Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

A MONÁSZRÓL ÉS A DÜÁSZRÓL

Legfőbb Istenség első képmása az Egyes,
hímnemü, még osztott feleket nem tud befogadni,
nem szám ő, hanem épp a hatalmas szám születése.
Megduplázva teremt Kettest, ezt tudja először
szétvágni, s mint nő, meghozza a gyönge nemet majd.

154. IN THECLAM

Dum culta incedis, maior mihi, Thecla, videris,
Quam fuit Alcmene, quam fuit Andromache;
Stringere cum nudam volui, tunc corpore maius
Deplumata tuo noctua corpus habet.

TEKLÁRA

Úgy tűnt, Alkméné vagy Andromakhé, ki elém állt,
   oly cselesen dagadó, csábteli volt cicomád.
Ám ha lehúzod a göncöd, Teklám, rémes a látvány:
   egy behemót, csupa csont, tolla kihullt bagolyé.

155. DE SUA AETATE

Sextus hic et decimus vitae mihi ducitur annus,
   Si nato verum tradidit ipsa parens,
Septimus accedem, cum flava cucurrerit aestas,
   Mitior et Phoebum devehet Erigone.
Iam mihi vox gravior, iam pubes inguina circum-
   Serpit, et in Venerem mentula saepe tumet.
Ignea iam visa vibrantur corda puella,
   Iam mihi per somnum lintea saepe madent.
Eminus hinc igitur moneo, liberte, recedas,
   Quem puero comitem cura paterna dedit.
Cedat et hircoso trux cum tutore magister,
   Nec iuris quisquam me vetet esse mei.
Hac nucibus, teneris hac luce renuntio bullis,
   Hac decus Ausoniae sumo virile togae.

ÉLETKORÁRÓL

Rég elmúlt a tizenhatodik születésnapom is, ha
   Édesanyám el nem véti a dátumokat;
Jő a tizenhetedik, mire elfut a szőkehajú nyár
   És a szelíd ősz felváltja a kánikulát
Hangom vastagodik, s ágyéka körül kotorászik
   Már a kamasz; vágytól duzzad a vesszeje is.
Szívem lángba borul, ha csupán ránézek a lányra,
   Forró álmoktól lucskosodik lepedőm.
Mondom, hagyj békét hát nékem, házitanítóm,
   Rád csak a gyenge pulyát bízta a gondos atya.
Máshova üsd ezután, zord iskolamester, az orrod!
   Bakbűzű nevelő, dolgaimat ne kutasd!
Pár hét, s elhagylak, gyermekruha, gyermeki boglár;
   Férfihoz illő szép tóga lesz öltözetem.

156. AD IUSTINAM

Mel, Iustina, meum, mea cara sororcula, quare
   Missa remisisti, munera nostra, tibi?
Non ideo misi, quo te corrumpere vellem,
   Sit procul a nobis hic, mea vita, furor.
Sed magis ut scires, quam te devotus amarem,
   Vult aliquo nosci pignore castus amor.
Qualiter offensam valeas pensare, requiris?
   Tu mihi fac mittas, ut nec ego accipiam.

JUSTINÁHOZ

Mondd, az ajándékom mért küldted vissza, felelj csak,
   Justina, mézecském, drága húgom, no felelj!
Hisz nem akartalak én megrontani ezzel, e téboly
   Fel se merült bennem, életem, elhiheted.
Lásd, csak azért küldtem, hogy hű szivemet bizonyítsam,
   Mert az igaz szerelem zálogot szívesen ád.
Abban fő a fejed, mint bosszuld rajtam e sértést?
   Rajta, no, küldj valamit, hadd ne fogadjam el én.

157. IN LAPPUM

Pauper eram, tunc me nec noscere, Lappe, volebas,
   Sum locuples, offers mutua, Lappe, decem.
Sume, triplum dono, sed conditione sub illa,
   Ut miser, adverso Numine, semper agas.

LAPPUSRA

Ínségben nem volt kedved meglátni se, Lappus:
   gazdag lettem, s most kölcsönöket felajánlsz.
Vedd háromszorosát adományul, csak kikötésem:
   hogy mindig nyomorogj, ennyire sújtson az ég.

158. IN SYLLAM

Cum debes mihi, Sylla, fingis iram,
Ne te scilicet aes meum reposcam,
Sed dicam: tibi habe, modo gravari
Desistas, et ut ante, sis amicus.
At nunquam hoc ego dixerim, sed illud:
Quantum me libet oderis, licebit,
Obtrectes, miniteris, insequaris,
Dum tantum mihi creditum refundas.

SYLLÁRA

Színlelsz bősz haragot, ha tartozol, hogy
pénzecském követelni én ne tudjam,
s mondjam: “Tartsd meg, a mérgedet felejtsd csak,
és mint rég, ugyanúgy legyél barátom!”
Ám én ezt soha számra nem veszem, sőt:
gyűlölj, rajta! ha jólesik, nyugodtan,
ócsárolj, fenyegess, gyalázz, te, Sylla, -
csak közben ne feledd a pénzt megadni.

159. DE SACRILEGO

Terreus iste Iovem spectans, quasi talia fatur:
   Terra, volo, mea sit, tu, pater, astra tene.

A SZENTSÉGTÖRŐ

Meglátván Jupitert, így szólt egy földi halandó:
   Nem kell más, csak a föld; légyen az ég a tiéd.

160. IN ADULTERUM

Dum quasses aliena fulcra moechus,
Uxori propriae, Severe, parcis.
Sic, cui cellula rumpitur Falerno,
Vicina bibit Hodus e taberna.

EGY HÁZASSÁGTÖRŐRE

Míg más ágya ropog, ledér, alattad,
nőd ágyát, Severus, nagyon kiméled.
Mint Hodus, ki aszút ihatna otthon,
s a szomszéd lebujokba jár vedelni.

161. AD LUCIAM

Laesisti stultae morsu me, Lucia, linguae,
   Nunc ego me culicem scilicet esse velim,
Ut possem contra te laedere; nunc ego maestus
   Quam iaceo, fieret tam tibi amara quies.

LÚCIÁHOZ

Lúcia, jócskán megszurkált engem buta nyelved;
   válni szunyoggá most épp emiatt akarok.
Vissza szeretnélek szurkálni: nyugalmad azonképp
   megkeserüljön, ahogy megkeserült az enyém.

162. DE NEGANTE MUTUUM

Mutua nescio cui dederam duo nuper amico,
   Accepisse tamen, perfidus ille, negat.
Iactura o felix! o nobis utile damnum!
   Si duo solvisset, mille daturus eram.

ARRÓL, AKI LETAGADJA A KÖLCSÖNT

Nemrég két aranyat vett kölcsön némi barátom,
   s most letagadja a gaz, hogy neki adtam a pénzt.
Áldott kárvallás! Ha megadtad volna a kettőt,
   adtam volna talán ezret is újra, ha kérsz.