Romániai magyar irodalmi lexikon

Erdélyi Magyar Könyvtár — a kolozsvári Lapkiadó Nyomdai Műintézet kiadásában 1930-ban indult, nyomdatechnikailag igényes kiállítású könyvsorozat, szerkesztője Sebesi László. A borítólapok belső oldalán közölt tájékoztatások szerint “a szorosan vett magyar irodalom, tudomány és művészet szolgálatában áll” és “a magyar írók, költők, tudósok és művészek munkáinak sorozatos megismertetését adja”. A rövid életű sorozat egy Kolozsvárt született fiumei tengerészkapitány, Kertész József Dalol a tenger és én hallgatom c. elbeszéléskötetével indult (Guncser Nándor “boríték”-ával, Kv. 1930; 2. kiadás Bp. 1943). Második kötete Sebesi Samu Rica c. regénye (Kv. 1930), a harmadik Sebesi Samu A babonások c. egyfelvonásos bohózata (Kv. 1931).

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidítve EMKE — 1885. ápr. 12-én alakult Kolozsvár központtal az 1861 óta működő nagyszebeni ASTRA (Asociaţiunea Transilvană pentru Literatura Română şi Cultura Poporului Român), az erdélyi románság művelődési szervezete mintájára, társadalmi összefogás révén, az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából. Az I. világháborúig alapító és rendes tagjainak száma mintegy húszezerre gyarapodott, tevékenysége 16 vármegyére terjedt ki. Működésének első három évtizedében 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat, Algyógyon földművesiskolát, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat tartott fönn; 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott, olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indított. Ipar- és földbirtokpolitikai szerepet is vállalt: elsőként hozott létre Erdélyben ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket. Mintegy 80 irodalmi, történelmi, tudományos ismeretet terjesztő kiadványa közül az erdélyi Úti-kalauz (Sándor József és Merza Gyula szerkesztésében, 1891) és a négyféle kiadásban 19 000 példányban terjesztett EMKE-daloskönyv (összeállította Deák Gerő, 1892–1904) volt a legnépszerűbb. A helyiipar fejlesztése érdekében nemzetiségi különbségtevés nélkül tevékenykedett.

Az ~ közadakozásból gyűlt vagyona az I. világháború után a hadikölcsön s földbirtokainak az agrárreform javára történt kisajátítása következtében elveszett. Bár jogi személyiségét a tőkés-földesúri Romániában újra megszerezte, egy évtizedig alapszabályait nem hagyták jóvá, így tevékenysége szűk körre korlátozódott, a 30-as évektől viszont működése gazdagabban bontakozott ki. Évtizedeken át vezetője Sándor József, az OMP bukaresti szenátora. Az 1941-es márc. 15-i kolozsvári ünnepséget, ahol tüntetés zajlott le a hitlerista háborús politika és terjeszkedés ellen, az EMKE hagyományos kereteiben népművelő szerepet vállaló munkásértelmiségi csoport (Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nagy István) szervezte. Az itt demokrata szellemű beszédet mondó Sándor Józsefet egy szervezett jobboldali támadás rövidesen leszorította az élről, s az EMKE demokratikus újjászervezésére csak a felszabadulás után, 1944 végén került sor. Sándor József újjáválasztott elnök mellett a főtitkári tisztet Kiss Jenő vállalta, s az új ~ megkezdte népszerű könyvek kiadását: többek közt 1945-ben Nagy István Özönvíz előtt c. drámáját, Bözödi György Erdély szabadságharca c. 1848–49-es irat-, levél- és cikkgyűjteményét (Balogh Edgár előszavával) és Műkedvelők színháza c. alatt Csokonai, Szemere György, Móricz, Tömörkény és Tamási egy-egy egyfelvonásosát. Az ~ ügykörét 1946-ban az MNSZ közművelődési osztálya, majd a művelődés szocialista állami szervei vették át.

(K. Á.)

Erdélyi Magyar Lányok — ifjúsági folyóirat Kolozsvárt 1920. nov. 15-től 1931. dec. 20-ig. Szerkesztette Kende János. A lap munkatársai közt Bitay Árpád, György Lajos, Kristóf György, Walter Gyula mellett a fiatal írók közül Bányai László, Dsida Jenő, Kiss Jenő, Kolozsvári-Grandpierre Emil, Kováts József, Szemlér Ferenc is feltűnik írásaival. A lap Erdély földje képekben c. melléklete id. Xántus János szerkesztésében a szülőföld szeretetére nevelt, s Leány Színháza c. sorozata 1925–26-ban tíz füzetben ünnepi műsoranyaggal látja el az iskolákat, eredeti írások mellett műfordításokat is közölve, köztük Bitay Árpád Alecsandri-monológját Angelika néni c. alatt s Rajka László számos németből vett átültetését.

Erdélyi Magyar Naptár — *naptár

Erdélyi Magyar Szó — politikai hetilap Kolozsvárt 1939 júniusa és 1940 júniusa között, Szabó Árpád szerkesztésében, Bányai László irányítása alatt. A királyi diktatúra körülményei között a feloszlatott MADOSZ politikai vonalát követte: harcolt a demokratikus rendszer megteremtéséért, a román–magyar testvériség gondolatának tudatosításáért, a dolgozók jogaiért és a nemzetiségi elnyomás ellen. Rendszeresen közölt irodalmi anyagot a haladó magyar íróktól. Belső munkatársai között van Méliusz József és Vincze János, dolgozik a lapban Balogh Edgár, Csehi Gyula, Gáll Ernő, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nonn György, Kovács Katona Jenő, Nagy István. Az irodalomból sok Petőfi-verset közöl, és közvetíti az olvasókhoz József Attila, Illyés Gyula és Móricz Zsigmond írásait. A szerkesztőség megrendezi a *Népi Toll Versenyét. Itt indul el írói útjára Bonczos István, itt közli első írását Kovács István, a mai munkás-emlékíró. A lap szervezi meg 1939. dec. 31-én az erdélyi magyar munkások, parasztok és értelmiségiek népi találkozóját, vállalva és átmentve a *Vásárhelyi Találkozó demokratikus tételeit olyan viszonyok közt, amikor a növekvő fasizálódás nyomására a fiatal értelmiség s az írók egy része elkerüli az együttműködést a dolgozók radikális képviseletével.

Az ~ szellemi irányát az 1. szám vezércikke így fogalmazta meg: “Erdély a magyar népi műveltség s a vele egy tőből fakadó magyar szabadságtudat átmentője századokon át, a nyugati haladó gondolat őrállomása, de bástya a nyugat felől jövő hatalmi törekvésekkel szemben. Erdély az ébredő román nemzeti öntudat és egység bölcsője is s az erdélyi magyar haladó szellem már a reformáció hajnalán segítő társa annak. Az erdélyi közös népi sorstudat ma sem tehet mást, mint termékeny kölcsönhatással éleszteni egymásban az együvétartozás, a közös ellenállás tudatát minden újabb megpróbáltatással szemben. Az egymásra utalt kis népek közötti ellentétek kiélezése helyett úttörővé válni a közös kibontakozáshoz.”

(J. L.)

Bányai László: Közös sors — testvéri hagyományok. 1973. 306–309. — Málnási Ferenc: Az E. M. Sz. egy esztendeje. Korunk 1978/12.

Erdélyi Magyar Színpad — *Aradi Színpad

Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár — a több kötetre tervezett munka a XX. század erdélyi magyar nyelvtudományának és egyben a romániai magyarság szellemi életének magasan kiemelkedő alkotása. Az I. kötet (A–C) 1976-ban, a II. (Cs–Elsz) 1978-ban jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Anyagát gyűjtötte és szerkesztette Szabó T. Attila. A II. kötet szerkesztő-munkatársa Kósa Ferenc, Nagy Jenő, Vámszer Márta, Vigh Károly, Zsemlyei János. A szócikkeket románul Kelemen Béla, németül Nagy Jenő értelmezte.

Az ~ anyagát több évtizedes levéltári kutatómunka alapján Szabó T. Attila a XV. sz. közepe és a XIX. sz. vége közé eső levéltári iratanyagból, a történeti Erdély, Kővár vidéke, valamint Máramaros írásbeliségének hivatali és magánéletbeli iratfajtáiból azért gyűjtötte, hogy az erdélyi magyar nyelvű régiség szókincsét minél teljesebben mutassa be, s az erdélyi magyar nyelv szókincsanyagának életére, a szavak alaki, jelentésbeli, mondattani, sőt stilisztikai viselkedésére nézve minél több, minél megbízhatóbb adatot szolgáltasson. Minthogy a címszavak értelmezését szolgáló példamondatok a birtok- és szolgálat-összeírások, végrendeletek, osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, az élet legkülönbözőbb kérdéseiben tartott vallatások jegyzőkönyvi anyagából, nemkülönben csere- és adásvételi iratok, nyugták, költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, valamint városi, falusi meg széki jegyzőkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek, naplók és más darabok részleteiként kerültek ki, az ~ nemcsak a nyelvtörténetnek, hanem más tudományágaknak, így a történeti néprajznak és a művelődéstörténetnek is becses forrása.

(M. L.)

Benkő Samu: Glédába állított szavak. A Hét 1975/39; újraközölve A helyzettudat változásai. 1977. 344. — Imre Samu, Gunda Béla, Benda Kálmán: E. M. Sz. T. I. (A–C). Magyar Nyelvőr, Bp. 1975/4. — Kósa Ferenc: E. M. Sz. T. NyIrK 1976/1. — Benkő Loránd: A magyar szótörténeti kutatások kiemelkedő eseményéről. Magyar Nyelv, Bp. 1976/1. — Ingrid Sehellbach: Ein imposantes ungarisches Lexicon aus Siebenbürgen. Finnisch-ugrische Forschungen, Helsinki 1976/1. — Balassa Iván: E. M. Sz. T. Acta Ethnographica Academiae Scientiarum Hungaricae, Bp. 1976/1. — Szabó T.Attila: A Szótörténeti Tár szerkesztési kérdéseihez. Magyar Nyelvőr, Bp. 1976/2; uő: A Szótörténeti Tár szerkesztése közben. Magyar Nyelv, Bp. 1980/1. — Kelemen Béla: E. M. Sz. T. — Dicţionar istoric al lexicului maghiar din Transilvania. Studii şi Cercetări Lingv. 1976/5. — Jung Károly: Egy lexikográfiai remekműről. Híd, Újvidék 1976/5. — Imre Samu: An etymological dictionary of Transilvania Hungarian. The New Hungarian Quarterly, Bp. 1976/6. — Vekerdi László: Örök jelenként él a múlt lelke. Új Írás, Bp. 1976/7. — Penavin Olga: Öt évszázad köznyelve. Üzenet, Újvidék 1976/9. — Báthory István: E. M. Sz. T. Ural-Altaiische Jahrbücher, Wiesbaden 1977/1. — Szabó Zoltán: E. M. Sz. T. Revue Roumain de Linguistique 1977/4.

Erdélyi Monografia — Várady Aladár és Berey Géza szerkesztésében Szatmáron 1935-ben megjelent életrajzi lexikon. A who's who (ki kicsoda) típusú repertórium 616 hasábja az előszó szerint “a mai Erdély közművelődési keresztmetszete”; főleg Szatmár és Nagybánya vidékére vonatkozóan hasznos kézikönyv, magyar és román közéleti emberek életrajzi adatait tartalmazza.

Erdélyi Munkás — az Erdélyi, majd az Erdélyi és Bánáti Szocialista Párt hivatalos orgánuma. Kolozsvárt jelent meg 1919. jan. 18-a és 1920. dec. 11-e között, évfolyamjelzésében és szellemében egyaránt a régi, 1903 és 1908 között ugyanilyen c. alatt megjelent lap jogutódjának tekintve magát. 1920. dec. közepétől Küzdelem, 1921 második felében (júl.–nov.) Népakarat, 1922-ben újra ~, majd 4 szám után Romániai Népszava, 1929-től Munkás Újság, végül 1934-től Előre címet visel. Felelős szerkesztői egymás után Russ György, Czárák János és Tiron Albani. Elsősorban mozgalmi lap volt, de közölt irodalmi anyagot is. Ady proletárverseivel több cikkben foglalkozott, s a költőt a munkásosztály ügye nagy harcosának tekinti (Ady Endre. 1919/2). 1919-ben emlékcikket közölt Marxról, Lassalle-ról, Ion C. Frimuról és más szocialista vezetőkről. Ady, Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Tatai Gyula, Várnai Zseni, Walter Ferenc verseit, Várnai Dániel elbeszéléseit közli, a világirodalomból Strindberg és Edmondo De Amicis egy-egy elbeszélését. Több alkalommal is beszámol Henri Barbusse és Anatole France humanista nyilatkozatairól és kiáltványairól. Munkásművelődési hírei és közleményei dokumentumértékűek.

Erdélyi Múzeum — az Erdélyi Múzeum-Egyesület közlönye. Döbrentei Gábor első erdélyi magyar művelődési folyóiratának, az Erdélyi Muzéumnak (1814–18) gazdag tartalmára emlékeztetően 1874-ben indult Finály Henrik jeles nyelvész és történész szerkesztésében, tág teret nyitva “a hitágazati hittan és a napi politika kivételével” minden tudományágnak, s tudományos fórumot teremtve a két évvel azelőtt alapított kolozsvári tudományegyetem professzorainak eredményeik közzétételére. Az első folyam utolsó füzete 1917-ben jelent meg, az új folyam 1930-ban havi füzetekben György Lajos EME-főtitkár szerkesztésében indult, 1941-től negyedévi füzetekben Szabó T. Attila szerkesztésében folytatódott. 1947-ben szűnt meg LII. kötetével.

Az új folyamot mindmáig közérdekű forráskinccsé avatja a pozitivista jellegű adatgyűjtés, a hiteles feldolgozás és a tájékoztató közlés. Nyelvészek, irodalomtörténészek, esztéták, régészek, történészek, jogtudósok, néprajzi kutatók növekvő tábora járult hozzá a honismeret és nemzetiségtudat tudományos fejlesztéséhez, jelentős teret biztosítva a román–magyar kölcsönviszonylatok tanulmányozásának. Itt jelentek meg Csűry Bálint, Szabó T. Attila, Márton Gyula népnyelvi közleményei, György Lajos, Kristóf György, id. Kántor Lajos, Jancsó Elemér, Tóth Zoltán irodalomtörténeti és komparatista tanulmányai, Balogh Jolán, Bíró József, Entz Géza művészettörténeti és műemlékvédő értekezései, Lakatos István zenetörténeti cikkei, Ferenczi István, László Gyula archeológiai, Bíró Vencel, Bitay Árpád, Veress Endre, Keöpeczi Sebestyén József, Makkai László, Jakó Zsigmond történeti, Balogh Artúr, Mikó Imre, Buza László, Bónis György jogtudományi tanulmányai. Nagy szolgálatot tett a folyóirat György Lajos, Ferenczi Miklós, Valentiny Antal és Vita Zsigmond erdélyi magyar könyvbibliográfiáinak és Hofbauer László sajtótörténeti elemzéseinek közreadásával. A néprajz jelentőségének növekedését mutatják Makkai Endre, Nagy Jenő, Gunda Béla, Faragó József dolgozatai különösen az utolsó években. Hangsúlyt kapott mindenkor a helytörténet, elsősorban Borbély Andor, Herepei János, Kelemen Lajos tanulmányainak köszönhetően, s Venczel József beszámolója a falumunkáról a magyar szellemi élet körforgásába kapcsolta be többek között Dimitrie Gusti román monografikus szociológiájának módszertani elemeit.

Az EME természettudományi szakosztályának közleményei külön fejléccel jelentek meg az ~ köteteiben 1930 és 1941 között, előbb Szádeczky Gyula, majd Balogh Ernő szerkesztésében. Kiemelkednek a geológus Török Zoltán, a barlangkutató Balogh Ernő, a földrajztudós Tulogdy János, a borvízforrásokat feltérképező Bányai János, a füvész Nyárády Erasmus Gyula szakdolgozatai.

Az ~ jelentősebb tanulmányai önálló kiadásként az *Erdélyi Tudományos Füzetek (ETF) sorozatában is megjelentek; a természettudományi közlemények legfontosabbjait egy már Apáthy István szerkesztésében (1906–10) létezett kiadvány folytatásaként *Múzeumi Füzetek (MF) címen adták ki.

(B. E.)

Valentiny Antal–Entz Géza: Az E. M. név- és tárgymutatója, 1874–1917, 1930–1937. Kv. 1942. — Balogh Edgár: Folyóiratkultúránk öröksége — az E. M. Korunk 1965/7–8 — Váczy Leona: Az E. M. repertóriuma. Korunk 1966/9. — Kozma Dezső: Az E. M. első két évtizedének története. NyIrK 1971/1. — Szabó T. E. Attila: Természettudományos szakirodalom folyóiratainkban. Korunk Évkönyv 1974. 203–15.

Erdélyi Múzeum-Egyesület, rövidítve EME — alapítását még az 1841–43. évi erdélyi országgyűlés határozta el, ténylegesen azonban csak 1859-ben, Kemény József és Sámuel alapítványából s Mikó Imre anyagi és erkölcsi támogatásával alakult meg Kolozsvárt. Múzeumát a következő évben állították föl; ez a kolozsvári egyetem alapításakor tulajdonjoga fenntartásával, könyvtárával együtt az egyetem használatába került. A tudományosság fejlesztését szakosztályai működtetésével, rendszeres felolvasó üléseivel, folyóiratok kiadásával, gyűjteményeinek gyarapításával szolgálta. Tevékenységi körébe tartozott vidéki vándorgyűlések és kolozsvári népszerűsítő előadások szervezése. Gyűjteményei: 1. könyvtár, kézirattárral és levéltárral (előbb a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár és az RSZK Akadémiája Kolozsvári Történeti Levéltára kezelésében; a kézirattárat és levéltárat 1976 óta az Állami Levéltár Kolozs megyei fiókja őrzi); 2. érem- és régiségtár (ma az Erdélyi Történeti Múzeum tulajdona); 3. állattár, növénytár, ásványtár (ma a Babeş–Bolyai Egyetem tulajdona). Szakosztályai: 1. Bölcsészet-, nyelv- és történettudományi; 2. Természettudományi; 3. Orvosi; 4. Jog- és Társadalomtudományi Szakosztály. Mindegyik külön tisztikarral és választmánnyal.

Az I. világháború után az EME mint a romániai magyarság legfőbb tudományos és tudományterjesztő szervezete rendkívüli jelentőségűvé vált, s megalapozta a nemzetiség tudományos életét. A bölcsészeti és a természettudományi szakosztály már 1920-tól rendszeres előadássorozatokat rendezett, az orvosi szakosztály 1920 és 1925 között kiadta az *Erdélyi Orvosi Lapot. Az ~ 1930-tól újra megtarthatta évenkénti vándorgyűléseit, s kiadta az itt elhangzott előadásokat a vándorgyűlések emlékkönyveiben: 1930–34 között a marosvásárhelyi, nagyenyedi, nagybányai, sepsiszentgyörgyi és brassói, 1937–39 között a székelyudvarhelyi, tordai, gyergyószentmiklósi vándorgyűlés Emlékkönyve látott napvilágot, s közülük három mellett az ugyanakkor tartott orvoskongresszusok Emlékkönyve is megjelent.

Ugyancsak 1930-tól folytathatta az EME az *Erdélyi Tudományos Füzetek 1874-ben indult, 1917-ben megszűnt sorozatát s az *Erdélyi Múzeum új folyamát; a kiadványok anyagi fedezetét a Wass Otília-féle hagyatékból sikerült biztosítani. Megindultak idővel az összes szakosztályok kiadványsorozatai: az ~ 1930–40 között öt füzetet adott ki Az EME Természettudományi Szakosztályának Közleményei c. sorozatból Bányai János, Nagy Ödön és Szádeczky K. Gyula tanulmányaival; két füzet jelent meg 1932-ben Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából gyűjtőcímmel Koleszár László és Pártos Ervin tollából; kilenc kiadvánnyal jelentkezett 1939–45 között Az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései c. sorozat is, többek közt Buza László, Csekey István, Csizmadia Andor munkáival; 1941–44 között a Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából c. sorozatnak is hat kötete jelent meg régészeti, néprajzi és művészettörténeti tanulmányokkal. Az ~ patronálja Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának Kiadványai 1942–45 közt megjelent öt új kötetét, s újraindítja az Erdélyi Történeti Adatok eredetileg már 1855-ben elkezdett sorozatát is 1945-ben Jakó Zsigmond munkáival.

Az EME legtevékenyebb elnökei és titkárai az 1920-as újraindulás és az 1948-ban bekövetkezett államosítás között: Jósika János, Wass Béla, Kelemen Lajos, György Lajos, Bíró Vencel, id. Kántor Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza, Jakó Zsigmond, Nagy Jenő.

(K. Á.)

György Lajos: Az E. M.-E. háromnegyedszázados tudományos működése, 1859–1934. Kv. 1937. — Szentimrei Jenő: Az E. M.-E. vándorgyűlése elé. Brassói Lapok 1938. aug. 28.; újraközölve Sablon helyett csillag, 1968, 383–87. — Id. Kántor Lajos: Párhuzam az E. M.-E. és az Astra megalakulásában és korai működésében. ETF 116. Kv. 1940. — Szabó T. Attila: Az E. M.-E. története és feladatai. Kv. 1942.

Erdélyi Néprajzi Tanulmányok — a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Néprajzi Intézetének, majd a Kolozsvári Magyar Tudományegyetem, ill. a Bolyai Tudományegyetem néprajzi tanszékének kiadványsorozata 1943 és 1947 között. Alapítója és szerkesztője Gunda Béla egyetemi tanár. 9 száma jelent meg, részben mint szakfolyóiratok (így az Ethnographia és az Erdélyi Múzeum) különlenyomata, részben mint önálló kiadvány. “A kiadványsorozatban Erdély néprajzával s Erdély népi műveltségét érintő kelet-európai néprajzi kérdésekkel foglalkozó tanulmányok jelennek meg” — ezt az ország- és nyelvhatárokon túlmutató néprajzi irányulást fejezte ki külsőleg a sorozat ötnyelvű címe is (a magyar mellett angol, német, francia, olasz és román szöveggel), valamint az egyes füzetek angol, német vagy francia tartalmi kivonata. A sorozat fontosabb számai Gunda Béla Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre, A funkcionalizmus kérdése a néprajzban s Munka és kultusz a magyar parasztságnál és Faragó József Ismeretlen Kriza-életrajzok, A tánc a mezőségi Pusztakamaráson és Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson c. tanulmányait tartalmazzák. Az utolsó szám (Miscellanea Ethnographica) a többi közt Antal Árpád, ifj. Kós Károly és Molnár István közleményeivel jelent meg.

Erdélyi Népszava — szocialista napilap. Első száma 1920. júl. 4-én jelent meg Nagyváradon, elődjének, a Munkás Újságnak folytatásaként. A folyamatosságot a címlapon a XV. évf. feltüntetése jelzi. A lap megjelenését okt. 21-én betiltották a hatóságok, de dec. 5-től Népszava címmel újra megjelenik. Utolsó száma: 1920. dec. 25. Felelős szerkesztő Rozvány Jenő. Távollétében a lapot szept. 13-tól Szántó Dezső, majd Gitye László szerkesztette. Az ~ következetesen képviselte az alkotó marxizmus álláspontját. Felkarolta a modern irodalmi törekvéseket, népszerűsítette Ady, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és mások alkotásait; népszerűsítette a Zord Idő és a Napkelet c. folyóiratokat; helyet adott nagyváradi szerzők (Zsolt Béla, Bárdos László, Körözsi Zoltán) szociális eszmeiségű műveinek; előmozdította a munkás önművelés korszerű formáinak kibontakozását.

Kovács János: Emberközösség eleven öröme. A nagyváradi E. N. a munkásművelődésről. Könyvtár 1978/4.

Erdélyi Orvosi Lap — az első romániai magyar orvosi folyóirat. 1920. szept. 1-jén indították meg Kolozsvárt Benedek László és Purjesz Béla orvosok “abban a szent meggyőződésben, hogy kultúrmissziót teljesít”, amint Veress Ferenc Felhívás magyar orvostársainkhoz c. későbbi röpiratában (Kv. 1922) megfogalmazta. A lap hat évfolyama népes és rangos munkatársi gárdát mozgósított. Már a II. évfolyam 4. számától az EME védnöksége alatt, az Orvostudományi Szakosztály hivatalos közlönyeként jegyezte magát. Az Erdélyi Orvosi Lap Tudományos Közleményei címmel sorozatban jelentek meg különlenyomatban is fontosabb tanulmányai: 39 szerző összesen 69 munkája került így a közönség elé Koleszár László, Filep Gyula, Veress Ferenc és Pataki Jenő kiadásában. Eredeti dolgozatokon kívül tág teret biztosított a szakirodalom ismertetésének; Blatt Miklós, Koleszár László, Mester Emil érdekes tárcái, Pataki Jenő orvostörténeti adatközlései méltán keltették fel a nem szakmabeli olvasók figyelmét is. Mindezek ellenére 1925. nov. 15-én “az előfizetők részvétlensége folytán létében megrendült lap” beszüntette megjelenését.

Erdélyi Orvostörténeti Arcképek — a kolozsvári kétnyelvű Revista Medicală — Orvosi Szemle (1928–38) állandó rovata, melyben Pataki Jenő orvostörténész félszáz közleményben ismertette a gyógyászat jeles erdélyi művelőinek életrajzait. 1933-tól “Erdélyi Orvosi Emlékek” felcímmel jelent meg a rovat, művelődéstörténeti cikkekkel gyarapítva a tanulmányok sorát. Pápai Páriz Ferencnek három tanulmányban állít emléket (1928/1, 1933/8 és 1934/5), kiemelve az 1690-es Pax Corporis korabeli jelentőségét. Érdekes a segesvári lepraszószékről (1933/1), az erdélyi ásványvizek élettanáról (1934/4) szóló s a Bolyai János betegsége (1934/10) c. tanulmány.

Erdélyi Ritkaságok — Jancsó Elemér szerkesztésében, a Minerva kiadásában megindított könyvsorozat. Célkitűzése volt, hogy egyrészt megmentse “az elfelejtéstől az Erdély múltjára vonatkozó ismeretlen vagy alig ismert kéziratainkat”, másrészt pedig “a hagyományainkról sokat beszélő, de azt alig ismerő” nagyközönség elé “élő példaként” állítsa az erdélyi művelődési élet egykori munkásainak erőfeszítéseit.

A sorozatban, amely borítóján a II. kötettől kezdve Heltai Gáspár 1550-es kolozsvári Katekizmusának címlapkeretét használja fel, a következő 13 mű látott napvilágot 18 kötetben: 1. Az erdélyi magyar színészet hőskora (1792–1821). Káli Nagy Lázár visszaemlékezései (sajtó alá rendezte Jancsó Elemér, Kv. 1939. 2. kiadás 1942); 2. Kibédi Péterfi Károly Esztétikája (sajtó alá rendezte Kristóf György, Kv. 1940); 3. Egy erdélyi muzsikus vallomásai. Ruzitska György emlékezései az 1856. évből (sajtó alá rendezte Lakatos István, Kv. 1940. 2. kiadás 1944); 4. Felsőcsernátoni Bod Péter önéletírása (fordította Valentiny Antal, bevezeti Jancsó Elemér, Kv. 1940. 2. kiadás 1945); 5. Oroszhegyi Józsa: Román élet (sajtó alá rendezte Bíró Sándor, Kv. 1942); 6. Lakatos István: Székelyudvarhely legrégibb leírása (latinból fordította és bevezette Jaklovszky Dénes, Kv. 1942); 7–8. Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett I–II. (sajtó alá rendezte és bevezette Benczédi Pál, Kv. 1942); 9–10. Nagyenyedi Demokritus, Hermányi Dienes József kéziratos gyűjteménye 1762-ből (sajtó alá rendezte György Lajos, Kv. 1943); 11. Bölöni Farkas Sándor: Nyugateurópai utazás (sajtó alá rendezte Jancsó Elemér, Kv. 1943); 12–13. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében I–II. (sajtó alá rendezte Gál István, 1944); 14. Benkő József: Udvarhely megye leírása (fordította és sajtó alá rendezte Szabó András, Kv. 1944); 15. Bölöni Farkas Sándor: Az új Erdély hajnalán. Naplótöredék 1835–1836-ból (sajtó alá rendezte Jancsó Elemér, Kv. 1944); 16–17. Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek (sajtó alá rendezte Kristóf György, Kv. 1944); 18. Páter Pál, id. Pataki István, Gyergyai Pál, Füzéri György: Kolozsvár leírása 1734-ből (fordította és bevezette Markos Albert, Kv. 1944). Az egyes kötetek hatékonyságát nagyban emelte a bevezető tanulmány és a szakszerű jegyzetapparátus.

Az utolsó kötetek fülszövege szerint 1944-ben előkészületben volt további öt mű: Bölöni Farkas Sándor angliai útinaplója, Bolyai János Appendixe, Apáczai Csere János összes művei három kötetben, Fogarasi Sámuel naplója és Bisztray Károly visszaemlékezései két-két kötetben.

Szta (Szabó T. Attila): Erdélyi Ritkaságok. Erdélyi Múzeum 1944/1–2.