Romániai magyar irodalmi lexikon

Dánér Lajos (Brassó, 1911. márc. 7. — 1964. márc. 6., Svájc) — költő, szerkesztő. A középiskolát Brassóban és Nagyenyeden végezte, Kolozsvárt a ref. teológián és a jogi karon folytatta tanulmányait, Párizsban teológiát hallgatott, Brüsszelben doktorátust szerzett. Már a főiskolai évek alatt bekapcsolódott az irodalmi életbe. Versei, novellái, tanulmányai, cikkei főleg napilapokban jelentek meg, román, német, francia, angol és orosz nyelvből fordított. 1954 után külföldön lelkész, Svájcban autóbaleset áldozata lett. Novelláskötetének (Átkunk, Kv. 1929) hangütése szociális aláfestésű és szatirikus színezetű, verseskötetében (Vakoktól-rabokig, Kv. 1940) hangsúlyozottabb a szociális tartalom, s formai megoldásai kiegyensúlyozottabbak, de gondolati és érzelmi skálája szűk. Az állatok dalolnak (Demjén Attila rajzaival, Kv. 1943) c. utolsó verseskötetét az ügyészség elkobozta. “Allegorikusan olyan gondolatokat fejez ki, amelyeknek háborúellenes célzatuk van” — állapította meg a végzés. Regénye, A béka 1934-ben jelent meg a Brassói Lapok ajándék regénytárában.

Kiss Jenő: D. L.: Vakoktól-rabokig. Erdélyi Helikon 1941/7.

Dani János (Dedrádszéplak, 1923. szept. 18.) — levéltáros, történész. A gyulafehérvári kat. gimnázium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen végezte tanulmányait, itt történelem–földrajz szakos tanári diplomát szerzett (1949). Kelemen Lajos örökében, az Akadémia Kolozsvári Történeti Levéltára (volt Erdélyi Múzeum Levéltára) szolgálatában a források kiváló ismerőjévé vált. Részt vesz a Documente privind istoria României c. középkori forráskiadvány erdélyi sorozatának szerkesztésében, a Documenta Romaniae Historica erdélyi, X. kötetének (1977) munkatársa. Kutatásaiban különösen a XVII–XIX. századi Erdély művelődéstörténete foglalkoztatja; ebből a tárgykörből jelent meg tanulmánya Szathmári Pap Károly ifjúkoráról (Kelemen-emlékkönyv, 1957), közölte Mihai Halici hagyatéki leltárát (Musnai Lászlóval, NyIrK 1960/1–2), foglalkozott Gheorghe Lazăr életével, s közölte Gyarmathi Sámuel leveleit (Csetri Elekkel, NyIrK 1971/1), valamint Tolnai Lajos és Koncz József levelezését (NyIrK 1975/2). Román és magyar folyóiratokban megjelent írásai anyagfeltáró jelentőségűek Kemény János fejedelem magamentsége, Barcsay Ádám testőríró, Benkő József ismeretlen levelei, Ioan Piuariu-Molnar és Kalmár György életrajza, az erdélyi jobbágyság mindennapjai, az erdélyi cukorgyártás és papírmalmok története, az erdélyi üvegipar múltja tárgykörében.

Dániel Antal (Brassó, 1908. okt. 12. — 1943, Sztálingrád) — közíró. Középiskoláit Brassóban, jogot a kolozsvári egyetemen végzett. Brassóban volt ügyvédjelölt, ahonnan a II. világháború elején bevonult katonának. Nicolae Iorga történészhez személyes ismeretség fűzte. A lugosi Magyar Kisebbségben közölt Visszapillantás a románok kisebbségi múltjára (1935) és A magyar liberalizmus és a nemzeti mozgalmak történetének közös útjai (1936) c. tanulmányai különlenyomatban is megjelentek. Részt vett a Vásárhelyi Találkozó szervezésében és vezetésében (1937).

Dánielisz Endre (Nagyszalonta, 1925. ápr. 6.) — irodalomtörténész, pedagógiai író. Szülőhelyén végezte a középiskolát, tanító volt Köröstárkányban, majd 1951-ben a Bolyai Tudományegyetemen megszerezte a pedagógia–lélektan szakos tanári diplomát. Középiskolai tanár Aradon; 1956-tól 1966-ig a nagyszalontai *Arany János Emlékmúzeum igazgatója, majd ugyanitt iskola-pszichológus, tanár. A NyIrK, Korunk, Igaz Szó, Utunk, Tanügyi Újság, Művelődés és napilapok hasábjain, valamint magyarországi kiadványokban (Az Erkel Ferenc Múzeum Értesítője, Irodalomtörténeti Közlemények), románul a Familia c. nagyváradi folyóiratban elszórtan megjelent közlései és értekezései hasznosan egészítik ki többek között a korszerű Arany-kutatást. Szerkesztésében és előszavával jelent meg a Toldi s a Toldi estéje (1964, 3. kiadás Kv. 1976), valamint Tompa Mihály verseinek és leveleinek válogatása (Kv. 1977) a Tanulók Könyvtárában. Török Lászlóval és Gergely Pállal sajtó alá rendezte Arany János Összes Művei XIII. kötetét (Hivatali iratok 1. Bp. 1966) s a Könyvtári Szemlében (1972/2) bemutatta Arany János könyvtárát. A Mesetarisznya sorozat számára készült Kalevipoeg-feldolgozása (1970) németül is megjelent. Tevékeny szerepet tölt be Nagyszalonta irodalmi életében: a helytörténet, iskolatörténet, irodalmi folklórkutatás művelője.

Dankanits Ádám (Kolozsvár, 1932. jan. 2. — 1977. márc. 4., Bukarest) — művelő­déstörténész. ~ László öccse. Tanulmányait Kolozsvárt végezte, a Bolyai Tudomány­egyetemen szerzett történelem szakos diplomát. A nagyenyedi Bethlen Könyvtárban s a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán dolgozott, majd akadémiai kutató ugyancsak Marosvásárhelyen; 1970-től A Hét szerkesztője Bukarestben. Tanulmányai a NyIrK, Korunk, Forschungen zur Volksund Landeskunde és Revista Bibliotecilor hasábjain jelentek meg. Egy múlt század eleji magánkönyvtár és Pestalozzi hatása (Könyv és Könyvtár IV. Debrecen 1964. 229–233), Erasmus erdélyi olvasói (NyIrK 1967/1), Olvasótársulatok, polgári társalkodók és kaszinók (NyIrK 1968/1) c. s más tanulmányaiban könyv- és könyvtártörténeti kutatások alapján vizsgálta az erdélyi olvasóközönség kialakulását. E kérdéskörre vonatkozó kutatásait rendszerezte és foglalta össze XVI. századi olvasmányok c. művelődéstörténeti munkájában (1974), s folytatta a XVII–XIX. századi erdélyi életformaváltásra vonatkozó termelési, egészségügyi, közigazgatási és művelődési térre kiterjedő nagyméretű anyaggyűjtésében, amely az 1977-es bukaresti földrengéskor vele együtt pusztult el. E jelentős vállalkozás egyik elkészült részletét A hagyományos világ alkonya címmel A Hét közölte (1979/9–21). Sajtó alá rendezte s előszóval látta el Comenius válogatott írásait (1971), s részben fordította is az Erasmus világa c. válogatást (1972) a Téka-sorozat számára.

Kiss Ferenc: Nem az alkotó, hanem a mű… A Hét 1974/42. — Tonk Sándor: Művelődéstörténeti módszerek — művelődéstörténeti feladatok. Korunk 1974/10. — Tóth Sándor: S tán idővel a fájdalom is csillapul majd bennünk. Korunk 1977/3.

Dankanits László (Kolozsvár, 1920. dec. 14.) — természettudományi író. ~ Ádám bátyja, ~né Csekme Erzsébet férje. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt végezte, 1944-ben Budapesten szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Előbb a marosludasi élesztőgyárban mérnök, majd a kolozsvári mezőg.azdasági főiskolához kerül (1949–59), utána a kolozsvári agrokémiai laboratóriumban dolgozik (1959–70), majd újra a Dr. Petru Groza Mezőgazdasági Intézet munkatársa. Talajkémiai tanulmányait román szaklapok közlik, a Ştiinţa Solului munkatársa. Román társszerzőkkel közös munkáiban az erdélyi talajok termékenyebbé tételét (Fertilizarea solurilor din Transilvania, Kv. 1969) és a műtrágyázás ésszerűsítését (Folosirea raţională a fosforului în fertilizarea solului, 1971) szolgálja. Tájékoztató természettudományi írásai az Előre, Falvak Dolgozó Népe, A Hét hasábjain jelennek meg. A “foszformítosz” szétfoszlatása c. vitaírása (Korunk 1972/6) úttörő jelentőségű egy eredeti talajkutatásokon alapuló “kelet-európai agrokémiai szemlélet” kialakítása terén. Magyarra fordította Pavel Apostol futurológiai tanulmányait (Embertervezés 2000-re, Korunk Könyvek 1972).

Dankanitsné Csekme Erzsébet — *biológiai szakirodalom

Dános Miklós (Marosvásárhely, 1923. jan. 16.) — újságíró, író. Középiskolát Gyergyószentmiklóson és szülővárosában végzett, közgazdasági tanulmányokat Kolozsvárt a Bolyai Tudományegyetemen folytatott. 1945-től az Igazság, Romániai Magyar Szó, Szakszervezeti Élet, Előre, Új Élet szerkesztőségében dolgozott, 1970-től 1973-ig A Hét belső munkatársa. Riportkönyvei: A gyorsfémvágó (1951); Marosszéki krónika (1953, egyidejű román kiadás); Két hét a Dunán (útinapló Marosi Barnával, 1957); Így történt (1960); Kettős vetítés (1963). Regényei és kisregényei: Üzenet a tetőről (1959); Nyugtalan part (1961); Utójáték (1969, románul 1971); Hibaigazítás (1972). Szerkesztésében jelent meg a Halálűző (kortársak Salamon Ernőről, 1968) és az Árvízkönyv (Tudósítások, interjúk, fényképek, 1970). 1974 óta Németország Szövetségi Köztársaságban él.

Danzig Hillel — *Új Kelet

Darabán József — *filozófiai irodalom

Darkó László (Torda, 1924. máj. 22. — 1970. febr. 13., Kolozsvár) — művészettörténész, festő. Régészeti, művészettörténeti és francia–német szakos tanulmányait a kolozsvári Ferenc József, ill. 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen végezte. Festészetet magánúton Gáll Ferenctől tanult. 1948-ban művészettörténeti doktorátust szerzett A tájképfestészet korszakai c. értekezésével. Két ízben is hosszabb tanulmányúton volt Dániában. Művészeti évfordulókra írt megemlékezései (Manet-ről, Paál Lászlóról, Coubert-ról, Delacroix-ról) és időszerű művészeti kérdésekről írott kisesszéi, valamint útijegyzetei az Utunkban jelentek meg (1958–67). Festői pályafutása mellett (főleg arc- és tájképeket festett) számottevő restaurátori tevékenysége. A kolozsvári Szent Mihály-templom helyreállításakor előbukkant falfestmény-töredékek feltárásáról és megőrzéséről a Kelemen Lajos Emlékkönyvben számolt be (1957); részt vett a nagyváradi püspöki palota (ún. Barokk Palota) falfestményeinek helyreállításában (1969).

Szőcs István: Búcsú D. L.-tól. Utunk 1970/8. — Lőrinczi László: D. L.-t elragadta a halál. Új Élet 1970/6.

Darkó István — *Kolozsvár magyar irodalmi élete

Daróczi Lajos, családi nevén Daróczi Kiss (Zilah, 1903. ápr. 3. — 1970. máj. 14., Nagyvárad) — újságíró, író. A zilahi Wesselényi Kollégium diákja, Nagyváradon jogot, Kolozsvárt ref. teológiát végzett. Pályáját nagyváradi lapoknál kezdte, 1932–33-ban az 5 Órai Újság felelős szerkesztője, 1940-től 1944-ig a Szabadság főszerkesztője. A Szigligeti Társaság tagja, 1940-től főtitkára. Riportjai jelentek meg a Keleti Újság, Ellenzék, Déli Hírlap, Temesvári Hírlap hasábjain, 1945-ben a nagyváradi Magyar Nép szerkesztője, 1968-tól a Fáklya munkatársa. Első regénye a Gyeptörés (Nv, 1932); Menekülés c. regényét a nagyváradi Magyar Hírlap közölte folytatásokban (1933).

Daróczi-Szabó Árpád (Beresztelke, 1943. szept. 15.) — fizikai író. Szászrégenben érettségizett, a Babeş–Bolyai Egyetem fizika karán tette le az államvizsgát. 1967-től Nagyszalontán, 1976-tól Bánffyhunyadon, 1977-től Kolozsvárt tanár. Irodalmi riportja jelent meg az Utunkban, tudománynépszerűsítő cikkeit A Hét közli. Kötete: Az oszthatatlantól az antianyagig (1977).

Darvas Simon⁶⁰ — *Keleti Újság

Dávid Ferenc emlékezete — Az erdélyi reformáció radikális szárnya leghaladóbb képviselőjének, az antitrinitárius, azaz unitárius egyház megalapítójának idézése jelentős helyet foglal el a történelemkutatásban, szépirodalomban és a társadalmi életben. Az ismétlődő megemlékezések, Dávid Ferenc személyével és tevékenységével foglalkozó írások többnyire a Keresztény Magvető c. folyóirat évfolyamaiban jelennek meg. Származását, családjának nevét Borbély István (1923) és Binder Pál (Dávid Ferenc családja: a kolozsvári Hertel nemzetség, 1979) kutatta.⁶¹

Több tanulmány életének különböző szakaszait tárja fel és elemzi: szebeni szolgálatát Zoványi Jenő (1935), brassói látogatását Sebesi Pál (1975), mint Honterus tanítványát Szabó Sámuel (1979). Elítéltetésével foglalkozik Pirnát Antal monográfiájában (Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in den 1570-er Jahren, Bp. 1961), Bodor András Leleszi Jánosnak, a jezsuiták vezetőjének a perről Rómába küldött jelentését mutatja be (Újabb adatok egy négyszáz éves perről, Korunk 1968/8), majd közli Bod Péternek a vallásalapítót elítélő 1579-es gyulafehérvári országgyűlésről írott fejezeteit (Tragoedia Francisci Davidis, Korunk 1979/10). Dávid Ferenc szellemtudományi jellemzéséről folytat vitát a Keresztény Magvetőben Iván László (1935) és Balázs Ferenc (1936), aki külön tanulmányt is írt Dávid Ferencről az ESZC kiadásában megjelent Erdélyi csillagok (1935) c. kötetben. Dávid Ferenc tevékenységének időtálló elemeit Varga Béla értékelte a Keresztény Magvető 1929-es évfolyamában.

Külön életrajzi feldolgozást írt Gagyhy Dénes (Dávid Ferenc, Kv. 1926), és részletesen foglalkozik vele a 30-as években Erdélyben kutatásokat végző Earl Morse Wilbur, az unitarizmus történetét feldolgozó vaskos monográfiájában (A History of Unitarism I–II. Cambridge — Massachusetts 1946–52). Dávid Ferenc értekezését, amely a Bázelben kiadott Defensio Francisci Davidis védőirat függelékeként De dualitate címmel jelent meg 1581-ben, Markos Albert fordította magyarra (Dávid Ferenc értekezése a kettős istenségről, Kv. 1943).

Dávid Ferenc halálának évfordulóját követői minden évben megünneplik. A 350. évforduló alkalmából 1929-ben a dévai várban visszahelyezték az emléktáblát a vallásalapító börtöncellája falára; beszédet mondott Boros György, Varga Béla, megemlékezést írt Szentmártoni Kálmán. A felszabadulást követőleg, 1948. augusztus 8-án, újra sor kerül az emléktábla helyrehozására, amikor is a dévai várudvaron Kiss Elek unitárius püspök emlékbeszéde után Petru Groza, Románia miniszterelnöke köszöntötte az ünneplőket a román–magyar testvéri egymásratalálás szellemében. Az MNSZ nevében Bende Béla nemzetgyűlési képviselő azt a következetességet kérte számon az utódoktól, mellyel Dávid Ferenc a maga korában utat tört “a tökéletesebb ember kialakítása felé”. 1954-ben ünnepi kiadvány jelent meg Dávid Ferenc mártírhalálának 375-ik évi emléke címmel.

A 400. évforduló alkalmából Kolozsvárt 1979. augusztus havában nemzetközi tudományos ülés zajlott le⁶² amerikai, angol, francia, csehszlovák és magyar előadókkal s emlékkönyv jelent meg Dávid Ferenc 1579–1979 címmel (Kv. 1979). A hazai sajtó is megemlékezett az évfordulóról. A Korunk emlékanyagában Hajós József Lessing Dávid Ferencékről c. tanulmánnyal szerepel (1979/10), A Hét Szigeti József Igazat szólottam c. cikkét közli (1979/44), a Művelődésben Bodor András emlékezik meg Dávid Ferencről (1979/11).

A számos szépirodalmi alkotás, vers, elbeszélés, novella közül kiemelkedik Páskándi Géza háromfelvonásos történelmi drámája, a Vendégség (Dávid Ferenc avagy: UNUS EST DEUS?), amely a Korunk 1970/4-es számából hamarosan színpadra került, és széles körű *irodalmi vita követte. A drámában a fogoly Dávid Ferenc testi esendőségében, de lelki önuralmával és igazságtudatával jelentkezik, és eszmei fölényével győzedelmeskedik a kirendelt besúgó s a megkísértő hatalom felett. Az emlékév anyagához tartozik Lászlóffy Aladárnak az Utunk 1980/1-es számában megjelent Szülőföldje és sírja a gondolatszabadság c. esszéje “a Dávid Ferenc-i modell”-ről.

Intézményes formát öltött ~ a róla elnevezett Dávid Ferenc Egylet (1885–1948) kiadványaiban s az ugyancsak hagyományápoló Dávid Ferenc Füzetek (Székelyudvarhely 1910–34) népszerű 18 kiadványában.⁶³

(Bo. A.)

Dávid György (Brăila, 1889. okt. 2. — 1949. márc. 17., Nyárádszereda) — történész, szótár- és tankönyvíró. A Bethlen Kollégiumban érettségizett, Kolozsvárt ref. teológiát végzett és tanári képesítést szerzett, Szegeden bölcsészdoktorrá avatták. Tanított a szászvárosi Kuun Kollégiumban és a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd lelkész volt különböző falusi parókiákon. 1944-től a KZST tagja. Cikkeit, tanulmányait a Református Szemle, Székely Közélet, Brassói Lapok, Erdélyi Barázda közölte, egy ideig az Aranyosszék társszerkesztője. Népszerű munkája volt a Brassói Lapok kiadásában megjelent kétkötetes Román–magyar és magyar–román szótár (Brassó 1924) s a Román nyelvtan és gyakorlókönyv (Brassó 1925). Részt vett a népiskolák egységes tankönyveinek szerkesztésében. Történeti munkái közül kiemelkedik Az erdélyi református egyházközség XVII. századbeli képe (Mv. 1931). Szülőföldjén szerzett tapasztalatait dolgozta fel Nagy Zoltánnal közösen írt Magyarok a Kárpátokon túl c. könyvében (Kv. 1932).

Dávid Gyula (Árapatak, 1928. aug. 13.) — irodalomtörténész, szerkesztő. ~ László bátyja. Tanulmányait Székelyudvarhelyen, majd 1951-ben a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1957-ben a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték, 1969-ben rehabilitálták. Volt kiadói lektor, egyetemi tanársegéd, vízvezetékszerelő segédmunkás. 1970-től a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének vezetője. Első cikke 1949-ben jelent meg az Utunkban, azóta recenziókkal, cikkekkel, tanulmányokkal jelen van a hazai sajtóban; a Korunk, Utunk, Igaz Szó, A Hét munkatársa. Kutatási területe kezdetben a XIX. század magyar irodalma, majd a román–magyar kapcsolattörténet és összehasonlító irodalomkutatás, ill. a két világháború közötti romániai magyar próza és újabban a romániai magyar könyvkiadás története.

Érdeklődése első tárgykörének vonalvezetésére vall a Magyar Klasszikusok sorozat számára Jókai és Tolnai Lajos, a Tanulók Könyvtára számára Jókai és Mikszáth műveinek gondozása és irodalomtörténeti igényű bevezetése, s önálló kötetben is Jókai erdélyi tárgyú műveinek elemzése emberek, tájak, élmények szerint (Jókai, Kv. 1971), Petőfi erdélyi útjainak feldolgozása (Petőfi Erdélyben. Mikó Imrével, 1972) s a Tolnai Lajos Marosvásárhelyen c. irodalomtörténeti mű (1974), mely a Móricz Zsigmond “ébresztése” óta előtérbe került író 1868-tól 1884-ig terjedő viszontagságos életszakaszát mutatja be. A tárgykör kiterjesztése a két világháború közti erdélyi magyar prózára eredményezi Daday Loránd és Tamási Áron műveinek hasonló gondozását és irodalomtörténeti igényű bevezetését az RMI sorozat számára; továbbá a Marosi Ildikó közléseit tartalmazó A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája c. munka (1973) hasonló jellegű és igényű szerkesztését s A romániai magyar irodalom története c. tankönyv (Marosi Péterrel és Szász Jánossal, 1977) megírását. Ezt a képet egészíti ki a Csehi Gyula bevezetéseivel megjelent négykötetes Irodalomkritikai antológia (Tanulók Könyvtára 1968–72) gazdag válogatása és ellátása jegyzetekkel.

A második, komparatisztikai tárgykör szolgálata már a magyar és román nép közös harcairól szóló Dunának, Oltnak egy a hangja c. irodalmi dokumentumkötet összeállításával kezdődik (Árva Katalin néven, 1957) és összegezésig érlelődik a Találkozások c. tanulmánygyűjteményben (Kv. 1976): a román–magyar irodalmi kapcsolatok múltját feltáró munka felvázolja a romániai magyar irodalomkutatás összehasonlító feladatait, egy-egy román és magyar életmű tükörképében láttatva a kapcsolatok jelentőségét, s bemutatva a kölcsönös megismerés és megbecsülés eddig elért jelentősebb lépcsőfokait. E tárgykörben ~ (Engel Károllyal és másokkal) munkatársa a Probleme de literatură comparată şi sociologie literară c. kötetnek (1970), s itt Petőfi művének román fogadtatásáról ad képet, míg az Istoria şi teoria comparatismului în România c. akadémiai szintézis (1973) munkatársaként a romániai magyar összehasonlító irodalomtörténetírás és világirodalmi tájékozódás történetéről számol be. Ugyancsak munkatársa a Világirodalmi Kisenciklopédia köteteinek (I–II. Bp. 1976, 2. kiadás Bp. 1978).

Fordításában jelent meg Traian Şelmaru Riport az új Kínáról (Fáskerthy Györggyel, 1953), B. Şt. Delavrancea Novellák és elbeszélések (Tanulók Könyvtára 1956, újrakiadás 1958), Şt. Bănulescu Férfipróbák telén (1968), Al. Şahighian Az aranysisak (1968), Adrian Marino Bevezetés az irodalomkritikába (Kántor Lajossal, 1979), Slavici A világ, amelyben éltem (Téka 1980) c. műve.

Írói álneve Tordai György.

Kacsó Sándor: Nem, ez jobb, mint az eddigiek. Korunk 1958/1. — Csehi Gyula: Jókai erdélyi élményvilága. Utunk 1972/6. — Beke György: Kölcsönhatások áramkörében (Beszélgetés D. Gy.-val). A Hét 1972/42; újraközlés Tolmács nélkül, 1972. 448–61. — Kormos Gyula: Petőfihez méltón. Utunk 1973/20. — Kozma Dezső: Petőfi Erdélyben. A Hét 1973/14; uő: Tolnai Lajos Marosvásárhelyen. Utunk 1975/9. — Vita a romániai magyar irodalom új kézikönyvéről. Korunk 1978/3. — Kántor Lajos: D. Gy. katedrája. Utunk 1978/32.

ASZT: Alkotóműhely. LM 2080.

Dávid István — Bányai László írói álneve

Dávid István (Kézdivásárhely, 1884. dec. 23. — 1954. jún. 2., Budapest) — nótaszerző, zeneíró. ~ Iván apja. Mint ügyvéd szülővárosában népművelő, a helyi Székely Újság és a Magyar Dal számos zenei cikkét közölte. Dalai budapesti kiadónál jelentek meg (1913), ahol Csukaszürke sapka c. operettjét is kiadták (Bp. 1916). Az I. világháború után újra nótaszerzőként jelentkezik Újabb dalok (Szabó Jenő szövegére, Kézdivásárhely 1923) c. kiadványával. Székely guzsalyos (Gaal Alajossal, 1935) és Szerelmes óbester (1937) c. daljátékait a kolozsvári Magyar Színház mutatta be.

Dávid Iván, később ~ Antal (Kézdivásárhely, 1913. júl. 30.) — író, újságíró. ~ István fia. Középiskolát szülővárosában és Budapesten végzett, az innsbrucki egyetemen hallgatott filozófiát; a Keleti Újság ausztriai levelezője volt. Előbb a kézdivásárhelyi Székely Újság, majd 1935-ben a Brassói Lapok, 1936-tól a Keleti Újság riportere és belső munkatársa, 1939-ben egy ideig az Erdély szerkesztője Kolozsvárt, majd 1941-től 1944-ig a marosvásárhelyi Szövetkezés c. hetilap felelős szerkesztője. Móricz Zsigmond közölte egy novelláját a Kelet Népében; elbeszéléseinek, novelláinak és 1945-től Magyarországon megjelent regényeinek tárgyát Erdély történetéből meríti. 1944-ben Kolozsvárt közzétette Farczády Jenő levelei Szabó Dezsőhöz címen Szabó Jenő 10 irodalmi levelét bátyjához. Erdélyben megjelent munkái: Hírek (elbeszélések, rajzok, Kézdivásárhely 1936);

Üstökös a kéményen (elbeszélés, Mv. 1943).

Gulyás Pálnál (MIEM V. 330.) téves az az adat, hogy D. I. a Korunk munkatársa volt. A neki tulajdonított írás (A mi várunk a könyv) a “Dávid István” álnéven szereplő Bányai László tollából származik. — Veress Dániel: Regény az 1848–49-es Háromszékről. Megyei Tükör 1973. máj. 27.

Dávid Lajos⁶⁴ — *Bolyaiak emlékezete

Dávid László (Árapatak, 1932. máj. 25.) — műtörténész. ~ Gyula öccse. Középiskoláit Székelyudvarhelyen, főiskolai tanulmányait a kolozsvári ref. teológiai fakultáson végezte, 1969-ben egyháztörténetből szerzett doktorátust. Segesváron lelkész. 1960-tól közöl tanulmányokat A Hét, a Korunk, Megyei Tükör, Református Szemle lapjain az erdélyi középkori művészettörténet tárgyköréből, így az udvarhelyi középkori templomokról, székelyföldi műemlékekről, Magyarhermány régi írott képeiről és a nagybaconi templomról. A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei c. könyve sajtó alatt.

Deák Ferenc (Homoródkeményfalva, 1889) — *tankönyvirodalom

Deák Ferenc (Kökös, 1935. jún. 17.) — képzőművész. Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön végezte; 1958-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán államvizsgázott. Első illusztrációi az Utunkban jelentek meg 1953-ban, majd rendre közli illusztrációit és irodalmi művek témájára komponált önálló grafikai lapjait az Igaz Szó, Napsugár, Korunk, Dolgozó Nő, Új Élet, România Literară, Tribuna és A Hét. A romániai magyar folyóirat- és könyvgrafika legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb munkása: rajztudása és stílusérzéke eddig több mint 300 szépirodalmi és tankönyvtervezésben gyümölcsözött. A Kriterion művészeti szerkesztője, a könyvkiadó grafikai arcélének kialakításában döntő szerepe van. Grafikáival, illusztrációival nemzetközi kiállításokon szerepelt (Barcelona 1974, 1975, Varsó, Bécs, Stockholm 1976, Dortmund 1977, Helsinki 1978, Moszkva, Pozsony 1979), kisgrafikával I. díjat nyert a Balatoni Biennálén és Cegléden (1973), ex libriseit a malborki VII. nemzetközi ex libris-kiállításon is díjazták.

Jelentősebb teljesítménye a Jávorfa-muzsika, Hej zöld levél és Szegény ember kincse c. folklórgyűjtemények, továbbá Garay János Az obsitos, Bálint Tibor Zokogó majom, Benedek Elek Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyv, T. Popovici Ipu két halála, Papp Ferenc A kerítés fölött, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. munkáinak, Kocsis István drámáinak grafikai tervezése, ill. illusztrálása. A Hét Móricz-emlékszáma Móricz-illusztrációival jelent meg (1979/26), s a Benedek-évfordulóra megjelent Két borsökröcske c. kötet (1979) számára 16 színes és 30 fekete-fehér rajzot készített; A Hét József Attila-emlékszámát illusztrálta (1980/15).

Gábor Dénes: Könyvjegyművészek. D. F. Művelődés 1975/12.