Romániai magyar irodalmi lexikon

Boér Géza (Torja 1952. márc. 13.) — költő. A Babeş–Bolyai Egyetemen végzett magyar–francia szakon. Kézdivásárhelyen tanár. Verseit az Echinox, Igaz Szó, Utunk közli. Kötete: Hiányok térképe. (Forrás 1980).

Boér László (Magyarszovát, 1907. márc. 28. — 1972. szept. 17., Marosvásárhely) — orvosi szakíró. Oklevelét 1931-ben szerezte Kolozsvárt. 1932-ben elnyerte a Budapesti Orvostudományi Társaság pályadíját, s bakteriológiai, szerológiai tanulmányokat folytatott a Magyar Országos Közegészségtani Intézetben, 1939-től 1948-ig Szatmáron kórházi főorvos, egyben a helyi Kölcsey Egyesület tudományos osztályának elnöke. 1949 óta a marosvásárhelyi OGYI járványtani tanszékét vezette. Docens doktor (1972). Szakfolyóiratokban (Revista Medicală — Orvosi Szemle, Microbiologie-Epidemologie, Igienă, Revista medico-chirurgicală din Iaşi, Acta Microbiologica) megjelent közleményei a hastífusz, vérhas, gyermekbénulás, diftéria, sárgaság járványtanával, a baktériumok variációjával és genetikai kérdésekkel foglalkoznak. Több bakteriológiai, járványtani jegyzet szerzője; szakmai középiskolák számára írta Orvosi mikrobiológia (1951) és Haranghy Lászlóval közösen Mikrobiológia és parazitológia (1952) c. tankönyveit. Társszerzője a Nestorescu-féle Bacteriologie medicală (1961) és az Ivan-féle Epidermiologie generală şi specială (kőnyomatos, 1963) c. szakmunkáknak.

Boér Lászlóné Léber Margit (Kolozsvár, 1914. márc. 22.) — matematikai szakíró, középiskolai tanár. Elemi és középiskoláit Désen, főiskolai tanulmányait Kolozsvárt a tudományegyetem matematika karán végezte. 1936-tól 1943-ig a székelyudvarhelyi tanítóképzőben, 1953-ig Désen, majd 1968-ig Kolozsvárt tanított matematikát. A korszerű matematikaoktatás témaköréből való írásai magyar nyelven a Matematikai Lapokban, román nyelven gyűjteményes kötetekben jelentek meg. Munkái: Gondolkozz és számolj (Boér Margit néven, 1973); A végtelen halmazokról (Antenna, Kv. 1975).

Boga Alajos — *iskolatörténet

Boga Imre (Brassó, 1856. febr. 13. — 1924. febr. 4., Kolozsvár) — pedagógiai író. Mint középiskolai tanár nevelésügyi cikkekkel és kiadványokkal jelentkezett. Javaslat az idegen nyelvek tanulásának ügyében (Kv. 1921) c. alatt megjelent füzetében a nyelvtanítás lélektani alapjait vizsgálta.

Boga Lajos (Marosvásárhely, 1885. nov. 30. — 1956. febr. 21., Marosvásárhely) — természettudományi szakíró, szerkesztő. 1906-tól tanársegéd Apáthy István intézetében és az Erdélyi Múzeum állattárának őre. 1920-tól a kolozsvári kat. polgári iskolai tanárképzőben adott elő. 1925-től a csíkszeredai főgimnázium tanára, 1936-tól a székelyudvarhelyi kat. főgimnázium igazgatója. 1941-től 1945-ig az Erdélyi Múzeum állattárának igazgató-őre, egyidejűleg a Múzeumi Füzetek (az EME természettudományi és matematikai közleményei) szerkesztője. 1945-től nyugdíjazásáig, 1948-ig a Bolyai Tudományegyetem állattani professzora. Szakdolgozatai az EME kiadványaiban és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Középiskolák számára növénytani és bonctani-élettani tankönyveket írt. A Csíki Lapokban a 30-as években zenei tárgyú cikkeket is közölt.

Bogáthy Zoltán, családi nevén Oláh-Bogáthy (Nagyvárad, 1941. szept. 13.) — lélektani szakíró. Középiskolát Nagyváradon végzett 1959-ben, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1964-ben Moszkvában fejezte be. Mint pszichológus 1968-ig a Pedagógiai Tudományos Intézet kolozsvári fiókjánál működött, azóta a resicai Kohászati Kombinát lélektani laboratóriumának vezetője. Gyógypedagógiai, szociálpszichológiai, ergonómiai, balesetvédelmi, vezetéstudományi és sportlélektani írásait az Előre, Korunk, A Hét, TETT, Viaţa Economică, Metalurgia rendszeresen közli. Munkája: Îndreptarul psihologului industrial (1975). Társszerzője a Psihologia şi acţiunea socială c. négykötetes munkának (1979).

Bogáts Dénes, Cs. Bogáts (Nagyszeben, 1882. ápr. 22. — 1949. nov. 8., Sepsiszentgyörgy) — történész, nyelvész. Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben és Budapesten végezte, egy ideig posta- és távírdai tisztviselő. Sepsiszentgyörgyön már mint nyugdíjas került kapcsolatba a Székely Nemzeti Múzeummal. Az egyetemi tanulmányok hiányát önműveléssel pótolva, 1932-ben a múzeum igazgató-választmányának tagja, majd tiszteletbeli igazgató-őre lett. A múzeum levéltárában a Székelyföldre vonatkozó helynév- és családtörténeti adatok összeírásával foglalkozott, s rengeteg adatot gyűjtött Háromszék és Sepsiszentgyörgy múltjára vonatkozólag. Bár betegsége ágyhoz kötötte, az utolsó percig írta munkáját a háromszéki helynevekről. Az Erdélyi Múzeum munkatársa. Munkái: Háromszéki helynevek (az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára c. kötetben, Sepsiszentgyörgy 1929. 52–71); Az első székely huszárezred a török és francia háborúkban 1788-tól 1814-ig (Sepsiszentgyörgy 1932); Adatok a régi Háromszék topográfiájához helynévkutatások alapján (az EME XII. vándorgyűlésének emlékkönyvében, Kv. 1934. 89–96); Zágon 1690. évi feldúlása és következményei (Erdélyi Múzeum 1941/3–4.; klny.: A Székely Nemzeti Múzeum kiadványai 3.); Sepsiszentgyörgy története (a Székelyföld írásban és képben c. kötetben, Bp. 1941); Háromszék vármegye (idegenforgalmi kiadvány, Bp. 1942); Szemerja község és református egyházának története (Sepsiszentgyörgy 1943); Háromszéki oklevélszójegyzék (ETF 163. Kv. 1943); A -ni, -nit, -nul, -nül rag a háromszéki régiségben (Dolgozatok 16. Kv. 1947). Háromszéki szótörténeti tárának kéziratos gyűjteménye a II. világháborúban elpusztult, új gyűjtéséből Szabó T. Attila tett közzé adatokat (NyIrK 1958/1–4).

Székely Zoltán: Cs. B. D. A Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve 1879–1954, Mv. 1955. 164 –65. — Szabó T. Attila: Cs. B. D. (1882–1949). A Nyelv és múlt c. kötetben, 1972. 498–501.

Bogdán Imre (Kolozsvár, 1928. júl. 7.) — mezőgazdasági szakíró. Szülővárosában végezte a piarista főgimnáziumot és a mezőgazdasági főiskolát (1952), mint agrármérnök az Üzemszervező és Területrendező Tervintézetben, állami gazdaságokban és termelőszö­vetkezetekben tevékenykedett. 1970 óta a Megyei Legelőgazdálkodási és Javító Vállalat munkatársa Kolozsvárt. Első cikke a Falvak Dolgozó Népében jelent meg (1954), az Igazság gyepgazdálkodási, a Vînătorul şi Pescarul Sportiv folyóirat vadászati és vadgazdálkodási cikkeit közli.

Francia, angol, német és orosz nyelven is publikált. Műfordítása: I. Volosciuc–M. Bodea: Védjük a vadállományt (1955). Önálló kötete: Kutyakaleidoszkóp (1975).

Bogdán László (Sepsiszentgyörgy, 1948. márc. 8.) — költő, író, újságíró. Középiskolai tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd segédraktárnok, állategészségügyi munkás, keramikus, nevelő, művelődési aktivista. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör belső munkatársa. Első verse az Ifjúmunkásban jelent meg; rendszeresen közöl verseket, novellákat, kritikai cikkeket, műfordításokat és publicisztikát az Utunkban, Igaz Szóban, heti- és napilapokban. Szerepel a Kapuállító c. antológiában (1971). Kötetei: Matiné (versek, Forrás, 1972); Helyszínkeresések forgatáshoz (regény, 1978); Petre Stoica: Nyulak és évszakok (versfordítások, 1978), Címeremben két hattyú (regény, 1980).

Székely János: A selejt bosszúja. Igaz Szó 1968/3. — Szilágyi Domokos: Az elégedetlenség joga. Előre 1968. ápr. 7. — Soltész József: Nem jó az egér? Utunk 1972/50. — Szőcs István: Helyszínkeresések forgatáshoz. Előre 1979. febr. 21. — Mózes Attila: A megtalált helyszín — további forgatáshoz. Utunk 1979/28. — Egyed Péter: Az életformák kritikája. Igaz Szó 1979/8.

Bogdan Tibor, eredeti családi nevén Neumann (Kolozsvár, 1919. márc. 21.) — nevelés- és lélektani szakíró, szociológus. Szülővárosában végezte a Gheorghe Bariţ Líceumot 1937-ben, a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát 1942-ben. Előbb középiskolai tanár, majd a közoktatásügyi minisztérium vezérinspektora (1947–50). 1970 óta tanszékvezető tanár a bukaresti egyetemen. Első tudományos közlése régi családi nevén Mose Zacuto életrajza s kiadatlan munkáinak gyűjteménye (bölcsészdoktori értekezés, Bp. 1943), önálló munkája A nevetés kérdése az iskolai nevelésben (Közlemények a Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai-lélektani Intézetéből 49. Kv. 1942). Számos lélektani, pedagógiai, orvosi szakfolyóirat munkatársa, magyarul a Korunkban közöl. Bevezető jegyzetet írt román nyelven a törvényszéki lélektan hallgatói számára (1957), gyermek­lélektani munkái közül magyarul is megjelent A “különleges” gyermek c. kötete (társszerző I. Nica, 1970). Tevékeny részt vesz a korszerű romániai szociológiai kutatások irányításában, az Urbanizarea în România Brassó-zónájáról szóló kötet (1970) társszerzője Mihail Cernea, Miron Constantinescu, Petre Cristea mellett. A belügyminisztérium kiadásában megjelenő Tratat de criminalistică (II. kötet 1979) társszerzője.

Bokor Ernő — *Megyei Tükör

Bokor Katalin (Bukarest, 1935. márc. 10.) — költő, író, szerkesztő. Marosvásárhelyen kezdte, a fővárosban fejezte be középiskolai tanulmányait, ahol az Idegen Nyelvek Intézetében orosz–román szakot végzett. 1952-től több ifjúsági lap belső munkatársa, 1967 óta a Jóbarát rovatvezetője, a Nagyapó mesefája-kötetek munkatársa. A Vitorla-ének c. antológiában két verssel szerepelt. Munkái: Az avasi betyár (ifjúsági kisregény, 1970); Ikebana (karcolatok, 1972); Napratörő (versek, 1975); Örömmadár (karcolatok, 1977).

Boldizsár Dénes — *helytörténet

Bolyai Gábor — Gaál Gábor egyik írói álneve

Bolyaiak emlékezete — Bolyai Farkas és fia, Bolyai János emlékének és tudományos hagyatékának ápolása már Eötvös József kezdeményezésére a marosvásárhelyi ref. kollé­gium­ban megkezdődött, s a könyvtárban, ahol a Bolyaiak kéziratait őrizték, emlékmúzeumot szerveztek; gazdag anyagával ez ma a *Teleki–Bolyai Könyvtár Bolyai-emlékszobájában van elhelyezve. 1902-ben, Bolyai János születése centenáriumán, iskolája s a kolozsvári tudo­mányegyetem megemlékezett a nagy matematikusról, szülőházát Kolozsvárt megjelölték, s díjat alapítottak, melyet elsőként Poincaré francia matematikusnak ítéltek oda. 1909-ben a kolozsvári szabadgondolkodó ifjúság Lukács Hugónak, Ady orvosának kezdeményezésére Bolyai Kör címen alakította meg egyesületét, s ezt kiáltványban így okolta meg: “Bolyai nevét írjuk lobogónkra, amely névhez évezredes sarkalatos igazságnak gondolt tétel megdöntése fűződik.” 1911-ben az apát és fiút kihantolták s egymás mellé helyezték a marosvásárhelyi ref. temetőben.

Ady költői látomása után (“Megnyíltak lángolón előttünk/ A Bolyai- s Csere-sírok”) a Bolyaiak irodalmi hősökként is bevonultak a köztudatba. Tabéry Géza Kolozsvári bál (Nagyszalonta 1923) c. regényrészlete, a belőle alkotott s Kolozsvárt bemutatott színdarab, majd a teljes regény (Szarvasbika Bp. 1925, 1944, újabb kiadás Bukarest 1969 és a Tanulók Könyvtárában, Kv. 1979) az öreg s az ifjú Bolyai ütközését a mélylélektan segítségével nagyítja fel s magyarázza, széles irodalmi vitát váltva ki, melynek során Berde Mária, Ligeti Ernő, Paál Árpád, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Spectator (Krenner Miklós) és mások az írói képzelőerőt s a Bolyaiak valóságos történetét hasonlították össze.

1944-ben Kolozsvárt jelent meg Dávid Lajos debreceni, majd kolozsvári egyetemi tanár Bolyai-geometria az Appendix alapján c. szakmunkája.

A két Bolyai kultusza 1944 után vált a romániai művelődés sajátos vonásává. 1945. jún. 1-jén a kolozsvári magyar egyetem Bolyai Tudományegyetem néven illeszkedett be a demokratikus Románia tanügyi hálózatába, áthozva a nevet a román egyetemmel való egyesítéskor (1959) a Babeş–Bolyai Egyetem címébe is. 1946 őszén Kolozsvárt megnyílt a Bolyai Szabadegyetem, azzal a céllal, hogy a munkásság soraiból neveljen új értelmiséget. 1947-ben az egyetem kiadásában jelent meg Kristóf György A két Bolyai alakja szépirodalmunkban c. tanulmánya. 1952-ben Bolyai János születésének 150. évfordulóját országszerte megünnepelték. A róla elnevezett egyetem gondozásában, Bányai László rektor előszavával, emlékkönyv jelent meg (Bolyai János élete és művei), amely Tóth Imre fordításában közli az 1832-es Appendix teljes szövegét. Magyar és román történészek, matematikusok, filozófusok, társadalomkutatók (Cselényi Béla, Gergely Jenő,

A. Myller, G. Vrânceanu, Gáll Ernő) tanulmányai mellett szerepel V. F. Kagan szovjet tudós értekezése a nem-euklideszi geometria felépítéséről Lobacsevszkijnél, Gaussnál és Bolyainál. Az évforduló alkalmából az RNK Akadémiája kétnyelvű emléktáblát helyezett el a régi mellé Bolyai János kolozsvári szülőházán, a Bolyai utcában. Az évforduló felhívta a figyelmet a Marosvásárhelyen őrzött Bolyai-kéziratokra, ezekből Benkő Samu, Szarvadi Tibor és Tordai Zádor, s Bolyai-levelekre, melyekből Jakó Zsigmond közölt szemelvényeket az emlékkönyvben. Az akadémia Kolozsvári Történettudományi Intézete Abafáy Gusztáv és Benkő Samu tudományos kutatókat bízta meg a több mint tízezer lapból álló hagyaték rendszerezésével és feldolgozásával; évekig tartó munkájukról a filozófiai szaksajtóban számoltak be, közrebocsátva néhány eredeti kéziratot (Din manuscrisele inedite ale lui Bolyai János, Cercetări filozofice 1956/6).

Bolyai Farkas halála centenáriumán Marosvásárhelyen újabb ünnepségek zajlottak le. Az Antalffy Endre előszavával megjelent emlékkönyv a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Végrehajtó Bizottságának kiadásában Bugyi Pál néptanácsi elnök ünnepi beszédét, Farczády Elek, Gergely Jenő, Pálffy Antal, Kozma Béla és Molter Károly ünnepi előadásait s a Bolyai Farkas Középiskola dísztermében 1956. nov. 16–18-án rendezett ünnepségek műsorát tartalmazza (Emlékkönyv Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából, Mv. 1957). A Bolyaiak nevét viselő téren, szemben az akkor Bolyai Farkasról elnevezett négy évszázados múltú líceummal, 1957 őszén leleplezték Csorvássy István és Izsák Márton művészi alkotását: a két Bolyai szobrát.

Bolyai János halálának 100. évfordulóján a Korunk Bolyai-különszámot adott ki (1960/1), melyben Tóth Imre a nemeuklideszi geometria filozófiai jelentőségét méltatta, Weiszmann Endre pedig “A tér abszolút igaz tudománya” és a szovjet kozmikus kutatás c. tanulmányában a korszerű űrkutatásig vezette el Bolyai úttörő gondolatmenetét. Az évforduló alkalmából Abafáy Gusztáv Bolyai János nézeteit ismertette a nyelvről és gondolkodásról, az esztétikáról és művészetről (NyIrK 1960/1), Benkő Samu pedig rámutatott a nyelv és matematika összefüggéseire Bolyai János életművében (Korunk 1960/10). Teljes képet a “vallomásíró” Bolyai János feljegyzéseiből kibontakozó, soha ki nem adott művekről (Tan, Üdvtan és más kísérletek) Benkő Samunak 1968-ban az Irodalmi Könyvkiadónál megjelent Bolyai János vallomásai c. alapvető műve nyújtott (1972-ben a Kriterion Könyvkiadónál 2. kiadás, utoljára az Apa és fiú c. tanulmánykötetben, Bp. 1978).

A kolozsvári magyar egyetemi színjátszók előadásában 1965-ben került színre Bolyai Farkas A párisi per c. ötfelvonásos drámája, elégtételt szolgáltatva az 1814-es Döbrentei-féle kolozsvári drámapályázat elfelejtett résztvevőjének. 1970 tavaszán Németh László A két Bolyai c. drámája járta be az országot a marosvásárhelyi színház bemutatásában: az apát Lohinszky Loránd érdemes művész, a fiút Ferenczy István alakította.

Gondolatiságában és a magatartás példájaként Bolyai János alakja új irodalmunkban is feltűnt. Székely János szonettkoszorúja (Bolyai hagyatéka, 1955) az önmagát pusztítva is új világot építő szellemi hősiesség erkölcsi képletét állítja az új nemzedék elé. Kocsis István Bolyai János estéje c. monodrámája (1970) szerint az apjával és Gauss-szal vitatkozó főhős önmagát marcangolva dönt a legnehezebb mellett: látványosság helyett a tudományos felelősséget, az emberből való élés helyett az emberért való élés erkölcsét választva. A monodrámát Szatmárról Zsoldos Árpád, Temesvárról Fábián Ferenc, Marosvásárhelyről Ferenczy István, Nagyváradról Varga Vilmos művészi játéka vitte országos körútra, közönségsikert aratva mind a négy rendezői változatban; Székelykeresztúron Illyés Ferenc tanár is bemutatta. A monodráma magyarországi színpadokon is szerepelt. Magatartáshős Szilágyi Domokos versének Bolyaija is (Bolyai János Vásárhelyütt), hasonlóképpen a Saszet Gézáé, aki Bizonyság c. kötetében (Kv. 1972) Párhuzamosok c. költeményét fűzi “Bolyai ismeretlen arcképéhez”. A törpe környezettel szemben magát a mindenséggel azonosító Bolyai Jánost jeleníti meg Pethő László Visszaszámolás c. versében (Korunk 1973/2). A Mandics íróházaspár “szerepjátszó kísérlet”-ként apokrif verseskönyvbe foglalta Bolyai János életét és a Tan gondolatait (Bolyai János jegyzeteiből. 1979).

A képzőművészetet is foglalkoztatja a Bolyaiak alakja. Csorvássy és Izsák említett térszobra után Kós András három szobra Bolyai Jánosról (1964–65) Benkő Samu szerint olyan vonásokat idéz fel, mint “amilyenekkel ő rajzolta képzeletében” a matematikus-filozófus képét (Bolyai János arca, Korunk 1965/7–8). Megemlítendő M. Makkai Piroska “A két Bolyai” c. grafikai sorozata, Vetró Artúr Bolyai Jánosról készített mellszobra (képét A Hét 1978-as évkönyve közölte).

A nemeuklideszi geometria születésének másfél százados évfordulója — Bolyai János 1823. nov. 3-án Temesvárról keltezett híres levele apjához, melyben kijelenti, hogy “a semmiből egy ujj más világot teremtettem” — alkalmat adott a ~ felelevenítésére. A temesvári Állami Magyar Színház Irodalmi Színpada a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Temes, ill. Arad megyei Tanácsaival karöltve emlékműsort rendezett: Toró Tibor a levél tudománytörténeti jelentőségét méltatta, Salló Ervin a Bolyai-kultusz temesvári magvetőiről beszélt, Abafáy Gusztáv Bolyai-kutatásairól számolt be, Benkő Samu a nagy matematikus előrelátó társadalmi felfogásáról értekezett, Sinka Károly és Rajhona Ádám oratóriumszerűen szólaltatta meg Németh László Bolyai-drámájának egy részletét, s más színművészek Bolyairól szóló verseket adtak elő, így Székely János és Szilágyi Domokos emlékverseit. Az ünnepély műsorfüzete az előadók anyagán kívül Beke György A Bolyai-jelkép c. írását s Pongrácz P. Mária Bolyai temesvári dédunokája c. riportját is tartalmazza (a Bolyai-leszármazott Ciugudean Ibolyáról). A kezdeményezés folytatásaként kiadták Neumann Mária, Salló Ervin és Toró Tibor tanulmányait is Bolyai János geometriájáról (A semmiből egy új világot teremtettem… Tv. 1974).

1975-ben Benkő András A Bolyaiak zeneelmélete c. munkája a két Bolyai gondolatvilágának kevésbé ismert területét világította meg. 1979-ben Bolyai János jel- és közléstana címmel Balogh G. Attila egy szemiotikai előadásának részletét közölte a TETT.

(B. E.)

Farczády Elek: A Bolyai-kultusz története és a marosvásárhelyi Bolyai-múzeum. Korunk 1960/1. — Abafáy Gusztáv: B. F. Shakespeare csillagzata alatt. Korunk 1964/7. — Engel Károly: A kolozsvári Bolyai Kör tevékenysége. Korunk 1967/12. — Deé Nagy Anikó: A két Bolyai könyvtára. Alcíme: A Teleki–Bolyai Könyvtárban őrzött Bolyai-könyvhagyaték. Könyvtári Szemle 1968/1. — Toró Tibor: “A semmiből egy új, más világot teremtettem.” A Hét 1973/46. — Berde Károly: Volt-e B. J.-nak syphilise? Orvostörténeti Közlemények, Bp. 1973. 131–42. — Tonk Sándor: B. F. öröksége. Korunk 1975/1–2. — Vofkori József: Bolyai-művek a székelyudvarhelyi dokumentációs könyvtárban. Művelődés 1975/2; uő Orvosi kifejezések B. J. írásaiban. Korunk 1977/1–2. — Cseke Vilmos: Új hazai eredmények a Bolyai-kutatásban. Korunk 1975/7. — Gáll Ernő: Az utópikus tudat és erdélyi változatai. A Pandora visszatérése c. kötetben, 1979. 51–75.

ASZT: Bolyai Farkas: A párisi per. Főiskolai színjátszók előadása. TM 41.

Bolyai Zoltán — Gaál Gábor egyik írói álneve

Bonaventura nyomda — *nyomdatörténet

Boncza Berta, Csinszka (Csucsa, 1894. jún. 7. — 1934. okt. 24., Budapest) — költő. Ady Endre felesége. Svájci nevelőintézetben (Lutry) tanult, innen írt először 1911-ben Adynak. Levelezésük évekig tartott, csak 1914-ben ismerkednek meg személyesen Csucsán. Az ismeretségből szerelem lett, “biztosság, nyár, szépség és nyugalom” ígérete a megfáradt költő számára, ahogy A Kalota partján c. kalotaszentkirályi leánykérő versében írja.³² Egyetlen verskötete jelent meg Adytól kapott becéző nevén: Csinszka versei (Bp. 1931), Vészi József előszavával és második férje, Márffy Ödön festőművész Csinszka-címképével. Huszonöt, többnyire emléket idéző verse túlnyomórészt Ady-utánérzés. Ahogy Reményik Sándor gavalléros kritikájában megállapította: “Csinszka nem a saját verseiből él igazán, hanem azokban az örök poémákban él, melyek általa születtek akkor, amikor Ady már a halottak élén állott” (Erdélyi Helikon 1932/2).

Verseinél írásműként is jelentősebbek visszaemlékezései és levelei. Még életében megjelent Vallomás a csodáról c. alatt a Nagyváradi Napló 1932. jan. 1-i számában önéletrajzának Adyval való megismerkedéséről és házasságukról szóló részlete; 1977-ben Ruffy Péter 22 folytatásban dolgozta fel a kiadatlan memoárt (Csinszka és Ady. Magyar Nemzet, Bp. 1977. jan. 30. — márc. 20.). Leveleivel elszórva találkozunk az Ady-irodalomban, így Tabéry Géza posztumusz kötete, a Két kor küszöbén (1970) közöl ~-leveleket, s Ady és felesége levelezését 1914 áprilisától augusztusáig az Utunkban s az 1914 szeptember–novemberi levélváltást a Korunkban Bustya Endre hozta nyilvánosságra (1977–78).

Élénk irodalomtörténeti vitát váltott ki Robotos Imre a Fáklya (1971) s bővítve a Dolgozó Nő (1974) hasábjain folytatásokban közölt, majd Az igazi Csinszka (Bp. 1975, 2. kiadás 1977) c. dokumentumkönyvével³³. Szőcs István (Irodalomtörténet — vagy pletyka? Utunk 1974/26), Láng Gusztáv (A megtámadott múzsa, A Hét 1975/42; uő: A dokumentumok hitele, Utunk 1975/40), Bustya Endre (Egy “szembesítés” hitele I–XIII. Igazság 1975. szept. 21. — dec. 14.) és Marosi Péter (Nem érti, nem érti a dolgot, A Hét 1975/43) nemcsak Robotos beállításával szállt szembe, hanem új tárgyi — és belső — érveket is hozott a költő és felesége viszonyának igazabb megismeréséhez, Ady szerelmi költészete e viszonyból táplálkozó darabjainak mélyebb megértéséhez.

Ady Lajos: Ady Endre. Bp. 1923. 133–245. — Bölöni György: Az igazi Ady. Párizs 1934. 4. kiadás. Bp. 1966. 404–30. — Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Brassó 1939, újabb változat, Nv. 1941; újraközölve Két kor küszöbén, 1970. 205–45.; uő: Levelesláda. B. B. levelei. Két kor küszöbén, 1970. 315–91. — Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957/11; újraközölve A pokol tornácán, 1969. 377–436. — Óvári Attila: Szentimreiné vallomása B. B.-ról. Korunk 1967/1. — Lám Béla: A körön kívül. Önéletrajzi regény. 1967. 7–68. — Szentimrei Jenő: A Boncza-vár históriája I–III; újraközlés a Magyar Nemzet, Bp. 1942-es évfolyamából. A Hét 1977/36–38. — Király István: Ady és Csinszka. Egy szerelem és egy házasság története. Kortárs, Bp. 1980/1–2.

Bonczos István (Nagyszalonta, 1912. febr. 4. — 1979. máj. 21., Nagyszalonta) — író. Nagy Ilona férje. Szülővárosában öt elemit és három év inasiskolát végzett, majd kőműves lett. Korán bekapcsolódott a KRP illegális munkájába. Politikai üldöztetése elől a Szovjetunióba menekült, s az érettségit 1941-ben Kisinyovban tette le. A háború alatt mint almérnök megfordult a Szovjetunió ázsiai területein is, megtanulta a karakalpak, üzbég, kazah és türkmén nyelvet. Hazatérve az ARLUS és MNSZ aktivistája, majd a nagyváradi Új Élet újságírója, 1949-től 1951-ig az Utunk irodalmi rovatvezetője. Először az Utunkban (1949) jelentkezett szépprózával, azóta számos hazai lap közölte novelláit, karcolatait, meséit, irodalmi riportjait, színműveit, kisregényét és műfordításait. Írói érdeklődése széles, belefér az 1919-es Tanácsköztársaságtól napjainkig eltelt félszáz év, s az alföldi és érmelléki parasztok és földmunkások világától a szovjet Moldováig és türkmén földig terjed. Idegen tőle minden csináltság, viszont a művészi megmunkálás igénytelensége hátrányára válik; naturalizmusát és “retusáló” módszerét keményen bírálta Szabédi László, írásainak dokumentumértéke azonban elvitathatatlan.

Munkái: Szovjet földön (két elbeszélés, 1949); Kubikosok (két elbeszélés, 1949); Törik a jég (karcolatok, 1951); Egyszerű történetek (Bognár Imre álnéven, elbeszélések, 1954); Kinyílott a rozmaring (Bognár Imre álnéven, ifjúsági regény, 1955); Érmelléki gyerekek (ifjúsági regény, 1958); Egy piros hajnalon (elbeszélések, karcolatok, 1959); A vonat megy… (regény, 1960); Biri és Fickó (mese, 1961); A rézhajú lány (elbeszélések, 1962); Tiszta öröm (elbeszélések, 1965).

Álnevei: Bognár Imre, Köleséri István, Szentmiklósi István, Szalontai István.

Szabédi László: Kubikosok beszélgetnek. Utunk 1949/21; újraközölve Nyelv és irodalom, 1956. 249–53. — Baróti Pál: Szép életképek kolonca. Utunk 1960/51. — Gagyi László: A vonat megy. Igaz Szó 1961/1. — Dánielisz Endre: B. I.-tól búcsúzunk. Igaz Szó 1979/7. — Szász János: B. 1. fejfájára. A Hét 1979/22.