 1, a felekezet szerinti megoszlás pedig: római katolikus 2445, protestáns 26, görög katolikus 1, ortodox 33.
4. Csíkcsicsói Tallózó (összeállította Szabó Magdolna, Szabó Kálmán). Csíkszereda, 1991. 1.
5. Csicsóban a legtöbb földbirtok nagysága nem haladta meg a két-három hektárt, a nagyobb gazdáknak sem volt 20 hektárnál több földje.
6. Hivatalosan a kollektivizálás kezdete 1949 március 3 és 5 közé tehető, amikor Gheorghe Gheorghiu Dej, a Román Munkáspárt főtitkára, a Román Munkáspárt plenáris ülésén, meghirdette a mezőgazdaság szocialista átalakítását.
7. A társulások olyan mezőgazdasági egységek voltak, amelyekben a parasztok közösen dolgoztak, de csak a szántóföldek voltak közös tulajdonban, az állatok és az termelőeszközök a parasztok tulajdonában maradtak. Péter Lukács gazda így emlékszik vissza erre a periódusra: “Az R.K.P., hogy egybe ne vágja le a fát, hát teret eresztett a társulásoknak (...) az volt a jelszó: ‘a társulás az óvoda, a kollektív az iskola’”.
8. Az M.T.SZ.-ek a szovjet kolhozok mintájára voltak kigondolva, a föld mellett itt a parasztok beadták az állataikat és a termelőeszközeiket is, a kollektívtagok, ha ledolgozták a minimális munkanapot - ez a nőknél 90, míg a férfiaknál 120 napot jelentett -, jogosultak voltak egy 25 ár nagyságú háztáji földterületre, a földet közösen művelték meg, a ledolgozott munkanapok (pontok) arányában részesedést kaptak.
9. Arhivele totalitarismului, I (1993). nr. 1.
10. Az 50 hektár feletti földterületeket vették el.
11. V. Frunză: Istoria stalinismului în România. B., 1990. 412-413.
12. Információ Lakatos Andrástól.
13. Információ Kelemen Bélától.
14. Információ Domokos Józseftől.
15. Az Állami Gazdaság székhelye Csíkszeredában volt, de csicsói földterületen tevékenykedett. Az Á.G.-t a szovjet sovhozok mintájára képzelték el, melyben az állami tulajdonban levő földet, munkaeszközöket bérmunkások használják. Ezen munkások helyzete hasonlított az iparban dolgozókéhoz. Csicsóban az Á.G. földje a közbirtokossági földekből és az összes felcsíki kulák, itt összevont földjéből, valamint a fent említett letagadott földekből tevődött össze. Ez a letagadás bonyodalmakat okoz az 1989- es fordulat utáni földosztás folyamatában is.
16. Domokos József szerint még 1962-ben is csak 30 körül mozgott a csicsói párttagok száma.
17. Információ Konc Lászlótól.
18. A fogságból, itt valószínűleg egy nyilatkozatot írattak alá L.Á.-val, hogy nem áll be a Kommunista Pártba.
19. Gazdag paraszt, aki sokszor bérmunkást is foglalkoztat.
20. Gheorghe Gheorghiu Dej, Articole şi cuvântări.
21. Információ Kelemen Bélától.
22. Az 1958 őszi dátumra a Búzás Tamás ellen kiadott törvényszéki végzés utal (Tribunalul Militar Cluj, Dosar nr. 8/960).
23. Információ Péter Lukácstól.
24. Információ Lakatos Andrástól.
25. 1 ha-on 2000 kg krumplit kellett termelni.
26. Információ Péter Lukácstól.
27. Információ Péter Lukácstól.
28. Idézet Búzás Andrástól.
29. gabonaraktár
30. Lásd a III. fejezetben bővebben.
31. Idézet Pál Félixnétől.
32 Idézet Péter Lukácstól.
33. Információ Domokos Józseftől.
34. A madéfalvi Községi Tanács levéltárának anyaga alapján.
35. Információ Domokos Józseftől, ez az intézkedés különösen érzékenyen érintette a csicsói közösséget.
36. az utolsó Belépési Nyilatkozat aláírásának napja.
37 Információ Búzás Andrásnétól, Kelemen Bélától.
38. Információ Péter Lukácstól és Domokos Józseftől.
39. Információ Kristóf Benedektől.
40. Idézet Pál Félixnétől.
41. Információ Kelemen Lajostól.
42. Idézet Kánya Eleknétől.
43. Információ Kánya Elektől.
44. Információ Kelemen Bélától.
45. Lakatos Andrást, Búzásék tőszomszédját, aki felügyelte őket.
46. Idézet Búzás Andrásnétól.
47. Idézet Balló Árpédnétől.
48. Valószínűleg 1959 tavaszán.
49. A letartóztatottak a következőek voltak: Kopacz Anna, Kopacz Gyula, Szabó Anna, Szabó András, Búzás Tamás.
50. A hat csicsói lakos politikai fogolynak számított.
51. Információ Kopacz Annától, Búzás Ignáctól, Szabó Tibortól és Kelemen Bélától.
52. Idézet Péter Lukácstól.
53. Információ Lakatos Andrástól.
Dostları ilə paylaş: |
