Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők

Összegzés

A vizsgált források tanúsága szerint a kolozsvári polgárok - legalábbis többségük - minden­napjaiba a háborús évek nem hoztak szemmel látható törést. Az életszínvonal romlása, és a fokozott erkölcsiséget hirdető hazafias szólamok ellenére mindvégig határozott igény mutatkozott a szórakozásra, a kikapcsolódásra, a megszokott életvitel folytatására. Az anyagi és erkölcsi áldozatvállalás mellett, vagy talán ezért “cserében” a város közönsége jogot formált szabadidő igényének változatlan fenntartására - legyen az a közvélemény által elfogadott, vagy éppen csak megtűrt cselekvés. A kávéház által nyújtott összetett szolgáltatás változatlan intenzitású igénybevétele ezt támasztja alá.

A tanulmányban vizsgált szempontok, a kávéház intézményének néhány lehetséges megköze­lítése csupán. A kutatás, úttörő jellegénél fogva több kérdést vetett fel, mint amennyire választ adott, úgy véljük azonban, hogy sikerült olyan támpontokat körvonalazni, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak, Kolozsvár kávéháztörténetének majdani megírásánál. Természetesen, egy elmélyültebb kávéház-kutatás során más forrástípusok használatával olyan területeket is fel kell tárni, mint a külső aspektus kialakítása, az esetleges átépítések, a kávéházi enteriőr tartozékai, a bérlés illetve az adás-vétel anyagi vonzata, a szolgáltatási szerkezet milyensége stb. Egy nagyobb kávéház, mint például a New York, önálló történet megírására is joggal tarthat igényt.

Végezetül hadd idézzük Wilhelm Droste megállapítását, mely amellett, hogy a lényegre tapint, további szakmai búvárkodásra serkent: “Azzal, hogy megalkotta a kávéházat a maga klasszikus formájában, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozta azt, amit politikailag már nem sikerült megteremtenie: a lehető legellentmondásosabb elemek életképes integrációját.”⁴⁸

4 sz. táblázat