(Sunt bolnav...)
(Beteg vagyok...)
Sunt bolnav, de 3 zile n-am văzut pe nimeni, vecina mi-a pus pe masă o ulcică de lapte,
Nu pot muri, n-am voie până n-am descoperit puritatea,
Încă nu ştiu cum o fi, mi-ar plăcea dacă ar avea păr bogat, eu am îndrăgit întotdeauna părul,
Mi-aş vârî degetele în el, dar cu delicateţe,
M-ar înnebuni de tot până la urmă şi aş adormi pe loc de plăcutele miresme.
Da, mititico, odată şi-odată şi noi ne vom bucura.
Pentru că respiraţia mea ajută norul şi bătrânelul scund priveşte îndelung în urma cetei ce dispare,
Apoi porneşte precaut, între timp i se stinge şi luleaua.
Se face răcoare,
Slujnica aruncată-n drum trezeşte grijulie cadavrul pruncului.
aprilie 1926
Beteg vagyok, 3 napja nem láttam senkit, a szomszédasszony tejes köcsögöt állított asztalomra,
Nem halhatok meg, nem szabad, míg meg nem találtam a tisztaságot,
Nem tudom még, milyen lehet, szeretném, ha sok haja volna, én a hajat kedveltem mindig,
Beletúrnék az ujjaimmal, de csak vigyázva,
Belevesznék egészen végül s jószagától nyujtózkodva ott elaludnék.
Igen kicsim, egyszer még mi is örülni fogunk.
Mert leheletem segít a felhőn s a kis öreg hosszan bámul az eltünő csapat után,
Óvatosan indul meg aztán, pipája is kialszik közben.
Hűvösödik,
Az uccára dobott cselédlány fiacskája holttestét költögeti.
1926. ápr.
Dostları ilə paylaş: | 
