Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

RÓBERTHEZ

Róbert, sírsz, mivel azt mondtam: te bárgyú!
Inkább töltene hála énirántam,
Mert a régiek, értsd meg, így nevezték
Gall hazádban a versköltőt: Te bárd, ó!
Mit tennél haragodban, monddsza, Róbert,
Hogyha bamba-butának, ostobának
Mondanám fejed egyszerűbb szavakkal?
Mennyi mérget, epét ihatna vaskos
Felpüffedt nyakad, ó te bárdolatlan,
Sok villáma dühödnek hogy cikázna!
És ha máskor is aljas indulattal
Rosszfelé csavarod dicséretünket,
Más értelmü lesz ez: Róbert, te bárgyú!

21. EPITAPHIUM IN LEONELLUM FERRARIAE MARCHIONEM

Hoc decus Hesperiae Leonellus Marchio gentis
Est situs in tumulo, quo sceptra tenente quitem
Omnis tranquilla populus sub pace tenebat,
Et vetus astrifero remearat ab aethere virgo.
Infantes, pueri, iuvenesque virique, senesque,
Hunc lugete ducem, toto qui praesul in orbe
Saecula per Latias diffuderat aurea terras
Et clara priscos aequarat laude Quirites.

LEONELLÓNAK, FERRARA GRÓFJÁNAK SÍRFELIRATA

Sírdomb rejti Nyugat díszét, a neves Leonello
grófot. Kormányzó jogarát tartván a kezében
minden nemzetség élvezte a béke uralmát,
s újra lejött hozzánk Astraea a csillagos égről.
Kisgyermek, fiatal s érett koru férfi, te vén is,
gyászoljátok hát a vezért, aki ősei földjén
élenjáró volt, felidézte a régi aranykort,
s hajdani római polgárok hírét utolérte.

22. THRENOS IN LEONELLUM FERRARIAE MARCHIONEM

Pallas et aurata testudine pulcher Apollo,
Et quae Pieriam colitis Libethrides arcem,
Et Pax, et mitis Pietas, et Vesta, Fidesque,
Squalentes laniate comas, contundite pectus!
Italiae lumen, princeps Leonellus, et ingens
Iustitiae cultor, pius ac placidissimus heros,
Condidit aeterno morientia lumina somno.
Vester hic in tanto pugil invictissimus orbe
Extitit, et summo vos semper honore colebat.

GYÁSZÉNEK LEONELLO FERRARAI GRÓFRÓL

Pallas, aranylantú szép ifjú isten, Apolló,
Pieriát szerető Múzsák kara és te is, áldott
Béke, szelíd Jámborság, Hűség, Vesta, e gyászban
tépjétek hajatok, verjétek melletek érte;
mert Leonello gróf, ki Itália jó fejedelme,
üdve, igazra törő, kegyes és hű hérosza is volt,
elhunyt, álma örökké tart, megtört szeme fénye.
Győztes bajvívótok volt ő szerte a földön,
legjobban titeket tisztelt, kegyelettel adózván.

23. AD PAULUM

Carmina quae nobis, Paule, emendanda didisti,
   Signata haud ullis quad rediere notis,
Ne frustra exultes; neu te spes irrita ludat,
   Nil opus est signis, pars ubi nulla placet.

PÁLHOZ

Verseidet, Pálom, melyeket kijavítani küldtél,
   Megjegyzés nélkül visszaadom teneked.
Hopp! Ne örülj, magadat hiu ábrándokba ne ringasd:
   Kell-e javítani, hol csapnivaló az egész?

24. AD GRYLLUM

Grylle, Lycambeos, alias mittemus, iambos,
   Imbelles elegi, nunc tibi munus, erunt.

GRYLLUSHOZ

Gryllus, máskor kapsz tőlem te lycambesi jambust,
   most az ajándék harc-mentes elégia lesz.

25. AD PAULUM

Carminibus nostris nocet illud, Paule, notavi,
   Quod non sunt Latiis edita consulibus.
Quidvis cana facit multo pretiosius aetas,
   Rebus et a longo tempore surgit honos.
At tu, si quando mea legeris; esse putato
   Prisca; videbuntur sic meliora tibi.

PÁLHOZ

Pál, ugye megmondtam neked is, hogy még sokat árthat,
   Mert nem a római kor adta ki verseimet.
Minden jobb, mondják, mit a régi kor alkot e téren,
   Bármi, ha hajdani, már tisztelet éri ezért.
Tégy te is úgy, Pálom, ha netán majd olvasod őket:
   Hidd, hogy régiek, és tetszeni fog valahány.

26. AD GUARINUM VERONENSEM

Te precor, o nostri, decus et nova gloria, saecli,
   Qui calles linguas, docte Guarine, duas,
Quo iam tot fuimus sub praeceptore per annos;
   Hospes ut in cena nunc meus esse velis.
Quam dedit Evandro laudem Tirynthius hospes,
   Hanc dabis ipse mihi, si meus hospes eris.

A VERONAI GUARINÓHOZ

Kérlek téged, e kornak fényessége, virága,
   bölcs Guarinóm, aki két nyelv csodamestere vagy,
s annyi sokan hallgattuk már több éve a leckéd:
   légy vendégem, jöjj, ülj vacsorára közénk.
Mint ahogy Evanderre Heracles látogatása,
   rám is tisztesség lesz, Guarinóm, a tied.

27. REFELLIT GUARINICAM EXCUSATIONEM

Seria sunt, quae dura vocas, gratissima nobis,
   Nec poterunt nostris, illa nocere, iocis,
Immo tua haud parvum, mensae praesentia nostrae,
   Splendorem, poterit, clare Guarine, dare.
Frenaque ne nostro nimium sint libera ludo,
   Neve suum, excedant gaudia nostra, modum,
Illa augusta tui faciet reverentia vultus,
   Et gravitas, magno dignaque forma Deo.
Nec tamen inter nos et te iuvenilia quaedam,
   Quanquam sis canus, dicere turpe puta.
Quippe nec in seris, (ex te hoc audivimus), annis,
   Horruit urbanos, Tullius ipse, sales.
Socrate quis gravior fuit, aut quis sanctior unquam?
   Lusit cum pueris saepius ipse suis.
Isse datur quondam, (non est ea fabula falsa,)
   Stoicus ad Florae sacra iocosa Cato.
Tantorum exemplis igitur moveare virorum,
   Et quae saepe probas, ne fuge facta sequi.
Ne fuge, sed quamvis cum dispare, iungere turba,
   Nec mihi rescribas, sed magis ipse veni.

VITÁZIK GUARINO MENTEGETŐZÉSÉVEL

Épp nem sért a komoly szó, sőt kedveljük igencsak,
   s tréfás hangulatunk nem teszi tönkre ilyen.
Aztán meg ragyogó fényt vetne szerény lakománkra,
   hogyha velünk tudnál lenni, dicső Guarinóm.
És hogy szórakozásunkban féket ne veszítsünk,
   s mértéket tartson bármilyen indulatunk:
bőven elég hozzá arcod fensége, nyugalma,
   s Istenhez méltó küllemed és szigorod.
Ám, noha ősz vagy már, illetlennek ne tekintsd, ha
   elhangzik néhány csintalan ez meg amaz.
Hisz - tőled hallottuk - a nagy Cicerót öregen se
   hökkentette meg egy-egy malacabb finom élc.
Szókratésznél szentebb és komolyabb sose élt még,
   s ő is játszogatott sok kicsi gyermeke közt.
Azt mondják (és nem mese nyilván), a sztoikus bölcs,
   Cato is részt vett flórai ünnepeken.
Ekkora példák joggal biztatnak követésre,
   s mit másnál helyeselsz, tenni ne félj te sem azt.
Tenni ne félj, keveredj inkább hozzánk, noha más vagy,
   és ne irást küldjél, jöjj te, helyette, magad.