Romániai magyar irodalmi lexikon

Ellenzéki Közlöny — politikai röpirat a Falvak Népe radikális gárdájával szövetkező Magyarpárti Ellenzék szolgálatában. Négy száma jelent meg 1933 áprilisa és 1934 májusa között, előbb Radványi József, majd Csőgör Lajos kiadásában. Az 1933. máj. 23-i szám közli Desbordes Ernőnek az OMP Szamos megyei szervezete elnökének Magyarpárti egységbontás? c. vezércikkét s az OMPE szervezőbizottságának felhívását a demokratikus szabadságjogokért való tömörülésre. A számokban cikkel szerepel Tabéry Géza és Kovács György.

Demeter János: Századunk sodrában. 1975. 203–205.

előadóművészet — A megnevezést a reproduktív művészetekre alkalmazzák, noha nyilvánvalóan tágabb értelmű. Ide sorolandó a kollektív ~, mely mindenekelőtt a színház révén tart kapcsolatot az irodalommal; itt említendők a *szavalókórusok, amelyek különösen a munkásmozgalom hőskorában játszottak fontos művelődési szerepet a romániai magyar kultúrában is. Az egyéni ~ ágai közül az egyik legfontosabb és legtöbbet vitatott a versmondás (újabban prózaszövegek pódiumi előadása is); egyes vélemények szerint ugyanis a szavalóművészet emberábrázolás, a költő közvetett ábrázolása, mások szerint: “Az előadóművészet nem verset keres, hanem saját magát” (Ódry Árpád) — vagy egyszerűen tolmácsolja a költői szöveget. Nálunk mindegyik felfogás érvényesült.

A romániai magyar irodalom első éveiben egy új költészet, az új lírai alkotások népszerűsítése talál lelkes művészekre. A 20-as évek elején jelentkező Tessitori Nóra műsorának skálája a székely népballadáktól Ady líráján át Bartalis Jánosig ívelt (a művésznő később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán a színpadi beszéd, a versmondás tanára). A tanári pályát a versmondásért időlegesen elhagyó György Dénes a 20-as évek végén Benedek Elek “turnéin”, a székely írók szervezte előadó körutakon szavalta pátosszal fiatal erdélyi költők verseit, hogy aztán önálló műsoraival felkeresse különböző városok, iskolák magyar közönségét, s így népszerűsítse Áprily, Dsida, Reményik, Tompa László, Szentimrei, Bartalis, Olosz Lajos költészetét. A költői ambícióit főképpen a versmondásban kiélő Brassai Viktor viszont a realista előadásmód híve volt; munkás­mozgalmi összejöveteleken mindenekelőtt József Attila verseit adta elő, műsorán szerepeltek Petőfi, Arany János, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Illyés Gyula, Salamon Ernő, a világirodalomból Villon, Heine költeményei is. A Marosvásárhelyről indult Jancsó Adrienne kezdettől fogva a népballada mesteri tolmácsolója, de az új magyar líra is szerepelt programjában. Bartók és Kodály dalainak előadásaival, székely népballadákkal, virágénekekkel lépett a hangversenydobogóra Ferenczy Zsizsi és Török Erzsébet.

E gazdag örökség a II. világháború után sokáig inkább csak az emlékekben élt, folytatókra csak a 60-as években talált. Akárcsak a romániai magyar irodalom első két évtizedében, az új úttörők is magányos harcot vívtak a versmondás fontosságának, művészet-rangjának elismertetéséért, a “műsortöltelék”-felfogás megdöntéséért, azért, hogy az élő költői szó újra “a világ értelmezésének bonyolultabb vagy áttetszőbb rendszereként” ragyoghasson fel. Ezt a programot a műkritikus-szerkesztő Banner Zoltán hirdette meg, s példaadó konoksággal közelített célja felé Bartalis János, Nicolae Labiş, Horváth Imre, Dsida Jenő, Lucian Blaga, Petőfi költészetét, a bartóki szellemi örökséget megvallató önálló estjein.

Újabban a hivatásos színészek közül is egyre többen fordultak a versmondás felé. Színházaink alkalmi-évfordulós szavalóestjei és matinéi mellett (Zászlóhajtás, Holnap-matiné, Vörös­marty-, Petőfi-, Ady-műsorok, a Helikon-líra megszólaltatása) mind nagyobb súlyt kapott egy-egy nagyváradi, marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmári, temesvári, sepsiszentgyörgyi színész egyéni kezdeményezése, amely kezdetben egy-egy folyóirat (Új Élet, Igaz Szó, Utunk, Korunk) vagy művelődési ház égisze alatt, majd az erősödő színházi stúdió-mozgalomban kapott nyilvánosságot. Varga Vilmos a kortárs (főképpen romániai magyar) költészetből összeállított műsorával, a Maszekballadával országos díjat nyert, s Villon-, Ady- és Eminescu-műsorával is bejárta az országot. Nemes Levente Székely János Dózsájával aratott nagy sikert. Illyés Kinga az országhatárokon túl is népszerűséget szerzett a hazai magyar lírának Fagyöngy c. — a népi hagyományt is ébren tartó — önálló estjével. Boér Ferenc önálló matinéinak (Ki látott engem?; Mondj igazat) és alkalmi fellépéseinek következetes “műsorpolitikájával”, előadásmódjának értelmi hangsúlyaival jelentős közvéleményformáló tényezővé vált. Ezek a sikerek a már korábbról ismert és elismert versmondó színészek (Kovács György, Balogh Éva, Török Katalin) mellé egész sor fiatalabb előadóművészt állítottak, akik a hagyományápolásból s az új költészet népszerűsítéséből egyaránt kiveszik részüket (Ádám Erzsébet, Bányai Irén, Czikéli László, Ferenczy Annamária, Hajdu Géza, Kakuts Ágnes, Kiss-Törék Ildikó, Laczó Gusztáv, Mátray Árpád, Tarnói Emília, Visky Árpád, Wellmann György). Népszerűségüket néhány emlékezetes műsor lemezen megörökített változata (*Electrecord) is fokozza. A ballada- és népdalkultúra feltámasztója az ~ben Kemény Klió, majd Tóth Erzsébet.

A diák-színjátszó csoportok tevékenysége — a Bolyai Tudományegyetem Egressy Gábor Színjátszó csoportjának 50-es évekbeli eredményeit felidézve — újabban a versmondásra, az önálló vers- és próza-összeállításokra is kiterjedt; kolozsvári, temesvári, marosvásárhelyi egyetemi és főiskolai csoportok, valamint a kolozsvári *Stúdió 51 néhány újabb kísérlete érdemes figyelmünkre.

Újabban egyre nagyobb szerephez jut az ~ egy sajátos, önálló változata, a *monodráma.

(K. L.)

Kéri József: Brassai Viktor — az élőszó művésze. Korunk 1957/7. — Beleznay Zoltán (Banner Zoltán): A vers felfedezése. Korunk 1966/2. — Papp László: Hagyomány és jelen a versmondásban. Korunk 1966/9. — Kántor Lajos: Lélektől lélekig. Utunk 1967/42; uő: A megtalált színház. Kv. 1976. 125–48. — A vers színpada. — György Dénes: Benedek Elek “turnéi”. Korunk 1971/5. — Bölöni Sándor: Stúdió. Korunk 1972/9. — Metz Katalin: A “Mondj igazat” mércéje Boér Ferenc előadóestjén. Korunk 1975/6. — Gálfalvi Zsolt: Elmondja: Kovács György. A Hét 1975/51. — Versmondás az életem. Gazda József beszélgetése a kilencvenéves György Dénessel. A Hét 1977/3. — Katona Ádám: Lélektől lélekig. Balogh Éva emlékezete. A Hét 1979/5. — Halász Anna: Száz szerep. A Hét 1979/15. — Cseke Gábor: A Nap árnyéka. Ádám Erzsébet bukaresti előadóestjéről. Előre 1980. jún. 19.

Élő Erdély — *sorozat

Élő Könyvek — *Ifjú Erdély

Előre — 1. Temesváron az Înainte c. szociáldemokrata lap mellékleteként jelent meg 1919 januárjától júliusáig. A Munkáslap c. szocialista napilap megindulásakor megjelenését beszüntették. Főleg munkásmozgalmi jellegű cikkeket közölt.

2. Brassóban 1919. okt. 1-jén mint a Brassó-Barcasági kerületi Szocialista Párt közlönye jelenik meg Bartha Károly szakszervezeti titkár szerkesztésében, felelős szerkesztője Sebestyén Albert vasmunkás. Eleinte szociáldemokrata beállítottságú, később azonban Gyöngyösi Gyula, Simó Géza, Rozvány Jenő s a helybeli Fóris István bekapcsolódásával kommunista irányzatúvá vált. 1920 novemberében rövid időre Czinczár Miklós vette át a szerkesztést, de a lapot még ugyanebben az évben betiltották. 1921-ben Világosság cím alatt újra megjelent.

3. Kolozsvárt 1922. január havától májusig megjelenő ifjúsági folyóirat az irodalom ápolására. Felelős szerkesztője Geley Antal, szerkesztője Kemény János, helyettes szerkesztője Balázs Ferenc. A folyóirat célját az 1. számban így határozták meg: “Az Előre egyesíteni akarja a fiatal írónemzedéket. Kérjük azokat, akik átmentek az önbírálaton, keressék fel lapunkat írásaikkal. Mindenkinek érdeke, hogy előmozdítsa egy új, életerős írónemzedék kifejlődését.” Balázs Ferenc a lap irányát így fogalmazza meg: “Mi ifjúsági irodalmat akarunk… Ma már nem adhatunk irodalmat magáért az irodalomért; nekünk céljaink vannak a verssel, prózával, a hímes szavakkal… Van bennünk valami ős nyugtalanság… Az ifjú szellemnek akarunk a kifejezői lenni.” A folyóirat közli Jancsó Béla, Balázs Ferenc, Végh József tanulmányait Szabó Dezsőről, Eötvös Károlyról és az ifjúsági irodalomról. Itt jelentkezik első elbeszéléseivel Kacsó Sándor, Kemény János, Szent-Iványi

Sándor és Végh József. A költészetet Sz. Jakab Géza, Finta Zoltán, Kacsó Sándor, Kemény János s még nyolc-tíz versírással kísérletező fiatal képviseli. A folyóirat anyagi nehézségek miatt 9 szám után beszüntette megjelenését.

4. Marosvásárhelyen jelent meg 1921 és 1923 között Lázár Ödön szerkesztésében mint a Maros-vidéki munkásság szocialista hetilapja. Közölte a III. Internacionálé anyagát, elméleti cikket Marx, Engels, Liebknecht, Rosa Luxemburg tevékenységéről s adalékokat a romániai munkásmozgalom történetéből. Irodalmi részében Gábor Andor emigrációs írásai jelentek meg. 1923-ban a lap főszerkesztője az illegális KRP megbízásából a nagykárolyi születésű, a magyar kommün után Bécsbe emigrált, majd onnan hazatért Jász Dezső lett. Ő szervezte be munkatársnak a laphoz az akkor Marosvásárhelyt élő Kahána Mózest s az emigráns kommunista írók közül Illés Bélát, Gábor Andort, Lukács Györgyöt és Révai Józsefet. Röviddel az átszervezés után a lapot betiltották.

5. Bukarestben jelenik meg rendszertelenül 1927 nyara és 1928 decembere között, mint a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának hivatalos lapja. Anyaga főleg mozgalmi jellegű.

6. Az SZDP előbb Kolozsvárt (1934–35), majd Bukarestben (1935–39) megjelenő magyar nyelvű hivatalos hetilapja, az Erdélyi Munkás folytatása. Felelős szerkesztője Hoffer Géza. Politikai és munkásmozgalmi anyaga mellett társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. 1936 májusában betiltották, majd megjelenését 1937. február végén újra engedélyezték. A királyi diktatúra kormánya tiltotta be végleg 1939 augusztusában. A lap irodalomtörténeti jelentőségét 1938-as számai adják meg. Irodalmi mellékletét “Szellemi élet” címen Jordáky Lajos szerkesztette, munkatársai: Asztalos István, Balla Károly, Barcs Sándor, Berde Mária, Frigyes Marcell, Józsa Béla, Kibédi Sándor, Kovács Katona Jenő, Nagy István, Ostoros Péter (Kappner Ármin), Tabéry Géza. Közölték József Attila és Várnai Zseni verseit és folytatásokban Hamvas H. Sándor Li Tszu, egy kínai leány története c. regényét, Imre Sándor színházi cikkeit, Böszörményi Emil, Deutsek Géza, Hoffer Géza, Lakatos István politikai írásait.

7. Az SZDP hetilapja Szatmáron 1946. febr. és 1947. máj. között. Földes Károly szerkesztő a lap álláspontját is jelezve, beköszöntő cikkében így ír: “Az eddigi társadalmi életformák azért omlottak össze, mert önzésre, gyűlöletre, hazugságra voltak építve. Ez az új világ, a szocializmus világa, örökkévaló lesz, mert önzetlenségre, szeretetre, erkölcsre, igazságra építjük.” A lap értékes helytörténeti anyagot közöl. Publicisztikai írásaiban szatmári szocialista vezetők a demokrácia, a román–magyar közeledés, a nemzetiségi kérdés, az iskolaügyek problémáival foglalkoztak. A lap rendszeresen közölte helyi munkás- és parasztírók, elsősorban Földes Károly, Nagy Károly, Virág Gellért verseit, s beszámolt a helyi kulturális mozgalmakról.

8. Az RMP tartományi vezetősége és a tartományi néptanács lapja Marosvásárhelyen 1951. ápr. 20-tól. Elsősorban a szocialista termelés és közigazgatás kérdései foglalkoztatják, de rendszeresen tárgyalja a művelődési élet és a szocialista irodalom kérdéseit is. Munkatársai között elbeszélésekkel többek közt Kovács György és Papp Ferenc, versekkel Szász János, Majtényi Erik és Salamon László, tanulmányokkal Molter Károly és Fuchs Simon szerepelt. Fordításokban közölte Majakovszkij, Mihai Beniuc és Alexandru Toma verseit. 1951. aug. 5-étől *Vörös Zászló címen jelenik meg.

9. A Bukarestben 1947. szept. 1-jén indult *Romániai Magyar Szó c. “országos demokratikus napilap” folytatása 1953. ápr. 1-től. A Román Népköztársaság, 1965 szeptemberétől Románia Szocialista Köztársaság néptanácsainak lapja: átmenetileg alcíme “Országos politikai napilap”, 1973. dec. 1-től “A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja”, ma “A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának napilapja”. Felelős szerkesztője 1956-ig Robotos Imre, 1957-től Szilágyi Dezső. Terjedelmi adottságainál fogva a legrészletesebben és az egész országra kiterjedően tájékoztat a szocialista építés eredményeiről és feladatairól, teljes terjedelemben közli a pártdokumentumokat és a román nyelvű központi pártlappal, a Scînteiával azonos pontossággal számol be az ország belső életében jelentős konferenciákról és kongresszusokról.

Amikor a lap mai nevét felvette, néhány soros közlemény jelezte a címváltozás értelmét: “A román dolgozó nép oldalán a magyar dolgozók is kiveszik részüket közös hazánk, a Román Népköztársaság felvirágoztatásáért vívott nagyszerű harcból. Sajtónknak az a feladata, hogy további eredményekre ösztönözze a dolgozókat; haladjanak szüntelenül előre a szocializmus építésének útján. Ezt a nemes célt fejezi ki lapunk új címe: Előre.” Szerepe jelentős is a gondolatalakítás és művelődés minden területén. Beszámol a romániai magyar nyelvű irodalmi, színházi, zenei és képzőművészeti, nemkülönben tudományos élet eseményeiről, rendszeresen közli könyvrecenzióit és színházi kritikáit — főleg Szőcs István vitaébresztő tollából — mind a hat magyar színház és opera, valamint a műkedvelés teljesítményeiről, szolgálja a román–magyar kulturális közeledést és az egyetemes kultúra terjesztését. Irodalmi jelentősége a XI. pártkongresszust követő alkotási légkörben megnőtt. Elősegítette ezt az 1968 elején megindult vasárnapi melléklet, amely előbb “Irodalom-Művészet” (1968–70), majd (1971-től) “Vasárnap” cím alatt jelent meg. A melléklet szerkesztői — előbb Domokos Géza, majd Lászlóffy Aladár — helyet adtak minden tanulmányírónak, kritikusnak, novellistának és költőnek. Domokos Géza vasárnapi jegyzetei a magasfokú írói erkölcsiség közügyi megnyilvánulásainak számítottak.

Jelentős a lap hozzájárulása az Ady-kérdés, Móricz Zsigmond jelentőségének tudatosítása, Orbán Balázs ébresztése, Bălcescu közös haladó hagyományaink közé sorolása tekintetében. Beke György beszélgetései magyar és román írókkal A barátság húrjain c. sorozat keretében, Kacsír Mária interjúja Jancsó Elemérrel, Méliusz Józsefé Szemlér Ferenccel, Kovács Jánosé Marin Predával, Izsák József portréja Szabédi Lászlóról a haladó értelmiség szerepét tudatosította a magyar–román kulturális kapcsolatok területén. A riportot Barabás István, Beke György, Balogh József, Csire Gabriella, Marosi Barna, Marosi Ildikó, Panek Zoltán emelte irodalmi színvonalra. Különösen a fiatal nemzedék alkotói, főleg a költők jelentkeztek nagy számban s jelentős alkotásokkal. Méliusz József párizsi, Sütő András római, Lőrinczi László olaszországi úti élménye, Marton Lili emlékezése a két világháború közötti írókra, Bretter György filozófiai szemináriuma, Bajor Andor szatíra-sorozata, Majtényi Erik szellemes esszésorozata, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Szász János lírai hőfokú publicisztikája s jól válogatott képzőművészeti anyag egészítette ki a lap esztendőkön át folyamatos irodalmi-művészeti mellékletének körképét.

Az ~ közügyi kibontakozását jelezte a tudományos tájékoztatás megnövekedése, a termelési kérdések és műszaki problémák rendszeres feldolgozása, a természettudományi ismeretek, a modern világkép gondos művelése. E téren jórészt a lapnak köszönhető a romániai magyar írásbeliség kiterjesztése a tudományos-műszaki forradalom megkövetelte minden közügyi ágazatra. Amint azonban a 70-es évek során A Hét, a Művelődés és mellékleteik a köz­művelődés számára egyre erősödő, önálló fórumokat teremtettek, maga az ~ egyre inkább a termelési kérdések feldolgozását vállalta napi feladatként, s mind a XII. pártkongresszus, mind a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja általános irányadásának szakszerű gazdasági-politikai szócsöve lett. Az új szakasz humánumának eszmekörébe illeszkedett be Bodor Pál, Cseke Gábor, Szász János új publicisztikai-esszéista hangvétele.

(J. L.)

Kántor Lajos: Divatlap — Vasárnap… Korunk 1973/1.

Előre Kiskönyvtára, Az — tömegpéldányszámban megjelenő, szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket magába foglaló olcsó könyvsorozat a bukaresti Előre c. napilap kiadásában. A közhasznú kötetek a gyakorlati életben kívántak jogi vagy egészségügyi eligazítást nyújtani, a szépirodalmi kiadványok pedig elsősorban a magyar, a román s a világirodalom klasszikus alkotásait juttatták el — olykor a szórakoztatásnak engedményeket téve — a széles olvasóközönséghez. A sorozat 1971-ben indult, utolsó, 44. kötete 1976-ban jelent meg. Szerkesztőbizottsága: Bajor Andor, Barabás István, Beke György, Lászlóffy Aladár, Majtényi Erik (felelős szerkesztő), Marosi Barna, Szőcs István; a bizottság a 4. számtól Gálfalvi Zsolttal bővült.

Jelentősebb kötetei: Daniel Defoe: Robinson Crusoe (fordította Vajda Endre, 1971); Jókai Mór: Névtelen vár (I–II. 1972); Haralambie Zincă: És akkor ütött az óra (fordította Márton Ráchel, 1972); Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban — Ox doktor ötlete (fordította Huszár Imre, ill. Mikes Lajos, 1972); Petőfi Sándor Költeményei (I–III. 1972. A költő születésének 150. évfordulójára, 75 000-es példányszámban); Mikszáth Kálmán: Akli Miklós — Krúdy Kálmán csínytevései (1972); Kahána Ernő: Az orvosé a szó (1972); Jules Verne: Sándor Mátyás (I–II. 1972); Vendégek a világűrből? (Gáll András előszavával, 1972); Szepessy Tibor: Kis jogi tanácsadó (I–II. 1973); Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember (1973); Bárányi Ferenc: Mindenki háziorvosa (1974); Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete (1974); Öt világrész utasai (útirajzok, 1975); Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié (1975); Virágoskönyv (Fülöp Ernő összeállítása, 1975); Szőcs István: Más is ember (Kis illemtan, 1975); Derzsi Ede–Mátray Erzsébet: A labda kerek (sporttörténet, 1975); Ide besüt a nap (válogatott riportok, 1975); A világ országai (I–IV. 1976).

Majtényi Erik: Az Előre Kiskönyvtára. Könyvtári Szemle 1971/2. — Gálfalvi Zsolt: Kiadók dicsérete. A Hét 1972/11. — Molnos Lajos: A kiadó — az Előre; Utunk 1973/44.

Éltető József, családi nevén Wellmann (Szászrégen, 1944. febr. 11.) — költő, szerkesztő, dramaturg. A középiskolát Székelyudvarhelyen, francia–magyar szakos tanulmányait a Babeş–Bolyai Egyetemen végezte. 1962-ben szerepelt először verseivel az Utunkban és az Ifjúmunkásban. 1968-tól 1970-ig tanár Marosvásárhelyen, majd 1976-ig az Igaz Szó szerkesztője. 1977 óta a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház dramaturgja. Első önálló kötetével a Forrás-sorozatban jelentkezett: Ismeretlen beszéd (1969) c. verskötetéhez Bajor Andor írt előszót. A költői képekről lemondva, franciás, laza szövésű verseiben mutat képet önmagáról és a világról. Szedett-vedett haramiák (1977) és A hóember szíve (1979) c. bábjátékait Marosvásárhelyen mutatták be. Új regénye: Történet egy fehér lóról (1979).

Műfordításai közül számottevőek Beniamin Fundoianu- (A költő és árnyéka c. kötetben, másokkal, 1972) és Emil Botta-tolmácsolásai (Sötétlő április, 1978).

Mandics György: Emil Botta: Sötétlő április. Igaz Szó 1979/10. — Mózes Attila: Egy alternatíva természetéről. Utunk 1980/1.

Embery Árpád — *Székelyudvarhely magyar irodalmi élete

EMGE — *Erdélyi Gazdasági Egyesület

emigráns írók — A Magyar Tanácsköztársaság leverése után számos magyar író, publicista és tudós emigrált Romániába és kapcsolódott be hosszabb-rövidebb időre az itteni haladó mozgalmakba. Voltak közöttük kommunisták (Antal Márk, Barta Lajos, Bárdos László, Bölöni György, Dienes László, Götz Irén, Gaál Gábor), szociáldemokraták (Farkas Antal, Erdélyi Kálmán, a kolozsvári Jóestét Halász József nevű külpolitikusa, Madzsar József, Ormos Ede, Révész Béla, Wojticzky Gyula) és polgári-radikálisok, akik közül többen közel állottak a szocialista mozgalomhoz (Benamy Sándor, Darvas Simon, Győri Ernő, Győri Imre — később Mikes Imre néven írt —, Győri Illés István, Hajnal László, Hatvany Lajos, Hont Tibor, Ignotus, Kaczér Illés, Kádár Imre).

Az 1918–19-es emigráció nemcsak közvetlenül, Romániában hosszabb-rövidebb ideig vagy végleg megtelepedő képviselőinek tevékenysége folytán, hanem Európa különböző pontjain kialakult szellemi gócai, az ezekben szerephez jutó lapok, könyvkiadók, művészi és tudományos vállalkozások útján is serkentőleg hatott a romániai magyar szellemi élet és irodalom kibontakozására. Bécs, Berlin, Párizs, London és Moszkva szocialista és polgári radikális írói, művész- és tudósköreivel jutott az emigráció segítségével érintkezésbe az erdélyi városokban, majd Bukarestben is pezsgésnek induló magyar művelődés, és ez a hatás lényegesen hozzájárult a kisebbségi helyzetbe került magyarságnak a demokrácia, humánum, társadalmi forradalom, béke és szocializmus irányában való tájékozódásához, nagyobbrészt hatálytalanítva az ellenforradalmi Horthy-rendszer úri osztálynacionalizmusának, antisze­mitizmusának és revanspolitikájának kisugárzásait.

Emigránsok kapcsolódtak be Kolozsvárt az erdélyi radikális írók alapította Keleti Újság és Napkelet folyóirat szerkesztésébe. A Keleti Újságnak egy ideig szellemi irányítója Ignotus, olvasószerkesztője Darvas Simon, cikkírója Kádár Imre, s a szerkesztőségben dolgozik a költő és novellista Hajnal László és a költő Győri Ernő, akinek Isten és nő c. verskötetét 1924-ben Kolozsvárt adja ki a Haladás kiadó. A Napkelet közli Balázs Béla Isten tenyerén c. regényét (könyvalakban Kv. 1921); Barta Lajos részt vesz a Napkelet szerkesztésében s Új világ, új ember, új művészet c. cikkében nyugatos, aktivista programot ad. Bukarestben indítja meg 1921 januárjában Bölöni György a Bukaresti Hírlap c. radikális-demokrata lapot. A szerkesztőségben dolgozik Dienes László, Barta Lajos (Zűrzavar c. regényét itt közölték folytatásokban), Újházy György és Kémeri Sándor álnéven Bölöni György felesége, Márkus Otília. A lap megszűnése után Kolozsvárt folytatják tevékenységüket a Keleti Újság keretében, majd az újabb emigráció útját követik. Az Új Kelet szerkesztőségében dolgozik Benamy Sándor és Kaczér Illés. A szociáldemokrata pártélet, majd a Romániai Népszava szerkesztőségének tagja Farkas Antal, Erdélyi Kálmán, Ormos Ede és Kelemen Gyula álnéven Wojticzky Gyula. Farkas Antal Kolozsvárt írja 1922-ben a Koskóczy-lányok c. regényét, amelyet a Romániai Népszava közöl folytatásokban. Egy regényét (A

papkisasszony) Aradon adják ki 1922-ben.

Az emigránsok egy része részt vett a szakszervezetek szabadiskolájának és kulturális mozgalmának megszervezésében. Antal Márk Kolozsvárt hatékony marxista szeminá­riumokat szervez, s 1921 és 1926 között ott van a kolozsvári szabadiskola előadói között, akárcsak Darvas Simon, Dienes László, Götz Irén, Madzsar József, Kádár Imre és Ormos Ede. Számos emigráns újságíró helyezkedett el a nagyváradi, aradi és temesvári sajtóban.

Az emigrációnak voltak olyan szellemi emberei, akik Magyarországról jöttek ugyan, de származásuk folytán lényegében erdélyiek voltak. Ezek közé számítandó a nagykárolyi származású Jász Dezső, aki 1921 és 1923 között előbb Marosvásárhelyen szerkesztett kommunista lapokat, majd Bukarestben az RKP magyar nyelvű lapját, a Munkást. Ide számítható a nagyváradi születésű Salamon László is, aki a fehérterror börtönéből kikerülve előbb Nagyváradon, majd 1924-től Kolozsváron folytatta publicista és költői tevékenységét.

Az emigráció külföldi szellemi gócainak legjelesebb képviselőit a Korunk-alapító Dienes László, majd főszerkesztő utóda, Gaál Gábor igyekezett a lap munkatársának megnyerni, s így a kezdeti szakaszban egyes polgári radikálisok (Hatvany Lajos, Jászi Oszkár), majd többen marxista–leninista emigráns írók (Balázs Béla, Barta Lajos, Bölöni György, Háy Gyula, Károlyi Mihály, Lukács György, Moholy-Nagy László, Sinkó Ervin) váltak Romániában megjelenő írásaikkal a honi fejlődés tényezőivé.

A munkássajtó állandó munkatársai voltak a 20-as években a bécsi emigráció kommunista írói, köztük Lukács György, Landler Jenő, Révai József, Gábor Andor, Balázs Béla, Kahána Mózes (Térítő Pál álnéven), Mácza János, Uitz Béla, ill. a szociáldemokrata Ágoston Péter, Kunfi Zsigmond, Révész Béla, Kassák Lajos, Böhm Vilmos.

(J. L.)