Összeállította A. Gergely András

Kultúra és társadalom
(17. fejezet)

Ha az embert és alkotásait tanulmányozzuk, különbséget kell tenni a “kultúra” és az azzal kapcsolatos “társadalom” meghatározása között. A kultúra egy nép életmódját jelenti, míg a társadalom adott életmódot folytató egyének szervezett összessége. Még egyszerűbben: a társadalom emberekből tevődik össze: magatartásuk módja jelenti kultúrájukat. Nos, külön tudjuk-e választani az embert, mint társas lényt, az embertől, mint kultúrával rendelkező teremtménytől? A társadalmi magatartás nem jelenti-e alkalmasint a kulturális magatartást is? És nem láttuk-e valóban azt, hogy az ember tanulmányozásának az alapja végső fokon sokkal inkább maga az ember, semmint az eszmék, az intézmények, sőt az anyagi tényezők, melyek az ember asszociációiként merültek fel a “társadalom”-nak nevezett összegezésben?…

Azzal az állítással, hogy az ember társas lény, aki szervezett együttesekben él, létének oly tényezőjével foglalkozunk, amelyben … számos más lénnyel osztozik a biológia világában. Eltekintve néhány példától, melyeknek jelentősége nem teljesen tiszta, az ember az egyetlen élőlény, mely kultúrát alkotott. Ha feltesszük azt, hogy az ember csoportos együttélési hajlama több más élőlénnyel közös vonás, de viszont az egyetlen kultúrát alkotó lény, akkor a “társadalom” és a “kultúra” meghatározás közti különbség azonnal nyilvánvalóvá válik. Következésképpen a jobban érthetőség kedvéért, a két fogalmat egymástól különállónak, de egyúttal együtthatónak kell tekinteni…

…Azt a folyamatot, melynek értelmében az egyén asszimilálódik a társadalomhoz, társadal­ma­sodásnak nevezzük. Ebben benne található az egyénnek a csoporttársai közé való befogadása, melynek során státusjoggal ruházzák fel, és meghatározzák számára a közösség életében betöltendő szerepét. Eközben számos fejlődési fokon megy át, melyek mindegyikét a maga­tartás bizonyos megengedett és elfogadott formái különböztetik meg egymástól, mint pl. a gyermekkori játékosság vagy idősebb korban az erővel való mesterkedés. Amint a szexuális érettség kora elérkezik, ismét részt vesz egy családi csoportosulásban, de ezúttal, mint szülő, mint védelmező és nevelő. Ismét mint egy bizonyos csoportosulás tagja jelenik meg ekkor, ez azonban egyáltalán nem a rokoni kapcsolatokon, hanem a szexuális és korcsoporti különbségeken alapul.

Minthogy egyedül az ember képes kifejleszteni és továbbadni ismert szokásait, társadalmi intézményei sokkal inkább bizonyítják a komplexitás bizonyos fokát és variáltságát, mint az álaltok bármely más egyedi fajtájának társadalmi formái. Azzal a képességével, hogy a beszéd szimbolikus és fogalmi formái útján érintkezni tud társaival, egyedül az ember vált képessé arra, hogy akár csak egy olyan alapvető társadalmi struktúra megszámlálhatatlan változatát, mint amiben a család is van - egybefogja. Ha az embernél alacsonyabb rendű állatok bármely faját vesszük tekintetbe, azt találjuk, hogy társadalmi struktúrájuk sokkal uniformizáltabb, sőt sokkal inkább előre megállapítható, mint az emberé. Ugyanis ezek minden egyes nemzedéke csak a kortársak számára megszokott magatartást sajátít el, míg az ember a korábbi nemzedék tapasztalataira épít…

… Az emberek társadalmasodása érthetően sokkal összetettebb mint az állatoké, minthogy az ember társadalmi intézményei számos változatos és változó formát tartalmaz. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a társadalmasodás folyamata csak része annak a folyamatnak, melynek segítsé­gé­vel az ember a ráhagyományozott tradíciók - gazdasági, társadalmi, technológiai, vallási, esztétikai, nyelvi stb. - teljes birtokában asszimilálódik. Ha ennek a kérdésnek egy nép élet­mód­jának befolyásolásában betöltött szerepét egy kutató helyesen akarja értelmezni, olyan különös jelentőségű feladatra vállalkozik, melyre alaposan fel kell készülnie.

A megismerés kísérlet tényezőjét, melynek segítségével az ember kultúrájának birtokosává válik, s amely megkülönbözteti őt a többi élőlénytől, kulturálódásnak nevezhetjük. Ez lényegében egy adott és elfogadott szokásmód-rendszeren belül gyakorolt kiegyenlítődési folyamat. Nemcsak minden társas együttélés fakad ebből a folyamatból, hanem a társadalmi megismerés részét képező mindazon kielégülések is, amelyek inkább az egész megnyilvá­nulásaiból, mintsem a csoport többi tagjaival való asszociációiból származnak.

Minden emberi lény átmegy egy kulturálódási folyamaton, minthogy ha nem alkalmazkodna a társadalomhoz, akkor nem élhetne abban annak tárgyaként. Az emberi magatartás bármely megnyilvánulásához hasonlóan ez a folyamat főként az alapvető létszükségletetek biztosítá­sá­nak kérdése csupán - az étkezés, alvás, beszéd, tisztálkodási szokása -, amelynek beidegződése rendkívül fontosságú az egyén személyiségének kibontakozása és későbbi felnőttkori szokás­módjainak kialakítása szempontjából. A kulturálódási folyamat nem fejeződik be azonban a gyermekkor végével. Mint ahogy az egyén a gyermekkortól a serdülőkoron át folyamatosan megy át azon a megismerési folyamaton is, amelyet csak halálával lehet befejezettnek tekinteni.

Az élet kezdeti éveiben és a felnőttkorban tapasztalható kulturálódási kísérletek között az a különbség, hogy az elfogadás vagy elvetés tudatosságának foka az egyén növekedésével párhuzamosan egyre inkább emelkedik. Amikorra az egyén eléri az érett kort, legyen nő vagy férfi, már annyira tájékozott, hogy a csoportja által elfogadott magatartásbeli határokon belül magabiztosan jár-kel társai között. Ezután az egyén főleg a kultúra változására utaló olyan új magatartásbeli formákat ismer meg - beáramló új eszméket -, amelyekkel kapcsolatban állást kell foglalnia, és annak megfelelően kell kultúrájának átformálásába bekapcsolódnia.

Itt tulajdonképpen a kulturálódási folyamat egyik alapvetőbb tényezőjét érintettük, melynek teljes jelentőségét akkor látjuk majd, amikor olyan kérdést vetünk fel, mint pl. az egyén kap­csolata a kultúrával, vagy a konzervativizmus és a kultúra változásának kérdése, melyeknek egybehangolása, ha visszaidézzük, magában foglalja a kultúra megértésében mutatkozó leg­nagyobb dilemmának megoldását. A benne rejlő fő alapelv ugyanis világos: az egyén életének első éveiben a kulturálódás a kulturális stabilitás felé tett első lépés, míg a felnőttekre is ható folyamat a változások előidézése szempontjából jelentős.

Mint rámutattunk, a legelső gyermekkori kulturálódási kísérletek következtében “ismerik meg az emberek oly jól saját kultúrájukat, hogy a legtöbb magatartási megnyilatkozásuk a megfontoltság szintjére emelkedik”. Kora gyermekéveinkben folyamatosan ismertetik meg velünk az összefüggéseket, akár a büntetés és a jutalmazás módszerével, mint pl. a társadalom erkölcsi normáinak belénk nevelése esetében. Előfordul, hogy a gyermek ellenáll a nevelésnek, mint pl. akkor, amikor nem akar beszélni tanulni, de ezek az ellenállások egyediek, inkább a gyermek szabad cselekvését és magatartását korlátozó tilalmak ellen irányulnak. Lényeges, hogy ezek a gyermeki ellenszegülések nem tudatosak és meggondoltak. Nem is lehet, minthogy általában a gyermek nyelvi felkészültsége még ezt nem teszi számára lehetővé.

Más szóval, a társadalom új tagja ismereteinek bővítése azoknak a művelődési diszciplínáknak belenevelésével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mint társadalmi csoportjának tagja tevé­keny­kedhessék, hozzájárulván a társadalom stabilizálásához és a kultúra kontinuitásához. Amint az egyén idősebbé válik, ezek a korai beidegződések annyira lényévé válnak, hogy a mindennapi cselekvés rutin részét képezik. Ezután a folytatódó kulturálódás, mely elől nem lehet kitérni, főleg átnevelődési folyamat, amely már a tudatosság szintjén folyik. Egy férfi vagy egy nő tudja, hogy egy bizonyos társadalomban adott helyzetben mi a hagyományosan elfogadott magatartás… A felnőtt ismeri a nyelvet, az etikett szabályokat, amelyek meghatá­roz­zák magatartását, a természetfelettihez való viszonyulás módját, kultúrájának meg­nyil­vánulásait - mindent, amit a gyermeknek tanulni kell. A felnőtt számára a kulturálódás befejeződött, kivéve azokat az eseteket, amikor új helyzetekkel kell megismerkednie. Annak a tudásnak a birtokában, amelyet kultúrája biztosított számára… lehetővé válik, hogy a már ismert területek megismerésébe kezdene. A kulturálódás tehát az a folyamat, mely számtalan magatartást tesz lehetővé a tudatos megfontoltság szintje alatt.