Szerkeszti dr pogány józsef stendhal a szerelemről forditotta salgó ernő

ÖTVENHATODIK FEJEZET. (I.)
Folytatás.

Francziaországban a nőkre vonatkozó összes felfogásaink kutforrása a háromgarasos katechis­mus és mulatságos, hogy sok ember, aki egy ötvenfrankos ügy elintézésében éppenséggel nem fogadja el e könyv tekintélyét, betüszerint és ostobán ragaszkodik hozzá, ha arról van szó, ami, a tizenkilenczedik század megszokásainak hiusági vonatkozásait tekintve, talán a legközelebbről érinti boldogságát.

Nem kell válás, mert a házasság mysterium. És micsoda mysterium? Jelképe Jézus Krisztus és az egyház egyesülésének. És mi lett volna ezzel a mysteriummal, ha az Ecclesia szó a him­nemüek közé tartozott volna?¹⁸⁰ Azonban hagyjuk az előitéleteket, melyek össze­omlanak¹⁸¹, vegyük figyelembe csak ezt a különös látványt: a nevetség fejszéje elvágta a fa gyökerét; de az ágak tovább virágzanak. Visszatérve azonban a tényre és következményeire:

Mindkét nemnél a végső öregkorbeli sors attól függ, hogy az ember miként használta fel az ifjuságát. A nőknél pedig még korábban kezdődik e szabály érvényessége. Hogy fogadnak egy negyvenötéves nőt a társaságban? Szigoruan és kevésbbé jól, mint ahogy megérdemelné. Huszéves korukban hizelegnek a nőknek, negyvenéves korukban magukra hagyják őket.

Negyvenötéves korában a nőnek csak a gyermekei vagy a kedvese révén van jelentősége.

Egy anya, aki kitünik a szépmüvészetekben, tehetségét csak abban a felette ritka esetben származtathatja át fiára, amikor a fiu éppen az erre a tehetségre való lélekkel született a világra. Az olyan anya, kinek müvelt az elméje, fogalmat adhat fiának nemcsak a tisztára kellemes képességekről, de egyáltalában minden, a társadalmi életben hasznos képességről és lehetővé teszi neki, hogy válasszon. A törökök barbársága nagyrészt a szép georgiai nők szellemi bárdolatlanságának a következménye. A párisi fiuk anyáiknak köszönhetik azt a kétségbevonhatatlan fölényt, melyet tizenhatéves korukban hasonló koru vidéki társaikkal szemben mutatnak. A tizenhat- és huszonötéves kor között történik aztán, hogy fordul a koczka.

Azok az emberek, kik feltalálták a villámháritót, a könyvnyomtatást, a posztószövést, nap-nap után hozzájárulnak boldogságunk előmozditásához és hasonlóképpen van a dolog a Montes­quieukkel, a Racine-okkal, a la Fontaine-ekkel. Már pedig a lángelmék száma, melyet valamely nemzet produkál, arányos azoknak az embereknek a számával, kik megfelelő kiképez­tetésben részesülnek¹⁸² és semmi se bizonyitja, hogy czipészemben nem olyan lélek lakozik, amilyen ahhoz kell, hogy az ember ugy irjon, mint Corneille; azonban hiányával van a nevelésnek, mely kifejlessze érzéseit és megtanitsa, hogy miként közölje ezeket a közön­séggel.

A leánynevelés mai rendszere mellett mindazok a lángelmék, kik nőknek születtek, elvesztek a közhaladás számára; mihelyt a véletlen alkalmat ad nekik képességeik megmutatására, vállalkoznak akár a legnehezebb feladatra is. Példák gyanánt emlithetjük II. Katalint, kinek a veszedelem és a k... volt a nevelője, Roland asszonyt, Mari Alessandra-t, ki ezredet toborzott és vitt harczba a francziák ellen, Carolina nápolyi királynét, ki jobban fel tudja tartóztatni a liberalismus terjedését, mint az összes Castlereagh-ek... Ami a nőknek a szellemi termékek terén való kiemelkedésének utját állja, arra nézve utalunk a szeméremről szóló fejezet 1. pont­jára. Mire nem vitte volna Miss Edgeworth, ha a fiatal angol hölgyet kötelező meggondolás nem kényszeritette volna, hogy, amikor fellépett, a regénybe tegye át a szószéket?¹⁸³

Hol van a férfi, ki szerelmi viszonyában vagy házaséletében részese annak a boldogságnak, hogy gondolatait azon mód közölheti a nővel, ki mellett életét tölti, ahogy azok elméjében jelentkeznek? Találhat jó szivet, mely megosztja vele bánatát; de gondolatait, ha meg akarja magát értetni, mindig apró pénzre kell váltania és vajmi nevetséges volna, ha észszerü tanácsokat várna egy oly elmétől, mely csak ilyen adagolás mellett tudja felfogni a dolgokat. A mai nevelés szerint a legtökéletesebb nő is elszigetelten hagyja társát az élet veszedel­meiben és csakhamar abba a helyzetbe jut, hogy untatóvá válik.

Mily kitünő tanácsadót találhatna az ember a feleségében, ha ez tudna gondolkozni! Olyan tanácsadót, kinek elvégre, egyetlen dolgot kivéve, mely csak az élet tavaszán számit, tökélete­sen ugyanazok az érdekei, mint őneki!

Az elme egyik legszebb előjoga, hogy tekintélyt szerez az öregségnek. Gondoljunk Voltaire-re, kinek Párisba való megérkezése elhalványitja a királyi felséget. Ami azonban a szegény nőket illeti, nekik, mihelyt oda az ifjuság ragyogása, már csupán az a szomoru boldogság áll nyitva, hogy tévhitben ringassák magukat a szerep felől, melyet a világon játszanak.

Az ifjukori tehetségek maradványai csak nevetségül szolgálnak és a mai viszonyok között a nőknek az volna a szerencséjük, ha ötvenéves korban meghalnának. Ami az igaz erkölcsöt illeti, minél eszesebb valaki, annál tisztábban látja, hogy a boldogságnak egyedül az igazság az utja. A lángelme hatalom, de még inkább fáklya, mely megpillantatja a boldoggá levés nagy müvészetét.

A legtöbb ember életében van egy pillanat, amikor nagy dolgokat müvelhet, már mint az a pillanat, melyben semmi se látszik előtte lehetetlennek. A nők tudatlansága elvesztegetteti ezt az emberi nem szempontjából oly nagyszerü esélyt. A szerelem ma legfeljebb arra ösztönzi az embert, hogy jól ülje meg a lovat, vagy jól válassza meg a szabóját.

Nincs időm, hogy védmüvekről gondoskodjam a kritika ellen, de ha tőlem függene meg­állapitani a szokásokat, a leányokat, amennyire csak lehetséges, ugyanolyan oktatásban részesi­teném, mint a fiukat. Minthogy nem szándékom, hogy feleslegesen irjak meg egy könyvet, nem kivánhatják tőlem, hogy elmondjam, mennyiben képtelenség, ahogy az embere­ket ma nevelik. (Nem tanitják nekik a két legelső tudományt: a logikát és az erkölcstant.) De ugyis, ahogy van, azt tartom, hogy helyesebb lenne, ha a fiatal leányokat ebben a nevelésben részesitenék, semmint hogy tisztán csak zenére, aquarelle-festésre és himzésre oktatják őket.

Következésképen tehát a leányok tanuljanak meg olvasni, irni és számolni, még pedig kölcsönös oktatás utján, központi intézeti-iskolákban, hol, a tanárokat kivéve, más férfinak szigoruan tilos jelen lenni. A gyermekek összeseregeltetésének az a nagy előnye, hogy bármily korlátoltak legyenek is a tanárok, a gyermekek kis társaiktól azok ellenére is megtanulják a társaságban való élés és az érdekek kimélésének müvészetét. Egy értelmes tanár megmagyarázná a gyermekeknek, hogy mi van apró torzsalkodásaikban és barátko­zá­suk­ban és ily módon sokkal jobban megkezdhetné erkölcsi nevelésüket, semmint az Aranyborju meséjével.¹⁸⁴

Kétségtelen, hogy néhány év mulva minden megtanithatót a kölcsönös oktatás módszerével fognak tanitani, azonban, a mai állapotokat véve, azt akarnám, hogy a leányok éppugy tanul­janak latinul, mint a fiuk; a latin-tanulás jó, mert az embert megtanitja unatkozni; a latinnal együtt jönne aztán a történelem, a számtan, a táplálkozás vagy gyógyhatás szempontjából hasznos növények ismerete, azután a logika és az erkölcstan stb. A táncz-, zene- és rajz-oktatásnak öt éves korban kellene kezdődnie.

Tizenhat éves korában a leánynak arra kell gondolnia, hogy férjet találjon és ugyanakkor anyjától helyes fogalmakat kell kapnia a szerelemről, a házasságról és arról, hogy mennyire kevéssé lehet megbizni a férfiakban.¹⁸⁵