Romániai magyar irodalmi lexikon

2. Nagyváradon az 50-es évek óta működik ~. Tagjainak zöme nyomdász, diák, technikus, tisztviselő; szép szerepet vállaltak tevékenységében az újságírók és színművészek. Kezdetben Horváth Imre, Tabéry Géza, Tóth István, Kelemen István, a nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának titkára, majd Szilágyi Aladár vezette. A Bihar megyei Alkotások Háza 1970-ben kiadta Tavasz '69 c. antológiájukat, melyben a Forrás-nemzedék tagjai közül Domokos Eszter, Kocsis István, Molnos Lajos és Szele Péter szerepel. 1972 óta a Szakszervezetek Művelődési Házának védnöksége alatt működik, vezetői időrendben: Nagy Béla, Tőke Csaba, Tóth Károly, Varga Gábor, Kőrössi P. József, 1979-ben Nagy L. Róbert. Innen indult el a ma Bukarestben élő Adonyi Nagy Mária; a kör kötetes költői: Máté Imre, Gittai István, Kőrössi P. József. Nyomtatásban jelent meg Nikolits Árpád Akik úgy merik vállalni az életet c. drámája az Országos Etnológiai és Didaktológiai Intézet kiadásában (1979). A kör tagjai közül hatan szerepelnek a Hangrobbanás (Tv. 1975), öten a Kimaradt Szó (1979) c. lírai antológiában. Az ~ időnként közös ülést rendez a szabadegyetemen működő *Irodalmi Kerekasztallal.

Szilágyi Aladár: Váradi fiatalok. Igaz Szó 1971/10. — Köteles Pál: Hangos folyóirat. Igaz Szó 1974/7. — Gálfalvi György: Rejtett értékek. Igaz Szó 1977/1. — Bölöni Sándor: Estéink az Ady-körben. Korunk 1977/9. — Znorovszky Attila: Hullámhegy — hullámvölgy? Művelődés 1979/5.

Ady Endre Társaság — 1. Nagyváradon közvetlenül a költő halála után, 1919. febr. 19-én alakult művészeti és irodalmi társaság; alapítói közt találjuk a még ott élő “holnaposokat”. Első elnöke Antal Sándor, egyik alelnöke Miklós Jutka, tiszteletbeli tagjai Babits Mihály, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Juhász Gyula. Az irodalmi szakosztály elnöke Tabéry Géza, titkára Zsolt Béla volt. A társaság feladatának tekintette, hogy Ady szellemében megújítsa a város irodalmi életét és ápolja a román–magyar testvériség eszméjét; elhatározták, hogy utcát neveznek el a költőről s szobrot állítanak neki, a tanácsköztársaság bukását követő ostromállapot azonban csakhamar megbénította az ~ tevékenységét, s később sem kapott működési engedélyt. 1922-ben Keresztury Sándor, a nagyváradi sajtó később Alexandru Olteanu néven ismert publicistája kísérli meg, hogy a Tűz és a Jövő folyóiratok köré csoportosult bécsi magyar emigránsok — főként Gömöri Jenő, Hatvany Lajos és Jászi Oszkár — támogatásával feltámassza. Tervében szerepelt ekkor egy Ady-múzeum létesítése, az Ady-filológia és az Ady-fordítások intézményes támogatása, a költő műveinek és eszméinek terjesztése a munkásság és parasztság körében előadások és olcsó kiadványok útján, a fiatal írók és művészek tömörítése Ady szellemében s a dunai népek kulturális ligája. Az Ady-mozgalom programja a nagyváradi Cele Trei Crişuri folyóiratban jelent meg (1922/8–9), a magyar írók zöme azonban Keresztury-Olteanu személyére való tekintettel nem kívánt csatlakozni, sőt Tabéry Gézának a Nagyvárad hasábjain megjelent válaszcikke éles hangú sajtóvitát indított meg.

A nagyváradi kezdeményezés kihatott Máramarossziget művelődésére is, ahol a Máramaros c. napilap élén Fáskerti Tibor támogatott haladó tömörülést Ady szellemében, s Holder József megkezdte Ady héber fordítását.

2. A nagyváradi Ady-mozgalom hatására Aradon már 1922 októberében kezdeményezték egy ~ létrehozását, de az alakuló gyűlést csak 1926 februárjában tarthatták meg, amikor az egybegyűlt huszonöt író elfogadta a Franyó Zoltán előterjesztette programot és megválasztotta a Társaság vezetőségét, melyben a kolozsváriakat Kuncz Aladár, a nagyváradiakat Tabéry Géza képviselte. Noha a tervezet a román sajtóban is kedvező visszhangra talált, a társaság még azon év júliusában feloszlott. A volt aradi tagok 1928-ban létrehozták az Ady Endre Emlékbizottságot, amely 1929. jan. 21-én kelt felhívásában országos gyűjtés gondolatát vetette fel egy felállítandó Ady-szobor érdekében.

3. Kolozsvárt ~ címmel 1933 nyarán kezdeményeztek irodalmi egyesülést. Tagjai főleg fiatal, önálló kötettel még nem jelentkezett írók voltak. Nemzedéki alapon — mintegy az 1931-es Új Arcvonal folytatásaként — kívánta tömöríteni a haladó fiatal értelmiségieket. Elnöke Jancsó Elemér, alelnökei Balázs Ferenc és Kováts József. Tagjai között szerepelt Bányai László, Bözödi György, Csőgör Lajos, Demeter János, Debreczeni László, Jancsó Béla, Keleti Sándor, Kovács György, Koós Kovács István, Kovács Katona Jenő, László Dezső, Mikó Imre, Salamon Ernő, Szabédi László, Szilágyi András, Varró Dezső, Vita Zsigmond. Könyv- és lapkiadást terveztek, kapcsolatot igyekeztek teremteni a munkássággal. Bár a társaság nem kapott működési engedélyt és soraiban is heves viták zajlottak, néhány közös fellépés és közel félszáz cikk jelzi világnézeti és művészeti útkeresését. Egyetlen kiadványa Jancsó Elemér A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században c. munkája (Kv. 1936).

Ficzay Dénes: Az aradi Ady-Társaság és Ady szobra. Vörös Lobogó 1968. nov. 24. — Jancsó Elemér: Két Ady-társaság története. Utunk 1969/4. — Engel Károly: Hídverők példamutatása. Korunk 1970/6; uő: A két világháború közötti írói szervezkedések történetéből. NyIrK 1971/1. — A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Szerk. Marosi Ildikó. 1973. 164. és 538. — Kaczkó Nándor: Haladó tömörülés Ady szellemében. Könyvtár 1978/4. — Bakó Endre: A nagyváradi Ady Társaság. Alföld, Debrecen 1979/5.

Ady László (Nyárádszentbenedek, 1900. szept. 16. — 1974. okt. 1., Magyarkapus) — helytörténész. Aradi, dicsőszentmártoni, székelyföldvári, majd magyarkapusi ref. lelkész. Gazdag magyarkapusi népdalgyűjteményét a kolozsvári Folklór Intézet őrzi. Jelentősebb munkái: Székelyföldvár múltja és jelene (Kv. 1929); A székelyföldvári református egyházközség története (Debreczeni László rajzaival, Torda 1930); Magyarkapus helynevei (ETF 124, Kv. 1941). Nagykapus múltja és jelene c. tanulmányát a Korunk közölte (1969/4). Szerkesztésében jelent meg: Kisbaconi Benedek Sándor feljegyzései (Kv. 1941).

Ady Mariska L. Ady (Hadad, 1888. febr. 26. — 1977. febr. 4., Budapest) — költő, elbeszélő. Apja ~ Sándor körjegyző, Ady Endre nagybátyja. Budapesten szerzett tanítói oklevelet, írói munkásságát novellával és tárcával kezdte; az önálló társadalmi létet kereső és kiharcoló nő hangját szólaltatja meg. Az I. világháborúban elvesztette férjét, Landt Lajost, s a három árvával magára maradt özvegy versekben panaszolja el a háború súlyos következményeit. Lírai képalkotásában Ady Endrét követi. Írásai főleg erdélyi lapokban, így a Csíki Lapok, Ellenzék, Magyar Nép, Pásztortűz, Székely Nép, Szilágy, Vasárnapi Újság, Zord Idő hasábjain jelentek meg, családi emlékezései Kovalovszky Miklós Emlékezések Ady Endréről (I. Bp. 1961) c. munkájában is szerepelnek. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak. Betegsége miatt korán elhallgatott. Munkái: Sok ború — kevés derű (elbeszélések, rajzok, Zilah 1907); Én az őszben járok… (versek, Székelykeresztúr 1924, bővítve Kv. 1925).

Aesculap — *főiskolai lap

ÁGISZ (Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet) — Kacsó Sándor nevéhez fűződő szövetkezeti mozgalom Brassóban és környékén (1933–40); elősegítette a falvak árutermelésének, többek közt a székely népművészetnek és háziiparnak a megszervezését és értékesítését. Közművelődési szakosztálya országos könyvkiadó vállalkozást szervezett, Anyanyelvünk (Brassó 1934) c. kiadványának, valamint a *Hasznos Könyvtár c. olcsó könyvsorozatnak a terjesztése is szövetkezeti módszerekkel történt. Kezdeményezése, az Orbán Balázs-jubileum alkalmából felvetett falumonográfia-sorozatterv, nagyvonalú állapotrajzot kívánt adni a romániai magyarság életéről s kibővítette az Erdélyi Fiatalok falukutató kérdőívét; ha nem jutott is el a megvalósításig, hozzájárult a hazai magyar önismeretszerzés kialakításához. Évente megrendezett “szőttes bál”-ja népművészeti divatbemutatónak számított. Kacsó Sándornak a X. helikoni találkozón előterjesztett javaslata alapján 1935-től kezdve az Erdélyi Helikon mint írói munkaközösség támogatta az ~ közművelődési szakosztályának munkatervét. A X. (1936), XII. (1937) és XIII. (1938) helikoni találkozón erről az együttműködésről jelentés hangzott el.

Jancsó Béla: Falu-monográfiák. Erdélyi Fiatalok 1934/2; Újraközölve Irodalom és közélet, 1973. 317–20. — Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Őnéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. uő: Nem Ágisz, a királyfi — hanem ÁGISZ, a szövetkezet. 458–77. — Helikoni jegyzőkönyvrészletek. HLev II. 51, 94, 104, 199.

Ágopcsa Marianna² — *művészettörténet

Ágoston Ignác — *műkedvelő játék

Ágoston Hugó (Medgyes, 1944. máj. 20.) — szerkesztő, természettudományi író. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban érettségizett, a Babeş–Bolyai Egyetem fizika karán szerzett tanári képesítést. 1967-től a szászrégeni 1. sz. középiskola tanára, 1970 óta A Hét és a TETT tudományos szerkesztője Bukarestben. Írói pályáját a Korunkban kezdte, novelláit közölte az Utunk és az Előre, tudományos esszéi A Hétben jelennek meg. Válogatta és utószóval látta el az Alagút a világ alatt c. tudományos-fantasztikus novellagyűjteményt (1975) és Stanislaw Lem Summa technologiae c. kötetét (Korunk Könyvek 1977); XX. századi fizikusok szövegeiből állította össze a Fizika és megismerés c. antológiát (Korunk Könyvek 1980).

Ágoston Vilmos (Marosvásárhely, 1947. júl. 8.) — esszéíró, kritikus. Szülővárosában érettségizett, a Babeş–Bolyai Egyetem filológiai karán — közben építőtelepi segédmunkásként — angol–magyar szakot végzett. 1972-től angol nyelvtanár a csíkszeredai gimnáziumban, 1978 óta a marosvásárhelyi rádió belső munkatársa. Irodalmi pályáját 1969-ben kezdte az Utunknál, kritikái itt s a Korunk, Igaz Szó, A Hét, Ifjúmunkás, Hargita hasábjain jelennek meg. A Szövegek és körülmények c. antológiában (1974) a humanista Fábry Zoltán hitéről és félelméről értekezett, kísérő tanulmányaival jelentek meg 1974 és 1978 között a Kriterionnál a Drámák sorozatban Albee, a Horizont sorozatban Hemingway, Thornton Wilder, Joyce és Déry Tibor munkái.

Összeállította Kimaradt Szó c. alatt (1979) a fiatal költők antológiáját s mint a már “harmadik nemzedék”-ig jutott Forrás-nemzedék magyarázója és bírálója itt szegezi le tételét: “A pátosz, ami valamikor emelkedettséget, álproblémákon túllátó bölcsességet jelentett, visszatetszően az álproblémák megoldásává egyszerűsödött, és nem téveszthetjük össze a lírával, ami a szigorúan végiggondolt logikai ellentmondásoknak nem a megoldását, hanem a művészeti transzponálását jelenti.” Az Ifjúmunkás és az Igaz Szó Irodalmi Köre közös marosvásárhelyi ülésén elhangzott előadását Lássuk, miért gyűltünk össze c. alatt az Ifjúmunkás közölte (1980/21).

Önálló kötete: Humanizmus: ettől-eddig? (Esszék és kritikák. Forrás 1977).

Agyagási Károly (Mezőbánd, 1853. okt. 19. — 1933. febr. 7., Marosvásárhely) — műfordító, dalköltő, író. 1883-tól 1921-ig Marosvásárhelyen tiszti főorvos, a KZST és az EIT tagja. Ismeretterjesztő orvosi közleményekkel, versekkel és műfordításokkal jelentkezett, “szomorú népdalok” szerzője, humorával Molter Károly egyik jellegzetes anekdota-forrása. A néma c. zenés parasztdrámáját 1924-ben mutatták be Marosvásárhelyen. 1928-ban nagy összegű alapítványt tett a Kemény Zsigmond Társaságban prózai, verses és dalpályázatok javára. Munkái közül megemlíthető: A galamb és a sas (költői beszély, Mv. é. n.); Hervadt lombok (kisebb költemények, Mv. 1932).

A Hang — *Hang

A Hét — *Hét

A Hírnök — *Hírnök

Ajándékregénytár — a Brassói Lapok és a Népújság kiadásában 1933. okt. és 1935. aug. közt megjelent 23 regény sorozatcíme. A műveket először a napilapokban közölték, s a félretett szedésről nyomtak könyvalakú változatot. “Jó irodalmat, olcsón” volt a kiadó jelszava, s a könyvek jegyzéke igazolja a törekvést. A szerzők erdélyiek, köztük van két-két regénnyel Kovács György (Varjak a falu felett, A tűz kialszik) és Károly Sándor (1984. Látomás; Váratlan vendég), Tomcsa Sándor Szvoboda Augusztin rémtette c. regénye a szerző saját címlapjával, Baradlai László, Csányi Piroska, Dánér Lajos, Erdélyi Ágnes, Farkas Aladár, Finta Zoltán, Gábor István, Kakassy Endre egy-egy kötete s Molter Károlytól a Faluszerző.

Mózes Huba: A B. L. irodalomszolgálata 1927–1940 között. NyIrK 1980/1.

A Jövő Társadalma — *Jövő Társadalma

Ajtai Nagy Gábor³

Ajtay Ferenc — *TETT

Ajtay-Gecse Sándor (Magyarigen, 1863. febr. 25. — 1945. dec. 6., Győr) — szakíró. Főbb munkái: Erdészeti közigazgatás (Bp. 1933); Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak története (Arad 1935).

Ajtay-Gecse Viktor — *Petőfi Sándor emlékezete; *szövetkezeti irodalom

akadémiai kiadványok — *Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája

alakoskodások⁴ — *népi játékok

Albatros Könyvkiadó — a romániai könyvkiadás 1970-es átszervezése során az *Ifjúsági Könyvkiadó utódjaként létesült vállalat. Székhelye Bukarest. Igazgatói: Petre Ghelmez, Alexandru Georgescu, Mircea Sîntimbreanu, magyar szerkesztői: Ioan Rodica (1970–73) és 1972-től 1980 tavaszáig Ferencz Imre. Kiadványai mind románul, mind a nemzetiségek nyelvén a serdült ifjúság érdeklődésének színvonalán újabban a szépirodalom mellett a természet- és társadalomtudományi tematikát is felölelik. 1970 és 1979 között magyarul összesen 72 művet jelentetett meg (több közülük újrakiadás). Kiadványainak törzse az egykori Ifjúsági Könyvkiadótól átvett Legszebb versek c. sorozat (összesen 30 kötet), amely rövid előszavakkal a magyar, a román és a világirodalomból nyújt reprezentatív válogatást, meglehetősen modern ízléssel (Arany, József Attila, Szabó Lőrinc és Juhász Ferenc, Olosz Lajos, Szabédi László, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és Székely János, Macedonski, Goga, Lucian Blaga, Ion Barbu, Bacovia és V. Voiculescu, Whitman, Jeszenyin, T. S. Eliot, Guillevic, Cesare Pavese és Ungaretti kötetei jelzik tájékozódását). 14 eredeti szépirodalmi kötetének szerzői között Szemlér Ferenc, Deák Tamás, Beke György, Mikó Ervin és Kocsis István mellett Bokor Katalin, Csire Gabriella, Kassay Miklós, Köteles Pál, Oltyán László, Szépréti Lilla szerepel. Kiadott néhány (részben eredeti, részben románból fordított) természettudományos ismeretterjesztő művet is. 1970-ben az ~ gondozásában jelent meg a *Tanulók könyvtára, amelyet utána a Dacia vett át.

Albert Antal (Csíkdánfalva, 1929. nov. 3.) — szerkesztő. A csíkszeredai gimnázium elvégzése után az MNSZ bukaresti központjában dolgozott, majd Szaratovban (Szovjetunió) történelem szakot végzett; tanulmányait 1959-ben a fővárosi Ştefan Gheorghiu Társadalomtudományi Akadémián fejezte be. 1968-ig az Előre főszerkesztő-helyettese, azóta a Hargita napilap főszerkesztője Csíkszeredában. A Hargita kalendárium szerkesztője. Megyéjében szorgalmazta a magyar nyelvű műszaki könyvkiadást.

Albert Ernő (Csíkdánfalva, 1932. jan. 14.) — népköltészeti gyűjtő. Középiskoláit Csíkkarcfalván és Csíkszeredában végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1954-ben. Az 1. számú líceum (volt Székely Mikó Kollégium) tanára Sepsiszentgyörgyön. Népköltészeti kutatásait összekapcsolta a kollégiumban hagyományossá vált gyűjtéssel, melyet Vass Tamás indított el a múlt század 60-as éveiben és Konsza Samu tett híressé 1957-ben megjelent kötetével. Tanítványaival mintegy 3000 csíki és háromszéki népballadát, ill. változatot gyűjtött össze, ezekből 425 darabot közöl Háromszéki népballadák c. alatt (a dallamokat magnetofonról lejegyezte Szenik Ilona, bevezeti Faragó József, 1973).

Kovács János: Ezer népballada. A Hét 1971/22. — Czegő Zoltán: Esemény tanúi vagyunk. Megyei Tükör 1973. dec. 9. — Beke György: Újabb székely balladáskönyv. Hargita 1974, febr. 17. — Bori Imre: Dicséretes példa. Magyar Szó, Újvidék, 1974. máj. 10. — Mitruly Miklós: Háromszéki népballadák. NyIrK 1975/2.

Albert Ferenc (Brassó, 1929. aug. 29.) — szociológus, közíró. Középiskolai tanulmányait Aradon végezte, a kolozsvári Mezőgazdasági Intézetben szerzett diplomát. Egy évig a Bolyai Tudományegyetemen adott elő tudományos szocializmust, majd a bukaresti Társadalomtudományi Lektoriskola elvégzése után a temesvári Mezőgazdasági Intézet és Tudományegyetem társadalomtudományi katedráján tanár. Filozófiai doktorátust a Ştefan Gheorghiu Társadalomtudományi Akadémián szerzett. A temesvári Szabad Szó belső munkatársa (1958–69), a Viitorul Social, Orizont, Forum Studenţesc szerkesztőbizottsági tagja. Politikai és társadalomtudományi írásait közli a Korunk, Ramuri, Neue Banater Zeitung és a napisajtó. Szakfolyóiratokban bel- és külföldön a tudományos szocializmus alapvető kérdéseivel, a szabadidő-, a munka- és az ifjúságszociológia időszerű problémáival foglalkozik. Önálló kötete: Dialog cu timpul liber (1970).

Albert Ibolya — *ábécéskönyv; *tankönyvirodalom

Albert István (Csíkszentmárton, 1893. okt. 11.) — újságíró, novellista. A csíkszeredai főgimnázium Tavasz c. folyóiratának diákszerkesztője; 1913-ban tette le az érettségit, Marosvásárhelyen közigazgatási diplomát szerzett. A Csíki Lapok, Csíki Néplap belső munkatársa, cikkei, tudósításai jelentek meg a Szatmári Újság, Keleti Újság, Ellenzék, Erdélyi Lapok hasábjain; Kacsó Sándor székely népakcióit támogatva, társadalomrajzi jellegű riportokat közölt a Székelyföld falvairól. 1930-ban egy elbeszélésével (Kászon gyöngye) I. díjat nyert Nagyváradon, az Erdélyi Lapok pályázatán. 1945 után a Népi Egység, majd az Új Idő, Megyei Tükör, Hargita munkatársa.

Albert Sándor (Kolozsvár, 1926. jan. 18.) — újságíró. Középiskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárt végezte. Kolozsvárt szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelet. 1953-tól Kolozsváron az Igazság c. napilap szerkesztőbizottságának tagja. 1957-től Bukarestben az Előre főszerkesztő-helyettese, 1968-ban Brassóba kerül az Új Idő hetilaphoz főszerkesztőnek, mely rövidesen felvette a *Brassói Lapok nevet, s az ő irányítása alatt vállalta nagynevű elődjének irodalmi és publicisztikai hagyományát.

Albert Vilmos (Csíkszentkirály, 1886. aug. 3. — 1971. febr. 7., Csíkszereda) — pedagógiai szakíró. A kolozsvári egyetemen szerzett magyar–latin szakos tanári képesítést. 1920-tól a csíkszeredai főgimnázium tanára. A Csíki Lapok, Erdélyi Tudósító munkatársa. Férfias élet címmel lefordította és kiadta M. J. Exner angol szerző szexuálpedagógiai művét (Csíkszereda 1934). Tanulmányai: A magyar nyelv és irodalom tanításának szempontjai (Erdélyi Iskola 1939–40); A székely nép humora, (A Székelyföld írásban és képben c. kötetben, Bp. 1941).

Albrecht Dezső — *Hitel

album — eredetileg fehér gipszréteggel bevont tábla, amelyre a római Forumon a közérdekű hirdetéseket függesztették ki. A XVIII. századtól díszes kiállítású, rendszerint illusztrált, könyv formájú alkalmi kiadványok neve.

A romániai magyar könyvkiadás ~ai közül elsősorban a színháztörténeti vonatkozásúak forrásértékűek. Szerepüket a Kolozsvári Színész Album 1923 prológusa fogalmazza meg találóan: “Emléket akarunk állítani a magyar színészet jelenének. Valamit, egy-két sor írást, amely visszariasztja a kérlelhetetlen idővel mindig egyszerre érkező feledést…” Hasonló célt szolgál a neves írók bevonásával szerkesztett Nagy Gyula Album — Emléklapok Nagy Gyula jubileumára (szerk. Pálos István és Ferenczy György, Kv. 1923), s az erdélyi színészet vezéralakjának harmincéves színészi és huszonkét éves igazgatói jubileumára kiadott Dr. Janovics Jenő Emlékalbum 1894–1924 (összeállította Imre Sándor, Kv. 1924). Gyakorlatibb rendeltetésű Az Erdélyi Népművészetek Albuma — Magyar Népművészet (sajtó alá rendezte Podhorszky-Pálfi Sándor, Albert Mihály és Csöregi István közreműködésével, Kv. 1926); tartalmából kiemelkedik Kelemen Lajos tanulmánya a sövényfalvi ref. egyház birtokában levő hímzésekről és Nagy Emma verse Erdélyről. A jubileumi albumok közül említést érdemel még a Nagybánya és Vidéke Ötven év visszhangja (Nb. 1924) c. emlékalbuma, a legnagyobb magyar regényíró centenáriumára kiadott Jókai Erdélyben (Tabéry Géza és Incze Ernő összeállítása, műmellékletekkel, Nv. 1925), A kolozsvári Róm. Kath. Főgimnázium Emlékalbuma 1579–1929 (Kv. 1930) és a “Nagyvárad” hatvanéves jubileumi albuma 1870–1930 (Nv. 1930), amely a város kulturális életének keresztmetszetét adja. Kis-Szamos-völgyi Album címmel 1937-ben Désen Sztojka László adott tájjellegű művelődéstörténeti körképet Dési Huber István, Lázár Éva, Piskolti Gábor és Simon Béla képeinek művészi reprodukcióival, a dési és szamosújvári munkatársak fényképeivel. A kötet a Szamos-vidék munkásmozgalmára is kitér.

Az ~ a sokszorosított grafika terjesztésére is szolgál. Nálunk Kós Károly kezdeményezésére és előszavával már 1921 júniusában megjelent Tóth István 10 eredeti linóleummetszetet tartalmazó mappája. Huszonöt számozott amatőr példány a művész saját kezű nyomásával és aláírásával készült Kolozsvárt. 1925-ben ugyanitt Papp Lajos Hamburg (hat rézkarc) és Nagyenyedi Lajos Tíz eredeti kőrajz c. mappái jelentek meg. Kós Károly 1927-ben német magyarázó szöveggel és utószóval 31 régi erdélyi épületről készített linóleummetszetet bocsátott közre a Minerva kiadásában Transylvania címmel. A következő év tavaszán Nagy Imre készített negyven példányban levonatot 12 eredeti fametszetből álló sorozatáról. Az 1930-as években Leon Alex két mappája tíz-tíz litografált rajzzal (Nv. 1934, 1936) a harcos baloldalt képviselte; Ruzicskay György képregény igényű rajzsorozata (Szerelemkereső, Nv. 1935; Világosság felé, Nv. 1936) a kor szinte minden jelentős művészi törekvését felvillantotta. 1936-ban Kodolányi János előszavával Debrecenben jelent meg, de a hazai művészettől elszakíthatatlan az örökké magányos festő Nagy Istvánnak Falusiak c. mappája. A sokszorosított grafikában mint kommunikációs eszközben rejlő lehetőségeket legkövetkezetesebben Gy. Szabó Béla aknázta ki azáltal, hogy különböző technikával készült műveiből rendszeresen állított össze albumokat: Liber Miserorum, Kv. 1935; Barangoló Könyv — Liber Vagabundi, Kv. 1939; Homokvilág, Kv. 1941; 25 fametszet, 1949; Kínai útivázlatok, 1959 (román kísérőszöveggel ellátott kiadásban is); Hónapok, 1973; Mexikói tél, 1974; La divina commedia, Kv. 1976 (a dantei műből vett idézetekkel olasz, román, német és magyar nyelvű kiadásban).

Az 1940-es évek elején Reschner Gyula (1942, 1944), valamint M. Makkai Piroska (Az asszony c. mappáját 1943-ban a Méhkas jelentette meg) biztosítják a folytonosságot.

A két világháború közötti kor képzőművészeti albumainak sorában érdekes színfoltot képvisel Diósy Antal Ecce homó (így!) c. kolozsvári és nagyváradi karikatúragyűjteménye (Kv. 1923).

A felszabadulás után a fotómontázsokból összeállított ún. mozgósító albumok mellett (A falusi műkedvelő kultúrcsoportok tevékenységéből, 1956; Védd a madarat! Mv. 1973; Kolozs megye. Három évtized jelképei 1944–1974); tág tér nyílik az igényesebb művészeti kiadványok számára is, mint amilyen Izraeli: Memento 1942–1946, Kv. 1947; Lupény 1929–1959. 24 linóleummetszet, 1959; Nagy Imre: Kétszáz rajz, 1973; Kántor Lajos–Ritoók János: Korunk Galéria 50, a Korunk megalapításának évfordulójára, Kv. 1976; uők: Korunk Adyja, Kv. 1977 és Korunk Galéria — Szülőföld, Kv. 1978.

A népművészet megbecsülését Cs. Gergely Gizella–Haáz Sándor Udvarhelyi varrottasok (1976) és Sinkó-Kalló Katalin: Kalotaszegi nagyírásos (1980) c. reprezentatív albuma mellett Csiszér Imre, Csulak Magda, Kardalus János, Kovács Dénes, Molnár István és társaik számos album igényű munkája jelzi; ezek mint a Népi Alkotások és a művészeti tömegmozgalom megyei irányító központjainak kiadványai kerültek forgalomba.

Albumkiadásunk sajátos válfaját teremtette meg Erdélyi Lajos fényképész riporter, amikor muzeális becsű fényképfelvételeket tett a mai technika szintjén hozzáférhetővé és közölhetővé. Így adta ki Orbán Balázs A Székelyföld leírásához készített eredeti felvételeit (Székelyföld képekben, 1971), Teleki Samu közép-afrikai felfedező útjának fotódokumentumait (Teleki Samu Afrikában, 1977), és Régi zsidó temetők művészete c. fotókönyvét (1980). Nyomában jelentek meg Benedek Zoltán könyvében (A Szilágyságtól Új-Guineáig, 1979) Bíró Lajos óceániai fényképfelvételei.

Tágabb értelemben albumok gyanánt tarthatjuk számon színházaink jubileumi kiadványait is (175 éves a kolozsvári Állami Magyar Színház, 1967. november 11.; 25 éves a marosvásárhelyi Állami Színház, 1946–1971).

(K. K.)