Romániai magyar irodalmi lexikon

Bíró Béla (Makó, 1899. dec. 11.) — művészettörténész. Szülővárosában érettségizett, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajzszakos tanári diplomát (1924), a Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténeti doktorátust (1930) szerzett. Római ösztöndíjas (1930–31). A kolozsvári Állami Tanítóképző Intézet tanára (1941–42), majd magántanár a kolozsvári egyetem művészettörténeti tanszékén (1943–44).

Erdélyben 1941-ben jelennek meg első művészettörténeti írásai és kritikái. 1942-től az Erdélyi Helikon műkritikusa. Cikkei — még a kortárs művészekről is — történeti-művészettörténelmi beállításúak. Régi erdélyi művészek c. cikksorozatában 1944-ig, a folyóirat megszűntéig portrévázlatokat közölt Sikó Miklósról, Kis-Solymosi Simó Ferencről, Bikfalvi Koréh Zsigmondról, Bergman Ferenc Antalról, Szathmáry Pap Károlyról, Nagy Sámuelről. A biedermeier kor erdélyi művészetét és alkotóinak életpályáját kutatta, e témáról írt tanulmánya (Erdélyi biedermeier művészet, Erdélyi Helikon 1944/8) jelentős. Ugyancsak az Erdélyi Helikonban megjelent tanulmányai közül említjük meg A kolozsvári Normál Rajzoda és A bonchidai kastély képei c. munkáit, továbbá a Barabás Miklós Céh és a kolozsvári Műcsarnok kiállításairól írt elemző kritikáit. Előszavával jelent meg: Barabás Miklós önéletrajza (Kv. 1944). A szerkesztésében kiadott A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája (Bp. 1955) nélkülözhetetlen könyvészeti kézikönyv. Bécsben él.

Bíró György (Tiszaföldvár, 1902. júl. 26. — 1944, deportálásban) — hírlapíró, költő. Középiskoláit Szegeden és Nagyváradon végezte. 1920-tól a nagyváradi Szabadság, majd a Nagyvárad munkatársa. 1922-ben a kolozsvári Előre főmunkatársa, 1929-ben a Romániai

Rádió Szaklap szerkesztője. Versei, riportjai az erdélyi és budapesti színházi, irodalmi folyóiratokban, valamint a bécsi Tűzben jelentek meg. Őszutó (Nv. 1920) c. verskötettel is jelentkezett, szerkesztette az Auto-Almanach 1929 c. román és magyar nyelvű kötetet (Nv. 1929), s Tíz év a nagyváradi magyar színjátszás történetéből c. esszéjét közölte a 60. évét ünneplő Nagyvárad c. lap jubileumi albuma (Nv. 1930).

Bíró János, hegyaljai (Gyergyószentmiklós, 1905. nov. 24. — 1972. máj. 28., Nyíregyháza) — történész, író. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Nagyváradon végezte. Löwenben a jezsuitáknál két évig filozófiát hallgatott, majd Gyergyószentmiklóson a Kereskedői Kör titkára lett. Később a kolozsvári egyetem jogi fakultásán folytatta tanul­mányait, s Debrecenben doktorátust szerzett. Ősmagyarok műveltségéhez adatok (Gyergyó­szentmiklós 1934) c. tanulmányában a német és francia Ázsia-kutatóknak a 30-as években e téren közzétett eredményeit összegezi. Kötetét az akkori csíkszeredai ügyészség elkobozta. Tűzjel Hegyalján (Csíkszereda 1938) c. kötete négy népi tárgyú elbeszélést tartalmaz. 1945-től Magyarországon élt.

Bíró János (Kide, 1913. jan. 21. — 1948. ápr. 4., Kolozsvár) — újságíró, novellaíró. A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett, első írása a Pásztortűzben jelent meg 1935-ben. A Keleti Újság belső munkatársa és rovatvezetője (1933–44), budapesti lapok színházi tudósítója. Szépirodalmi írásait az Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Erdélyi Szemle közölte, Szakadék c. regényének részletei a Keleti Újságban jelentek meg (1940). “A legkomolyabb írók számítanak rád” — üzente neki a Kelet Népében Móricz Zsigmond (1941), eredeti népi irányától azonban a II. világháború konjunktúrájában jobbra tolódott és az irodalom számára elkallódott.

Bíró József (Nagyvárad, 1907. júl. 8. — 1945. jan. 7., Budapest) — művészettörténész. Apja, ~ Márk szervezte meg a nagyváradi zsidó líceumot, ahol a fia is folytatta a premontrei gimnázium megszüntetése miatt félbeszakadt tanulmányait. Előbb festőművészi pályára készült s a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt, majd az egyetem bölcsészeti karán 1932-ben művészettörténetből doktorált. Életét az erdélyi műemlékek kutatásának szentelte. Kiváló szakmai felkészültsége nagyszerű esztétikai érzékkel és ügyszeretettel párosult. Kelemen Lajos segítségével témái megírásához levéltári kutatásokat és helyszíni tanulmányokat végzett. Filológiai pontossággal megírt munkáit tárgyába való beleélés és ízes, színes stílus jellemzi. Munkatársa volt az Erdélyi Múzeumnak. 1945 elején a nyilasterror áldozata lett. Fő művei: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei (doktori értekezés, Bp. 1932); A kolozsvári Bánffy-palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann (ETF 63. Kv. 1933); A kolozsvári Szent Mihály-templom barokk emlékei (Kv. 1934); A bonczhidai Bánffy-kastély (ETF 75. Kv. 1935); Magyar művészet és erdélyi művészet (ETF 80. Kv. 1935); A gernyeszegi Teleki-kastély (Bp. 1938); Kolozsvári képeskönyv (Bp. 1940); Erdély művészete (Bp. 1941); Európa festészete (Bp. 1941); Kolozsvár in Bildern (Bp. 1941); Erdélyi kastélyok (Bp. 1943). Tanulmányai sorából kiemelkedik: Két kolozsvári főúri barokk palota (Archeológiai Értesítő, Bp. 1934); A zsibói kastély (A Gerevich-emlékkönyvben, Bp. 1942).

Bíró Lajos — *jogtudományi irodalom

Bíró László — *Délkelet

Bíró László (Budapest, 1899) — szerkesztő, író. 1919-ben Fehér Dezső mutatta be a Nagyváradi Napló hasábjain mint Budapestről érkezett fiatal írót. Előbb a Nagyváradi Napló szerkesztőségében dolgozott, majd a Magyar Szó felelős szerkesztője. 1920 őszén Zsolt Bélával s Nadányi Zoltánnal a Tavasz élére került mint helyettes főszerkesztő. E lapok kezde­ményező erejű fiatalja; Tabéry Gézával folytat sajtóvitát. Ő állítja össze Ady-cikkek montázsából a Magyar Szó 1920. jan. 25-i Ady-emlékszámát. 1921-ben visszatér Ma­gyarországra. Nálunk megjelent kötetei: Mária (kisregények, novellák, Nv. 1920); Börtön (regény, Nv. 1921).

Bíróné Váró Éva (Székelyudvarhely, 1915. febr. 6. — 1949. szept. 5., Turnu Severin) — költő. ~ Sándor történész felesége. Tanulmányait a székelyudvarhelyi tanítónőképzőben végezte 1932-ben. Első verseit az Ifjú Erdély és a Pásztortűz közölte. Tompa László előszavával megjelent Tavaszból nyárba (Kv. 1939) c. kötete húsz-húsz leány- és asszonykori verset tartalmaz a családi élet és a hazai tájak témaköréből, Reményik Sándor modorában, akinek a “Hallgatás országáról” írt versét ajánlja (Az én birodalmam). Akarsz-e hősnő lenni? c. füzetében (Kv. 1939) a leányokhoz szól. 1944 után élete holtvágányra fut, elhagyja családját, majd öngyilkos lesz.

Bíró Sándor (Alsósófalva, 1907. ápr. 12. — 1975. júl. 5., Antibes, Franciaország) — történetíró. ~né Váró Éva férje. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen, az egyetemet és a ref. teológiát Kolozsvárt és Párizsban végezte. Az Erdélyi Fiatalok egyik alapítója s főmunkatársa. 1932-től a kolozsvári ref. kollégium tanára, 1937-ben teológiai magántanári képesítést szerez. Több cikke és tanulmánya jelent meg az Ifjú Erdély, Ellenzék, Kiáltó Szó, Keleti Újság és Magyar Nép hasábjain. Történeti kutatásainak előterében az erdélyi történelem áll. 1944 előtt megjelent főbb munkái: A bujdosó fejedelem (Hasznos Könyvtár 9. Brassó 1936); Az ókor története (Kv. 1937); Mátyás király (A Magyar Nép könyvtára 63. Kv. 1940); A Tribuna és a magyarországi román közvélemény (ETF 128. Kv. 1941). Sajtó alá rendezte Oroszhegyi Józsa Román élet c. munkáját (Erdélyi Ritkaságok 5. Kv. 1942). A II. világháború után a Magyar Népköztársaságban fejtett ki történetírói munkásságot. Bălcescu Miklós a magyar és román nép összefogásáért c. tanulmánya (Bp. 1954) a román–magyar kapcsolatok kiemelkedő személyiségének örökségével foglalkozik.

Bíró Vencel (Vértessomló, 1885. aug. 9.–1962. dec. 2., Kolozsvár) — történetíró, író. Középiskoláit Tatán kezdte és Vácott folytatta, ahol 1900-ban belépett a piarista rendbe. Egyetemi és teológiai tanulmányait Kolozsvárt végezte (1904–08), majd ott a kat. Főgim­názium tanára, később igazgatója. 1928-tól a Báthori–Apor Szeminárium igazgatója. 1934-től az önállósult erdélyi piarista rendtartomány főnöke. Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s az Erdélyi Katolikus Akadémiának; az Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Pásztortűz, A Hírnök, Jóbarát állandó munkatársa. 1940-ben a kolozsvári egyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékének ny. r. tanárává nevezték ki. 1941-ben az MTA levelező tagjává választja, 1945 és 1948 között tanári működése mellett a Bolyai Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának prodékánja; ebből az állásból vonul nyugdíjba 1948-ban.

Történelmi érzékének fejlődésére nagy hatással volt Kolozsvár a maga történelmi emlékeivel, régi épületeivel, régiség- és levéltárával. Erdély történelmének szentelte egész életét, és ennek művelése révén vált a század első felében az erdélyi pozitivista történésznemzedék jelentős képviselőjévé. Legtöbbet az önálló erdélyi fejedelemség korával foglalkozott. A politika- és egyháztörténet mellett szívesen merítette nagyobb összefoglaló művei, monográfiái, tanulmányai, történeti rajzai, cikkei tárgyát a művelődéstörténet, művészettörténet, gazdaságtörténet tárgyköréből. Első munkái után (Forgách Ferencz mint történetíró, Kv. 1908; Erdély külügyi fejlődése a fejedelemség megalakulása korában, 1541–1571, Kv. 1911; Az erdélyi fejedelem jogköre, 1571–1690, Kv. 1912) az MTA 2000 koronás pályázatát nyeri meg Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542–1690 c. művével (Kv. 1917). Az I. világháború után számos kisebb-nagyobb műve jelent meg, köztük: Erdély követei a portán (Kv. 1921); A kolozsvári róm. kat. főgimnázium története (Kv. 1926); Báthori István fejedelem (Kv. 1935); Altorjai gróf Apor István és kora (Kv. 1935); Képek Erdély múltjából (Kv. 1937); Történeti rajzok (Kv. 1940); Gr. Batthyány Ignác (ETF. 127. Kv. 1941); Erdély története (Kv. 1944); Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében (Kv. 1945); A kolozsvári jezsuita egyetem szervezete és építkezései a XVIII. században (Kv. 1945); Veress Mátyás (Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1960).

Kéziratban maradt munkái: Márki Sándor életrajza; Balanyi György és Kolozsvár.

Szépirodalmi munkái közül említést érdemel Keserű serbet c. történeti regénye (Kv. 1930); Nagyságos fejedelmek idejében (tíz történelmi elbeszélés, Kv. 1937), valamint Az első diákév c. elbeszéléssorozat (Kv. 1940). Történelmi tárgyú munkáiban Jósika Miklósra és Jókai Mórra emlékeztető romantikus erdélyi történeteket ír meg.

(Cs. E.)

Balanyi György: B. V. Vigília, Bp. 1963/2. — Enciclopedia istoriografiei româneşti. Szerk. Ştefan Ştefănescu, 1978. 60.

Birtalan József (Szilágybagos, 1927. nov. 10.) — zeneszerző. Kolozsvárt végezte a zeneművészeti főiskolát (1954), az Állami Magyar Opera (1954–56), a kolozsvári Filharmónia (1956–57) tagja, majd a marosvásárhelyi Állami Népi Együttes karmestere (1957–62), 1962-től 1979-ig a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola előadótanára, ma a Maros Művészegyüttes karmestere. Népdalfeldolgozásait a Művelődés, Jóbarát közli, számos népi ihletettségű szvitjét, tömegdalát a marosvásárhelyi Népi Alkotások Háza, gyermekkari feldolgozásait a bukaresti Zeneműkiadó jelentette meg. “Énekeljünk, énekeljünk” c. alatt vegyeskarra alkalmazott három csángó népdala Csíkszeredán (1972), “Szállj, szép szavú dal” c. alatt Szász Károllyal szerkesztett iskolai kórusgyűjteménye Bukarestben (1972), A karve­zetés elmélete c. pedagógiai munkája a Szász Károllyal közös Karvezetők könyve c. kiad­ványban (Sepsiszentgyörgy 1975), majd folytatásokban a Művelődés 1976-os és 1977-es évfolyamában jelent meg. Bartis Ferenc, Bodor Pál, Horváth Imre, Kányádi Sándor, Kicsi Antal, Majtényi Erik, Mészáros József, Tamás Mária és Veress Zoltán hazafias verseire kórusműveket, indulókat, Ének a hazáról címmel Magyari Lajos versére kantátát (1977) szerzett.

Simon Dezső: Párbeszéd az alkotóval. Utunk 1973/18. — Bartis Ferenc: Fellendülő kórusmozgalmunk. Beszélgetés B. J.-fel. Új Élet 1977/1.

Bitay Árpád (Budapest, 1896. júl. 20. — 1937. nov. 30., Gyulafehérvár) — irodalomtörténész. ~ Ilona apja. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári, brassói és gyulafehérvári főgimnáziumban végezte (1907–15), majd az olasz harctérre került és hadnagyként szerelt le. Kolozsváron és Debrecenben folytatott jogi tanulmányokat, 1923-ban pedig a kolozsvári egyetemen végzett történelem és román szakot. Közben Gyulafehérváron és Kolozsvárott középiskolai, ill. tanárképzői tanárként történelmet, román nyelvet és irodalmat adott elő. 1925-től 1927-ig az Erdélyi Róm. Kat. Státus tanügyi referense igazgatói minőségben. 1927-től másfél évig a berlini és lipcsei egyetemen hallgat romanisztikát. 1929 elejétől a gyulafehérvári róm. kat. teológián a román nyelv és irodalom, ill. latin és német nyelv tanára haláláig. 1931-től a Iorga-kormány alatt a kisebbségi minisztérium magyar osztályának tanácsosa, a gyulafehérvári egyházmegyei tanács tagja, 1933-tól a Fehér megyei tanács tagja, Gyulafehérvár alpolgármestere, az Országos Tanügyi Főtanács magyar tagja. Értékes közéleti munkát végzett az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának választmányában, tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Intézetnek, az Erdélyi Katolikus Akadémiának. Számos tudományos igényű tanulmányt és tájékoztató cikket írt, s jóformán minden erdélyi városban tartott előadást különböző egyesületek hallgatósága előtt. Az Ellenzék, Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Magyar Kisebbség, Pásztortűz állandó munkatársa.

Páratlan emlékezőtehetsége volt; nemcsak mérhetetlen mennyiségű adatot tartott észben, hanem 16 élő és holt nyelven értett és beszélt. Szerteágazó munkássága kiterjed az irodalomtörténet, történettudomány és filológia számos területére, jelentős fordítói tevékenysége is. Magyarul népszerűsítette a román irodalom klasszikusait, így Alecsandri, Caragiale, Creangă, Delavrancea, Emil Isac műveit, ugyanakkor a magyar kultúra nagyjait a román közvélemény előtt, köztük Széchenyit, Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt, Madáchot, Orbán Balázst, Liszt Ferencet. Úttörő munkát végzett a román–magyar szellemi érintkezések kutatójaként. Szerkesztette a Műfordítások román költőkből c. antológiát (Kv. 1928). Több művet fordított magyarból románra, köztük Szigligeti, Gárdonyi, Jókai, Mikszáth írásait. Magyar nyelvre ültette át Vasile Alecsandri egy monológját, Nicolae Iorga két drámáját; a román történettudós Vălenii de Muntében szervezett nyári szabadegyetemének állandó előadója volt.

Fő művei: A román irodalomtörténet összefoglaló áttekintése (Gyulafehérvár 1922); Rövid román nyelvtan (Kv. 1923); Istoria literaturii române (Kv. 1924); Az erdélyi románok a protestáns fejedelmek alatt (Dicsőszentmárton 1925); Gyulafehérvár Erdély művelődés­történetében (ETF 3. Kv. 1926); A moldvai magyarság (ETF 4. Kv. 1926); Az erdélyi róm. kat. státus gyulafehérvári “Majláth” főgimnáziumának megalakulása (Arad 1930); Az Alba-Iulia-i róm. kat. székesegyház és környéke (Gyulafehérvár 1936). Írásaiból és leveleiből egy válogatás Kovács Ferenc előszavával és gondozásában “…hogy románok és magyarok jobban megismerjék egymást…” címmel jelent meg (Testamentum 1977).

(Cs. E.)

Bolyai Zoltán (Gaál Gábor); B. Á. Korunk 1938/1; újraközölve Válogatott írások I. 1964. 637–38. — György Lajos: Dr. B. Á. életrajzi adatai és tudományos munkássága. ETF 100. Kv. 1938. — Dávid Gyula: Egy hídverő. Utunk 1967/48; újraközölve Találkozások. 1976. 168–72. — Engel Károly: Hídverők. Korunk 1968/4. — Nagy András: Feljegyzések B. Á.-ról. Korunk 1968/8. — Réthy Andor: B. Á. Könyvtári Szemle 1971/4. — Kovács Ferenc: B. Á. előadásai Nicolae Iorga szabadegyetemén. Korunk 1975/9. — Gaal György: B. Á. levelei Kristóf Györgyhöz. Korunk 197676; uő: B. Á. testamentuma. A Hét 1977/21. — Bányai László: B. Á.-ra emlékezve. Könyvtár 1977/3. — Octavian Şireagu: B. Á.-ra emlékezem… Utunk 1978/3.

ASZT: Bitay–Iorga levelezés. LM 1272. — Kovács Ferenc műsora B. Á. Vălenii de Munte-i előadásairól. LM 1286.

Bitay Éva — *Kiss Bitay Éva

Bitay Ilona (Kolozsvár, 1928. nov. 24.) ~ Árpád leánya. Középiskolát Kolozsvárt végzett, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem fő- és latin mellékszakban diplomát. Előbb középiskolai tanár Kolozsvárt, majd 1955-től egyetemi pályára lépett, 1970-től a Babeş–Bolyai Egyetem lektora. A Studia Universitatis Babeş–Bolyai Series Historica, Acta Musei Napocensis, Korunk munkatársa. A Művelődéstörténeti tanulmányok c. gyűjteményes kötet (1979) közli Christian Schesaeus irodalmi munkásságának magyar vonatkozásai c. tanulmányát.

Bitay László — *matematikai szakirodalom

Bitay Ödön (Nagyenyed, 1932. máj. 15.) — szerkesztő, műfordító, közíró. Középiskoláit a kolozsvári ref. kollégiumban és kereskedelmi középiskolában végezte, a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán szerzett diplomát (1955). Előbb az Előre és az Új Sport, 1958-tól a Politikai Könyvkiadó szerkesztője Bukarestben. Könyvismertetőit, történelmi, külpolitikai beszámolóit A Hét, Könyvtári Szemle, ill. Könyvtár, Munkásélet, Tanügyi Újság, Előre közli. Rádiójegyzetei a nemzetiségi élet hétköznapjairól tájékoztatnak. A szerkesztésében (névvel vagy név nélkül) megjelenő politikai kiadványok közt *Testamentum címmel hagyományőrző sorozatot kezdeményezett Bitay Árpád, Vasile Goldiş, Józsa Béla, Kovács Katona Jenő, Márki Sándor, Mocsáry Lajos, Szabó Árpád, Veress Sándor irodalmi örökségének népszerűsítésére. Válogatta és szerkesztette Fuchs Simon Munkásmozgalom a Maros völgyében c. posztumusz tanulmánygyűjteményét (1975). Fordításában megjelent munkák: I. Gheorghiu–C. Nuţu: A gyulafehérvári nemzeti gyűlés — 1918. december 1. (1968); George Bianu: Nagy politikai perek irataiból (1973); Gh. I. Ioniţă: Az RKP és a néptömegek (1974); Vasile Gheţău: A világ népessége (Veith Júliával, Az Előre Kiskönyvtára 1975); Al. Savu: Románia (rövid földrajzi ismertetés, Veith Júliával, 1976).

Bardócz Gergely: Társadalmi-politikai irodalom magasabb szinten. A Hét 1978/17. — Beke György: Társadalmi-politikai irodalom anyanyelven. Beszélgetés B. Ö.-nel, a Politikai Könyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségének felelősével. A Hét 1980/25.

Bitay Pál, Bitai B. Pál — *Erdélyi Gazda; *Hitel

Bizony Ferenc (Törökbecse, 1901. máj. 7. — 1943. febr. 1., Kolozsvár) — publicista. Középiskolai tanulmányait Temesváron végezte. Kereskedelmi pályára ment, majd házasságközvetítő irodát tartott fenn s itt szerzett tapasztalatait dolgozta fel Az érvényesülés lélektana,

A férjhezmenés művészete, A hála, A párválasztás és a házasságközvetítő c. egyetlen munkájában (Tv. 1939). Szociográfiai korkép ez a II. világháború küszöbén; a szerző a fajok megbékélése mellett emel szót, s az antiszemitizmus ellen tiltakozik.

Blazsek Vladimir Sándor (Kolozsvár, 1929. máj. 1.) — biokémiai szakíró. 1953-ban nyert tanári oklevelet a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán. A marosvásárhelyi OGYI víruskutató laboratóriumában tudományos főkutató. Az European Cell Biology Organisation tagja. Számos szakközleménye jelent meg román, magyar, német és amerikai szakfolyóiratokban (Revue Roumaine de Biochimie, Farmacie, Studii şi Cercetări de Inframicrobiologie, Die Naturwissenschaften, Medicina Experimentalis, Acta Biochimica et Biologica, Experimental Cell Research, Analytical Biochemistry, Orvosi Szemle). Jelentős munkái a fertőző ribonukleinsavak tulajdonságaival és a hisztonok (kromoszómák bázikus fehérjéi) génregulációs és strukturális szerepével kapcsolatosak. Elsőként mutatta ki a cisztein jelenlétét egy hisztonfrakcióban.

Blédy Géza (Gyula, 1908. máj. 25. — 1962. jan. 13., Kolozsvár) — nyelvész, lexikográfus. Középiskolát Aradon végzett, a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán 1930-ban szerzett tanári oklevelet, majd három éven át Párizsban romanisztikai tanulmányokat folytatott. Kezdetben középiskolai tanár Aradon, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem román nyelvtudományi tanszékére kerül lektornak, közben szervező és irányító munkát végez a kolozsvári tanfelügyelőségen. 1955-től haláláig a romanisztika tanszékvezető tanára.

A román–magyar nyelvi kölcsönhatással és a román filológia történetével foglalkozott. A Román Nyelvatlasz és magyar vonatkozásai c. cikkével (Kristóf-emlékkönyv, Kv. 1939) elsőnek hívta fel a magyar nyelvészek figyelmét a romániai nyelvatlaszra mint a román–magyar nyelvi kapcsolatok kutatásának gazdag forrására. A magyar nyelv szókincsét ért román hatásról írt doktori értekezése önálló kötetben jelent meg Influenţa limbii române asupra limbii maghiare c. alatt Nagyszebenben (1942). Szerkesztésében jelentek meg 1943–44-ben a Kölcsey Egyesület kiadásában Aradon a *fecskés könyvek. Mint lexikográfus 1954-ben litografálva adott ki, feleségével, a fizikus Vitályos Erzsébettel közösen, egy román–magyar fizikai szójegyzéket (Dicţionar român–maghiar de fizică). Feltárta Cipariu kutatásait a marosvásárhelyi Teleki-tékában (Iordan-emlékkönyv 1958), s a román nyelvészeti folyóiratokban számos magyar vonatkozásra mutatott rá. A magyar tannyelvű iskolák számára román tankönyveket szerkesztett.

Kelemen Béla: B. G. NyIrK 1962/2.

Blénesi Ernő (Gyergyószentmiklós, 1928. jan. 2.) — közíró, szerkesztő. Szülővárosában érettségizett, felsőbb tanulmányait a bukaresti Ştefan Gheorghiu Pártfőiskolán s a Közgazdaságtudományi Akadémián végezte. Politikai pályáját az MNSZ aktivistájaként kezdte, az Ifjúmunkás főszerkesztőhelyettese, majd a Falvak Dolgozó Népe szerkesztőségi főtitkára, 1965-ig az Előre rovatvezetője, azóta állami tisztviselő, ma minisztériumi főtisztviselő. Társadalmi kérdésekkel foglalkozó, főleg falusi témájú riportjai, művelődési jegyzetei különböző lapokban jelennek meg, közgazdasági írásait A Hét közölte. Önálló füzete: Fény a földeken (novella, 1950). Ateista brosúrája (Vallásos ünnepek, szokások, szertartások, Vécsey Károllyal, 1959) népszerűsítő jellegű.

Írói álnevei: Bakó Ervin, Gyergyói Albert.

Blénessy Károly — *Hasznos Könyvtár; *mezőgazdasági szakirodalom

Bleyer György (Temesvár, 1907. jan. 21. — 1970. aug. 18., Düsseldorf) — építészettörténész. Középiskolát szülővárosában végzett, műépítészeti tanulmányait Stuttgartban és Zürichben folytatta, ahol mint diák a német kommunista mozgalomban vett részt, s Gaál Gábor révén kapcsolatba került Moholy Nagy Lászlóval. Előbb Temesvárt nyitott magán tervezőirodát, majd 1950-től bukaresti tervezőintézeteknél dolgozott. Városrendészeti és művészettörténeti cikkeivel a Korunkban már a 30-as években jelentkezett, gyakorlati munkapályáján felgyűlt tapasztalatait azonban csak a 60-as években kezdte szaktanulmányokba foglalni. Temesvárról írt urbanisztikai monográfiája kéziratban maradt, Gyulafehérvárról készített építészettörténeti jegyzeteiből egy részlet jelent meg (Korunk 1968/11), kéziratban maradt Ada-Kaleh monográfiája is. A brassói várrendszer kialakulásáról és fejlődéséről szóló tanulmányát hat folytatásban közölte az Új Idő (1969). Az ötvenéves Bauhaus c. tanulmánya (Korunk 1969/5) történeti visszapillantásában kitért a Korunk és a Bauhaus-mozgalom közvetlen kapcsolatára. Munkái: Locuinţele oamenilor muncii de-alungul timpurilor (1957); Az építészeti tér lényegéről (Bp. 1969).

Blomberg Carla, írói nevén Czegei (Gardánfalva, 1907. ápr. 19.) — író. A két világháború között a Pásztortűz, Ellenzék, Keleti Újság közölte verseit és prózai írásait. A KZST tagja. Bözsi c. ifjúsági regényét (egy őz története) Vásárhelyi Z. Emil rajzaival az ESZC adta ki (Kv. 1939). Szamosújvárt él.