Kisgyörgy Éva new york

MORNINGSIDE HEIGHTS

(a 110th és 125th Street között)

A negyed fő nevezetessége a Columbia University, ami a 114th és 120th Street, valamint a Morningside Dr. és a Broadway között terül el. A közelben, a 120th Street és a Riverside Dr. sarkán áll a Riverside Church, igen impozáns építmény. Ugyancsak ebben a negyedben van a Cathedral Of St. John Divine (a 110th és a 113th Street között az Amsterdam Avenuen), ami a világ legnagyobb katedrálisa lesz, ha valaha elkészül. Már 1892-ben elkezdték, de semmi jel nem utal arra, hogy közeledne az építkezés vége. Ha mégis, akkor 200 méter hosszú és 100 méter széles lesz. Teljesen 22-es csapdája: mivel lassan folyik az építkezés, közben változnak a stílusok; és mivel állandóan változtatják a stílust, ezért lassan halad a munka. Ha minden jól halad, állítólag 2050-ben készül majd el. A komplexum nemcsak templom, hanem van itt ingyenkonyha, iskola, színházterem, tornaterem, grafikai stúdió és még ki tudja, mi minden. Belül is meglehetősen eklektikus a kialakítás. Vannak szokványos egyházi jeleneteket ábrázoló szobrok, de George Washingtont ábrázoló mű is, vagy például emlékmű tizenkét, 1966-ban meghalt tűzoltónak. A hatalmas kristályváza jól megfér itt a 100 millió éves őskori lelettel, vagy az AIDS áldozatainak emelt oltárral. A programok nem kevésbé változatosak: misék, koncertek, tánc- és színházi előadások, kiállítások, stb., stb. A templom melletti kertben, a Children’s Sculpture Gardenben jópofa szobrok vannak, gyerekeknek különösen ajánlott.

HARLEM

Tulajdonképpen két Harlem van: a keleti oldalon a 96th Street felett a Spanish Harlem és a Central Parktól nyugatra, a 125th Street felett az “igazi” Harlem. Az előbbit kihagyhatjuk, nincs túl sok izgalmas látnivalója. A valódi Harlemet viszont feltétlenül látogassuk meg. No, nem feltétlenül hétköznap hajnali háromkor, de mondjuk egy napsütötte vasárnap délután. Kezdjük például a vasárnapot egy istentisztelettel. Harlemben rengeteg baptista gyülekezet van, ahol énekes-táncos módon zajlik az igehirdetés. Utazási irodák borsos árakon szerveznek túrákat ilyen templomokba, de ez abszolút felesleges pénzkiadás, egyedül is megoldható program. A leghíresebb templom az Abyssinian Baptist Church (132 W. 138th Street), de ez annyira közkedvelt, hogy komoly sorban állással lehet csak bejutni. Az én kedvencem a Canaan, a 132 W. 116th Streeten, a Lenox Ave és az Adam Clayton Powell Jr. Blvd között. Itt 10.45-kor kezdődik az istentisztelet, de ide is érdemes időben érkezni. A turistakinézetű egyéneket (rólunk, magyarokról többnyire kitalálják, hogy nem tősgyökeres harlemiek vagyunk) általában felküldik az emeletre. Garantálom, hogy életre szóló élmény marad egy ilyen vasárnap délelőtt. Az igehirdetés alatt hangosan helyeselnek, tapsolnak, ujjonganak a hívek, és az éneklés sem a nálunk megszokott fenséges, komoly stílusban zajlik, hanem rendkívül vidáman, táncolva, tapsikolva. Kb. mint a Blues Brothersben. Na jó, nem egészen, de majdnem. Mindenki a legszebb ruháját veszi fel, és külön látványosság a nők öltözete. Valami egészen fantasztikus kalapkölteményekben szoktak felvonulni. Tiszteljük meg mi is az ittenieket azzal, hogy nem farmerban-pólóban megyünk, hanem valami ünnepibb ruhában. Az idegeneket egyébként szívesen látják. Az istentisztelet vége felé mindig van egy ének, ami alatt mindenki megfogja a mellette állók kezét és ilyenkor általában megkérdezik, honnan jöttünk, kik vagyunk. Én nagyon sok ismerősömet elvittem ide, és még az ateista barátaim is egészen meghatódtak egy-egy ilyen istentisztelet láttán. A gyülekezetek nemcsak az ige­hirdetés hangulatában különböznek a nálunk megszokottól, hanem abban is, hogy közös­ségi centrumként szolgálnak. Az Abyssinian egyik istentiszteletén például kis brosúráról olvas­hattam a következő 2-3 hét programját: iskolalátogatások pályaválasztás előtt álló fiataloknak, tájékoztató előadások ösztöndíjakról, orvosi előadások a koleszterinről, prosztata­rákról, öregek napjának szervezése, egy író-olvasó találkozó, adózási tanácsadás, stb. A lelkész minden vasárnap hosszan sorolja ezeket a programokat, illetve a különböző gyülekezeten belüli csoportok összejöveteleinek időpontjait.

Ha vége a misének, induljunk egy kis felfedezőútra. Sétáljunk észak felé, a negyed főutcájára, a 125th Streetre. Itt található például West 253. cím alatt az Apollo Theater (ld. Nightlife), valamint egy csomó étterem, bár, üzlet. Azoknak, akik a harlemi gazdagok lakóházaira kíván­csiak, a 138th Streetig kell felmerészkedniük. A Powell és a Douglass Blvd. között található a Striver’s Row, egy 1891-ben épült házsor - sokak szerint Manhattan legszebb házblokkja. Nemcsak színes bőrűek, de gazdag fehére is laknak erre, például Bob Dylannak is van itt egy háza.

BROOKLYN

Brooklyn legnagyobb nevezetessége a negyedbe átvezető Brooklyn Bridge, a világ egyik legszebb hídja. Nem volt valami szerencsés a megépítése. Először tervezője, Johann August Röbling vesztette életét az építkezésen. A munkálatokat ezután fia, Washington irányította, de ő is olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy tolószékbe kényszerült. Helyette végül is felesége fejezte be a munkák irányítását, és 1883-ban végre megnyílt a világ akkori leghosszabb függőhídja. Az építkezésen meghalt húsz munkást további 12 áldozat követte a megnyitás utáni első héten, amikor tömegszerencsétlenség történt a híd lábánál. A balsorsú hidat azóta is előszeretettel keresik fel öngyilkosjelöltek. Mindezek ellenére a new yorkiak csak elraga­dottsággal tudnak felnézni gyönyörű hídjukra. Századik születésnapján hatalmas bulit csapott tiszteletére a város - díszkivilágítással, tűzijátékkal. Manhattanből a City Park környékéről lehet felsétálni a hídra. Menjünk el a közepéig, anélkül, hogy visszanéznénk. Aztán kapasz­kodjunk meg, és hirtelen forduljunk hátra. Eláll majd a szavunk.

Nem kevésbé lélegzetelállító a kilátás a Promenade-ról. Ez a vízparti sétány a Remsen Street és az Orange Street között húzódik és a kis utcácskáról nemcsak Manhattan déli részét, de a Szabadság szobrot is kitűnően látni. A július 4-i tűzijátékot is innen néztem meg, és mit ne mondjak, nem volt rossz. A tömeg hangosan számolta visszafelé a másodperceket és hajszál­pontosan 9 órakor felröppent az első rakéta. Amikor az első színes csillagzuhatag megvilágította imádott városom felhőkarcolóit, meg se tudtam szólalni, úgy elszorult a torkom. Akinek van alkalma rá, ne hagyja ki ezt a csodát.

A virágok kedvelőinek a Brooklyn Botanical Gardent (1000 Washington Avenue) ajánlanám. A 2. vagy 3. számú metróval juthatunk ki ide. A kertben többek között ötezer rózsabokorban gyönyörködhetünk, de az én kedvencem a japán törpefákat, a bonsaikat bemutató terem. De érdemes megnézni a japán kertet vagy a vakoknak kialakított illatkertet is, ahol Braille írásos kis táblákról tájékozódhatnak a látogatók. A botanikus kert április közepétől október közepéig reggel 10 és este 6, október közepétől április közepéig reggel 9 és délután fél 5 között tart nyitva. Hétfőn mindig zárva. Belépődíj 3 dollár, diákigazolvánnyal 1.50, keddenként ingye­nes. Minden szombaton és vasárnap déli 1 órakor ingyenes idegenvezetés van. Ezek nagyon érdekesek, érdemes hát ellenállni az ingyenes keddnek és inkább hétvégén jönni ki ide. Igaz, akkor le kell szurkolni a belépőt, de a lelkes túravezetők mindig tudják, épp mi virágzik, és így nem hagyjuk ki a legérdekesebb dolgokat.

Végül még egy kötelező brooklyni látnivaló: a Coney Island. Elég messze van Manhattan központjától, a B, D, F vagy az N jelű metróval jó egy óra kimenni, de megéri. Ez a környék volt Manhattan gazdagjainak üdülőkörzete. Ahogy megépült a metró, szegényebb rétegek számára is elérhető lett a homokos tengerpart és az elegáns üdülők helyét csakhamar átvette a vásári forgatag. Sehol a világon nincs ilyen jellegzetesen lerobbant hangulatú tengerparti üdülőhely. Többek között itt található a világ legfélelmetesebb hullámvasútja, a Cyclone (834 Surf Avenue), valamint a játékos delfinjeiről ismert New York Aquarium (Surf és W. 8th Street sarkán). De a hab a tortán a Brighton Beach, vagy ahogy itt becézik, Little Odessa. Ez szinte teljesen orosz emigránsok által lakott környék, így a fülünknek oly ismerős orosz nyelven folyik a társalgás. Mintha évtizedeket lépnénk vissza az időben. Az első napsugarak már kicsábítják a kockaházakból a környék többségében idős lakóit, akik csíkos nyugágyakon ücsörögve melankolikusan tárgyalják világ dolgait, meg hogy hol kinek mi fáj. Egy portré­fotósnak kész paradicsom ez a tengerparti sétány.