Romániai magyar irodalmi lexikon

32. Boncza Berta – (A mondat befejező része eredetileg így hangzott:) …ahogy A Kalota partján c. kalotaszentkirályi leánykérő versében írja, majd néhány hónap múlva, 1915. márc. 27-én az apa, ~ Miklós tilalma ellenére Budapesten házasságot kötnek.

33. (A mondat befejező része a cenzúra-beavatkozás előtt:) …Az igazi Csinszka (Bp. 1975, második kiadás 1977) c. alatt megjelent dokumentumriportjával, amely Ady és ~ szerelmének és házasságának feltételezett ellentmondásait szellőztette.

34. Borbély István – (Itt kimaradt a következő szövegrész:) Mint irodalomszervező szerkeszti a Keresztény Magvetőt (1919–28), az Unitárius Közlönyt (1919–21), az Irodalmi Kis Könyvtárt (1926), az Unitárius Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Unitárius Könyvtárt és az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtárát (1928-ig).

35. Boros Domokos, P. Fortunát (Zetelaka, 1895. jún. 3. – ?) – történész. A székelyudvarhelyi főgimnázium és a medgyesi ferences szeminárium elvégzése után teológiát tanult a Ferences Hittudományi Intézetben Vajdahunyadon. A történelem–földrajz szakot a kolozsvári egyetemen kezdte, a szegedi egyetemen szerzett történettudományi doktorátust (1923). Székelyudvarhelyen tanár, ugyanott ferences házfőnök, majd erdélyi rendtartomány-főnök. A Hírnök c. szépirodalmi lap s több egyházi folyóirat szerkesztője (1933–44). Fontosabb munkái: A csíksomlyói harminckét confrater (doktori értekezés, Kv. 1923); Az erdélyi ferencrendiek (Kv. 1927); Az első erdélyi törvénykönyv és a katolicizmus (Kv. 1930).

36. Boros György – (A szócikk befejező mondata törölve:) Számos teológiai munka szerzője.

37. Botos János (Bürkös, 1894. máj. 26. – 1953. dec., Nagyenyed) – hírlapíró, 1923-ban a Magyar Kisebbség belső munkatársa, 1931-ben a kolozsvári Friss Hírek főszerkesztője, 1933-tól a Keleti Újság és a Magyar Újság munkatársa. Elbeszéléskötete Az orláti faember (Kv. 1929), riportregénye a Visszatérők (Kv. 1930). Publicisztikájában a 30-as évek haladó hangvételétől a 40-es években a türelmetlen nacionalizmusig és antiszemitizmusig tért el. Mint háborús bűnöst elítélték.

38. Brassó magyar irodalmi élete – (Törölve a következő szövegrész:) Itt fejezte be tragikus költői pályáját a szabadságharcos Zajzoni Rab István, itt adta ki emlékiratát Koós Ferenc. A helytörténet és néprajz magyar vonatkozásait Horger Antal tárta fel, s az 1887-ben idelátogató magyar írók és művészek (köztük Kiss József és a fiatal Benedek Elek) új lendületet adtak a helyi magyar irodalmi kezdeményezéseknek. Ugyanabban az évben alakult meg a szocialisták Magyar Munkás Olvasó Egylete is.

39. Buday György – (Itt törölve a következő szövegrész:) Továbbra is érintkezést tartott fenn az Erdélyi Fiatalok csoportjával, s tevékeny részt vett a Szegedi Fiatalok népi mozgalmában.

Művészete e tájékozódást tükrözi: Boldogasszony búcsúja c. fametszet-sorozatát (Szeged 1931) az ESZC felkérésére az Arany-balladák illusztrációja követi (Kv. 1933), s gazdagon kibontakozó művészi pályáján első nemzetközi siker az Ortutay Gyula szerkesztésében kiadott Székely népballadák (Bp. 1935) illusztrálása.

40. – (Itt törölve a következő szövegrész:) Életemről, művészetemről c. önéletrajza 1970-ben jelent meg a gyomai Kner-nyomda kiállította fametszet-gyűjtemény élén.

A magyar költészet kiadás előtt álló angol nyelvű antológiája számára metszetsorozatot készített klasszikus magyar költőkről.

41. Büchl Antal (Detta, 1908. máj. 4. – 1980. jún. 19., München) – helytörténész. A középiskolát Temesvárt, jog- és államtudományi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárt végezte. 1948-ig jogász Dettán, 1958-ig tanár Gátalján, 1968-ig közgazdász Temesvárt. A Bánságra vonatkozó gazdaság- és művelődéstörténeti cikkeit a Korunk, Tibiscus, Könyvtári Szemle, Művelődés közölte. A Lépcsők (Tv. 1977) c. antológiában Ady és Szabolcska híveinek század eleji temesvári ütközéseit mutatja be, a Korunk Évkönyv 1979 tanulmányát közli a Bánság lakóinak letelepedéséről és eredeti gazdálkodásáról 1848 előtt.

42. Cziffra Géza – (Törölve a következő szövegrész:) 1926-ban jelent meg Bécsben Kárhozott asszonyok c. elbeszéléskötete. A 30-as évek elején Budapesten is forgatott. Irodalmi tárgyú filmje a Gulliver utazásai (1924) és a Szent Péter esernyője (1935). Magyar vonatkozású filmje a Liszt Ferenc életéről szóló A szerelmi álom; filmforgatókönyvet írt Asztalos Miklós erdélyi tárgyú Alterego c. színdarabja nyomán (1941). A II. világháború után Bécsben filmvállalatot alapított, majd a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, ahol könnyű, szórakoztató vígjátékokat, látványos revüfilmeket ír és rendez.

43. csángó irodalom – (A szócikkből törölve:) Az irodalomból a megjelenés időrendi sorrendjében elsőként Bandinus Márk marciánopoliszi érsek 1646. évi moldvai egyházmegye-látogatásáról szóló legrégibb s megbízható, terjedelmes jelentését kell említenünk, melyet Codex Bandinus néven tart számon a tudomány; latin eredetijét V. A. Urechia (Buk. 1895), magyar fordítását Domokos Pál Péter adta ki (A moldvai magyarság c. kötet Függelékében, Kv. 1941. 3. kiadás). A XVIII. század 80-as éveiből fontos dokumentum Zöld Péter 1781-ben kelt jelentése: Notitia de rebus Hungarorum, qui in Moldavia et ultra degant; a latin eredetit közölte Veszely, Imets és Kovács Utazás Moldva-Oláhhonban c. munkája (Mv. 1870), magyar fordítását Domokos Pál Péter az i. m. 51–60. lapján. Az első teljes egészében a csángókkal foglalkozó mű P. Gegő Elek A’ moldvai magyar telepekről (Buda 1838) c. akadémiai munkája. Ezt követően a csángó kérdésre terelte a figyelmet a Döbrentei Gábor’ kérdései ’s Petrás Incze feleletei a’ moldovai magyarok felől (Buda 1842) c. párbeszédes munka. Petrás közli elsőnek a magyarság moldvai településeinek legteljesebb névsorát, s különösen értékes Klézsén gyűjtött 21 népdala.

Az utazók, tudósítók útleírásai között említést érdemel még Jerney János’ keleti utazása a’ magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845 (I–II. Pest 1851), valamint Ballagi Aladárnak az 1887-i moldvai útjáról szóló beszámolója: A magyarság Moldvában (Földrajzi Közlemények, Bp. 1888/1–27). Nyelvészeti szempontból három értékes közlés érdemel figyelmet a budapesti Magyar Nyelvőrben: Szarvas Gábor A moldvai csángó nyelvről c. tanulmánya (1874/1–2), Petrás Incze János klézsei pap népnyelvi közlései (Rokonföldi néven, újra kiadva Domokos Pál Péter “…édes Hazámnak akartam szolgálni…” c. kötetében Tudósítások c. alatt, Bp. 1979) és Munkácsi Bernát A moldvai csángók nyelvjárása c. cikksorozata (1881–82). Közben újabb útleírások, beszámolók tartják fenn az érdeklődést a csángók iránt, így Szádeczky Lajos úti emlékei a Moldván át c. cikkben (Pesti Napló 1881). Koós Ferenc Életem és emlékeim 1828–1890 c. munkájában (I–II. Brassó 1890, újraközölte Beke György 1971) a moldvai kat. egyházak 1858-as állapotának ismertetésénél tér ki a csángókra.

A századforduló első éveiben Rubinyi Mózes tesz közzé egy sor közleményt a moldvai csángókról, főleg nyelvészeti szempontból. Újabb közlemények megkísérlik a csángóság eredetének meghatározását nyelvi alapon, így Munkácsi Bernát, Melich János, Horger Antal, Zolnai Gyula, Karácsonyi János és Losonczy Zoltán cikkei.

A csángó irodalomban külön hely illeti meg a finn nyelvész Yrjö Wichmannt, aki 1906-ban öt hónapot töltött a Roman melletti Szabófalván. Népnyelvi anyaggyűjtéséből több tanulmányt tett közzé. Legfontosabb halála után kiadott nagy csángó szótára: Wörterbuch des Ungarischen Moldauer Nordcsángó- und Hétfaluer Csángódialektes nebst Grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt (Csűry Bálint és Artturi Kannisto kiadása, Helsinki 1936).

44. Cseres Tibor (Gyergyóremete, 1915. ápr. 1.) – író, költő. Erdélyi ifjúsága, a diákoskodás a kolozsvári egyetem közgazdasági karán, Asztalos Istvánnal, Bözödi Györggyel, Jékely Zoltánnal, Kiss Jenővel, Szabédi Lászlóval közös irodalmi fellépése (a Termés 1943-as őszi és téli kötetében), bekapcsolódása az antihitlerista ellenállásba, sokoldalú életismerete és mind népi, mind nemzetközi felelősségérzete a II. világháborút követő magyarországi pályaívén is az együttélés erkölcsét tette posztulátummá. 1945 után pályája Magyarországon bontakozott ki. Itt keletkezett művei közül a Hideg napok c. dokumentumregény (Bp. 1964) az 1942-es újvidéki tömegmészárlást idézi fel. A megfilmesítő – szintén erdélyi számazású – Kovács András a “személyes felelősség drámájá”-nak nevezte a regényt, mely Zile geroase c. alatt románul is megjelent Sever Noran fordításában Bukarestben (1967). A hazai magyar kiadás elé (Tanulók Könyvtára, 1970) Aszódy János írt előszót. Parázna szobrok c. munkája (Bp. 1975) ugyancsak a II. világháborút idéző s a történelmi felelősséget kutató regény.

Írás és felelősség. Kérdez: Beke György. Válaszol: Cs. T. Előre 1970. ápr. 26.

45. Cserny Rózsi (Temesvár, 1881. ápr. 7. – 1962. febr. 8., Temesvár) – ifjúsági író. Szülővárosában végezte a tanítóképzőt. Hosszú ideig a Temesvári Hírlap gyermekrovatát szerkesztette. Meséit és egyéb prózai írásait közölte a Jóbarát, Cimbora, Déli Hírlap, Vasárnap és Pásztortűz. 1922-től az Arany János Társaság tagja, 1944 után részt vett az egyesület vezetésében.

46. Csíkszereda magyar irodalmi élete – (A következő szövegrész a cenzúrabeavatkozás előtti állapotában:) 1721-ből maradt fenn a legrégibb csíksomlyói iskoladráma-töredék: az 1784-ig évről évre bemutatott vallásos tárgyú darabok többnyire a búcsúra összegyűlt nép előtt kerültek színpadra, de a diákok vidékre is kijártak velük.

47. A különféle társadalmi, művelődési és sportegyesületek, szervezetek (Csíkszeredai Műkedvelő Társulat, Csíkszeredai Dal- és Zeneegylet, Csíkszeredai Korcsolyaegylet, Csík Vármegye Ipartestülete) mellett néhány földműves olvasókör ébreszt irodalmi és művelődési érdeklődést. A várost évente felkeresték a vándor színtársulatok, vándorművészek, nemegyszer ismert írók. Derekas részt vállalt a művelődési életből a kat. főgimnázium és tanítóképző tanári kara és ifjúsága.

48. – (A cenzúra által megcsonkított mondat befejező része:)…mely a két világháború között jórészt az egyházi szervezetek és vallásos egyesületek kereteibe szorult.

49. Csizmadia Andor – (Itt törölve a következő szövegrész:) 1940 és 1944 között Kolozsvárt teljesített közigazgatási szolgálatot, majd az egri jogakadémián s Budapesten adott elő, végül a pécsi egyetemen a jogtörténet tanára. Számos jogtörténeti munka szerzője.

50. Csonth Ignác – *énekeskönyv

(Teljesen törölve.)

51. Csukovits Sándor (Gyirót, 1872. febr. 23. – 1943. ápr. 2., Máramarossziget) – irodalomtörténész, műfordító. Kolozsvárt szerzett latin–magyar tanári képesítést. 1906-tól több mint két évtizeden át a temesvári piarista gimnáziumban tanított magyar irodalmat, itt jelent meg tanulmánya Eötvös Józsefről (1913) és Szigligeti Edéről (1914). Világháborús élményeit Háborús emberek és Virágos vonattól a kórágyig címmel két kötetben írta meg (Sopron 1915). Mint az *Arany János Társaság főtitkára szerkesztette és kiadta az évi jelentéseket (1917–18). 1924-ben a Temesvári Újság számára Ion Agârbiceanu, 1926-ban A Hírnök számára Ion Luca Caragiale írásaiból fordított.

52. Csűry Bálint – (A szócikkből törölve:) Elnyerte a Sámuel–Kölber-díjat és a Szily-jutalmat, főművét, a Szamosháti szótárt az MTA az 1940. évi Marczibányi-jutalomra tartotta érdemesnek.

Nyelvtudományi munkássága mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt jelentős. Eleinte nyelvelméleti, nyelvlélektani és nyelvfilozófiai kérdésekkel foglalkozik, de csakhamar áttér munkásságának legfőbb területére, és minden erejét a nyelvjáráskutatásnak szenteli. Tudományos cikkeit főleg a budapesti Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv és a debreceni Magyar Népnyelv, nálunk az Erdélyi Irodalmi Szemle és Erdélyi Múzeum közli.

53. (A szócikknek a cenzúra által törölt befejező része:) Egyéb jelentős munkái: Teleki József gr. mint nyelvész (Bp. 1909); Az ige (Bp. 1910); A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata (Besztercebánya 1913); Magyar lakodalom (vőfélykönyv, Kv. 1924); A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái (Bp. 1925); Ifjabb Heltai Gáspár háromnyelvű szótára (Bp. 1925); Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról (ETF 27. Kv. 1930); A népnyelvi búvárlat módszere (Bp. 1936).

54. Dadányi György, gyülvészi (Temesvár, 1893. febr. 28. – 1969. jún. 10., Munro, Argentína) – regényíró. Középiskolai tanulmányait a temesvári piarista gimnáziumban végezte, majd a bécsújhelyi katonai akadémiára került. Aktív tisztként részt vett az I. világháborúban, utána négy évig Paraguayban élt. Hazatért s az OMP bánsági tagozatának lett a titkára. Élénk közéleti és publicisztikai tevékenységet fejtett ki: a Temesvári Hírlap és a Déli Hírlap hasábjain ifjúsági kérdésekkel foglalkozott; a segítségével épült Magyar Ház 1930-as évkönyvében összefoglalta a bánsági magyar iskolahálózat időszerű igényeit. 1939-ben Magyarországra költözött. A II. világháború után rövid ideig Bécsben tartózkodott, majd 1947-ben újra a tengerentúlra távozott. 1950-től haláláig Argentínában élt: faszobrászattal és rajzolással foglalkozott. Dél-Amerikai élményeiről három könyvet írt: Csordás voltam Paraguayban (saját rajzaival, Bp. 1939); Két év Gran-Chacoban (Bp. 1940); Mbopi (saját rajzaival, Bp. 1942).

55. dalosszövetség – (Itt törölve a következő szövegrész:) 1938-ig hat országos és számos kerületi versenyt bonyolított le a szövetség vezetősége (országos verseny volt Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Segesvárt, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen s ismét Kolozsvárt; a kerületi versenyek alkalmával kisebb városok látták vendégül az énekkarokat, így Bánffyhunyad, Sepsiszentgyörgy, Dés, Nagyenyed, Szatmár, Dicsőszentmárton). Egy-egy országos versenyen 22–68 kórus lépett fel.

56. – (Itt törölve a következő szövegrész:) A legnagyobb gondot az énekkarok kottával való ellátása jelentette; 1928-ban 106, 1930-ban 128, 1934-ben 190, később pedig még több együttes igényeinek kellett eleget tenni. Tárcza Bertalan e feladat szervezési oldalát is rátermettséggel oldotta meg, a sokszorosított zenei anyag művészi színvonalát és értékét illetően viszont már kevésbé bizonyult igényesnek, és sok selejtes anyagot is közreadott, mellőzve az igazi népi zene felkarolásának időszerű feladatát. Az évenként lebonyolított pályázatokon népdalok feldolgozásával is találkoztunk, az értékelésnél azonban a vezetőség maradi és sekélyes művészetszemlélete érvényesült. Ez a konzervativizmus a ~ kitűnő szervezeti formáit egy német kispolgári stílus anakronisztikus tartalmával töltötte meg, s egyre élesebb ellentétbe került az újabb nemzedék Bartók és Kodály művészetét valló és vállaló eszmei úttörőivel.

57. – (Itt törölve a következő szövegrész:) 22 új népi énekkart állított fel rövid három hónap alatt, s további 21 kórus részvételével újjászervezte a tordai kerületet. 1948 nyarán a Zeneművészeti Főiskola tanárainak közreműködésével csaknem száz hallgatót készített elő az énekkarok új szellemű vezetésére, a népi alapokon nyugvó dalkultúra fellendítésére.

58. Dán István – (Itt törölve a következő mondat:) 1919 őszétől Moszkvában a hadifogoly-internacionalisták pártszervezetében a magyar szekció titkára.

59. – (Itt törölve a következő mondat:) Az antifasiszta ellenállás részese. 1944 után a közigazgatásban és iparban töltött be vezető szerepet.

60. Darvas Simon (Budapest, 1892. jan. 16. – 1969. okt. 30., London) – újságíró, szerkesztő, író. Pályáját Budapesten a Független Magyarországnál kezdte, majd a Világ munkatársa lett, a Galilei Kör egyik vezetője, a kommün alatt a Vörös Újság cikkírója. Ekkor jelent meg Miért szükséges a proletárdiktatúra? c. értekezése (Vörös Könyvtár 13–14. Bp. 1919). Mint emigráns Bécsben ismerkedett meg Gaál Gáborral. Romániába érkezve előbb az Új Keletnél dolgozott, majd az 5 Órai Újságnál, irodalomszervező tevékenysége azonban a 20-as évek haladó szellemű Keleti Újságjánál bontakozott ki. Tehetséges fiatal írókat indított útnak; Kacsó Sándor írja önéletrajzi visszaemlékezéseiben: “…kedves szerkesztőm, aki […] először írta oda egy saját kezével erősen átjavított cikkem alá a nevemet”. Amikor 1927-ben a lap az OMP kezébe került, kivált a szerkesztőségből, s a kolozsvári Pallas Könyv- és Lapterjesztő Vállalat élére állt. H. D. Desberry álnéven Sas Lászlóval közösen írt fantasztikus regénye a 20-as években Stuttgartban jelent meg németül. A kék sugár címmel magyarul is kiadták “Darvas S. László” fordításában (Bp. 1936), s lefordították angolra is. Még a II. világháború előtt Angliába költözött.

Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. 1971. 316.

61. Dávid Ferenc emlékezete – (Itt törölve a következő szövegrész:) Életével és műveivel kapcsolatban korának lelkivilágáról Pálffi Márton (1935), az erdélyi hitviták történetéről Vári Albert (1931), a vallási türelem kérdéséről Erdő János (1977), hitelveiről Benczédi Pál (1939) és Zoltán Sándor (1940) írt. A szombatosság ellene felmerült vádját Simén Dániel (1940) és Benczédi Pál (1943) cáfolta meg.

62. – (Itt törölve a következő szövegrész:) A 400. évforduló alkalmából nemzetközi kollokviumot rendeztek a magyarországi Siklóson, ahol magyar, lengyel, amerikai, olasz, német és cseh professzorok tartottak előadást a XVI. század antitrinitarizmusáról. Romániát Erdő János képviselte Dávid Ferenc biblicizmusáról szóló előadásával (megjelent a Keresztény Magvető 1979/2–3-as számában). A Romániai Unitárius Egyház 1979. augusztus havában emlékzsinat keretében nemzetközi tudományos ülést rendezett amerikai, angol, francia, csehszlovák és magyar előadókkal; kiadásában jelent meg a Dávid Ferenc 1579–1979 c. emlékkönyv (Kv. 1979).

63. – (Törölve az utalószó:) *unitárius egyházi irodalom.

64. Dávid Lajos (Kolozsvár, 1881. máj. 28. – 1962. jan. 9. Budapest) – matematikatörténész. Tanulmányait Kolozsvárt, Göttingában és Párizsban végezte. 1908-ban a székelyudvarhelyi ref. kollégium tanárává nevezték ki, 1910-től kolozsvári, 1916-tól budapesti egyetemi tanár, 1919-ben a budapesti tanárképző főiskola, 1929-től a debreceni, 1940-től 1944-ig a kolozsvári tudományegyetem tanára. Függvénytani és algebrai dolgozatai jelentek meg a szaklapokban, a Pásztortűz munkatársa. Sokáig irányjelző monográfiát írt A két Bolyai élete és munkássága címmel (Bp. 1923; 2. bővített kiadás Bp. 1979). Bolyai-geometria az Appendix alapján c. könyve (1944) Kolozsvárt jelent meg.

65. Déry Tibor romániai kapcsolatai – 1920 és 1940 között rendszeresen jelentek meg Déry Tibor (1894–1977) írásai az erdélyi haladó lapokban és folyóiratokban. A Napkelet 1921-ben tanulmányát közölte a dadaizmusról és folytatásokban A toronyőr c. regényét. Több elbeszélése a Keleti Újságban jelent meg. 1924-ben Aradon adták ki a Kriska c. regényét; ennek cselekménye a Maros völgye egyik fűrésztelepén játszódik le, valahol Maroshévíz környékén. Később az aradi Periszkop hozza verseit (1925), majd a Korunk dialógusait, elbeszéléseit, verseit és a Befejezetlen mondat több fejezetét (1927–40). Itt zajlik le 1927-ben vitája a “homokóra madarai”-ról, amelyben Sinkó Ervinnel és Papp Józseffel együtt a költészet közérthetőségének és a szürrealista képalkotásnak a kérdéseit vizsgálta; A homokóra madarai a szerző mai jegyzetével újra megjelent a Korunk 1974/10-es számában. Egy versét (Hajnaltájt) 1931-ben az Erdélyi Helikon közölte. Romániában is megjelent A kiközösítő c. regénye (Horizont 1968), egy novellagyűjteménye A portugál királylány c. alatt Szilágyi Júlia válogatásában és előszavával (Tanulók Könyvtára, Kv. 1974) s A befejezetlen mondat (Horizont 1978) Ágoston Vilmos utószavával. Sor került román nyelvű bemutatására is: Viorica Bindaţiu fordításában Niki c. alatt novelláinak válogatott gyűjteményét adták ki (1971). Jelentős szerepet játszott Salamon Ernő költői rangjának magyarországi elismertetésében.

Szilágyi Júlia: Pillantás a csúcsról. A hetvenöt éves D. T. Korunk 1969/9; uő: Begyógyítani a föld sebeit. Korunk 1974/9. – Méliusz József: Vallomás D. T.-ról. Utunk 1969/41; újraközölve Az illúzió kávéháza, 1971. 204–16. – Nicolae Balotă: D. T. sau patosul conştiinţei. România Literară 1972/5. – Jordáky Lajos: D. T. írásai erdélyi folyóiratokban. Irodalomtörténet, Bp. 1973/3. – Kántor Lajos: És mégis: Kert és Országút. Korunk 1974/9; uő: A válaszoló és a kérdező. Utunk 1974/43; uő: A valóság csapdái között… D. T. halálára. Utunk 1977/36; mindhárom újraközölve a D. T. utolsó évei c. fejezet keretében, Korváltás, 1979. 302–15. – M. Szebeni Géza: D. T. és a Korunk. Tiszatáj, Szeged 1979/1.

66. Desbordes Ernő (Koronka, 1874. szept. 13. – 1939. jan. 21., Dés) – politikus, közíró. Sajóudvarhelyi földbirtokos, Kolozsvárt végzett középiskolát, Budapesten jogot hallgatott, Magyaróváron gazdamérnöki diplomát szerzett. 1910 és 1918 között a dési kerület országgyűlési képviselője, később az OMP Szamos megyei szervezetének elnöke. A Magyar bankérdekeltségekkel szembekerülve, ellenzéki akciót kezdeményezett, s az Országos Magyar Párti Ellenzék (OMPE) keretében átmenetileg kapcsolatba került a baloldallal. Magyarpárti egységbontás? c. írását az OMPE lapja, az Ellenzéki Közlöny 1933. máj. 23-i száma közölte.

Demeter János: Századunk sodrában. 1975. 203–05.

67. Dézsi Lajos (Debrecen, 1868. aug. 23. – 1932. szept. 17., Budapest) – irodalomtörténész. 1906-tól 1919-ig a kolozsvári, ezután a szegedi egyetem tanára, 1923-tól az MTA rendes tagja. A kései pozitivista irodalomtörténet-írás egyik legtermékenyebb munkása; elsősorban a régi magyar irodalommal foglalkozott. Számos részlettanulmányt és monográfiát írt, sok kéziratos művet, forráskiadványt rendezett sajtó alá, több irodalomtörténeti folyóiratot, könyvsorozatot és lexikont szerkesztett. Jó pedagógus volt, pályakezdésükben segítette Antalffy Endrét, Büchler Pált, György Lajost, és tanára volt József Attilának is. Kolozsvárt jelent meg 1926-ban Erdélyi arcképek és képek (Minerva Könyvtár 5–6.) c. munkája, amelyben a XVI. századtól a XIX. századig terjedő korszakból két korrajzot és tizenkét íróportrét adott közre. A Ványi Ferenc szerkesztésében megjelent Magyar irodalmi lexikon (Bp. 1926) az ő szakmai ellenőrzésével készült.

68. Dicsőszentmárton magyar irodalmi élete – (A szócikk kezdő mondatából törölve:) …más erdélyi városokétól eltérően…

69. Dinnyés Árpád – (A szócikkből törölve:) Újságírói tevékenységét Érsekújváron kezdte 1910-ben, majd a Budapesti Világ és Budapest c. lapok munkatársa lett.

70. – (A teljes mondat a cenzúra beavatkozása előtt:) 1923-tól adta ki és szerkesztette a hírhedt Kaviár c. “szexuáltudományi”, valójában pornográf lapot.

71. Diósy Antal (Budapest, 1895. jún. 15. – 1977. aug. 22, Budapest) – festőművész. Művészeti tanulmányait Körösfői Kriesch Aladárnál a budapesti iparművészeti iskolában s a képzőművészeti főiskolán végezte. 1923-ban vendégként hosszabb időre Romániába érkezett, s itt karikatúrákat készített a magyar irodalmi és közélet jeleseiről. Győri Illés István Ecce homó! (így) c. alatt 1923-ban két kötetben megjelentette és előszavával látta el a gyűjteményt. A dokumentumértékű munka I. kötete “Kolozsvár görbetükörje” címen többek között Balogh Artúr, Borbély István, Gyallay Domokos, Győri Illés István, Indig Ottó, Hunyady Sándor, Janovics Jenő, Kádár Imre, Karácsony Benő, Kós Károly, Ligeti Ernő, Kőmíves Nagy Lajos, Sütő-Nagy László, Nyírő József, Osvát Kálmán, Paál Árpád, Reményik Sándor, Szentimrei Jenő, Walter Gyula torzképét mutatja be. A II. kötet “Nagyvárad görbetükörje” címen többek közt Adorján Emil, Bíró György, Böszörményi Emil, Fehér Dezső, Gulácsy Irén, Hegedűs Nándor, Marót Sándor, Tabéry Géza karikatúráját tartalmazza. Mindkét kötet a Gyilkos c. kolozsvári lap kiadása. A művész Hollandiában és Franciaországban is illusztrátorként aratott sikereket. Budapesten az Iparművészeti Iskola tanára lett (1941–47); freskófestészetével tette nevét emlékezetessé.

72. Dobos Ferenc, ifj. (Székelyudvarhely, 1912. ápr. 25.) – földrajzi szakíró. ~ Ferenc fia. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte. Budapesten szerzett tanári oklevelet. A székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Líceum tanára a nyugalomba vonulásig. Munkája: A Gyimesi-szoros földrajza (doktori disszertáció, Pécs, 1939).

73. Dózsa Endre – (A szócikkből törölve:) Közigazgatási pályáját mint szolgabíró kezdte, 1901-től 1918-ig Kolozs megye alispánja.

74. Egyházi Zeneművészet – (A szócikk első félmondata törölve:) …a kat. egyházi zene minden ágára kiterjedő…

75. Eisler Mátyás (Páty, 1865. szept. 8. – 1930. dec. 13., Kolozsvár) – hebraista szakíró. 1891-től kolozsvári főrabbi, 1892-ben a sémi nyelvek magántanárává habilitálták a Ferenc József Tudományegyetemen. Több mint 200 cikke, tanulmánya jelent meg a sémi nyelvészet, a zsidó történelem és irodalomtörténet köréből. Feldolgozta Apáczai Csere János héber tanulmányait (1900) s a régi magyar hebraisztikát (1911). Az I. világháborút követő esztendőkben az Új Kelet egyik szellemi irányítója; 1923-tól a KZST tagja.

76. emlékirat – (A mondat cenzúra-beavatkozás előtti formája:) …73 szerző munkáját közli részben vagy egészben, megjegyezve, hogy “igen sok erdélyi emlékirat, napló, önéletrajz van még kiadatlanul”.

77. Encsel Mór – (Körösgyéres, 1898. márc. 12. – 1933. júl. 22., Temesvár) – szerkesztő, közíró. Fémipari munkásként kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba; részt vett a Magyar Tanácsköztársaság védelmében, s hazatérve a KRP egyik megalapítója. Szakszervezeti vonalon, majd a Vörös Segély keretében működött, előbb a Proletárvédelem, majd a Munkásélet szerkesztőbizottsági tagja és munkatársa. Felelős munkakörben tevékenykedett a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja keretében is; szervezője volt az erdélyi és bánsági sztrájkmozgalmaknak a 30-as évek elején. 1933-ban Temesvárt letartóztatták, s a kínzásokba belehalt.

Vajda Lajos: A párt megbízásából. Vázlat Imreh Aladár és E. M. arcképéhez. Munkásélet 1976. nov. 17.

78. énekeskönyv – (Törölve a szócikk befejező része:) Katolikus egyházi énekeket Járosy Dezső Temesvárt (1920), Baka János Gyergyószentmiklóson (1921) és Gyulafehérvárt (1924), Lakner Antal Nagybányán (1922) és Kolozsvárt (1926), Tersztyánszky Sándor Brassóban (1922), Tárkányi B. József Nagyváradon (1923), Búzás János Csíkszeredán (1926), Antalffy Károly Kézdivásárhelyen (1926), Földes Zoltán Kolozsvárt (1928), Csonth Ignác Szatmáron (1929), Veress Ernő Kolozsvárt (1938) és Temesváron (1941) jelentetett meg. Utolsó az 1968-as jóváhagyással megjelent, dallam nélküli kat. ~. A reformátusok egyházkerületenként adtak ki ~et: a kolozsvári ref. egyházkerület 1923-as hivatalos ~ét legutóbb 1969-ben nyomták ki, a nagyváradinak 1925-től három kiadása jelent meg. Megemlítendők Vasváry Béla kottás-szöveges feldolgozásai (32 vallásos karének ref. egyházi énekkarok számára, Kv. 1926), s Bereczky Sándor összeállításában félszáz régi magyar protestáns ének is megjelent (A mi énekeink, Kv. 1943).

Az unitárius egyház 1924-es ~e 1957-ben a 8. kiadásig jutott el, s az ugyancsak 1924-ben megjelent első romániai magyar lutheránus ~ek sorozatában az 1969-es kiadás a legújabb.

79. Enyedi Sándor – (A szócikkből törölve:) 1977 óta a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa Budapesten, ahol a kassai 1830–31-es Nemzeti Játékszíni Tudósítások fellelt számait hasonmás kiadásban jelentette meg (1979).

80. Erdély Öröksége – az erdélyi fejedelemség megalakulásának 400. évfordulója alkalmából 1941-ben indított s főként napló- és emlékiratírók munkáit tartalmazó tízkötetes sorozat a budapesti Franklin Társulat kiadásában. 73 szerző munkáit közli, köztük 27-et egészében, a többit szemelvényesen. Régebben kiadatlan magyar szöveg csak Bisztray Károly emlékiratrészlete, számos latin és német nyelvű szöveget azonban itt kapott kézbe először magyar nyelven az olvasó. A sorozatot Ravasz László vezette be, a szerkesztés munkáját Makkai László végezte Cs. Szabó László közreműködésével. Minden kötethez más történész vagy esszéista írt előszót, így a szerkesztőkön kívül Kardos Tibor, Bíró Vencel, Asztalos Miklós, Makkai Sándor, Tolnai Gábor, Jancsó Elemér, Tavaszy Sándor és Bisztray Gyula. A sorozat szász szerzők emlékiratait csak elvétve, román szerzők munkáit egyáltalán nem közli. Az “erdélyi szellem”-et Ravasz László az “egyetemes magyar szellem” egyik változatának ítéli, s a válogatás is ennek a szellemtudományi szempontnak a figyelembevételével történt. A bevezetések történelemszemlélete egyoldalú, mindemellett a sorozat érdeme az, hogy a 40-es években hozzáférhetővé tette a többnyire régen és elszórtan megjelent erdélyi emlékírók munkáit s felhívta a figyelmet erre a műfajra.

81. Erdélyi Fiatalok – (A szócikkből törölve:) A szakadás 1933 kezdetén következett be, amikor a vezetőséggel szembenállókat vagy kizárták, vagy azok kiléptek.

82. – (A szócikkből törölve:) Ez vezetett a lap elszigetelődéséhez és fokozatos elhalásához.

83. Erdélyi Tudósító – (A szócikk befejező része a cenzúra beavatkozása előtt így hangzott:) …könyv- és folyóiratszemlét is tartalmazott, egyházi szerzőktől, laikusoktól egyaránt. 1923 és 1930 között Az Erdélyi Tudósító Könyvtára címen részben hitbuzgalmi, részben tudományos jellegű műveket tartalmazó sorozatot adott ki, megjelentette Az Erdélyi Tudósító Almanachját (Kv. 1933), amely a kalendáriumi rész mellett szépirodalmat és népszerűsítő tudományos írásokat tartalmaz.

84. Erdős Iván (Karcag, 1897. nov. 13. – 1943 elején, Ivanovka, Ukrán SZSZK) – újságíró. Szülőhelyén végzett középiskolai tanulmányai után a harctérre került, hazatérve előbb a Nagyváradi Napló, majd a Nagyvárad belső munkatársa (1929–35), később Budapestre költözött, de továbbra is a nagyváradi sajtó munkatársa maradt. Irodalmi, társadalomtudományi, politikai esszéi átfogó műveltségre és szintetizáló készségre vallanak; német, román, francia, angol, olasz nyelvtudásával első kézből szerzett ismereteit külpolitikai figyelőiben hasznosította.

Katona Béla: Várad a viharban. Zsolt Béla előszavával. Nv. 1946. 72.

85. Erg Ágoston – (A szócikkből törölve:) 1922-ben Szegi Istvánnal közösen adta ki Vágyak és jajok c. verseskötetét Szegeden.

86. – (Itt a szócikkből törölve:) Tamás Aladár budapesti folyóirata, a 100%, 1927-től kezdve futurista jellegű verseit, majd művészeti tanulmányait közölte, így az új szovjet képzőművészet méltatását.

87. – (A szócikk utolsó mondata törölve:) Az ötszáz lapnyi kéziratot a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi Budapesten.

88. Erőss Alfréd – (A mondat a cenzúra beavatkozása előtt így hangzott:) Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kv. 1942).

89. farsangi játékok – ama népszokások, amelyek az egyház tilalmai ellenére évszázadok folyamán a vízkereszttől húshagyókeddig, hamvazószerdáig terjedő farsang idejére összetorlódva őrződtek meg. Társadalmi keretük a dramatikus-játékos szokásokkal telítődött fonó. A leányfonókban a munkát a fonójátékok váltogatták. A legények játékai részben ügyességi és erőpróbák voltak, részben a fiatalabbak, be nem avatottak beugratására szolgáltak. Leányok és legények közös társasjátékai sokszor párválasztó jellegűek és gyakran zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződtek. A fonók gyakori vendégei voltak az *alakoskodások utolsó és legfontosabb képviselői: a farsangosok vagy népi elnevezéssel maszkurák, maszkurások. Játékuk valamilyen tréfás jelenet (állatvásár, halottsiratás, temetés), nemritkán drasztikus és obszcén jelenetekkel. Jelenetük egy része vagy befejezése szilaj, sokszor groteszk tánc; a kizárólag ilyenkor dívó farsangos vagy maszkurás táncdalt az egész fonó énekelte.

Húshagyókedden történt, a sok farsangi lakodalom után, a pártában maradt leányok, agglegények kicsúfolása. Az ún. tuskóhúzás vagy tuskózás a legények tréfás lakodalmi menete volt végig a falun; a menet végén vénleányoknak öltözött legények kötélnél vagy láncnál fogva egy fatuskót húztak a pártában maradt leányok megbélyegzésére. A másik húshagyókeddi szokás a farsangtemetés: szintén tréfás felvonulás, amelynek végén a farsangot (vagy telet) jelképező és a faluban végighordott szalma- vagy rongybábut tréfás siratás közben elégették, esetleg a vízbe dobták. A farsangi húsos ételek után a böjtös ételek győzelmét jelképező Cibre (Cibere) vajda és Konc (Csont, Sódar) vitéz (király) párviadalát valaha szintén megszemélyesítették.

Makkai Endre – Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. ETF 103. Kv. 1939. – Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Bp. 1964. 87–95.

90. Fehér Márta – (A szócikkből törölve:) Szerepet vállalt az izraelita hitközségben, s mint az OMP nagyváradi titkára a zsidóságnak a magyar kisebbséggel való politikai és kulturális együtthaladása mellett foglalt állást.

91. Fehér Olga (Kecskemét, 1885. dec. 10. – 1975. jan. 15., Temesvár) – újságíró, író. Tanulmányait szülővárosában végezte. Novelláit az Ország-Világ közölte. Az I. világháború alatt haditudósító volt; rövid ideig szerkesztette a Belgrádi Hírek c. lapot. A világháború után Temesváron telepedett le. Írásait a 20-as évek elején a Temesvári Hírlap közölte. Később reklámügynökséget nyitott Temesvárt. Művei: Vallomások (novellák, Bp. 1912); Asszonyvándorlás a harctéren (riportok, Bp. 1916); Hét novella (Tv. 1919).

92. Fekete Lajos – (A szócikkből törölve:) Kötetbe gyűjtött versei (Pusztai vándorlás. Fogaras 1928) részben vallásos, részben világi tárgyúak.

93. Ferenc József – (Alparét, 1835. aug. 10. – 1928. febr. 19., Kolozsvár) – szónok, író. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, ahol 1855-ben érettségi vizsgát, majd papi vizsgát tett. 1857-ben tanárnak választották meg ugyanitt. Göttingában és Berlinben folytatott tanulmányok után, Hollandiát, Belgiumot, Francia­országot is beutazva, Londonból 1860-ban tért haza tanszékére. Kriza János halála után, 1876-ban püspöknek választották. Ötvenkét éven át látta el ezt a tisztséget, volt magyar főrendiházi tag, majd a román szenátus tagja. 1864-ben kiadott Unitárius Kátéja, valamint az Unitárius Kis Tükör (az unitárius egyház története, hitelvei, egyházalkotmánya és szertartásai, 1875) több kiadást ért meg és német fordításban is megjelent. A Kolozsvári Közlönyben három folytatásos Kant-tanulmánya (1872), a Keresztény Magvetőben Victor Hugóról (1885), Herbert Spencerről (1912) és Carlyle-ről írt cikke (1912) jelent meg. Utolsó munkája az Emlékeimből (Kv. 1925).

Gál Kelemen: Kilyéni F. J. unitárius püspök élete és kora. Kv. 1936.

94. Ferenczi Zsigmond (Marosvásárhely, 1889. júl. 28. – 1959. dec. 29., Budapest) – tanulmányíró. Jogi doktorátust Kolozsvárt szerzett, majd Marosvásárhelyen ügyvédi irodát nyitott. 1932-ben az OMP listáján bekerült a román képviselőházba, 1936-tól 1940-ig Bukarestben ügyvéd. Felekezeti alapon készített tervét a romániai magyarság nemzetiségi megszervezésére ÁBC (Kv. 1934) címmel adta ki. Hasonló jellegű, Isten, szellem, kenyér (Nv. 1939) c. emlékiratában utópisztikus nézeteit foglalta össze a világháború küszöbén.

95. Ferenczy Géza (Felsőrákos, 1866. júl. 20. – 1935. márc. 11., Ürmös) – szerkesztő. A gimnáziumot Székelykeresztúron és Kolozsvárt végezte, az egyetemet és a kereskedelmi akadémiát Kolozsvárt. Nagyajtán, Kolozsvárt, Brassóban volt ügyvéd. Az Erdővidék c. lap főszerkesztője (1903–08); 1920-ban ő alapította az Unitárius Irodalmi Társaságot, melynek elnöke lett; a Keresztény Magvető egyik szerkesztője (1924–28), egy ülésszakon át a román szenátus tagja.

96. Ferenczy György – (A következő mondat a cenzúra-beavatkozás előtti formájában:) Később a szatmári Kimondom (1933–35) és a sepsiszentgyörgyi Igazság (1935–36) szerkesztőjeként a román történelmi pártok szolgálatában áll.

97. film és irodalom – (A szócikkből a következő szövegrész törölve:) 1914-ben megalakult a PROJA (Projectograph Janovics) stúdió ezzel a jelszóval: “A szűz művészet talaján kell az erdélyi kinematográfiát megteremteni.” A kolozsvári stúdió olyan kiváló rendezőkkel indult, mint Korda Sándor, Kertész Mihály, Garas Márton és Fekete Mihály. Irodalmi témákat filmesítettek meg.

98. Fodor Irén – (A szócikkből törölve:) Kiadói szerkesztője a Forrás-sorozat, az RMI-sorozat, valamint a Téka-sorozat első köteteinek.

99. Fodor József – (A teljes mondat a cenzúra-beavatkozás előtt:) A pápai enciklikák szellemében szociális kérdésekről cikkezett a Déli Hírlapban.

100. – (A mondat a cenzúra-beavatkozás előtt:) Párbeszéde Nagy István munkásíróval katolikusok és kommunisták kapcsolatát eredményezte mind az anyanyelvi iskolák, mind a szakszervezetek kérdésében.

101. Földes Anna, Wégerné (Csíksomlyó, 1879. – 1962. febr. 28., Csíksomlyó) – írónő. ~ Zoltán testvére. A tanítóképző elvégzése után szülőfalujában tanított; kat. irodalmi folyóiratok munkatársa. Az Angyalkert (majd Erdélyi Kis Pajtás) c. gyermekújság főmunkatársa 1929–30-ban. Munkái: Mária dalok (Bp. 1913); Egy cselédlány története. Szent Zita élete (Kv. 1926); Székely ciprusok (elbeszélések, Kv. 1928).

102. Földes István (Nagyvárad, 1906. márc. 5.) – szakszervezeti publicista. Pincérként kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Az Élelmezési Munkás (1926–29), Munkás Újság (1929–34) és Erdély (1944–48) c. lapok munkatársa volt.

103. Földes Mária – (A következő mondat a cenzúra-beavatkozás előtt:) A regényből Bátséva Noám (valamikor Wohl Kati néven ismert szatmári színésznő) héber nyelvű színdarabot írt, ezt az izraeli Nemzeti Színház kistermében sikerrel játsszák (1979).

104. Fritz László – (A szócikkből törölve a következő szövegrész:) Társszerkesztője – Sulyok István mellett – az Erdélyi Magyar Évkönyvnek (Kv. 1931), ebben összefoglaló tanulmányt írt az erdélyi magyarság lélekszámáról és területi megoszlásáról, egyházi szervezeteiről, iskolaügyéről, a magyar anyanyelvű zsidóságról. Számos tanulmánya jelent meg a Magyar Kisebbségben. A 30-as években Budapestre távozott.

105. Fülöp Áron (Felsőboldogfalva, 1861. márc. 15. – 1920. okt. 22., Felsőboldogfalva) – költő. Budapesten szerzett tanári oklevelet. A magyar parlament könyvtárának igazgatója (1911–16). A KZST tagja. Arany költészetének hatására írta meg Attila fiai c. ciklusát (Ellák. Bp. 1885; Aladár. Szatmár 1893; Csaba. Bp. 1908). További munkái: Debreczeni Márton és a kióvi csata (Szatmár 1887); Attila (költői elbeszélés, Bp. 1909). Kisebb költeményeit Bakóczi Károly rendezte sajtó alá (Székelyudvarhely 1921). Teljes kiadás: Fülöp Áron munkái (Bp. 1929).

Bakóczi Károly: F. Á. élete és költészete. Székelyudvarhely 1923.

HELYNEVEK JEGYZÉKE
Románia Szocialista Köztársaság

(Zárójelben a megye az 1979. dec. 31-én érvényes közigazgatási beosztás szerint)

Abásfalva, Aldea (Hargita)

Abrudbánya, Abrud (Fehér)

Adyfalva, Ady Endre, a volt Érmindszent (Szatmár)

Agyagfalva, Lutiţa (Hargita)

Ákosfalva, Acăţari (Maros)

Albis — *Kézdialbis

Alexandria (Teleorman)

Alparét, Olpret; ma Bábolna, Bobîlna (Kolozs)

Alsóbölkény, Beica de Jos (Maros)

Alsófüged, Ciugudul de Jos (Fehér)

Alsójára, Iara (Kolozs)

Alsókosály, Căşeiu (Kolozs)

Alsórákos, Racoş (Brassó)

Alsósófalva, Ocna de Jos (Hargita)

Alsóvárca, Oarţa de Jos (Máramaros)

Alsózsuk, Jucu de Jos (Kolozs)

Andrásfalva, Andreeni (Hargita)

Apáca, Apaţa (Brassó)

Apanagyfalu, Nuşeni (Beszterce-Naszód)

Arad (Arad)

Aranyosgyéres, Cîmpia Turzii (Kolozs)

Aranyosrákos, Vălenii de Arieş (Fehér)

Árapatak, Araci (Kovászna)

Árkos, Arcuş (Kovászna)

Backamadaras, Păsăreni (Maros)

Bácsfalu; ma Szecseleváros, Săcele (Brassó) része

Bágyon, Bădeni (Kolozs)

Balázsfalva, Blaj (Fehér)

Bálványosváralja, Unguraş (Kolozs)

Bánffyhunyad, Huedin (Kolozs)

Bányaszekszárd, Bunea Mică (Temes)

Barátos, Brateş (Kovászna)

Barót, Baraolt (Kovászna)

Batiz, Botiz (Szatmár)

Belényes, Beiuş (Bihar)

Bélfenyér, Belfir (Bihar)

Bencéd, Benţid (Hargita)

Beresztelke, Breaza (Maros)

Berettyószéplak, Suplacu de Barcău (Bihar)

Beszterce, Bistriţa (Beszterce-Naszód)

Bethlen, Beclean (Beszterce-Naszód)

Bihardiószeg — *Diószeg Biharpüspöki, Episcopia Bihorului (Bihar)

Bodos, Bodoş (Kovászna)

Bogdánd, Bogdand (Szatmár)

Bonchida, Bonţida (Kolozs)

Borosjenő, Ineu (Arad)

Borszék, Borsec (Hargita)

Botfalu, Bod (Brassó)

Börvely, Berveni (Szatmár)

Bözöd, Bezid (Hargita)

Brassó, Braşov (Brassó)

Brăila (Brăila)

Bukarest, Bucureşti (Ilfov)

Bulcs, Bulci (Arad)

Buşteni (Prahova)

Buziás, Buziaş (Temes)

Bürkös, Bîrghiş (Szeben)
Cîmpina (Prahova)

Constanţa (Constanţa)

Craiova (Dolj)

Csákigorbó, Gîrbou (Szilágy)

Csákova, Ciacova (Temes)

Csíkcsatószeg, Cetăţuia (Hargita)

Csíkcsicsó, Ciceu (Hargita)

Csíkcsobotfalva, Cioboteni (Hargita)

Csíkcsomortán, Şoimeni (Hargita)

Csíkdánfalva, Dăneşti (Hargita)

Csíkkarcfalva, Cîrţa (Hargita)

Csíkkozmás, Cozmeni (Hargita)

Csíkmenaság, Armăşeni (Hargita)

Csíkpálfalva, Păuleni (Hargita)

Csíksomlyó, Şumuleu Ciuc (Hargita)

Csíkszentdomokos, Sîndominic (Hargita)

Csíkszentimre, Sîntimbru (Hargita)

Csíkszentkirály, Sîncrăieni (Hargita)

Csíkszentmárton, Sînmartin (Hargita)

Csíkszentsimon, Sînsimion (Hargita)

Csíkszereda, Miercurea Ciuc (Hargita)

Csíktaploca, Topliţa Ciuc; Csíkszereda része (Hargita)

Csíktusnád, Tuşnad (Hargita)

Csombord, Ciumbrud (Fehér)

Csucsa, Ciucea (Kolozs)

Csügés, Ciugheş; Csíkszépvíz, Frumoasa része (Hargita)

Dálnok, Dalnic (Kovászna)

Dálya, Daia Română (Fehér)

Dányán, Daia (Maros)

Dara (Szatmár)

Dedrádszéplak, Goreni (Maros)

Derzs, Dîrjiu (Hargita)

Dés, Dej (Kolozs)

Detta, Deta (Temes)

Déva, Deva (Hunyad)

Dézsánfalva, Dejan (Temes)

Dicsőszentmárton, Tîrnăveni (Maros)

Diószeg, Diosig (Bihar)

Ditró — *Gyergyóditró
Egri, Agriş (Szatmár)

Énlaka, Inlăceni (Hargita)

Éradony, Adoni (Bihar)

Erdőd, Ardud (Szatmár)

Erdőfüle, Filia (Kovászna)

Érmindszent — *Adyfalva

Erzsébetváros, Dumbrăveni (Szeben)

Esztelnek, Estelnic (Kovászna)

Etéd, Atid (Hargita)
Farcád, Forţeni (Hargita)

Fazekasvarsánd, Vărşand (Arad)

Fejérd, Feiurdeni (Kolozs)

Felsőbánya, Baia Sprie (Máramaros)

Felsőboldogfalva, Feliceni (Hargita)

Felsőcsernáton, Cernatu de Sus (Kovászna)

Felsőrákos, Racoşu de Sus (Kovászna)

Fogaras, Făgăraş (Brassó)

Fotos, Fotos (Kovászna)

Futásfalva, Alungeni (Kovászna)

Gábod, Găbud (Fehér)

Gajcsána, Găiceana (Bákó)

Galgó, Gîlgău (Szilágy)

Gardánfalva, Gîrdani (Máramaros)

Gátalja, Gătaia (Temes)

Gernyeszeg, Gorneşti (Maros)

Gógánváralja, Gogan (Maros)

Gombás, Gîmbaş (Fehér)

Gödemesterháza, Stînceni (Maros)

Görgényszentimre, Gurghiu (Maros)

Gyalár, Ghelar (Hunyad)

Gyergyócsomafalva, Ciumani (Hargita)

Gyergyóditró, Ditrău (Hargita)

Gyergyóremete, Remetea (Hargita)

Gyergyószárhegy, Lăzarea (Hargita)

Gyergyószentmiklós, Gheorgheni (Hargita)

Gyergyótekerőpatak, Valea Strîmbă (Hargita)

Gyergyótölgyes, Tulgheş (Hargita)

Gyimesközéplok, Lunca de Jos (Hargita)

Gyulafehérvár, Alba Iulia (Fehér)

Hadad, Hodod (Szatmár)

Halmágy, Hălmeag (Brassó)

Harasztkerék, Roteni (Maros)

Harina, Herina (Beszterce-Naszód)

Hátszeg, Haţeg (Hunyad)

Héderfája, Idrifaia (Maros)

Héjjasfalva, Vînători (Maros)

Hétfalu, a Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu egyesítéséből keletkezett Szecse­leváros, Săcele (Brassó) és Tatrang, Zajzon, Pürkerec régi közös elnevezése

Holtmaros, Mureş Mort (Maros)

Homoródkarácsonfalva, Crăciunel (Hargita)

Homoródkeményfalva, Comăneşti (Hargita)

Homoródszentmárton, Mărtiniş (Hargita)

Hosszúfalu, Satu Lung; ma Szecseleváros, Săcele (Brassó) része
Iaşi (Iaşi)
Janova, Ianova (Temes)

Józseffalva, Vorniceni (Suceava)

Kackó, Cîţcău (Kolozs)

Kalotaszentkirály, Sîncraiu (Kolozs)

Kaplony, Căpleni (Szatmár)

Karácsonfalva — *Homoródkarácsonfalva

Karánsebes, Caransebeş (Krassó-Szörény)

Kászonaltíz, Plăieşii de Jos (Hargita)

Kászonimpér, Imper (Hargita)

Kászonújfalu, Casinu Nou (Hargita)

Kecsetkisfalud, Satu Mic (Hargita)

Kendilóna, Luna de Jos (Kolozs)

Kerc, Cîrţa (Szeben)

Kercsed, Stejeriş (Fehér)

Kerlés, Chiraleş (Beszterce-Naszód)

Kézdialibis, Albiş (Kovászna)

Kézdiszentlélek, Sînzieni (Kovászna)

Kézdivásárhely, Tîrgu Secuiesc (Kovászna)

Kibéd, Chibed (Maros)

Kide, Chidea (Kolozs)

Kisbacon, Băţanii Mici (Kovászna)

Kisfülpös, Filpişu Mic (Maros)

Kisnyégerfalva, Grădinari (Bihar)

Kisszedres, Sudrigiu (Bihar)

Klézse, Cleja (Bákó)

Kolozsborsa, Borşa (Kolozs)

Kolozsmonostor, Cluj-Mănăştur, ma Kolozsvár-Napoca, Cluj-Napoca (Kolozs) része

Kolozsvár, Cluj, ma Kolozsvár-Napoca, Cluj-Napoca (Kolozs)

Kommandó, Comandău (Kovászna)

Konstanca — *Conştanţa Korond, Corund (Hargita)

Koronka, Corunca (Maros)

Kovászna, Covasna (Kovászna)

Kőhalom, Rupea (Brassó)

Kökös, Chichiş (Kovászna)

Köpec, Căpeni (Kovászna)

Köpecbánya — *Köpec Körösbánya, Baia de Criş (Hunyad)

Körösbökény, Buteni (Arad)

Körösgyéres, Girişu de Criş (Bihar)

Köröskisjenő, Chişineu Criş (Arad)

Kőröspatak, Crişeni (Hargita)

Köröstárkány, Tărcaia (Bihar)

Kövend, Plăieşti (Kolozs)

Középajta, Aita Medie (Kovászna)

Krasznabéltek, Beltiug (Szatmár)

Küküllővár, Cetatea de Baltă (Fehér)
Lapád — *Magyarlapád

Lisznyó, Lisnău (Kovászna)

Lőrincfalva, Leordeni (Maros)

Lövéte, Lueta (Hargita)

Lugos, Lugoj (Temes)

Lupény, Lupeni (Hunyad)

Madéfalva, Siculeni (Hargita)

Magyardécse, Cireşoaia (Beszterce-Naszód)

Magyarfenes, Vlaha (Kolozs)

Magyargyerőmonostor, Mănăstireni (Kolozs)

Magyarhermány, Herculian (Kovászna)

Magyarigen, Ighiu (Fehér)

Magyarkapus, Căpuşu Mare (Kolozs)

Magyarlapád, Lopadea Nouă (Fehér)

Magyarlápos, Tîrgu Lăpuş (Máramaros)

Magyarlégen, Legii (Kolozs)

Magyaró, Aluniş (Maros)

Magyarózd, Ozd (Maros)

Magyarsáros, Delenii (Maros)

Magyarszovát, Suatu (Kolozs)

Málnás, Mălnaş (Kovászna)

Máramarossziget, Sighetul Marmaţiei (Máramaros)

Máréfalva, Satu Mare (Hargita)

Margitta, Marghita (Bihar)

Maroscsicsér, Cicir (Arad)

Marosgezse, Gheja (Maros)

Marosludas, Luduş (Maros)

Marosújvár, Ocna Mureşului (Fehér)

Marosvásárhely, Tîrgu Mureş (Maros)

Marosvécs, Brîncoveneşti (Maros)

Medgyes, Mediaş (Szeben)

Medves, Medveş (Fehér)

Melegföldvár, Feldioara (Kolozs)

Menaság — *Csíkmenaság

Méra, Mera (Kolozs)

Mészkő, Cheia (Fehér)

Mezőbánd, Band (Maros)

Mezőcsávás, Ceauşu de Cîmpie (Maros)

Mezőméhes, Miheşu de Cîmpie (Kolozs)

Mezőménes, Herghelia (Maros)

Mezőtelegd, Tileagd (Bihar)

Micske, Mişca (Bihar)

Mikeszásza, Micăsasa (Szeben)

Miklósvár, Micloşoara (Kovászna)

Mikola, Micula (Szatmár)

Miszbánya, Nistru (Máramaros)

Muzsna, Mujna (Hargita)
Nagyajta, Aita Mare (Kovászna)

Nagybacon, Băţanii Mari (Kovászna)

Nagybánya, Baia Mare (Máramaros)

Nagyenyed, Aiud (Fehér)

Nagyilonda, Ileanda (Szilágy)

Nagykakucs, Cacuciu Nou (Bihar)

Nagykároly, Carei (Szatmár)

Nagykapus, Căpuşu Mare (Kolozs)

Nagykede, Chedia Mare (Hargita)

Nagylak, Nădlac (Arad)

Nagymoha, Grînari (Brassó)

Nagypeleske, Peleş (Szatmár)

Nagysajó, Şieu (Beszterce-Naszód)

Nagysármás, Sărmaşu (Maros)

Nagysomkút, Şomcuta Mare (Szatmár)

Nagyszalonta, Salonta (Bihar)

Nagyszeben, Sibiu (Szeben)

Nagyszentmiklós, Sînicolau Mare (Temes)

Nagytarna, Tarna Mare (Szatmár)

Nagyvárad, Oradea (Bihar)

Naszód, Năsăud (Beszterce-Naszód)

Néma, Nima (Kolozs)

Nántű, Hurez (Szatmár)

Nyárádköszvényes, Mătrici (Maros)

Nyárádmagyarós, Măgherani (Maros)

Nyárádszentbenedek, Murgeşti (Maros)

Nyárádszereda, Miercurea Niraj (Maros)

Nyárádszentsimon, Sînsimon (Maros)

Nyujtód, Lunga (Kovászna)
Oklánd, Ocland (Hargita)

Olthévíz, Hoghiz (Brassó)

Orsova, Orşova (Mehedinţi)

Ozsdola, Ojdula (Kovászna)

Ötvösd, Otveşti (Temes)
Pankota, Pîncota (Arad)

Papolc, Păpăuţi (Kovászna)

Paptamási, Tămăşeu (Bihar)

Parajd, Praid (Hargita)

Perjámos, Periam (Temes)

Perestyén, Prisian (Krassó-Szörény)

Petrozsény, Petroşani (Hunyad)

Ploieşti (Prahova)

Póka, Păingeni (Maros)

Pusztakamarás, Cămăraşu (Kolozs)

Pürkerec, Purcăreni (Brassó)
Ratosnya, Răstoliţa (Maros)

Rava, Roua (Maros)

Recsenyéd, Rareş (Hargita)

Resica, Reşiţa (Krassó-Szörény)

Retteg, Reteag (Hargita)

Rîmnicu Sărat (Buzău)

Rónaszék, Coştiui (Máramaros)

Rőd, Rediu (Kolozs)

Rugonfalva, Rugăneşti (Hargita)
Ság, Şag (Temes)

Sajószentandrás, Şieu-Sfîntu (Beszterce-Naszód)

Sárközújlak, Livada Nouă (Szatmár)

Sármás — *Nagysármás Sarmaság, Şărmăşag (Szilágy)

Sáromberke, Dumbrăvioara (Maros)

Segesvár, Sighişoara (Maros)

Selymesilosva, Ilişua (Szilágy)

Semesnye, Şimişna (Szilágy)

Sepsiszentgyörgy, Sfîntu Gheorghe (Kovászna)

Siménfalva, Şimoneşti (Hargita)

Somkerék, Şintereag (Beszterce-Naszód)

Somogyom, Şmig (Szeben)

Sülelmed, Ulmeni (Máramaros)

Szabófalva, Săbăoani (Neamţ)

Szalárd, Sălard (Bihar)

Szamosújvár, Gherla (Kolozs)

Szárhegy — *Gyergyószárhegy Szászfenes, Floreşti (Kolozs)

Szászrégen, ma Régen, Reghin (Maros)

Szászsebes, Sebeş (Fehér)

Szászváros, Orăştie (Hunyad)

Szatmár, Satu Mare (Szatmár)

Szecseleváros, Săcele (Brassó)

Szék, Sic (Kolozs)

Székástóhát, Roşia de Secaş (Fehér)

Székelydálya, Daia (Hargita)

Székelyföldvár, Războieni-Cetate (Fehér)

Székelyhíd, Săcuieni (Bihar)

Székelykeresztúr, Cristuru Secuiesc (Hargita)

Székelykövesd, Cueşd (Maros)

Székelyszenterzsébet, Eliseni (Hargita)

Székelyszentistván, Ştefăneşti, Trei-Sate (Maros)

Székelyudvarhely, Odorheiu Secuiesc (Hargita)

Székelyvarság, Vărşag (Hargita)

Szentábrahám, Avrămeşti (Hargita)

Szentlélek, Bisericani (Hargita)

Szépmező, Şona (Fehér)

Szilágybagos, Boghiş (Szilágy)

Szilágynagyfalu, Nuşfalău (Szilágy)

Szilágyperecsen, Periceiu (Szilágy)

Szilágysomlyó, Şimleu Silvaniei (Szilágy)

Szinérváralja, Seini (Máramaros)

Szováta, Sovata (Maros)

Tarcsafalva, Tărceşti (Hargita)

Tasnádszántó, Santău (Szatmár)

Tatrang, Tîrlungeni (Brassó)

Tekerőpatak — *Gyergyótekerőpatak

Temesfüzes, Fibiş (Temes)

Temesvár, Timişoara (Temes)

Torda, Turda (Kolozs)

Tordaszentmihály, Mihai Viteazu (Kolozs)

Tordátfalva, Turdeni (Hargita)

Tordatúr, Tureni (Kolozs)

Torockó, Rimetea (Fehér)

Tulcea (Tulcea)

Túr — *Tordatúr

Turnu Severin, ma Drobeta-Turnu Severin (Mehedinţi)

Tusnádfürdő, Băile Tuşnad (Hargita)

Türkös, Turcheş, ma Szecseleváros, Săcele (Brassó)

Újszentanna, Sîntana (Arad)

Uzon, Uzun (Kovászna)

Ürmös, Ormeniş (Brassó)
Vadasd, Vădaş (Maros)

Vágás, Tăietura (Hargita)

Vajdahunyad, Hunedoara (Hunyad)

Vajdakamarás, Vaida-Cămăraş (Kolozs)

Vajdaszentivány, Voivodeni (Maros)

Válaszút, Răscruci (Kolozs)

Vălenii de Munte (Prahova)

Vámosgálfalva, Găneşti (Maros)

Vargyas, Vîrghiş (Kovászna)

Városfalva, Orăşeni (Hargita)

Varság — *Székelyvarság

Vaskő, Ocna de Fier, Resica, Reşiţa része (Krassó-Szörény)

Verespatak, Roşia Montana (Fehér)

Vinga (Arad)

Vista, Viştea (Kolozs)

Vulkán, Vulcan (Hunyad)

Zabola, Zăbala (Kovászna)

Zágon, Zagon (Kovászna)

Zalatna, Zlatna (Fehér)

Zaránd, Zărand (Arad)

Zerind (Arad)

Zetelaka, Zetea (Hargita)

Zilah, Zalău (Szilágy)

Zsibó, Jibou (Szilágy)

Zsombolya, Jimbolia (Temes)

Magyar Népköztársaság

Abony (Pest)

Adásztevel (Veszprém)

Bácsalmás (Bács-Kiskun)

Bácsmonostor (Bács-Kiskun)

Balkány (Szabolcs-Szatmár)

Békéscsaba (Békés)

Berettyóújfalú (Hajdú-Bihar)

Budajenő (Pest)

Budakeszi (Pest)

Budapest

Cegléd (Pest)

Cinkota, ma Budapest XVI. kerületéhez tartozik

Csongrád (Csongrád)

Debrecen (Hajdú-Bihar)

Devecser (Veszprém)

Dombóvár (Tolna)

Felsőnyárád (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Gyirmót (Győr-Sopron)

Gyoma (Békés)

Győr (Győr-Sopron)

Gyula (Békés)

Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar)

Heves (Heves megye)

Karcag (Szolnok)

Kecskemét (Bács-Kiskun)

Kiskőrös (Bács-Kiskun)

Kismarja (Hajdú-Bihar)

Kondoros (Békés)

Majsamiklósvár, ma Ozora része (Tolna)

Magyaróvár — *Mosonmagyaróvár Makó (Csongrád)

Méhkerék, Cherechiu (Békés)

Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Mosonmagyaróvár (Győr-Sopron)

Nagyoroszi (Nógrád)

Nyírbátor (Szabolcs-Szatmár)

Pápa (Veszprém)

Páty (Pest)

Pécs (Baranya)

Pereg (Pest)

Pest, 1872 óta Budapest része a Duna bal partján

Pesterzsébet, 1950 óta Budapest XX. kerülete

Ráckeve (Pest)

Sajóvelezd (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Sáp (Hajdú-Bihar)

Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Sátoraljaújhely (Borsod-Abaúj Zemplén)

Somogycsurgó, ma Csurgó (Somogy)

Sopron (Győr-Sopron)

Sümeg (Veszprém)

Szarvas (Békés)

Szeged (Csongrád)

Szeghalom (Békés)

Székesfehérvár (Fejér)

Szolnok (Szolnok)

Szentpéterúr (Zala)

Tata (Komárom)

Tevel (Tolna)

Tiszaföldvár (Szolnok)

Tokaj (Borsod-Abaúj-Zemplén)

Vác (Pest)

Vértessomló (Komárom)

Visegrád (Pest)

Zsadány (Békés)

Csehszlovák Szocialista Köztársaság

Dunaszerdahely, Dunajská Streda

Kassa, Kosice

Komárom, Komarno

Losonc, Lucenec

Pozsony, Bratislava

Prága, Praha

Selmecbánya, Banska Stiavnica

Stósz, Stos

Tőketerebes, Trebisov

Vágújhely, Nové Mesto nad Váhom

Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság

Bácstóváros, Tovariševo

Bor

Kevevára, Kovin

Kismargita, Margitica

Nagybecskerek, Zrenjanin

Óbecse, Bečej

Ópalánka, Palanka

Törökbecse, Novi Bečej

Újvidék, Novi Sad

Zágráb, Zagreb
Szovjetunió
Beregszász, Beregovo (Ukrán SZSZK)

Karácsfalva, Karacsini (Ukrán SZSZK)

Kőrösmező, Jászinya (Ukrán SZSZK)

Lvov, németül Lemberg (Ukrán SZSZK)

Vilnius, Vilnyusz, Vilna (Litván SZSZK)