Inventaru-i gata
(Kész a leltár)
În mine m-am încrezut de la-nceput –
când omul n-are nimic, e de ştiut
că nu-l costă prea mult. N-are cum să-i fie
mai scump ca vitei stinse pe vecie.
Chiar de m-am temut, n-am dat bir cu fugiţii –
născut, crescut, m-am pus în fruntea ginţii.
Pe toţi i-am plătit ce-aceeaşi măsură,
pe cine-n dar mi-a dat, cu iubitură.
Pe femeia ce cu mine s-a jucat:
am crezut-o sincer, ca să-i fac pe plac!
Am frecat puntea, am smucit otgonul,
între domni deştepţi am făcut pe prostul.
Am vândut morişti, pâini, cărţi şi ziare
ori poezii – când ce avea căutare.
Am tras nădejde că voi sfârşi în pat,
nu-n glorioase lupte ori spânzurat.
Oricum va fi, inventarul e-ntocmit.
Am trăit – din asta şi-alţii au murit.
noiembrie-decembrie 1936
Magamban bíztam eleitől fogva –
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam –
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán – hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
1936. nov.-dec.
Dostları ilə paylaş: | 
