Könczei csilla ileana lăCĂTUŞ


Elzavart engem apám a gyermekkel



Yüklə 3,76 Mb.
səhifə14/18
tarix07.09.2018
ölçüsü3,76 Mb.
1   ...   10   11   12   13   14   15   16   17   18

Elzavart engem apám a gyermekkel

Én nekem volt ez a fiam. S kicsi volt szegény. S édesapám azt mondta nekem, hogy tegyem be a gyermeket a menhelybe. Azt mondtam:

„Apám, én nem teszem a fiamat!”

„Hát a testvéred betette!”

„Az ő dolga, engem nem érdekel, de én nem teszem a fiamat a menhelyre!”

Azt mondja nekem apám:

„Ha nem, fiam, akkor menj el, amerre akarsz. Vedd a fiadat, és menj a nagyvilágba.”
Elmentem. Felöltöztettem a fiamat, betakartam egy lepedővel, s elindultam Mérából gyalog Kolozsvárig. De én nem jöttem az úton, mert én a strekk mellett jöttem, mert féltem jönni egyedül éjjel az országúton. Féltem, hogy valaki megállít. De már hallottam a nádat, hogy fúj a szél, féltem, hogy valaki jön, hogy vegye el a fiamat tőlem. Sírva jöttem egészen a dormitorig, a Libertateanál127.
Amikor odaértem, kérdi tőlem a páza128:

„Mi van veled Ilonka?” – ismert engem, mert ott dolgoztam a kőműveseknél. „Mi van veled Ilona?”

Mondom:

„Elzavart engem apám a gyermekkel.”



„Miért?”

„Amiért nem tettem menhelyre, azért. Én azt mondtam, hogy inkább elmegyek a világba, mintsem a gyermekemet eltegyem előlem.”

Első fiú volt, nem tettem el. Akkor azt mondja nekem:


127 Román: a Szabadság gyárnál

128 Román: őr

240


„Látod, Ilonka, már rossz így, már jönnek a rendőrök, ha nincsen buletin129, nincsen itt mutációd130, csinálnak nekem amendát131.”

„Nem baj, amikor majd jönnek, bújok el!” – mondtam neki. Mikor jöttek a rendőrök – tudta mindig a páza, hogy mikor jönnek a rendőrök –, jött mindjárt:

„Ilonka, menj ki a gyermekkel!”

Kimentem a Szamos széléig. Betakartam a ruhámmal, betakartam, és így jártam a Szamos szélén. Hideg volt. Télen. Nyáron nem volt baj. Mert én mindig el kellett szaladjak, mikor jött a razzia. Mert akkor minden héten volt razia. Mikor elmentek, akkor jött a páza és mondta:

„Menj bé, mert elmentek.”
Na jó. Na, hogy, azon a télen ott voltam a dormitorban. Egész télen. Olyan hidegek voltak, Csillag, a falakról levettem a jeget, az ajtót nem tudtam kinyitni, olyan nagy hó volt. Mentem azért a fiammal ide is, oda is. Muszáj volt, mert nem volt amit egyek, s a gyermek persze kért. Honnan adjak? Adtak a dormitorba neki egy-egy kicsi falatot, de avval nem lakott jól. S találkozok egy nővel. Itt a Horean dolgozott. Azt mondja nekem:

„Mit csinálsz erre, te menyecske?” Mondom:

„Nézze meg, itt sétálok ezzel a gyermekkel. Nincsen mit adjak neki enni.”

Azt mondja:

„Na, ide hallgass, adod nekem ezt a gyermeket?”

„Nem adom! Ha nem tettem be a menhelyre, azért zavart el apám, akkor miért adjam most. Nem adom senkinek. Felnevelem, ahogy a jóisten megsegít engem.”

Azt mondja:

129 Román: személyazonossági igazolvány

130 Román: lakhelyváltoztatási bizonyítvány

131 Román: büntetést
241

„Te, ha nem adod, gyere minden nap ide hozzám, s egyél vele! Eszel, és öltöztessem fel ezt a gyermeket.”

Mondom:

„Jó.”
Mentem, Csillag, de szégyelltem magam, mert olyan vagyok én, szégyellős, látod te, már amennyi ideje, hogy itt járok és mégis szégyellem magam. Mert olyan vagyok én. Na jó. Egyszer már kitavaszodott. Azt mondja nekem… Találkozom egy cigány nővel. Azt mondja nekem a cigányné, hogy a néném. Azt mondja nekem a néném:



„Hát te mit csinálsz erre?” Mon

Yüklə 3,76 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   ...   10   11   12   13   14   15   16   17   18




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©muhaz.org 2020
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə