109. AD LINUM
Posse domi fieri sapientem te, Line, credis,
Unum cuncta aetas Μητροδίδακτον habet.
LINUSHOZ
Azt hiszed, otthon már bölccsé válsz? Minden időben
anyja-nevelte tudós jó, ha csak egy születik.
110. DE THEATRO VERONENSI
Est tibi prostibulum, quod erat, Verona, theatrum;
Assidue Floram nunc colit ille locus.
A VERONAI SZÍNHÁZRÓL
Bordély lett, ami volt eddig Veronában a színház,
folytonosan Flórát tiszteli most ez a hely.
111. IN BERTUM
Tollis femellas, occidis, Berte, puellos,
Ne durum tandem, prospice, Abaddir edas.
BERTUSRA
Bertus, nőcskéket pusztítsz, a fiúknak is ártasz,
ám Abadir szívós - csak ne harapj te belé.
112. IN CRESSAM
Lacte tuum nutris caprino, Cressa, puellum,
Numquid vis alium tollere, Cressa, Iovem?
CRESSÁRA
Kecske tejét fejed, így táplálod, Cressa, fiacskád.
Serdüljön másik Iuppiter, ezt akarod?
113. DE URSO CINAEDO
Nemo est Etrusco iuvenum lascivior Urso,
Possedit mollem tanta libido virum.
Lascivam aestiva nactus qui nocte puellam,
Nil putat esse vices continuare novem.
Idem septenos discidit ut inguine culos,
Quae fecit maribus, sustinet ipse libens.
Ergo, vera licet nobis si dicere: non est,
Non est hic Ursus, Rufe; quid ergo? lepus.
A FAJTALAN URSUSRÓL
Etrusz, Ursusnál nincs pajzánabb a fiúk közt,
akkora nagy kéjvágy égeti őt, a buját.
Nyáréjen ha talál egy pajzántestü leányra,
meg se kottyan akár sorra kilenc ölelés.
Aztán meg, noha hét fart is szétdúl meredője,
mit tesz férfiakon, állja is azt örömest.
Így hát, hogyha szabad nékünk megvallani, Ursus
nem jó név - ő nem “medve”; mi hát? ugye, “nyúl”?
114. IN GRYLLUM
Grylle, Lycambeos vacui mittemus Ïambos,
Hoc breve sufficiat nunc epigramma tibi.
GRYLLUSRA
Máskor kapsz te lükambeszi jambust. Most epigrammát
Küldöttem, Gryllus, légyen elég neked ez.
115. IN BASINUM
Cum sis Basinus, cur esse Basinius optas?
Aptius ut fiat, littera prima cadat.
SZAMÁRDYHOZ
Csúf a Szamárdy családnév; kívánsz lenni Samárdy.
Hagyd inkább el a “dy”-t, - jobb cserenév marad így.
116. IN LEONEM CINAEDUM
Nunc facit id, quod vir, nunc id, quod femina debet,
Parte tamen patitur posteriore, Leo.
Hunc ego Tiresiam, vel Caenea dicere possum,
Ni melius dici posset Hyaena Leo.
A FAJTALAN LEÓRA
Egyszer nőt játszik, máskor meg férfiszereplő,
hátulsó fele ám tűri, el is viseli.
Tiresiásnak vagy Caenisnek mondhatom én ezt,
nincs jobb név őrá, mint a “hiéna”, hiszem.
117. IN GUIDONEM
Cum sis pauperior Codro vel Iro,
Cur dives, Guide, quaeris aestimari?
Conducti tibi quid, rogo, clientes?
Quid falso virides vitro smaragdi?
Quid mentita Tyron lacerna prodest?
Sortis praestigiae beatioris.
An passim tibi ducis invideri?
Nec cuiquam esse putas cor aut ocellos?
Sed iam te licet esse ditiorem
Lydorum simul et Phrygum tyrannis
Ostendas, Guide; credimus, fatemur,
Dum sis pauperior Codro vel Iro.
GUIDÓRA
Koldusabb te, Guido, akár a koldus
Irus, Codrus, ugyan mivégre ugrálsz?
Mért csábít fogadott kliensi tábor?
Mért lássék az üveg való smaragdnak?
Tyronnak a köpeny mit ér, ha képzelt?
Jobb sorsot mire jó hazudni, kérdem?
Tán így több irigyed lehet, - reméled?
Nincs vajon szeme, szíve, senkinek sem?
Dúsabbnak ha magad mutatni vágyol,
mint a líd meg a fríg tirannusok rég,
Guido, elfogadom, ha koldusabb is
vagy mint Codrus, Irus, e két nyomorgó.
118. AD LUNAM
Quid metuis? terraene umbram? magicosne susurros?
A torvo potius, Luna, Leone cave.
A HOLDHOZ
Égi neszektől rettegsz? Árnya a Földnek ijesztget?
Beste Leóra ügyelj, Hold, csakis ő fenyeget.
119. AD PERINUM
De te nos (tamen innocente) dicis
Incassum mala multa suspicari.
Recte id forte putas, Perine, verum
Culpa non vocat ille, qui meretur
(Insons sit licet) esse sons putari.
PERINUSHOZ
Mondod, hogy noha semmi vétked, ám mi
sok rosszat gyanitunk, s hiába, rólad.
Mégis, bár igazad lehet, Perinus,
bűn sem kell, ha megérdemelted egyszer
ártó híred, akárhogyis nem ártasz.
120. IN INCONSTANTEM
Fortunae non hac tantum ratione videris
Filius, assidue quod favet illa tibi;
Sed quod proposito nec tu persistis in uno,
Evehis et pravos, pellis ad ima probos.
Quid precor ergo tibi? nisi quod tua, pessime, mater,
In te etiam solitis moribus esse velit.
AZ ÁLLHATATLANRA
Nemcsak azért egyedül látszol te Szerencse fiának,
mert ő szüntelenül óva vigyáz tereád.
Abban is: egyetlen szándékodban se ragadsz meg,
felveted azt, ami rossz, messze hajítod a jót.
Mit kívánjak hát? Csakis azt, rosszcsont, hogy anyácskád
kísérjen folyvást, régi szokása szerint.
121. IN MENDACEM
Cum tua non ullus de te mendacia credat,
Mentiris soli, scilicet ipse tibi.
EGY HAZUGRA
Most, hogy lódításaidat már nem hiszi senki,
S nincs, kit félrevezess, hát becsapod magadat.
122. AD LIBERAM
Cum volo, tu non vis; cum nolo, Libera, tu vis;
Quando igitur sumes, Libera, quando dabis?
LIBERÁHOZ
Én akarok, - te nem; én nem, - hát pont akkor akarsz te;
tisztázzuk, Liberám, végre: mikor mit akarsz.
Dostları ilə paylaş: |